Erika
 "Gyerünk, gyerünk, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló. Mindenkivel előfordult már, hogy így kibaszott vele a lelke, vagy talán nem? Az a kis buborék... a kis rohadék, ami előzetes figyelmeztetés nélkül a torkodba szökik, és eszedbe juttatja, hogy az életed egy lyukas garast sem ér, és el vagy veszve az abszurd és túl tágas álmaid között. Ha valakivel ez nem történik meg soha, az már lemondott róla. Sőt, ami még jobb, sokkal jobb, és sokkal kényelmesebb: soha nem is érezte szükségét, hogy hozzámérje magát a nem is tudom, mihez, vagy röviden: hogy felmérje magát, hogy szemtől szembe lássa önmagát."

Pár éve olvastam utoljára Gavaldát, és nem is értem, hogy nélkülözhettem ennyi ideig. Lételememmé válnak az írásai, eggyé válok velük, sirámaimat, örömeimet testesítik meg.

Mindig ledöbbent, hogy az egyszerű történetekbe, amelyekben olyan nagyon nem is történik semmi, annyi minden mélység belefér. Becsukom a könyvet, amiben én, a világom, a gondolataim, érzéseim voltak a főszereplők, és csak sodródom tovább, rágódom a saját magam életén, vajon jól van-e úgy, ahogy van!?

A jelenlegi két novella is nagy hatással volt rám, és még csak szavakat sem találok igazán, csak hümmögök, öhömözök és mélán bambulok magam elé.

Két nagyvárosi fiatal a főszereplő. Mindketten keresik útjukat, saját magukat, próbálják behelyezni életüket egy zűrzavaros, mindenen áttipró, semmire sem tekintettel lévő világban. Egyikőjüknek sem lenne oka panaszra, hiszen a helyszín, az élethelyzet mindkettőjük életében jócskán megfelelőnek mondható, de ők nem érik be ennyivel, nekik kell a mélyre ásott kincs. Azért pedig szenvedniük, küzdeniük kell.

Mindketten sorsfordító történéseken mennek keresztül, onnantól már egyikük sem lesz ugyanaz. De ez így jó nekik. És nekünk is jó. Nagyon! Az első szereplőnek, a fiatal lánynak épp elkezdődik valami, a fiúnak a második történetben pedig pont befejeződik. Akár össze is kapcsolódhatna a történetük, de ez így teljes.

Én nem tudom pontosan megfogalmazni, mi nekem ez a könyv, Gavalda könyvei, de örülök, ha ott vannak mindig a közelemben. Amolyan franciásan letisztult, elegáns, finom.

5/5

Magvető Kiadó, 2014
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: La Vie en mieux
280 oldal
1 Response
  1. Claudia Says:

    Szívemből szóltál! :)


Megjegyzés küldése