Erika
Ó, anyám! De jó volt ez a könyv! Élveztem minden pillanatát, minden betűjét! Igazi kikapcsolódás volt, ami még jól is van megírva. És persze ezt humor nélkül sem lehetett volna. Bár stand upos múltja miatt el is vártam tőle. :D

Sokszor panaszkodunk férjeinkre, hogy az agyuk mint a szita. Nálunk otthon is előfordul, hogy mire átér a lakás másik végébe, azt sem tudja, hogy beszéltünk fél másodperccel előtte. De mit tennénk, ha egyik napról a másikra arra ébrednénk, hogy még a létezésünket is elfelejtette, sőt az egész életét, beleértve a saját személyazonosságát is.

A regény főhősével is ez történik, akinek eleinte neve sincs, mivel arról sincs fogalma. A metrón döbben rá arra, hogy nem tudja hova tart, honnan jött és mit is akar? Próbál segítséget kérni, de hát ki ne állna gyorsan odébb, ha egyszer csak azzal állítanának oda hozzá, hogy segítsenek kideríteni, ki is ő? Gyanakvással találja szembe magát, bárhová is fordul, mígnem kap egy tippet, hogy forduljon a legközelebbi kórházhoz segítségért. Persze ott sem várják tárt karokkal, ez még nekik is furcsa. :D Végül megszánják, pár napra helyet biztosítanak neki, míg visszatér a tudata.

De az csak nem akar, és már éppen nagyon-nagyon megszeretjük, amikor kezd derengeni a fény az alagút végén. Na nem az ő agyában, hanem a körülmények alakulnak úgy, hogy kezdjen derengeni. És akkor bizony kiderülnek csúnya dolgok főhősünkről, amit el sem akarunk hinni, mert egy ilyen jámbor, elesett, segítségre szoruló ember ilyeneket nem tehet!

És akkor találkozik a nejével is, akit elfelejtett, és akivel épp egy válóper kellős közepén vannak. És akibe halálosan beleszeret! A cél: visszaszerezni bármi áron a nőt, elfelejteni a múltat, ha egyáltalán még ennél jobban sikerülhet! Imádtam ezt az embert! :D

Furcsa volt egy könyvet abszolút a férfiak szemszögéből olvasni, ám meglepően jó is. Élveztem azt a pikírt, szarkasztikus humort, amivel megközelítette a nőket, az adott helyzeteket, ahogyan teljesen másképp értelmeznek adott szituációkat.

Lövésem sem volt, hová vezethet ez a történet. Bármit el tudtam képzelni végkifejletként, de végül is csak egy kérdésem maradt: Lehet, hogy sok kapcsolatnak jót tenne, ha egyik fél néha elfelejtené egy időre a másikat? :D
"Néha azt hisszük, emlékszünk valamire, pedig az egészet csak kitaláljuk, mert a költött emlék jobban megfelel a céljainknak."
4,5/5

Cartaphilus Könyvkiadó, 2014
Fordította: Bárány Ferenc
Eredeti cím: The man who forgot his wife
335 oldal
0 Responses

Megjegyzés küldése