Erika
Megrendítő volt ez a könyv! Habár az első egynegyedben lezajlik a legnyomasztóbb rész, mégis az olvasás végéig kísért a hangulata. Sokszor éreztem úgy, hogy nem tudom tovább olvasni, szinte szétszakadtam belül a tehetetlenségtől. Attól, hogy hogyan történhet meg ilyen, hogy élhették túl az emberek a betegségükből adódó nehézségek, reménytelenség mellett még a megaláztatást is.

Alexis Fielding nagy vízválasztó előtt áll. Bár anyjával, Szófiával nem mondható rossznak a kapcsolata, a nő múltja mégis titok előtte. Az anya a hosszú évek alatt minden alkalommal mereven elzárkózik minden közlés elől, amely visszatekint a régmúltba. Görög származásuk nem titok, de ennél többet Alexis nem tud.

A lány elhatározza, hogy barátjával Krétára mennek nyaralni, amely jó alkalom arra is, hogy utánajárjon anyja történetének, és talán egy picit saját életét is rendbe teheti. Szófia látva, hogy nem tántoríthatja el a lányt annak tervétől, amolyan ajánlólevelet ír egy régi barátnőjének, akitől segítséget kér, hogy ismertesse meg lányával az eltitkolt történetet.

Piakára érkezve szembesül azzal, hogy a faluval szemben lévő sziget, Szpinalonga szigete, ahova a görögországi leprakolóniát telepítették, vagyis száműzték. A kitelepítettek igen nehéz körülmények között éltek, bár idilli környezetben. Fotini, anyja barátnője meleg szeretettel fogadja Alexist. Ő mondja el neki dédanyja, Eleni és lányai szomorú, tragédiákkal teletűzdelt élettörténetét napjainkig.

Alexis élete is megváltozik az utazástól, az ott szerzett tapasztalatoktól. A lánynak nagyon sokat jelent ez az utazás, anyjával való kapcsolata is teljesen más megvilágításba kerül, nagyon szoros kapcsot képez közöttük.

Tényleg ledöbbentett a könyv! Napokig nem tudtam magamhoz térni, folyamatosan benne éltem, próbáltam elképzelni minden szereplő helyében magamat. Sokszor sikerült is és ez nagyon megviselt.

A sziget valóban létezik, a rajta található erődöt a XVI. században építették a velenceiek, majd 1715-ben bevették a törökök. Miután Kréta egyesült Görögországgal, a kormány döntése alapján kiáltották ki lepratelepnek. Sok időbe telt, mire a kutatók rájöttek, hogy a betegség gyógyszeres kezeléssel leküzdhető, ezért a görög kormány 1955-ben újra megnyitotta és fertőtlenítette a szigetet. Az utolsó leprás lakók 1957-ben hagyták el Szpinalongát.

Nem is tudom mi a rosszabb? A lepra vagy a kirekesztés!? Együtt pedig pláne!

5/5

GABO Kiadó, 2008
Fordította: Bozai Ágota
Eredeti cím: The Island
391 oldal

Erika
A Kihantolt bűnöknél nekem már bebizonyította a szerző, hogy izgalmas krimit tud összehozni, úgyhogy nagyon nem aggódtam és nem is csalódtam. Most már azért nem fogok itt áradozni a skandinávokról, hiszen párszor már kifejtettem a véleményemet! :-)

Reykjavík mellett hidrológus vizsgálja a kiapadóban lévő Kleifarvatn tavat. Az apadás következtében előkerül egy hulla, lábára erősített orosz rádiókészülékkel. Az ügyet a szokásos csapat, köztük Erlendur kapja. Ismét sok szál fut keresztül-kasul, úgyhogy újból nehéz ügy előtt állnak.

Nyomozásuk során nagyon sok emberi történet, múltbéli sérelmek, szerelmek kerülnek napvilágra, de leginkább a hírhedt keletnémet titkosszolgálatra vetül a legnagyobb fény. A 60-as évekbeli lipcsei egyetemre nyúlnak vissza a szálak, ahol a politikai zsongás nem kicsi. Úgy tűnik, szinte minden innen indult ki.

Az elején kicsit azért megrémültem, hogy akkor most itt egy kőkemény politikai krimit fogok olvasni? Mert azt annyira én nem komázom. De nem! Vagyis igen, de nem úgy! Teljesen emészthető volt, nem a politikára éleződött ki a helyzet, vagyis arra is, de jómódon! :-) Na erre varrjatok gombot!

A csontvázról kiderül, hogy harminc-negyven éve kerülhetett a tóba, nagy valószínűséggel gyilkosság következtében. Magyar vonatkozása is van a dolognak, erről többet nem szeretnék írni, mert az már spoiler lenne. El kell olvasni, pungtum! A lényeg, hogy az 56-os Magyarországot hogyan látták ők onnan, illetve egy magyar lány onnan.

Azért a depresszió, a hideg most sem maradhatott ki, de így teljes a kép! :-)

Volt pár jelenet, amik egy picit lerontották nálam az összképet. Pl. egy idős, szerencsétlen ember betegágya mellett miért kezd el ordítva politizálni egy rendőr? Miért hagyott a szerző ekkora nyitott kapukat Erlendur családjával kapcsolatban? Szeretnék többet tudni a gyerekeiről!!! De ezek csak részletkérdések voltak, így is nagyon tetszett a könyv.

4/5

Animus Kiadó, Budapest, 2010
Fordította: Torma Péter
Eredeti cím: Kleifarvatn
256 oldal
Erika
Végre megérkeztek a hónap elején beharangozott kis kedvenceink könyvek lapjain megjelenítve. A filmeskönyvek három, a mozifilmből kiragadott rövidke történettel örvendeztetik meg a kicsiket, szép színes képekkel gazdagítva!

A Fantörpikus kalandban a Hupihold ünnepét várják nagy izgalomban a törpök. Persze ahogy már megszoktunk, most sem történhetnek zavartalanul az események. Hókuszpók és Sziamiaú a közelben ólálkodik, hogy ismét megkeserítse a törpök életét.

Ügyifogyi a már megszokott ügyeskedésével beleesik egy titokzatos átjáróba, a többiek pedig követik őt. Ismeretlen világban találják magukat. Visszajutni csak a Hupihold újabb megjelenésekor tudnak, ráadásul varázsitalra is szükségük van. A rettegett Hókuszpók és gonosz macskája is követi őket, akik boszorkányos furfanggal próbálják keresztezni a törpök visszaútját Aprajafalvába.

A gyerekekkel együtt izgulhatunk, hogy hazajutnak-e a törpök a nagy Hupihold ünnepre!?

Manó könyvek, 2011
írta: Fern Alexander
rajzolta: Mel Milton
24 oldal

A második könyv az Ügyifogyi meséje. A legügyetlenebb törp önvallomással kezdi a történetet, saját bevallása szerint sem büszkélkedhet nagy erényekkel ügyesség, okosság terén. :-)

Szándéka, hogy mindenképp segítsen a Hupihold ünnepség előkészületeiben, ismét kudarcba fulladnak. Hibát hibára halmoz, ráadásul még a láthatatlan pajzsot is átlépi, megmutatva az utat a gonosz varázslónak és macskájának Aprajafalvába. Menekülés közben egy verembe zuhan a segítségére siető társaival együtt, és pillanatokon belül New Yorkban találják magukat. Hatalmas házak, fülsiketítő zaj, rengeteg ember... és Hókuszpók...

Grace és Patrick segítenek a kis törpöknek, hogy ismét ráleljenek a Hupiholdra, mely segít hazajutniuk. Grace a gondjaiba veszi Ügyifogyit, bátorítja őt, hogy ne adja fel, neki is sikerülhet hőssé válnia. Vajon sikerül neki a nagy kihívás? Vissza tudja juttatni barátait Aprajafalvába?

Manó könyvek, 2011
írta: Ilanit Oliver
rajzolta: Susan Hall
32 oldal

A nagy törpkalandban ismét Ügyifogyi van a középpontban, illetve az ő próbálkozásai, hogy ügyesebbnek látszódjék. :-)

Ismét, mint mindig, Hókuszpók próbálja kézre keríteni a kis társaságot. A csapat csapdába kerül, ahonnan egy kijáraton keresztül New Yorkban találják magukat. A történet nagyjából arról szól, mint az előző kettő, viszont itt a mozifilm képkockái elevenednek meg a könyvben.

Gyermekeim nagyon élvezik a könyveket, mivel nem egyszer olvastuk már el őket. Gyanítom, nem is utoljára! :-)

A három könyv nagyjából tényleg ugyanarról szól, más-más szempontból, de érdemes mindegyiket sorra venni!

Manó könyvek, 2011
80 oldal

Erika
Számomra ez egy tökéletes könyv volt. Potok eddig kimaradt az életemből, de hogy miért??? Sajnálom, hogy eddig nem vettem kézbe a könyveit. Mindenképpen pótolni fogom.

Persze nagy előny volt már az is, hogy a zsidóságról volt szó, hiszen nagyon élvezek, falok minden ezzel kapcsolatos művet. Nem utolsósorban pedig eszméletlen jól megírt könyv.

Ki is az az Asher Lev? Ő maga sem tudja biztosan. Ő is keresi élete értelmét, ami akár lehet a haszid mozgalom követésében, de akár a festészetben való elmerülés is. Mindkettő egyforma, elsöprő erővel van jelen az életében szinte születésétől fogva, így tényleg elmondható, hogy a hatás nem kicsi egyik oldalról sem. A hagyomány, az Írás betartása, követése a szülők felől első számú követelmény (lenne). De mit tehet Asher, ha másik oldalról pedig tudja, hogy érzelmeit, indulatait, gondolatait csak a festészeten keresztül tudja megjeleníteni, feldolgozni.

Gyermekkora óta keményen küzd, hogy önálló, szinte már félelmetesen felnőttes gondolatait, érzelmeit kifejezésre tudja juttatni. Az bizonyos, hogy ez a környezetére rendkívül érzékeny fiú nem mindennapi tehetséggel van megáldva, ugyanakkor pedig a másik oldalról nyomja-vonzza őt a fanatikus Istenkeresés is. És a kettő valahogy nem akar összejönni. Legalábbis kritikusai, segítői szerint nem. Egyiket sem lehet teljes odaadás nélkül "csinálni". Ezt ő is érzi, így még nehezebb.

Apja a nagy tekintéllyel bíró rebbének dolgozik, elsősorban üldözés alatt álló zsidókat menekítenek ki Oroszországból. Munkája nagyon nagy horderejű, minden hitével, erejével Istennek szeretne megfelelni. Nem érti, nem fogadja el Asher tehetségét, az ördög művének tartja az egész jelenséget. Még akkor is ellenáll, amikor maga a rebbe biztatja Ashert, hogy próbálgassa szárnyait.

Édesanyja az, aki a maga módján és lehetőségeihez képest próbálja Ashert támogatni, bátorítani. Nagyon sajnáltam őt. Gyakorlatilag kettészakadt férje és gyermeke között. Csodálkoztam, hogy a szíve nem szakadt meg! De talán az is! Az enyém biztosan!

A fiú "karrierje" egyre felfelé ível, sikert sikerre halmoz, kiállítások sorozata követi egymást. De aztán elérkezik AZ a kiállítás. A szülei is hajlandóak végre ellátogatni, megnézni a képeit. De mi fér még bele az elfogadhatóság határai közé? Krimibeillő izgalmakkal tűzdelte teli a szerző a jelenetet, tényleg megindító és elgondolkodtató volt.

Mindamellett, hogy a szívem végig Asherért dobogott, a családját is nagyon megszerettem, megértettem. Segíteni biztos nem tudtam volna.

"Ha választanod kellene az esztétikai vakság és a morális vakság között, te melyiket választanád?"

5/5***

Ulpius-ház Kiadó, 2006
Fordította: Loósz Vera
Eredeti cím: My name is Asher Lev
328 oldal

Erika
Ez elég gyengécskére sikeredett! Azért persze továbbra is skandináv krimi fan leszek, de úgy látszik, minden azért nem lehet tökéletes! :-)

Napjaink Helsinkijében járunk, az orosz maffia a fennhatósága alatt tartja szinte az egész alvilágot. A magánnyomozóként ügyködő Viktor Kärppät is behálózza a szervezet, mi több, maga a keresztapa tart igényt a férfi szolgálataira. Kiterjedt kapcsolattal rendelkezik mind a rendőrség, mind az alvilág berkein belül is.

Mindeközben próbál megküzdeni a társadalom előítéleteivel. Nincs könnyű dolga, mivel hogy ő egy Sortavalában született szovjet, állampolgár így a finnek túl orosznak tartják, az oroszok meg már igencsak finnek. Szóval nem egyszerű a helyzete.

Kevésbé vérengzős, ámde annál fajsúlyosabb, öldöklésmentes feladatokat bíznak rá. Már majdhogynem megesik a szívünk hősünkön, de azért ennyire nem ártalmatlanok ezek a megbízatások. A férfi jobbára már szabadulna ettől az életformától, mint a családi háttér által rávetülő árnyékoktól is. Persze pont ilyenkor adódik egy újabb megkeresés, amikor is egy eltűnt nő nyomait kéne felkutatni. A dolgot csak nehezíti, hogy a nő családjában szintén az alvilágban ügyködő rokonok is vannak.

Emellett persze vannak folyamatban lévő, pitiáner kis ügyei is, egy kis csempészés, hamis igazolványokkal való üzérkedés, és még cseppnyi magánélet is belefér.

A szerző betekintést nyújtott a finn-észt-orosz határállomásokon történő bűnözésekről. Ez mondjuk érdekes volt, bár néha itt is a zavarosban halásztam, ki kicsoda, melyik népcsoportot hova helyezzem el, bár Rönkä a könyv elején próbál útbaigazítani minket.

Szóval összességében nekem ez a krimi nem nagyon jött be. Picit erőltetett volt, a sok név totális keszekuszaságba csapott át a szemeim előtt. Másrészt olyan nagyon nem is izgultam, sőt... Kicsit bővebben kitérhetett volna a családi háttér nyomasztó részleteire. A főszereplőről így nem igazán tudtam meg sokat, csak azt, hogy lót-fut egyfolytában.

2,5/5

Animus Kiadó, Budapest, 2010
Fordította: Bogár Edit
Eredeti cím: Tappajan näköinen mies
199 oldal
Erika
Hű, ez bitang jó könyv volt!

Nem egykönnyen hajtottam álomra a fejem, két okból sem. Az egyik, hogy bár már szinte kiesett a fáradtságtól a kezemből, alig bírtam esténként félretenni, másrészt pedig alig mertem elaludni a témája miatt. :-)

Vajon milyen lehet minden reggel arra ébredni, hogy fogalmunk sincs ki a mellettünk szuszogó férfi, hol vagyunk, kik néznek ránk vissza a fürdőszobában kiakasztott fényképekről. Ráadásul saját tükörképünk sem mond nekünk semmit kilétünkről. Szerintem félelmetes.

Christine pont ezt éli át napról-napra. Mivel egy jó pár éve történt autóbalesetben elvesztette emlékezőképességét, minden reggel egy újabb kétségbeesés, rettegés, hogy és miért került ő oda, és ki is ő valójában. Az elmúlt húsz évből szó szerint semmire sem emlékszik. Nagyon lassan folydogál az elején a történet, bár cseppet sem unalmasan. Szép lassan kapjuk az információkat kis dózisban. A nőnek minden újabb nap egy hatalmas küzdelem, hogy megtartsa azokat a pici információmorzsákat, emlékképeket, amiket nagy nehezen megszerzett. Arra nagyon hamar rájön, hogy az emlékei által talál rá saját magára is.

Egy orvos tanácsára - akinek a jó szándéka, mint mindenki másé is, kétséges - minden este leírja egy naplóba az aznap birtokába került emlékeket, tényeket. Persze a naplót is minden reggel valahogy újból meg kell találni, hiszen fogalma sincs ébredés után, hogy egyáltalán létezik ez a számára létfontosságú dokumentum.

Ben, a férje is támaszt nyújt neki, évek óta viseli el ezzel a fogyatékossággal élő feleségét, napról-napra újból elmeséli neki életük történetét. Szeretete, támogatása úgy tűnik, Christine számára elengedhetetlen.

Szövevényes családi háttér bontakozik ki előttünk, a végén már Christine mellett, én sem tudtam kiben lehet megbízni.

Watson psychothrillere feladta nekem a leckét. Mindvégig talány volt számomra a történet kimenetele, bár bizonyos kapcsolatokat, gyanús alakokat azért én is felfedeztem benne.

A végén már szinte a végletekig feszíti a húrt, minden idegszálammal őrlődtem, hogy mi lesz ezzel a szerencsétlen nővel, nagyon drukkoltam neki(k).

Na, szóval tényleg nagyon tetszett, jó kis izgi könyv!!!

5/5***

Athenaeum Kiadó, 2011
Fordította: Gellért Marcell
Eredeti cím: Before I go to Sleep
462 oldal
Erika
Sissi, "a magyarok királynője" mindmáig sokak tudatában élénken él. Az ő történetét ha nem tévedek, kimerítette már a filmipar és az irodalom is, de a családi hátteréről, szoros rokoni kapcsolatairól nem sok szó esett. Legalábbis azok életéről nem. Voltak leánytestvérei is, ezek közül a legkisebb és legkedvesebbként emlegetett Sophie. Ebben a könyvben, ahogy azt a címe is elárulja, az ő története, életrajza olvasható, sok esetben nem feltétlenül követve a történelmi hitelességet.

Sissi a legkisebb leánygyermek. Lázad, minden elvárásnak ellene áll, társadalmi helyzete ellenére bőszen próbálja a saját határait feszegetni. Mindemellett életvidám jelleme felvidítja környezetét, külleme pedig kérők számtalan példányát sorakoztatja fel a szülők előtt. Ám őt inkább a kalandok, kihívások érdeklik, szívét sem királyi udvarokból származó jelölt rabolja el, "csak" egy egyszerű müncheni fotográfus, Edgar lopja el.

Eközben szülei igencsak sürgetik Sophie házasságát, természetesen nem a fent említett úrral. Gyermekkori barátja, II. Lajos, Bajorország királya siet segítségére a leánynak, akivel igencsak rokonlelkek. Szülei nagy örömére Lajos eljegyzi Sophiet, hiszen királyi esküvőről még csak álmodni sem mertek, illetve inkább csak azt. A lány pedig ettől a jegyességtől/házasságtól reméli szabadságát, szabad utat engedve Edgarral folytatott szerelmének.

A sors viszont nem ilyen kegyes hozzájuk. Lajos nem tudja legyőzni valószínűsíthető homoszexualitását, Sophie is inkább Edgar hitveseként képzeli el magát. A jegyesség felbontása mellett döntenek, viszonyuk a királlyal viharossá válik. És akkor felbukkan egy újabb kérő, Ferdinánd, akitől a lány undorodik, viszolyog. Eleinte, sőt sokszor később is valóban visszataszítóan viselkedik a férfi, később viszont voltak mozzanatok, amikor szimpátiám kifejezetten felé irányult.

Itt már igencsak kalandossá válik a történet, izgulhatunk, hogy beteljesedhet-e a két szerelmes boldogsága?

Ez egy történelmi regény, de abszolút olvasmányos, olvasható formában.

4/5

K.u.K. Kiadó, 2011
Fordította: Vásárhelyi Zsolt
Eredeti cím: Sisis kleine Schwester
270 oldal

Erika
Az eredetileg Maurice Sendak 1963-ban megjelent képeskönyve alapján íródott könyv főszereplője Max egy nyolcéves, gyanúsan hiperaktív kissrác, aki - nyilván életkorából adódóan - szinte semmivel nincs megelégedve. Legfőbbképpen a családja figyelmére, szeretetére lenne szüksége, amit úgy érez, nem kap meg maximálisan. Pár évvel idősebb nővére is érhető, aki már nyilván a saját korosztályával bandázik. Anyja pedig idegesítő új barátjával tölti idejét, ami szintén érthető valahol. Max mindeközben nagyon unatkozik és szörnyen magányos.

A kisfiú farkasjelmezben lófrál naphosszat, hóerődöt épít, onnan bombázza hógolyókkal nővérét és annak barátait. Ezzel kellőképpen az idegeire megy környezetének. A folyamatos büntetések sem javítanak a helyzeten, sőt...

Szintén egy nagy balhé és az azt követő büntetés után a szobájában a kisfiú úgy érzi nem bírja tovább, világgá megy. A rettentő hideg ellenére elköt egy csónakot, amellyel az éjszaka közepén kisodródik a nyílt vízre. És csak sodródik, csak sodródik... A szigeten, ahova kiveti az óceán, hatalmas és groteszk, ám mégis nagyon szerethető lényekkel találkozik. Maxot rövid időn belül királyukká választják, és elhatározzák, hogy létrehoznak egy sajátságos világot a maguk számára, ahol minden úgy történik, ahogyan azt csak ők akarják.

A gyermekkorról, annak is a sötétebb oldaláról szól ez a könyv. Talán mindannyian megbirkóztunk a saját magunk kis (nagy?) szörnyeivel. Nagyon sajnáltam Max-ot, és úgy kiáltottam volna egy nagyot a családja felé, hogy figyeljenek már picit jobban oda rá, pedig saját tapasztalatból is tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, és nem feltétlenül arról van szó, hogy nem szeretik a szülők a gyermeküket.

A könyv egy film forgatókönyve alapján íródott, ami állítólag sikert aratott. Ha az utamba akad, feltétlenül megnézem.

3/5

Park Könyvkiadó, 2010
Fordította: Lukács Laura
Eredeti cím: The Wild Things
202 oldal
Erika
Létező vagy nem létező prűdségemet próbáltam legyőzni ezáltal a könyv által. Úgy gondoltam, belevaló, vagány leszek és elolvasom. Igazából nem is tudom, hogy mire számítottam. Azt a fülszövegből megtudtam, hogy tizenhárom klasszikus mese került átalakításra erotikus történetekké. Közelebb azért ez sem vitt a dologhoz.

Az ajánlóból az is kiderült, hogy semmiképpen nem a durva pornó volt a cél, és ez igaz is. Viszonylag tényleg finoman van megoldva a dolog.

Az írónő célja a könyvvel elsősorban az volt, hogy az ellaposodott, megfáradt kapcsolatokat picit felrázza, az érzékiséget újból előhozza a nőkből és a férfiakból is egyaránt, bár a könyv szerintem tényleg elsősorban nőknek szól, de talán működik az energiahullám áradása... A fantáziánkat szeretné felrázni, hogy másképpen, többféleképpen is lehet!?

Attól függetlenül, hogy azért tényleg izgalmas volt a nagy részét olvasni, néhol nagyon nevetséges volt, és azokon a pontokon mindig megakadtam.

3/5

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010
Fordította: Gazdag Tímea
Eredeti cím: Enchanted - Erotic Bedtime Stories for Women
247 oldal
Erika
Miután a kezdeti nehézségeken túllendültem (magyarán majdnem falhoz vágtam), azt kell, hogy mondjam, klassz kis könyv ez. Tele beteg, nyomorult emberrel, akiknek a jelleme nagyon jó, hűvös humorral van ábrázolva. És én ezt nagyon szerettem.

Helyszín: Moszkva, Trjohprudnij köz 22.

Szereplők: Róza Markovna Mirszkaja, a főszereplő, aki bár végtelenül jószívű, kedves, amolyan mindenki tyúkanyója, de azért bármennyire is próbálják bölcsnek beállítani, azért be kell látni, kissé ostoba is. Aztán ott van az ő akadémikus férje. Az ő jelleme is kissé vitatott, de ebben a könyvben kié nem? A további szereplők, bár fontos a személyük, eltörpülnek a matróna mellett, jönnek-mennek körülötte az évtizedek alatt. Vannak itt bűnözők, alkoholisták, titkos ügynökök, megfelelő mennyiségű szolgálólány. A legtöbbje szexuálisan erősen felajzott (és most nagyon finoman fogalmaztam) manus, akik mint a mérgezett egerek, az összes fellelhető szolgálólányt (ugye az van bőven), akit találnak, felcsinálják. Az égből is zabigyerekek potyognak.

Maga Róza asszonyság ebből semmit nem vesz észre az évek folyamán. De akkor is jóságos dédiként készíti a világraszóló süteményeit, amikor a saját dédunokája még a szemét is kilopja szinte.

Hihetetlen egy történet, komolyan. Sokszor már a könnyem fojt a röhögéstől, pedig alapvetően nem egy vidám történet.

Akaratlanul is Forman Tűz van babám c. filmje jutott eszembe a történetről. Ott sem volt százas a nép többsége! :-)

Nem utolsósorban a szerző betekintést enged a XX. századi Oroszország politikai hátterébe is. Azért ez is nyújt épp elég alapanyagot a történethez. És hát nagyon orosz, nagyon kortárs. És bár a kortársakat annyira nem, de az oroszokat annál inkább kedvelem. Színpadra vele!!!

A könyv egyébként küllemre gyönyörű! Ja, és én a címét inkább példa nélkülire változtatnám! :-)))

"Aztán következett a tea, a legédesebb, az érkezésre. És megint ott volt a kikeményített terítő, a hófehér terítő mintás szegélye, a kockacukor a cukorfogóval, a családi ezüstből a tiszta kiskanalak, amelyeket az engedelmes Gelka sokadszor súrolt le, ott voltak a niellodíszes fekete vázák, a vékony vágott citromkarikák egy aprócska villával, a kékesen és narancsosan fénylő kristály cukorkatartó, a halványzöld chartrez likőr a régi, még a brezsnyevi időkből, és amint illik, a legtermészetesebb emberi megelégedettség elengedhetetlen kellékei, a lékachtól a hámántáskáig."

4,5/5

GABO Kiadó, 2010
Fordította: Goretity József
Eredeti cím: majd, ha lesz cirill betűs karakterem :-)))
453 oldal
Erika
Augusztus 10-én jelenik meg a Manó Könyvek kiadásában három filmes mesekönyv, melyhez kapcsolódóan egy nyereményjátékot is indított a Líra bolthálózat. Kisgyermekesként én személyesen nagyon várom őket, hiszen hétvégente délelőtt alig várjuk, hogy megnézhessük kis barátaink kalandjait. Most pedig újabb történetekkel gazdagodik a választék! Nagyon kíváncsi leszek rájuk!



És íme a könyvekkel kapcsolatos nyereményjáték:


AJÁNDÉK mozijegyek a Hupikék törpikék 3D augusztus 17-i, premier előtti vetítésére! Az első 30 vásárló, aki augusztus 14-ig a Nagy törpkaland filmeskönyv mellé vesz egy Fantörpikus kaland vagy egy Ügyifogyi meséje című könyvet is, két jegyet kap ajándékba a Hupikék törpikék 3D premier előtti vetítésére. Az ajándék mozijegy feltétele, hogy a megrendelt (augusztus 10-én megjelenő) könyveket augusztus 14-ig átvegye.

A fenti feltételeknek megfelelő első 30 megrendelőt augusztus 15-én délután értesítjük illetve nevét megnézheti itt.
A vetítés helyszíne és időpontja: Aréna pláza, 2011. augusztus 17. 19h. 14-es terem A jegyeket a kezdés előtt egy órával a helyszínen lehet átvenni.