Erika
Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer Nora Robertset fogok olvasni, pláne nem ilyen gigantikus méretűt. :D

Többen próbáltak meggyőzni az ismeretségi körömből, hogy próbáljam már ki, nagyon jó, és amitől félek, az nem úgy van. :)

Mondjuk úgy volt, de tisztességtelen lenne részemről, ha emiatt lehúznám.

Aki eddig is szerette a nagyon (túlontúl) romantikus történeteket, kifejezetten szereti, ha a szerző minden elképzelhető mértékben elrugaszkodik a talajtól, akkor ez továbbra is szuper kis könyv lesz. Én nagyon szeretem a romantikus történeteket, képes vagyok telebőgni egy százas zsepit, de ez kb. az én határaimat harmincszorosan lépte túl. :)

Na, a történetről...

Főszereplőnk Bodine, aki egy farmot vezet népes családjával karöltve. Sokan vannak nagyon, mégis ő a leghatározottabb közöttük. A lány fiatal, szép, tehetséges, tökéletes.

Sokan vannak, mégsem elegen! Egy családtag nagyon hiányzik. Bodine nagynénje, Alice. Évtizedekkel ezelőtt egy jeles napon veszett nyoma, senki nem tudja, merre vitte sorsa. Annak idején viharosan, botrányosan távozott, családja hiába várta vissza, sosem jött. Nem sokat beszélnek róla egymás között, csak nagy ritkán, akkor is harag tombol minden érintettben.

Sok idejük nincs is a hosszú évekkel ezelőtt történtekre emlékezni, hiszen a farm minden erejüket, idejüket felemészti. Folyamatosan rengeteg a munka, de a lány és családja ezt nagyon élvezi.

Szerelmek szövődnek, tervek kovácsolódnak nap mint nap, mindenki nagyon boldog. De az egyik napon holttestet találnak, ráadásul egy közeli ismerősét. Felbolydul a farmon élők élete, hiszen eddig minden olyan fantasztikus volt.

A rendőrség tehetetlen, szinte semmi nyom nem áll a rendelkezésükre. Az emberek még inkább összefognak, de ez sem vezet eredményre. Aztán még egy holttest...

Az egyértelmű, hogy valahol a közelben van a tettes, de senki nem tudja a másikról elképzelni ezeket a szörnyűségeket.

Aztán eljön az a nap is, amikor még inkább felzavarja egy váratlan esemény a nyugalmat.

A múlt felidézése mindenkiben megmozgat valami addig láthatatlan szálat. Minden szereplő átértékeli az életét, és akként éli tovább.

Aki szereti a naplementéket, a lovakat, a western hangulatot, semmiképp ne hagyja ki!

2,5/5

Gabo Könyvkiadó, 2017
Fordította: Gázsity Mila
Eredeti cím: Come Sundown
608 oldal
Erika
Gyönyörű borító mögött gyönyörű történet egy családról, a szeretetről, a szenvedésről, a büszkeségről, és még megannyi másról. Mindvégig rendkívül összetetten boncolgat különböző lelkiismereti kérdéseket.

Maga a történet nem túl szép, mégis ez a szó jutott a legvégén az eszembe. Nagyon finoman, érzékletesen van megírva a legszörnyűbb rémtett is.

A főszereplő Laura, akit nem sok jóval kecsegtet az élet, úgy tűnik, vénlány marad. De valahogy mégis bekopogtat hozzá a szerencse Henry képében, akivel összeházasodnak, és nagyon úgy néz ki, hogy még boldogok is lehetnek.

A képet a férfi apja ronthatja némiképp, akire a házsártos, gonosz kifejezés enyhe. Na meg Henry öccse, Jamie felbukkanása sem könnyíti meg a dolgokat. De minden nehézség ellenére, boldogok ők együtt.

Nap mint nap küzdenek a megélhetésért, mások pedig az elfogadásért, az egyenlő bánásmódért. A negyvenes évek Amerikájában járunk, így a fő probléma a rasszizmus. A feketék még mindig a fehérek szolgálatában állnak, cselédként élnek, megfosztva minden emberi méltóságuktól, jogaiktól, igényeiktől.

Bár Laura teljesen emberi, elfogadó módon viszonyul a házuknál, földjeiken dolgozó feketékhez, így is akad épp elég feszültséggóc. A félelem átitatja a napjaikat, folyamatos a bizalmatlanság a másik ember irányába.

Több nézőpontból ismerhetjük meg a történetet. Nem mintha egy jobb érzésű ember nem tudná elképzelni minden oldalról a történteket, mégis jó volt, hogy kicsit kézen fogott minket Jordan és átvezetett a másik oldalra is. Mondjuk van az a nézőpont, amit segítséggel sem tudok megérteni.

Persze a fő téma, ami gondolkodásra ad okot a rasszizmus, de nagyon fontos tényező volt a történetben a háborúból hazatért katonák válsága, az ott átélt borzalmak hatása a későbbi életükre. Senki sem tért vissza egészséges lélekkel, és ez Laura családjára is jelentősen kihat.

Laura ereje, szeretete, akarata hihetetlen volt számomra. Nem is értem, honnan szerez valaki ekkora erőt ennyi borzalom átélte után. De ő kitart, más sem számít, csak hogy összetartsa azt a kis csapatot, amit a családjának nevez, és ami marad belőle.

Mindvégig ott lebeg a kard a fejük felett, a rossz érzés az elejétől kezdve megkeseríti az ember szája ízét. De felkészülni még így sem lehet.

A történetből nem tud csak úgy egyszerűen kilépni az ember. Ott marad a bőre alatt, az agysejteket tovább mozgatja, kényszeríti, hogy gondolkozzon.

5/5

Athenaeum Kiadó, 2018
Fordította: Babits Péter
320 oldal
Erika
A Maxim Kiadó klassz hírét szeretném megosztani!

Március 22-től a magyar mozikban is műsorra kerül a Nap nap után című film, ami alapjául David Levithan azonos című YA regénye szolgált, amely a kiadó gondozásában jelent meg.


A 16 éves Rhiannon beleszeret egy különös lélekbe, akit csak „A”-nak hívnak, és minden egyes nap más ágyban, más-más testben ébred. A kettejük között kialakuló kapcsolat olyan erős, hogy elhatározzák, minden nap megkeresik egymást, pedig még csak nem is sejtik, mit és kit hoz a következő reggel. Ahogy egyre inkább beleszeretnek egymásba, a realitásokkal is kénytelenek szembenézni: vajon képesek lehetnek úgy leélni közös életüket, hogy egyikük minden 24 órában más személyt testesít meg?


A nagysikerű könyvbe az alábbi linken tudtok beleolvasni, és ugyanitt tudjátok előrendelni 30% kedvezménnyel.
Erika
Ez a kedvencem a sorozat eddig megjelent kötetei közül. :-) Ugye ez még csak a harmadik darab a feltételezhetően hét rész közül, de az már az elejétől fogva látható volt, hogy jól átgondolt, felépített történetsorozatról lesz szó. És jó kis stratégia épült arra is, hogy igencsak várjuk mindig a következő részt, mi fog történni a többi testvérrel.

Ebben a harmadikban Csillag került sorra, aki a hallgatagsága miatt a legfurábbnak tűnik a lányok között. Az előző részekben csak hébe-hóba említik meg, akkor is jelentéktelensége miatt szinte fel sem figyelünk rá. Itt végre középpontba kerülhet, és úgy tűnik, van kiút az árnyékból.

Mint mindegyik testvérre, Csillagra is hagyott valamit elhunyt apjuk. Egy levelet, amely iránymutatást nyújt neki azzal kapcsolatban, hogy vajon honnan származhat, hová nyúlnak el a gyökerei.

Azt már az első részben megtudtuk, hogy mind a hat lány örökbefogadás útján került be a családba, de származásukról egyikőjük sem tudott semmit. Óriási szeretetben éltek a családi fészekben, így különösebb igényük sem volt, hogy kutakodjanak valódi szülőföldjük után.

Apjuk hirtelen halála mindent megváltoztat, felborít. Az ő akarata volt, hogy mindegyikőjük megismerje eredetét, már ha akarja. Rajtuk áll, de eddig úgy tűnik, mindegyikőjüknél győz a kíváncsiság.

Szóval Csillag is utána ered a levél tartalmának, de egy ideig nem tűnik eredményesnek a keresgélése. Sőt! Eddigi nyugalmas, burokba zárt élete bonyodalmassá válik, minden összekuszálódik, de legalább végre kénytelen hangosan is kinyitni a száját, kiállni az igazságáért, a szavainak nagyobb hangot adni.

Nyilván váratlan események is közbejönnek, amik felbolygatják az életét, de ő maga lepődik meg a legjobban, hogy mekkora változásokat képes elérni az életében egy pici eltérés is a komfortzónájából. Márpedig, ha a végére akar járni a dolgoknak, muszáj kilépnie ebből a kényelmesnek tűnő árnyékországból.

Nagyon kíváncsi vagyok már a végére. Azt már sejtem az elejétől kezdve, hogy milyen csavarok lesznek majd a végén, de leginkább az érdekel, hogy a lányok mennyire változnak meg összességében, a kapcsolatuk egymással hogyan alakul, mire mindannyian tisztán látnak a múltjukkal kapcsolatosan. Mert az kétségtelen, hogy az élete mindegyikőjüknek gyökerestül felfordul. De ez még messze van! :-)

Az eddig megjelent kötetekről itt és itt írtam. Jöhet a következő! :-)

4,5/5

General Press Kiadó, 2017
Fordította: Szigeti Judit
Eredeti cím: The Shadow Sister
525 oldal
Erika
Annak ellenére, hogy Shriver rajongó vagyok, ez most nem az én könyvem volt, és még így is faltam.

Nem titkolom, nem voltam sosem megáldva a matematika rejtelmeinek mély értelmezésének készségével, így a közgazdaságtan is elég messze áll tőlem. Mégis nagyon jó érzés volt olvasni az agyafúrt mondatokat, csűrés-csavarását a logikának.

A nem túl távoli jövő Amerikájában vagyunk, ahol óriási változások történtek. A 2008-as gazdasági világválság semmi ahhoz képest, ami sújtja épp a kontinenst. Teljesen átalakulnak az erőviszonyok, magántulajdon már nem nagyon létezik. Amerika összeomlik.

A középosztálybeli Mandible család történetén, tagjain keresztül élhetjük át ezeket a hatalmas változásokat. Reakciók, ellenreakciók részesei vagyunk, és próbálunk mi is túlélni. Közgazdasági, pénzügyi fejtegetések kereszttüzében a család tagjai között zajló, szatíraként is működő párbeszédek tanúi lehetünk.

A közepe felé próbáltam magam nyugtatgatni, hogy jó, jó, ez egy fikció, ne tojj be! De egyre inkább belemerültem, egyre inkább az a velős kérdés merült fel bennem, hogy miért ne? Nem tudtam eldönteni a végén, hogy barackot kaptam-e a fejemre vagy jól fejbe vertek?

Tűpontosan operál a szereplőkkel, aprólékosan dolgozza ki az egész történetet, az első vonástól az utolsóig. Ez abszolút jellemző Shriverre. Apró darabokra szedi a családi, a társadalmi kapcsolatokat, vonatkozásokat. Okosnak éreztem magam ettől a könyvtől, még ha sok minden nem is volt tiszta. :-)

Kíméletlenül elgondolkodtat a könyv, nem hagyja, hogy nyugton becsukjuk az utolsó oldal után. Szerintem akár értette az ember, akár nem minden szavát, akkor is fel kell, hogy merüljenek kérdések, muszáj, hogy megmoccanjon az emberben valami ott belül, hogy vajon jó úton haladunk-e?! 

Shriver sosem unalmas, sőt! Viszont a közgazdasághoz vonzódó olvasóknak egyenesen kötelező, valódi csemege!

5/5

GABO Könyvkiadó, 2017
Fordította: Komló Zoltán
Eredeti cím: The Mandibles
504 oldal
Erika
Félelmetes, de most is gyönyörű! Ezt Ferrante összes eddig elolvasott könyvére is érthetném. Hihetetlen mélységekbe ássa le magát a női lélek mivoltában, mi meg megyünk minden kérdés nélkül utána. Aztán kezdhetjük az önvizsgálatot!

Remegek szinte mindig, amikor egy újabb könyv jelenik meg magyar nyelven tőle. Egyszerűen akarom az összeset! Annak ellenére is, hogy nyomaszt, szorongat, el nem enged!

Csakúgy mint az eddigi köteteknél, a női lélek a téma. Először azt gondoltam, hogy huh, most egy könnyed olvasmány jön, hiszen Leda, a 48 éves irodalomtanár végre megteheti, hogy tök egyedül elutazik egész nyárra egy hangulatos kis nyaralóhelyre a Jón-tenger mellé. Más dolga nincs is, mint készülni az egyetemi feladataira, sok-sok pihenés kíséretében.

Igen ám, de elkezd gondolkodni az életén, szép apránként elkezdi megosztani velünk múltja sötét titkait, aztán vége is a könnyed olvasmánynak. :) Nem kell izgulni, mert ettől még oda van láncolva a kezünkhöz a könyv. Egy Ferrante könyvet nem lehet letenni!

A történet legtöbb részében rendkívül ellenszenves volt Leda, aztán egyszer csak történt egy áttörés, és mindent megértettem. Megbocsátottam neki, megszerettem, sajnáltam, együttéreztem vele.

Ijesztő gondolatait, cselekedeteit ismerhettük meg Ledának, és félelmetes volt, hogy hányszor, de hányszor gondolkodok ugyanígy, bár nem teszem meg azt, amit ő megtett. Nem mondom ki azt, amit ő kimond. Helyettem is!

Onnantól, hogy valaki anyává válik, nincs más dolga, mint örökké topon lenni? Sosem fáradhat el? Sosem hagyhatja el az ereje? Sosem gondolhatja úgy, hogy ő most mást szeretne kicsit? Rengeteg olyan kérdést feszeget a regény, amelyet szinte sosem mondunk ki, de még gondolni sem merünk rá. 

Húsba vágó őszintesége mellett hihetetlen jó író! Egyik kiegészíti a másikat, de szerintem egy lábon is simán megállna!

5/5***

Park Könyvkiadó, 2018
Fordította: Balkó Ágnes
Eredeti cím: La figlia oscura
176 oldal

Erika
Egy újabb holokausztot átélt áldozat élete, emlékei kerültek papírlapra. És nem győzöm hangsúlyozni, ahányszor csak hasonló kötetről írok, hogy soha nem elég erről beszélni.

Nem nagyon lehet könnyek nélkül végigolvasni egy ilyen könyvet, különösen ha egy ilyen különleges asszony tollából származnak.

Baba Schwartzot kislányként ismerhetjük meg, aki Nyírbátorban nevelkedik egy fantasztikus családban. Tényleg hihetetlen szeretet veszi körül a kislányt két testvérével együtt. Ha nem is királyi módon élnek, mindenük megvan, legfőképp a szeretet. Töménytelen mennyiségű figyelmet gondoskodást kapnak szüleiktől, és ezt felnőtt korában sem felejti el. SOHA! Ez táplálja egész életében, és talán törvényszerű is, hogy ő is egy rendkívül kedves, önzetlen felnőtté válik. Még a későbbi, leírhatatlan borzalmak átélése közben is csak kedves gesztusok származnak tőle, a gyűlölet legkisebb momentumát sem lehet benne felfedezni.
"Egy jó élet megteremtése – boldog gyerekek felnevelésével, szerény háztartás vezetésével, a családról való gondoskodással – nem emberfeletti vállalkozás."
Ahogy közeledik a háború előszele, ebben a szeretetteljes légkörben - főként a gyerekek - nem sok mindent vesznek észre. Bár a zsidótörvényeket bevezetik, annyira ezek sem nehezítik meg napjaikat.

Aztán nagyon hirtelen történik minden. El kell hagyniuk szeretett otthonukat, értékeiket. Összegyűjtik az összes zsidót, és a jól ismert forgatókönyv megkezdődik. Deportálják őket, vagonból vagonba pakolják az embertömeget, fel sem fogják, mi történik velük.

Igazából az, hogy mi történik velük a haláltáborokban, azt számtalan helyen olvashattuk már. Ugyanaz a szörnyűség, emberfeletti gyűlölettel, mészárlások tömkelegével. Sokszor csak a szerencsén múlik, ki éli túl és ki veszik oda.

Meggyőződésem, hogy ennek a hölgynek és a családja nagy többségének a szeretet, az összetartás, összetartozás adta a legnagyobb erőt, hogy túléljék ezt a borzalmat.

Szerencsére nemcsak erről a sok szörnyűségről ír, hanem nagyon sok szó esik a családjáról, az egymásról való gondoskodásról, ami az ő esetükben nagyon ritka módon jelenik meg. Sokszor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...

Nagyon különleges, szívbemarkoló volt Baba története. Mindig nagyon megérintenek a holokausztról szóló elbeszélések, de ez az asszony nagyon mélyen hatott rám.

5/5

Athenaeum Kiadó, 2018
24 oldal
Erika
Stílszerűen Valentin-napra jelent meg az újabb Barreau kötet, és természetesen, ha szerelemről van szó, a helyszín a jól megszokott Párizs.

A főszereplő Rosalie nagyon egyedi, ékszerdobozkának is beillő képeslapboltot vezet Párizs szívében, a Saint Germainben. Régi álma vált ezzel a bolttal valóra, hiszen gyermekkora óta megszállottan vonzza a művészet, a rajzolás, amiből szülei szerint nem lehet megélni. Ennek ellenére követi álmait, és milyen jól teszi, mert ez az, ami igazán boldoggá teszi.

Párkapcsolatára is azt mondhatnánk, hogy boldoggá tehetné, mert tulajdonképpen minden rendben lévőnek tűnik, de már a kezdetektől érezhetjük, hogy azért a mélyben mégsem minden arany.

A lánynak vannak még álmai, amik lelki téren váratnak magukra, de ezeket inkább elnyomja magában. Ő maga is belátja, hogy ezek túlzott elvárások a mai világban, a romantika már rég kiveszett. Ezzel látszólag megnyugodva tér mindennap nyugovóra párja oldalán.

Bár a kis bolt is óriási örömöt jelent Rosalie számára, az igazi áttörés akkor jön, amikor egy híres mesekönyvíró felkéri őt új könyve illusztrálására. Igazi nagy kihívás, és teljesen beleillik a lány terveibe. El is vállalja, mit sem sejtve, hogy még milyen bonyodalmakat rejt magában a sorsdöntő felkérés.

A könyvnek óriási sikere van, nem győznek eleget tenni a rajongók elvárásainak, ami dedikálásokkal, felolvasó estekkel, találkozókkal jár.

Aztán az egyik szokványosan boldog napon egy férfi áll meg a kirakat előtt, ahol a mesekönyv is ki van téve. Teljesen ledöbbent arccal bámulja a könyvet, majd be is tér a boltba, ahol halálra várt arccal tanulmányozza azt. A lány azt gondolja, hogy úgy mint bárki másnál, most is a csodálat dolgozik a férfiban.

Robert egyébként egy irodalomprofesszor, aki New Yorkból érkezik Párizsba egy állásajánlatra, és épp dolgára igyekezve pillantja meg a kirakatban lévő könyvet.

Persze nem csodálatról van szó, egészen másról. És ez megindít egy lavinát, innentől mindenki élete teljesen megváltozik, és ez ellen már senki nem tehet semmit.

Jó kis kuckózós, teázós, plédes könyv, kifejezetten jó aláfestést nyújtott hozzá a szakadatlan hóesés. :-)

Nekem most kicsit kevés volt Párizs. Persze járkálunk az eldugott kis utcákon, a híres látnivalók is említve vannak, de valahogy a város varázsa nem jött most annyira át. De mindettől függetlenül jó kis kikapcsolódás, és ismét gyönyörű a borító!

3/5

Park Könyvkiadó, 2018
Fordította: Fodor Zsuzsa
316 oldal
Erika
Kevin Pearce viharos gyorsasággal hagyja el Boston külvárosát, a lepukkant Brightont. Hátra sem nézve távozik, ott hagyva barátját is, Bobby Scalest, akivel épp egy szörnyű bűncselekményt követtek el.

Évtizedek telnek el, Kevin már a Boston Globe Pulitzer díjjal is elismert újságírója, amikor is eredeti szándékaival teljesen ellentétesen visszafelé tart a rettegett város felé.

Bobby bajban van, egy kegyetlen sorozatgyilkosság fő gyanúsítottja. Muszáj visszatérnie, saját maga és a másik férfi érdekében is. Ráadásul meg is akarja védeni, tisztára akarja mosni barátját.

A történet középpontjában a két ír fiú kapcsolata, barátsága áll. Meghatározó és borítékolható volt mindkettejük sorsa, attól függően, ki maradt, ki ment. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem!

Visszatérése után Kevin konstatálja, hogy misem változott. Ugyanaz a bűnös város, ugyanazok a fásult, többnyire bűnözésből élő lakosok, nincs kilátás semmire, és sajnos határok sem.

Kellemes lassúsággal halad előre a történet, szinte felkészít, pihentet minket, hogy be tudjuk fogadni, amikor viharos sebességre kapcsolnak az események.

Döbbenetes feszültséggel van teli az egész könyv, mindvégig kiélezett, tapintható az elektromosság. A végén pedig még rá is csavar egyet Harvey. Rendkívül komor a történet, a nap szinte egy pillanatra sem bújik elő a felhők közül, de ez szinte mellékes!

4/5

GABO Könyvkiadó, 2017
Fordította: Komló Zoltán
361 oldal
Erika
Elég volt nekem csak egy pillantás a Downton Abbey kifejezésre, és már röpültem is rá. Nagy fan vagyok, úgyhogy győzködésről szó sem volt. Mondván, akinek a kezei közül olyan sorozat kikerül, az rosszat nem alkothat. :)

Az 1800-as évekbe repülhetünk vissza egy időutazás keretében. A történetet visszafogottság, kifinomultság, klasszikus angol irodalmi nyelvezet jellemzi, amely tökéletesen mutatja be az angol arisztokrata életmódot, mindennapokat, annak minden örömével, árnyoldalaival együtt.

Hajlamosak vagyunk azt hinni erről a híres angol arisztokráciáról, hogy semmi érzelem, semmi kilengés, csak a tartás, a tekintély, a méltóság az, ami jellemezheti őket. A könyv ledönti ezeket a sztereotípiákat, hiszen mi dolgozna, ha nem a mélyből feltörő érzelmek. A látszat leomlik, és elénk tárulnak a szereplők legbensőbb titkai.

Egyre sikeresebb, egyre gazdagabb arisztokraták életébe szeretne mindenki bekerülni, de ez szinte lehetetlen. Ezért is éli meg Sophia élete legboldogabb napjának, amikor meghívót kap az egyik legbefolyásosabb eseményre, Richmond hercegné báljára. Szinte szó szerint véletlennek tűnik a meghívás, de bánja is ezt a lány... Lényeg, hogy bármi áron ott legyen.

Ezen a bálon megismerkedik egy fiatalemberrel, Bellasis vicomte-tal, ám onnantól kezdve gyökeresen megváltoznak a dolgok.

Míg szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy minél előkelőbb körhöz tartozzon, addig dráma zajlik mások életében. Évekkel később derülnek ki fontos tények, amelyek azon az éjszakán történtek, és muszáj felülemelkedni a sértettségen, muszáj leereszkedni az alsóbb körökhöz is, bármennyire is sérti a büszkeségünket. Amikor ez megtörténik, a jéghideg angolok arcáról is lehull a maszk, és kiderül, érző emberek.

Lehet, hogy a túlzott elvárások miatt, de bevallom, néhol nekem kicsit vontatott volt, de nem lepődnék meg, sőt, drukkolok minden erőmmel, hogy filmre vigyék! Oda való mindenképpen!

4/5

General Press Kiadó, 2017
Fordította: Gieler Gyöngyi
460 oldal
Erika
A három grácia okán jó esélyekkel indult nálam a könyv. A Regényes történelem című sorozat tagjaként jelent meg az újabb történet, ami izgalmak tömkelegén keresztül kalauzol el minket Kölnben, 1540-ben.

Felkavaró időszak volt ez az emberiség történetében, hiszen óriási méretű pestisjárvány pusztított szerte Európában. Az ott lakók egy ideig még nem sejtenek semmit, küzdenek a perzselő nyárral. Fogalmuk sincs róla, hogy nemsokára ez semmiség lesz ahhoz a küzdelemhez képest, amivel meg kell birkózniuk. Alattomosan közelít feléjük a gyilkos kór, miközben mindenki a saját maga személyes problémáját, válságát próbálja megoldani.

Johanna a főszereplő, aki férje halála után, a kor adottságaihoz hűen, nagyon nehezen találja a helyét a világban. Különböző előítéletekkel kell megküzdenie mindenféle férfiúi védelem híján. Nagyon nehéz helyzetben van, hiába próbál erőteljesen állni a saját lábán, teljesen lehetetlen, tehetetlen helyzetekbe hozzák őt folyamatosan, olyannyira, hogy már a megélhetése a tét.

Csinos nő lévén nagyon sok hódoló áll az ajtajában, és bár mindenki megrökönyödésére levetette már a gyászruhát, közel csak nagyon keveseket enged magához! Hogy tetézze a nehéz helyzetét, saját sógorát is elutasítja, innentől kezdve pedig a férfi mindenféle rágalom hadjáratot indít ellene, ahol csak tud, megnehezíti a nő egyébként sem könnyű helyzetét. Az egyik legellenszenvesebb figuráról van szó a történetben, akinek igazából nem is a nő kell, hanem annak háza.

Három nagy részre tagolódik a történet. Az elsőben Johannát ismerhetjük meg alaposabban, a továbbiakban pedig szintén fontos szereplők lépnek színre. Egyikük Varjú, akit egy pitiáner tolvaj személyében ismerhetünk meg, és fogalmam sem volt, milyen módon kapcsolódhat majd a történethez, de adódik szerep neki is bőven. Csakúgy, mint a frissen a városba érkezett orvosdoktornak, Vincent de Vriesnek, aki nem ismeretlen Johanna számára, bár ez sem tűnik kellemes meglepetésnek egyikük számára sem.

Egyre csak fokozódnak a történet végéig az események, izgalmak, és a végén kezd összeállni a kép, miközben alapos bepillantást nyerhetünk a kor kezdetleges orvoslásába, a higiéniai szokásokba, amelyek egyértelműen hagytak nagyon sok kívánnivalót maguk után. Hiszen a kór elterjedésének is ez volt az egyik fő okozója. Vincent reformokat hoz a betegség megelőzése érdekében (maszkok, orvosi kesztyű), amit a nagy többség fenntartásokkal kezel, de az eredmények láttán belátják, hogy jobban teszik, ha követik az orvos utasításait.

Ebben a történetben vagy nagyon lehetett szeretni egy-egy szereplőt, vagy a végletekig utálni. Rendkívül kiélezett személyiségjegyek jelentek meg, nagyon érzékletesen személtette ezeket az ellentéteket Riebe. Hatalmas titkok lappanganak végig a történetben, amelyek a feszültséget végig a felszínen tartják.

A borítót a megszokott igényesség, jó minőség jellemzi, nagyon jó kézbe venni, fogni, és nem utolsó sorban, szép dísze a polcnak. :-)

3/5

General Press Kiadó, 2017
Fordította: Berecz Zsuzsanna

Erika
Aki már olvasott Musso-tól, az bizton számíthat a szokásos izgalomra, romantikára, rejtélyes történésekre. Szóval nem fog csalódni, az egyedi stílus, a hamisítatlan történetszövés jelen van.

Tehát, ahogy megszokhattuk, két idősíkon mozgunk, bár először - annak ellenére, hogy tipikusan Musso trükknek tudom be - rá sem jöttem, hogy mi az ábra. Eltelt egy pici idő, mire kapcsoltam (mint ahogyan a szereplők is), de így még izgatottabban vágtam bele a történetbe.

Minden egy laptoppal kezdődik, amely két ember életét szorosan összeköti, ami pedig egyébként lehetetlen lenne. Ők maguk sem értik, mi áll az egész mögött, csak tudják, hogy valami fura dologgal kerültek szembe.

Természetesen egy férfiról és egy nőről van szó, akik rögtön a legelején vonzalmat éreznek egymás iránt, de a várva várt találkozó mégsem tud létrejönni. Folyamatosan keresik a válaszokat, lehetőségeket, alkalmakat, valahogy mégis mindig kisiklanak egymás útjából.

Amikor rájönnek, mi áll a dolgok hátterében, próbálnak megküzdeni a már ismert akadályokkal, mi pedig ezerrel drukkolunk, hogy végre egymásra találjanak, még a nem hétköznapi körülmények ellenére is.

A végén már kezdünk fellélegezni, hogy megvan a megoldás, amikor tök jó csavart vitt bele a szerző, és egy újabb bukfencet vet a gyomrunk az izgalom miatt.

A könyv legvégére rendkívüli módon felgyorsulnak az események, nem győztem kapkodni a fejem. Most karácsonyra szívesen ajánlom egy jó kis bekuckózós fotelhoz, kakaóval, takaróval. Tökéletes kikapcsolódás!

4/5

Park Könyvkiadó, 2017
Fordította: V. Detre Zsuzsa
Eredeti cím: Demain
404 oldal