Erika
Stílszerűen Valentin-napra jelent meg az újabb Barreau kötet, és természetesen, ha szerelemről van szó, a helyszín a jól megszokott Párizs.

A főszereplő Rosalie nagyon egyedi, ékszerdobozkának is beillő képeslapboltot vezet Párizs szívében, a Saint Germainben. Régi álma vált ezzel a bolttal valóra, hiszen gyermekkora óta megszállottan vonzza a művészet, a rajzolás, amiből szülei szerint nem lehet megélni. Ennek ellenére követi álmait, és milyen jól teszi, mert ez az, ami igazán boldoggá teszi.

Párkapcsolatára is azt mondhatnánk, hogy boldoggá tehetné, mert tulajdonképpen minden rendben lévőnek tűnik, de már a kezdetektől érezhetjük, hogy azért a mélyben mégsem minden arany.

A lánynak vannak még álmai, amik lelki téren váratnak magukra, de ezeket inkább elnyomja magában. Ő maga is belátja, hogy ezek túlzott elvárások a mai világban, a romantika már rég kiveszett. Ezzel látszólag megnyugodva tér mindennap nyugovóra párja oldalán.

Bár a kis bolt is óriási örömöt jelent Rosalie számára, az igazi áttörés akkor jön, amikor egy híres mesekönyvíró felkéri őt új könyve illusztrálására. Igazi nagy kihívás, és teljesen beleillik a lány terveibe. El is vállalja, mit sem sejtve, hogy még milyen bonyodalmakat rejt magában a sorsdöntő felkérés.

A könyvnek óriási sikere van, nem győznek eleget tenni a rajongók elvárásainak, ami dedikálásokkal, felolvasó estekkel, találkozókkal jár.

Aztán az egyik szokványosan boldog napon egy férfi áll meg a kirakat előtt, ahol a mesekönyv is ki van téve. Teljesen ledöbbent arccal bámulja a könyvet, majd be is tér a boltba, ahol halálra várt arccal tanulmányozza azt. A lány azt gondolja, hogy úgy mint bárki másnál, most is a csodálat dolgozik a férfiban.

Robert egyébként egy irodalomprofesszor, aki New Yorkból érkezik Párizsba egy állásajánlatra, és épp dolgára igyekezve pillantja meg a kirakatban lévő könyvet.

Persze nem csodálatról van szó, egészen másról. És ez megindít egy lavinát, innentől mindenki élete teljesen megváltozik, és ez ellen már senki nem tehet semmit.

Jó kis kuckózós, teázós, plédes könyv, kifejezetten jó aláfestést nyújtott hozzá a szakadatlan hóesés. :-)

Nekem most kicsit kevés volt Párizs. Persze járkálunk az eldugott kis utcákon, a híres látnivalók is említve vannak, de valahogy a város varázsa nem jött most annyira át. De mindettől függetlenül jó kis kikapcsolódás, és ismét gyönyörű a borító!

3/5

Park Könyvkiadó, 2018
Fordította: Fodor Zsuzsa
316 oldal
Erika
Kevin Pearce viharos gyorsasággal hagyja el Boston külvárosát, a lepukkant Brightont. Hátra sem nézve távozik, ott hagyva barátját is, Bobby Scalest, akivel épp egy szörnyű bűncselekményt követtek el.

Évtizedek telnek el, Kevin már a Boston Globe Pulitzer díjjal is elismert újságírója, amikor is eredeti szándékaival teljesen ellentétesen visszafelé tart a rettegett város felé.

Bobby bajban van, egy kegyetlen sorozatgyilkosság fő gyanúsítottja. Muszáj visszatérnie, saját maga és a másik férfi érdekében is. Ráadásul meg is akarja védeni, tisztára akarja mosni barátját.

A történet középpontjában a két ír fiú kapcsolata, barátsága áll. Meghatározó és borítékolható volt mindkettejük sorsa, attól függően, ki maradt, ki ment. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem!

Visszatérése után Kevin konstatálja, hogy misem változott. Ugyanaz a bűnös város, ugyanazok a fásult, többnyire bűnözésből élő lakosok, nincs kilátás semmire, és sajnos határok sem.

Kellemes lassúsággal halad előre a történet, szinte felkészít, pihentet minket, hogy be tudjuk fogadni, amikor viharos sebességre kapcsolnak az események.

Döbbenetes feszültséggel van teli az egész könyv, mindvégig kiélezett, tapintható az elektromosság. A végén pedig még rá is csavar egyet Harvey. Rendkívül komor a történet, a nap szinte egy pillanatra sem bújik elő a felhők közül, de ez szinte mellékes!

4/5

GABO Könyvkiadó, 2017
Fordította: Komló Zoltán
361 oldal
Erika
Elég volt nekem csak egy pillantás a Downton Abbey kifejezésre, és már röpültem is rá. Nagy fan vagyok, úgyhogy győzködésről szó sem volt. Mondván, akinek a kezei közül olyan sorozat kikerül, az rosszat nem alkothat. :)

Az 1800-as évekbe repülhetünk vissza egy időutazás keretében. A történetet visszafogottság, kifinomultság, klasszikus angol irodalmi nyelvezet jellemzi, amely tökéletesen mutatja be az angol arisztokrata életmódot, mindennapokat, annak minden örömével, árnyoldalaival együtt.

Hajlamosak vagyunk azt hinni erről a híres angol arisztokráciáról, hogy semmi érzelem, semmi kilengés, csak a tartás, a tekintély, a méltóság az, ami jellemezheti őket. A könyv ledönti ezeket a sztereotípiákat, hiszen mi dolgozna, ha nem a mélyből feltörő érzelmek. A látszat leomlik, és elénk tárulnak a szereplők legbensőbb titkai.

Egyre sikeresebb, egyre gazdagabb arisztokraták életébe szeretne mindenki bekerülni, de ez szinte lehetetlen. Ezért is éli meg Sophia élete legboldogabb napjának, amikor meghívót kap az egyik legbefolyásosabb eseményre, Richmond hercegné báljára. Szinte szó szerint véletlennek tűnik a meghívás, de bánja is ezt a lány... Lényeg, hogy bármi áron ott legyen.

Ezen a bálon megismerkedik egy fiatalemberrel, Bellasis vicomte-tal, ám onnantól kezdve gyökeresen megváltoznak a dolgok.

Míg szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy minél előkelőbb körhöz tartozzon, addig dráma zajlik mások életében. Évekkel később derülnek ki fontos tények, amelyek azon az éjszakán történtek, és muszáj felülemelkedni a sértettségen, muszáj leereszkedni az alsóbb körökhöz is, bármennyire is sérti a büszkeségünket. Amikor ez megtörténik, a jéghideg angolok arcáról is lehull a maszk, és kiderül, érző emberek.

Lehet, hogy a túlzott elvárások miatt, de bevallom, néhol nekem kicsit vontatott volt, de nem lepődnék meg, sőt, drukkolok minden erőmmel, hogy filmre vigyék! Oda való mindenképpen!

4/5

General Press Kiadó, 2017
Fordította: Gieler Gyöngyi
460 oldal
Erika
A három grácia okán jó esélyekkel indult nálam a könyv. A Regényes történelem című sorozat tagjaként jelent meg az újabb történet, ami izgalmak tömkelegén keresztül kalauzol el minket Kölnben, 1540-ben.

Felkavaró időszak volt ez az emberiség történetében, hiszen óriási méretű pestisjárvány pusztított szerte Európában. Az ott lakók egy ideig még nem sejtenek semmit, küzdenek a perzselő nyárral. Fogalmuk sincs róla, hogy nemsokára ez semmiség lesz ahhoz a küzdelemhez képest, amivel meg kell birkózniuk. Alattomosan közelít feléjük a gyilkos kór, miközben mindenki a saját maga személyes problémáját, válságát próbálja megoldani.

Johanna a főszereplő, aki férje halála után, a kor adottságaihoz hűen, nagyon nehezen találja a helyét a világban. Különböző előítéletekkel kell megküzdenie mindenféle férfiúi védelem híján. Nagyon nehéz helyzetben van, hiába próbál erőteljesen állni a saját lábán, teljesen lehetetlen, tehetetlen helyzetekbe hozzák őt folyamatosan, olyannyira, hogy már a megélhetése a tét.

Csinos nő lévén nagyon sok hódoló áll az ajtajában, és bár mindenki megrökönyödésére levetette már a gyászruhát, közel csak nagyon keveseket enged magához! Hogy tetézze a nehéz helyzetét, saját sógorát is elutasítja, innentől kezdve pedig a férfi mindenféle rágalom hadjáratot indít ellene, ahol csak tud, megnehezíti a nő egyébként sem könnyű helyzetét. Az egyik legellenszenvesebb figuráról van szó a történetben, akinek igazából nem is a nő kell, hanem annak háza.

Három nagy részre tagolódik a történet. Az elsőben Johannát ismerhetjük meg alaposabban, a továbbiakban pedig szintén fontos szereplők lépnek színre. Egyikük Varjú, akit egy pitiáner tolvaj személyében ismerhetünk meg, és fogalmam sem volt, milyen módon kapcsolódhat majd a történethez, de adódik szerep neki is bőven. Csakúgy, mint a frissen a városba érkezett orvosdoktornak, Vincent de Vriesnek, aki nem ismeretlen Johanna számára, bár ez sem tűnik kellemes meglepetésnek egyikük számára sem.

Egyre csak fokozódnak a történet végéig az események, izgalmak, és a végén kezd összeállni a kép, miközben alapos bepillantást nyerhetünk a kor kezdetleges orvoslásába, a higiéniai szokásokba, amelyek egyértelműen hagytak nagyon sok kívánnivalót maguk után. Hiszen a kór elterjedésének is ez volt az egyik fő okozója. Vincent reformokat hoz a betegség megelőzése érdekében (maszkok, orvosi kesztyű), amit a nagy többség fenntartásokkal kezel, de az eredmények láttán belátják, hogy jobban teszik, ha követik az orvos utasításait.

Ebben a történetben vagy nagyon lehetett szeretni egy-egy szereplőt, vagy a végletekig utálni. Rendkívül kiélezett személyiségjegyek jelentek meg, nagyon érzékletesen személtette ezeket az ellentéteket Riebe. Hatalmas titkok lappanganak végig a történetben, amelyek a feszültséget végig a felszínen tartják.

A borítót a megszokott igényesség, jó minőség jellemzi, nagyon jó kézbe venni, fogni, és nem utolsó sorban, szép dísze a polcnak. :-)

3/5

General Press Kiadó, 2017
Fordította: Berecz Zsuzsanna

Erika
Aki már olvasott Musso-tól, az bizton számíthat a szokásos izgalomra, romantikára, rejtélyes történésekre. Szóval nem fog csalódni, az egyedi stílus, a hamisítatlan történetszövés jelen van.

Tehát, ahogy megszokhattuk, két idősíkon mozgunk, bár először - annak ellenére, hogy tipikusan Musso trükknek tudom be - rá sem jöttem, hogy mi az ábra. Eltelt egy pici idő, mire kapcsoltam (mint ahogyan a szereplők is), de így még izgatottabban vágtam bele a történetbe.

Minden egy laptoppal kezdődik, amely két ember életét szorosan összeköti, ami pedig egyébként lehetetlen lenne. Ők maguk sem értik, mi áll az egész mögött, csak tudják, hogy valami fura dologgal kerültek szembe.

Természetesen egy férfiról és egy nőről van szó, akik rögtön a legelején vonzalmat éreznek egymás iránt, de a várva várt találkozó mégsem tud létrejönni. Folyamatosan keresik a válaszokat, lehetőségeket, alkalmakat, valahogy mégis mindig kisiklanak egymás útjából.

Amikor rájönnek, mi áll a dolgok hátterében, próbálnak megküzdeni a már ismert akadályokkal, mi pedig ezerrel drukkolunk, hogy végre egymásra találjanak, még a nem hétköznapi körülmények ellenére is.

A végén már kezdünk fellélegezni, hogy megvan a megoldás, amikor tök jó csavart vitt bele a szerző, és egy újabb bukfencet vet a gyomrunk az izgalom miatt.

A könyv legvégére rendkívüli módon felgyorsulnak az események, nem győztem kapkodni a fejem. Most karácsonyra szívesen ajánlom egy jó kis bekuckózós fotelhoz, kakaóval, takaróval. Tökéletes kikapcsolódás!

4/5

Park Könyvkiadó, 2017
Fordította: V. Detre Zsuzsa
Eredeti cím: Demain
404 oldal
Erika
Számolni sem tudom már, az évek alatt hányszor néztem végig a Szívek szállodájának teljes évadát. Mindig hagyok egy kis szünetet, aztán visszatérek. :-) Most is épp a közepén járok, ajándék az az egy óra esténként, ha jut rá idő. Nyilván a fantasztikus filmgyártásnak, az alkotóknak is nagy szerepük van benne, de úgy gondolom, itt elsősorban a szereplők, a főszereplő viszi el a bulit a hátán.

Ezért is örültem már az első könyvnek is, ami a privát életéről szólt. Kíváncsi voltam, mennyiben más a valódi a filmvászonhoz képest. Szerintem olyan sokban nem, így még hitelesebb számomra a nő.

Továbbra is rendkívül érdekes, pezsgő egyéniségnek tartom. Privát élete sem szűkölködik izgalmasabbnál izgalmasabb helyzetekkel, legyen szó akár a pályájáról, akár a magánéletéről. Mindenhol rezeg, zsong körülötte a levegő, az optimizmusa pedig töretlen.

Míg az első könyvben Franny bőrébe bújva avat be minket a magánéletébe, itt már nyíltan vállalja, hogy mindazok, amik le vannak írva a könyvben, vele történtek meg. Azt nem gondolom, hogy bárki feltételezi, hogy ezeknek a sztároknak fenékig tejfel az életük, és minden egy csettintésre hullott az ölükbe, mégis érdekes ilyen módon is szembesülni azzal, hogy a legtöbben legalábbis ugyanúgy megküzdenek a sikerért, sokszor vállalva a kemény nélkülözést is.

Lauren felvállalja élete nehézségeit is, párkapcsolatai kudarcát teljes nyíltsággal tárja elénk. Izgi kulisszatitkokba avat be minket, ami most különösen érdekessé teszi az egyes epizódok nézését. Bennfentesnek érzem magam attól, amiket megosztott a könyvén keresztül. :-)

Sok szó esik ebben a kötetben a Vásott szülőkről is, aminek szintén főszereplője. Eddig ez kimaradt az életemből, de feltétlenül pótlom, amint végzek a másikkal. De annyira nem volt kérdéses számomra egy percig sem, hogy melyik a kedvence. :-)

Továbbra is egyértelmű, hogy nem ő találta meg Lorelai szerepét, hanem egyenesen neki íródott. Tökéletes az összhang!

5/5

Gabo Könyvkiadó, 2017
Fordította: Szabó Luca
Talking As Fast As I Can
221 oldal
Erika
Úgy kellett most ez nekem, mint egy falat kenyér! Egy éve én is hosszú utakat járok be, és bevallom, megviselt. Gyógyír volt számomra ez a könyv, hiszen még ha közhelyesen is hangzik, de most akkor is jól esett arról olvasnom, hogy bárhonnan fel lehet állni, bárhonnan van visszaút, még ha hosszú és nehéz is ez az út.

A történet egy biblia történet köré épül, a tékozló fiúról szóló rész játszik benne központi szerepet, és nem véletlenül.

A főszereplő Cooper, akit folyamatosan, a történet előrehaladtával ismerhetünk meg, egészen tinédzser korától a felnőtt férfiúi korig.

Fantasztikus közegben él ez a fiú. Bár némelyeknek hányattatottnak tűnhet, mégis a lényeg ott van, a szeretet. Édesapja, az utazó prédikátor hihetetlen figyelemmel veszi őt körül, és olyan értékekkel támogatja meg az élet minden területén, ami mindennél fontosabb. A fiúnál mégis eljön az az idő, amikor ez kevés neki, többre, másra vágyik, hiába a kétségtelen bizonyíték, hogy csodák között él.

Elkezdi maga választott életét, ami szintén rengeteg élményt hoz, tobzódik az élvezetekben. Továbbra is vannak körülötte jó emberek, de óhatatlanul bekerülnek a nemkívánatosak is, akik a pusztulást hozzák.

Rengeteg mindenen megy keresztül, közben felnőtt férfivá válik, amikor egyre inkább kezdi érezni, hogy elvesztette gyökereit, és hiába mindenféle siker, csillogás, nem segíthetnek rajta.

Azt gondolná az ember, hogy amikor rájön a helyes válaszokra, amikor tudja, merre kéne indulnia, onnantól már sima liba minden. Pedig talán az az egyik legnehezebb út, amikor vissza kell térni a helyes útra. Mi lehet ennek az oka? Büszkeség? Félelem? Szégyen? Nem tudom, de meg kell küzdeni mindenféle démonnal, hogy boldogok legyünk.

Nagyon alapvető emberi értékeket vesz górcső alá, és teszi azokat fontossá. Biztosan a velem történtek hatására is vagyok nagyon érzelmes az utóbbi időben, de az biztos, hogy a könyv, ha nem is jókor, de időben talált meg, hiszen egy folyamatosan útkeresésben vagyok, és pont ugyanazt keresem én is, amit Cooper vagy még több millió más ember a világon. És újból szeretném megtalálni! Nagyon!

4,5/5

General Press Kiadó, 2017
Fordította: Tóth Bálint Péter

Eredeti cím: Long Way Gone
300 oldal
Erika
Újból csak ahhh!!!!

Nem gondoltam, hogy az első részt felül lehet múlni. De lehet! Ha nem is felülmúlja, de mindenképp ott van ez is a topon! Már az első pillanattól elvarázsolt a mérete is, mert a bizalmam feltétlenül meg volt előlegezve, így hát akkor ha lúd, akkor legyen kövér! alapon nagyon örültem mind a 489 oldalnak.

Az első részben alaposan megismerkedhettünk Lilával és Elenával. Szerintem mindenki letette valamelyik lány mellett a voksát szimpátia terén, ugyanis két rendkívül különböző emberről van szó, az életük mégis rettentő szorosan összefonódik, történjen bármi a hosszú évek alatt. Óriási hatással vannak egymásra és ránk is.

És bár rendkívül különbözőek, én mindkettőt nagyon megszerettem. Egyiket ezért, másikat azért, egyiket ekkor, másikat akkor. Mindkettőben olyan értékek, kincsek vannak, amelyeket összerakva jön ki egy egész brilliáns.

A sorozat első részében főképp a gyermekkorukat ismerhettük meg, ahol csak kisebb időre szakad el a két barátnő, de nagy távolság akkor sincs köztük. A könyv végén már belekóstolhatunk, hogy időnként ez a távolság is megnövekszik, ők is felnőtté válnak, és sejthető, hogy az életútjuk nagyon másfele fog haladni a jövőben.

Már a történet elején is jócskán belekóstolhattunk a nápolyi életbe, annak minden zűrzavarába, hangos, olasz rikoltozásába, de ebben a második részben még inkább kapunk a jóból. :-) Döbbenetes filmszerű jelenetek játszódnak le a sorok között, peregnek az események, mint az olasz nyelv.

Két nagyon okos lányról van szó, kivételes tehetség mindkettő. Az egyik visszafogottabb, folyamatos önbizalomhiánnyal küzd, másikuk, Lila pedig egy tűzről pattant, ami a szívén, az a száján típusú nő, akinek senki se szabja meg, mit, hogyan és mikor csináljon. Vág az esze, mint a borotva, de a lehetőségeket - ki tudja, miért - nem tudja vagy nem akarja kihasználni.

Elena az, akire a jószerencse folyamatosan rákacsint. Továbbtanul és még annál is tovább. Az álmait éli meg, mégis állandóan egy belső elégedetlenség, frusztráció nyugtalanítja. Akarva akaratlanul mindig lánykori barátnőjéhez hasonlítja magát, egyszer mérhetetlen hiányát érzi, másszor pedig a dühöt, féltékenységet, hogy barátnőjének jobb. Pedig dehogy!

Lila éli a hajdan lánykorukban borítékolható életet. Választhatott volna mást, mégis a talpraesett, szókimondó lány megalázva, összetörve, depresszióban éli túl a napokat.

Nem mindig, de általában irigylésre méltó ez a barátság. Nagyon zötyögős, szakadozott, félelmekkel, sérelmekkel teli, mégis van e között a két lány között valami, ami a szívet melengeti. És legyenek egymástól sok száz kilométerre, mindkettőben ott van folyamatosan a másik, szimbiózisban élnek egymással.

Remélem, nem kell ismét ilyen sokat várni a folytatásra!!!

Az egész annyira olasz, annyira szuper!!!

5/5*****

Park Könyvkiadó, 2017
Fordította: Matolcsi Balázs
Eredeti cím: Storia del nuovo cognome
489 oldal
Erika
Sosem voltam a matek szerelmese, épp ezért meg is lepett, hogy azonnal felkeltette a figyelmemet ez a könyv, amint megláttam. Valami belső sugallat lehetett, és mennyire jó sugallat, mert ugyan nem azt mondom, hogy most jelentkezek valami matek kurzusra, de egészen más kép alakult ki bennem az egész rendszerről.

Nyilván azért voltak fenntartásaim, hogyan fogom tudni megemészteni a témát, de már az első oldalnál eloszlott minden félelmem, hiszem semmiféle magasabb szintű matematikai előképzettség nem szükséges hozzá. A logikus gondolkodás nem jön rosszul, de az egyébként általában a mindennapokban is sokat segíthet. :-)

Hihetetlen rávilágítások vannak benne, milyen módon és mennyire sokszor van ott a mindennapokban, a teljesen természetes életvitelünkben a matematika. Én biztos nem gondoltam volna, és szerintem sokan mások sem. Egészen más oldalról közelíti meg ezt a tudományágat a szerző, mint amit megszokhattunk a matekórákon. Sok diák és egyben a szülők is fel szokták tenni a kérdést, hogy miért van szükség a magasabb szintű matematika beépítésére az oktatási rendszerbe, hacsak nem matek szakról van szó, nyilván! A válasz például lehet az, hogy hátha egyszer szükséged lesz rá a munkád során. Ez szerintem (is) hülyeség!

Érdekes volt Wald Ábrahámról olvasni, aki statisztikai elemzéseket végzett az amerikai hadsereg számára a II. világháború alatt. Többek között azt is, hogy a bombázó repülőgépeknek mely részét kell megerősíteni még inkább erősebb páncélzattal, hogy kisebb esélye legyen arra, hogy lelőjék. Igen ám, de addig csak azokat a gépeket vizsgálták, amelyek visszatértek, és tele voltak lövedéknyomokkal, így azt a következtetést vonták le, hogy azok a sérülékenyebb részei a gépeknek, ahol ez a rengeteg golyónyom volt. A hadsereg javaslata alapján oda kellett volna több páncélt tenni, ahol sok volt a lövedék, Wald véleménye szerint pedig oda kellene tenni, ahol kevesebb a golyónyom, hiszen pont a lezuhant gépeket ott találták el, azért zuhantak le. Na, Ellenberg jobban leírja, de tényleg nagyon érdekes volt. Színtiszta, tök egyszerű logika, ami még a kutatóknak sem esett le.

Sokfelé kalandozik még a szerző, rengeteg olyan területet érint, ahol konkrét példák által mutatja be, mennyire átitatja azt is a matematika.

A könyv konklúziója, hogy a matematika a logikus gondolkodás alapja. Nehezen hihető, de ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa ezt a könyvet, be fogja látni, hogy valóban! Hihetetlen, hogy a matek ilyen könnyed, játékos is lehet. Nem mondom, hogy nem voltak magaslatok, amin azért törni kellett a fejem, de a könyv java jóízűen fogyasztható!

Ilyen tanárok kellenének! Az oktatás minden területén! Sok!

5/5

Park Könyvkiadó, 2017
Fordította: Freud Róbert (1. rész) és Seres Iván
Eredeti cím: How Not to be Wrong
584 oldal
Erika
Bevallom, meglepődve láttam, milyen sok könyve megjelent már magyarul az írónőnek. Sosem hallottam még róla, de ami késik, nem múlik, ugye!?

Szép vontatottan, lassan indul be a történet, bár már az elején felsejlik, hogy bizony be fogok tojni némely résznél. :-)

Ugrálunk a múltban és a jelenben. A főszereplő Evie, aki a 40-es években nagyon tehetséges festőnövendéknek bizonyul, ám a háború, a családi körülmények ellehetetlenítik, hogy ezzel a szenvedélyével annyi időt töltsön, amennyit csak szeretne. Szülei farmján van rá szükség, miközben bátyja, Ralph is kénytelen bevonulni, pilótaként szolgálni a hadsereget.

Bármennyire is tiltják a lányt a festéstől, valahogy mindig megtalálja a módját, hogy időt, alkalmat találjon rá. A szomszéd fiú, Eddie látszólag minden érdek nélkül segít a lánynak munkákat szerezni, amelyekkel elismerést nyerhet a Háborús Művészek Testületénél. Ez komoly cél, Evie bármit megtenne, hogy bekerüljön ezekbe a körökbe. Hamar kiderül, hogy ez az út nem pont az, amire ő vágyott, folyamatosan visszavágyik a reptérre, pilótákat, gépeket festeni, a bevetések izgalmát újból és újból átélni.

Ezek a reptéri látogatások hozzák meg számára a gyökeres változást, bár nem feltétlenül a művészet felé vezető úton. A szerelem kopogtat be hozzá Tony Anderson személyében. Találkozásuk mindent felülír, mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.

Közben folyamatosan átruccanunk a 70-es évekbe, ahol a frissen megözvegyült Lucy Standish életével ismerkedhetünk meg. Férjével galériát nyitottak, ahol van egy festmény, amit feltehetőleg Evie festett. Sok kérdést, titkot rejt ez a kép, ami Lucy érdeklődését végképp felkelti Evie életével kapcsolatban. Kutatásba kezd, szinte megszállottan próbál rájönni, mi történhetett évtizedekkel korábban.

Találkozik Michael Marstonnal, Evie unokájával, aki a kezdeti bizalmatlanság után utat enged Lucy kutatásainak. Minden eddiginél közelebb kerül a nő "mániája" tárgyához. Egyre inkább összeáll a kép.

Az olvasás közben végig titkok lengik körül a szereplőket, és misztikus jelenségekből sincs hiány, amiktől azért leginkább a hideg rázott. :)

Ez a történet sok mindenki érdeklődési körét kielégítheti, hiszen van benne szerelem, háború, misztikum, művészet. És nagyon szép a borító!

4/5

Alexandra Könyvesház Kft., 2017
Fordította: Babits Péter
Eredeti cím: The Darkest Hour
480 oldal