Erika

Hűha! Hát ez nagyon megviselt!

Sokszor írtam, mondtam már, hogy ennek a témának a kivesézését nem szabad abbahagyni. Emlékeznie kell örökké az emberiségnek arra, hogy mi történt. De ebből a szempontból még sosem gondoltam bele (miért is tettem volna?). Vajon az egyik mészáros rokonaként, pláne unokájaként megélni mindezt... túl lehet élni??? Ki lehet ezt bírni???

Őszinte tiszteletem és együttérzésem Jennifernek, hogy szembe mert nézni ezekkel a tényekkel, és még meg is osztotta az egész világgal. Ahogy megtudjuk a könyvből, nem volt könnyű. Nyilván.

Nem másnak az unokája, mint Amon Göth náci parancsnoké. Bár ő erről gyermekként mit sem sejt, azt viszont érzékeli, tapasztalja felnőttként, hogy nagyon terhelt múltja van, bár különösebb okot nem talál rá. Kénytelen szakember segítségét is kérni, hogy rájöjjön, miért nem tud az életben boldogulni, miért az a sok-sok keserűség, mély depresszió, aminek a forrását nem ismeri.

Felnőttként, szinte véletlenszerűen szembesül a szörnyű, átkokkal teli rokoni kapcsolat tényével.

Nagyon hosszú utat kell bejárnia ahhoz, hogy feldolgozza az érzéseit és a tényeket, amelyekből egyre több jut a birtokába. Végig kell járnia a koncentrációs táborokat, látnia kell a helyszíneket, amelyekben ennek a szörnyetegnek köszönhetően milliók vesztették életüket.

Nem tudom, mi a tanulsága a történetnek? Az szerintem nincs neki. Mert ez nem mindennapi eset. Nem arról van szó, hogy meglöktem az osztálytársam, jól leszidtak, szembesítettek a rossz cselekedetemmel, és máskor nem csinálom.

Itt nem volt választás. A rokonait, felmenőit nem tudja megválasztani az ember. Ha pedig van egy ilyen kialakult helyzet, azzal valamit kezdeni kell.

Amikor a gyermekkorból a felnőttkor felé haladva egyre jobban megismertem a holokauszt történetét, azt gondoltam, hogy olyan világ sosem jöhet el még egyszer. Sajnos manapság sokszor van bennem félelem, hogy ó, dehogynem! Mintha még gonoszabbakká váltunk volna.

Talán mégis van tanulsága az egésznek. Felelősek vagyunk nemcsak magunkkal szemben, hanem a gyermekeink, unokáink, az összes leszármazottaink felé. Nem mindegy, mit hagyunk itt a földön, azt ők is érezni fogják. Az ő életüknek is a része lesz, amit ma teszünk. Nem is kicsit.

Ennek a nőnek az segített, ha ez egyáltalán jó kifejezés, hogy végigjárta ezt a poklot, végül kiírta magából. Mi pedig csak emlékezzünk ennek a könyvnek a segítségével is. Az egész világ tegye ezt!

5/5

Park Könyvkiadó, 2021.

Fordította: Nádori Lídia

Eredeti cím: Amon

240 oldal

 

0 Responses

Megjegyzés küldése