Erika
Ilyen sem fordult még elő velem. Mármint hogy a játszótéren olvassak... Most jó pár napig extra adag társulásért könyörögtem a férjemnek, hogy jöjjön velünk, mert nem bírom ki annyi ideig sem, amíg ott vagyunk, hogy ne tudjam, mi történik a következő oldalakon.

Azon túl, hogy izgalmas, tövig rágjuk a körmünket izgalmunkban a főszereplőkért, mélyen megrendítő is a történet, hiszen nem könnyű témát próbál feldolgozni az írónő.

Egyik főszereplőnk, Julián, amióta csak kiszabadult a koncentrációs táborból, életét arra áldozza, hogy náci bűnösökre vadászik, és azokat szervezett módon bíróság elé állítják társaival együtt. Öregkorára tekintettel úgymond nyugdíjazták, de nem bír nyugodni, még saját maga egészsége érdekében, családja kérésére sem. Képtelen feldolgozni, ami vele történt, képtelen megnyugodni, igazságot akar szinte mindenáron.

Másik főszereplő Sandra, aki éppen nővére tengerparti nyaralójába érkezik, hogy megpróbálja rendbe tenni az életét. Van mit, hiszen a káosz szó nem eléggé megfelelően jellemzi, ami körülveszi. Épp terhes, de nem tudja, szereti-e gyermeke apját. Pénze, munkája nincs, azaz semmiféle egzisztenciával nem rendelkezik, még arról sincs fogalma, mit is akar az életével kezdeni. Egy napon, amikor a tengerparton rosszul lesz, egy szimpatikus idős pár siet a segítségére, akikkel szinte azonmód össze is barátkozik, számomra picit fura módon hamarosan már náluk is lakik.

És hogy hogyan kapcsolódik össze ennek a két főszereplőnek az élete? Julián pont emiatt az idős házaspár miatt érkezett ide, őket "üldözi", rajtuk szeretné számon kérni a múlt borzalmait. Minderről persze Sandra nem sejt semmit.

Juliánnak az eszközei korlátozottak, hiszen amit régebben szervezett módon, világméretű szinten űzött, most már korából, egészségi állapotából kifolyólag egymaga kénytelen elvégezni. Barátja, aki ide hívta, akivel együtt "dolgoztak" időközben meghalt. Tényleg csak a szíve hajtja, amely nem túl erős. Sokáig lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy szóljon-e ennek a semmit sem sejtő lánynak, felhívja-e a figyelmét arra, kikkel cimborált össze. Végül úgy dönt, tájékoztatja Sandrát a házaspár kilétéről. Innentől szélsebesen beindulnak az események, hiszen a lebukás veszélye percről percre ott leselkedik, ráadásul kiderül, hogy egy egész náci szervezet húzódik meg a környéken, és egyáltalán nem hagytak fel a borzalmakkal, az emberélet (pláne némely "rétegé") még mindig fabatkát sem ér előttük.

Mindvégig felmerült a kérdés bennem, hogy mit tud már ártani Julián ezeknek a nagyon idős embereknek, de megadta rá a választ. Hiszen ő maga sem tudta elfogadni, mi módon dőzsölhetnek luxus életkörülmények között ezek az emberek (akármennyi idősek is), amikor annyi ember életét semmisítették meg vagy tették tönkre. Ha már azt eléri, hogy egyszerűen csak ne érezzék jól magukat a bőrükben, minden pillanatban lessenek a hátuk mögé, követi-e őket valaki, már előbbre jutott. Megértettem őt, szorítottam, aggódtam érte, nagyon megkedveltem.

A történetet felváltva meséli nekünk Julián és Sandra, ezzel is érdekesebbé téve az eseményeket.

Nagyon apró problémám az volt csak, hogy volt pár életszerűtlen momentum a történetben. Ezek főként Sandrához kötődtek, aki hiába volt főszereplő, ráadásul pozitív személyként megjelenítve, az én szimpátiámat mégsem tudta elnyerni. Ezeken a dolgokon picit felvontam a szemöldökömet, de egyáltalán nem vonta el a figyelmemet a könyv fő mondanivalójáról, izgalmas mivoltáról. Ez már tényleg csak kukacoskodás, nagyon jó a könyv, és örülök, hogy mindig gondoskodik róla valaki, jelen esetben Clara Sánchez, hogy ne felejthessük el, ami megtörtént.

4,5/5

Park Kiadó, Budapest, 2012
Fordította: Dornbach Mária
Eredeti cím: Lo que esconde to nomber
364 oldal
0 Responses

Megjegyzés küldése