Erika


Nem az első könyvem Beckmantól, és bár az Ove-s könyv kicsit kiakasztott, nem adtam fel utána az újabb próbálkozásokat. Többé nem ért már csalódás. :D Így majdnem biztos voltam benne, hogy jól fogok most is szórakozni. Így is lett.

De amúgy ennyi hülyét egy helyen... :D

A történet sem hétköznapi, a szereplők pláne nem.

Az ilyen apró kis infantilis, szőkés hülyeségek az én életemtől sem állnak távol, azért így sűrítve jól odatett.

Bankrabló barátunk egy tökéletes pancser jellemrajzát mutatja be. Kezdve a kiválasztott bankfióktól, utána a krízishelyzetben való megoldáskereséstől, egészen a végkifejletig, tulajdonképpen mindent elbaltáz, hibát hibára halmoz.

Aztán jön a szereplők jellemzése, bemutatása. Ahogy már fent utaltam rá, egytől egyig mind nagyon hülye. De azok a nagyon szerethető hülyék. (Nyilván, ha ezt minden nap el kéne viselni a való életben, nehezebben alkotnék ilyen véleményt.)

Persze a vicces résznek mögé lehet/kell látni. Ott azért elég sok mocsok előjön. Szinte mindenkinek megvan a szereplők között a maga keresztje, megoldandó problémája. Van, akinek nem is kicsi. Traumákat, félelmeket, depressziót kell feldolgozniuk. És ebben aztán a végén nagyon is egymás segítségére vannak.

Nekünk könnyű dolgunk lehet. Csak hátradőlünk, élvezzük a vicces jeleneteket, de az érzékenyebb lelkűeket azért ez más oldalról is megérint. 

Nagyon szeretem ezt a fajta humort, és fura így kikarikírozva látni a hétköznapokban tapasztalt idiótaságokat akár egy ügyfélszolgálaton, boltban, akárhol. Itt persze nagyon-nagyon sürítve tálalva. És jó a humor mögött meglátni a helyzet komolyságát is.

Britt-Marie azért nagyon belesimult volna a környezetbe...


Anymus, 2021.

Fordította: Bándi Eszter

Eredeti cím: Folk med ångest