Erika
Ismét nem sokat aludtam az éjszaka, az utolsó cseppjéig ki akartam élvezni a könyvet, másfelől pedig abba sem tudtam hagyni. Akár azonnal újrakezdeném, és természetesen újabb kedvenc...

Grissom fantasztikus mesemondó, az első mondattól az utolsóig tökéletes összhangban volt minden, az ízek, a fények, a színek, a hangulat, és én is a könyvvel. És akkor még ott van a történet is, ami szintén nem egy utolsó szempont, mert az is igencsak szerethető és nem hagy nyugtot éjszaka sem.

Lavinia 1791 tavaszán, 7 éves korában kerül a kapitány birtokára, Tall Oaks-ra, miután egy Írországból Amerikába induló hajóúton elveszti hozzátartozói nagy részét. Az ültetvényen szolgáló fekete rabszolgák veszik pártfogásuk alá. Új otthonában nagyon nehezen oldódik fel, és nekik is furcsa a helyzet, hogy egy fehér gyermeket istápoljanak. Épp elég a maguk baja... De szinte észrevétlenül sorsuk, szeretetük összefonódik és családdá, fontossá válnak egymás számára.

Telnek, múlnak az évek, Laviniának pedig mindennél fontosabbá válik ez az otthon, ez a család, amelyet immáron sajátjának érez, és amikor lehetősége adódik rá, akkor sem szívesen hagyja ott őket, hiába mondják, hol van az ő helye. Itt a frissen kikelt szárnyasok jutottak eszembe, akit először megpillantanak, azoknak "esküsznek" örök hűséget. Ennek a kislánynak is mindegy volt bőrszín, származás, bármi egyéb hátrányos megkülönböztetés, neki ez a pár ember jelentette az életet. Hihetetlen szeretet veszi körül nemcsak a szolgálók, de a ház urai felől is. Tudatlanul, kimondatlanul is próbál bizonyos kapcsot teremteni szolgák és urak között.

A ház beteges úrnőjének testvére veszi magához a kislányt, hogy taníttassa, jó modorra nevelje, "fehérré" alakítsa. Semmi rossz szándék nincs amúgy bennük, és Lavinia is szívesen veszi, de másodlagos gyökereit akkor sem hajlandó feledni, elárulni. Aztán elérkezik a fekete leves, férjhez megy. Innentől már a gyomrunk görcsben és csak a szeretet erejében, az igazságban bízunk.

A gyönyörű történeten túl nagyon sokat megtudhatunk a hatalmas déli ültetvények mindennapi életéről. Szinte minden szereplőt nagyon alaposan bemutatott nekünk a szerző, közeli és emberi volt az egész. Mindenkinél teljesen egyértelmű volt, hogy miért szeretem, illetve miért nem. De a könyvet egyértelműen nagyon szeretem!

5/5***

Alexandra, 2012
Fordította: Csonka Ágnes
Eredeti cím: The Kitchen House
416 oldal
3 Responses
  1. Claudia Says:

    Egy kicsit lemaradtam, de mindjárt kezdem én is! :) Biztató, hogy neked ennyire tetszett!


  2. Erika Says:

    Ezer százalék, hogy Neked is fog, úgyhogy nagyon örülök a döntésemnek!!! :DDD


  3. Claudia Says:

    :) Majd beszámolok!


Megjegyzés küldése