Szerencsére most nem kellett sokat várni a folytatásra, hamar jött a következő, sorrendben a negyedik kötet a Hét nővér sorozatból.

Most Cece került sorra, akinek az élettörténetébe már belekóstolhattunk az előző rész jóvoltából, hiszen ők szinte összenőve nőttek fel Csillaggal, akiről az előző rész szólt. 

Mivel az életük szorosan összekapcsolódott gyermekkoruk óta, sok mindent megtudhattunk Cece-ről is, tehát nem a nulláról indultunk ismerkedés terén. :)

Ez a kötet az elszakadásról, önmegismerésről szól. Bár ez elmondható mind a hat lányra, hiszen az életük nevelőapjuk halála után teljesen megváltozik, hiszen ha egy új világ, család felkutatására adja valaki a fejét, óhatatlanul  óriási változások elé néz.

Mindegyik lánynak nehéz a dolga, de talán CeCe-nek még nehezebb, hiszen mindig is volt egy nagyon erős támasza Csillag személyében, továbbá súlyos diszlexiával is küzd, ami kihat a hétköznapjaira is. Ezekből kifolyólag magabiztosság terén nincs a helyzet magaslatán, úgyhogy nagyon nehezen szánja rá magát az elszakadásra, arra, hogy nekiinduljon annak az útnak, ami teljes bizonytalanságot rejt magában. Nagyon nagy lépéseket kell megtennie ahhoz, hogy eredményeket érjen el, akár saját maga megtalálásában, akár a vér szerinti családjának felkutatásában.

Miután az előző részekben megjártuk Dél-Amerikát, Norvégiát és Angliát, CeCe útja először Thaiföldre, majd Ausztráliába vezet, ahol hihetetlen kalandok várják, és nem is sejti, szinte észre sem veszi, mekkora változáson megy keresztül napról napra.

Természetesen egy ekkora fizikai és lelki utazás alatt az embert összehozza a sors másokkal, szerelmek, barátságok szövődnek, akár örökre szólóak is. Így van ezzel CeCe is, bár kezdetben nem igazán érti, miért terelte egyes emberekkel össze ez a sors.

Talán az egyik legjobb utat választja, követi a megérzéseit, kicsit hagyja magát sodorni az árral, amely pont oda sodorja, ahová kell. Persze ehhez végig kell járnia a saját útját, muszáj megtapasztalnia azokat a fájdalmakat, örömöket, amik ahhoz szükségesek, hogy tudja értékelni mind a múltat, a jelent és legfőképp a jövőjét is, amely a könyv végére teljességgel eltér attól, ahonnan elindult ez a lány.

Az előző három részről itt, itt és itt írtam. Olvassátok csak őket, izgi! :-)

Ez a kedvencem a sorozat eddig megjelent kötetei közül. :-) Ugye ez még csak a harmadik darab a feltételezhetően hét rész közül, de az már az elejétől fogva látható volt, hogy jól átgondolt, felépített történetsorozatról lesz szó. És jó kis stratégia épült arra is, hogy igencsak várjuk mindig a következő részt, mi fog történni a többi testvérrel.

Ebben a harmadikban Csillag került sorra, aki a hallgatagsága miatt a legfurábbnak tűnik a lányok között. Az előző részekben csak hébe-hóba említik meg, akkor is jelentéktelensége miatt szinte fel sem figyelünk rá. Itt végre középpontba kerülhet, és úgy tűnik, van kiút az árnyékból.

Mint mindegyik testvérre, Csillagra is hagyott valamit elhunyt apjuk. Egy levelet, amely iránymutatást nyújt neki azzal kapcsolatban, hogy vajon honnan származhat, hová nyúlnak el a gyökerei.

Azt már az első részben megtudtuk, hogy mind a hat lány örökbefogadás útján került be a családba, de származásukról egyikőjük sem tudott semmit. Óriási szeretetben éltek a családi fészekben, így különösebb igényük sem volt, hogy kutakodjanak valódi szülőföldjük után.

Apjuk hirtelen halála mindent megváltoztat, felborít. Az ő akarata volt, hogy mindegyikőjük megismerje eredetét, már ha akarja. Rajtuk áll, de eddig úgy tűnik, mindegyikőjüknél győz a kíváncsiság.

Szóval Csillag is utána ered a levél tartalmának, de egy ideig nem tűnik eredményesnek a keresgélése. Sőt! Eddigi nyugalmas, burokba zárt élete bonyodalmassá válik, minden összekuszálódik, de legalább végre kénytelen hangosan is kinyitni a száját, kiállni az igazságáért, a szavainak nagyobb hangot adni.

Nyilván váratlan események is közbejönnek, amik felbolygatják az életét, de ő maga lepődik meg a legjobban, hogy mekkora változásokat képes elérni az életében egy pici eltérés is a komfortzónájából. Márpedig, ha a végére akar járni a dolgoknak, muszáj kilépnie ebből a kényelmesnek tűnő árnyékországból.

Nagyon kíváncsi vagyok már a végére. Azt már sejtem az elejétől kezdve, hogy milyen csavarok lesznek majd a végén, de leginkább az érdekel, hogy a lányok mennyire változnak meg összességében, a kapcsolatuk egymással hogyan alakul, mire mindannyian tisztán látnak a múltjukkal kapcsolatosan. Mert az kétségtelen, hogy az élete mindegyikőjüknek gyökerestül felfordul. De ez még messze van! :-)

Az eddig megjelent kötetekről itt és itt írtam. Jöhet a következő! :-)

A hét nővér következő, második része ez, az első pedig a sorozatcímmel megegyező kötet volt. Ezek alapján számíthatunk még jó pár részre, de egyelőre érjük be ennyivel. Úgy sejtem a kettő alapján, hogy mindegyik egy-egy nővér szemszögéből, azoknak életéről fog szólni.

Már az első résznél is írtam róla, hogy egy nagyon érdekes, nem hétköznapi család történetét ismerhetjük meg. Hat leánygyermeket fogadott örökbe egy férfi, látszólag véletlenszerűen, de azért hamar rájövünk, hogy nagyon is tudatosan lépte meg ezeket a döntéseit. Titkok úgy hiszem, a végéig lesznek, de az kell is, azok mindig izgalmasabbá teszik a történeteket.

Az első részben Maia történetével ismerkedhettünk meg, erről a fenti link alatt olvashattok. A Viharnővér főszereplője Maia egyik testvére, Ally, akit szintén váratlanul ér nevelőapja hirtelen halála. A testvérek a világ minden táján szanaszét élnek, de a hír hallatán mindannyian igyekeznek  haza a gyermekkori családi fészekbe.

Így tesz Ally is, akire épp rátalált a szerelem, de hát ilyen körülmények között azt nem tudja élvezni teljes valójában. A nővérek próbálnak egymás támaszai lenni, de ennyi testvér között akaratlanul is vannak "klikkesedések", szorosabb kapcsolatok.

Ally Maiával érti meg igazán magát, neki tudja kiönteni a szívét, vele osztja meg bánatát-örömét, mert mindkettőből van most éppen elég.

A formai, baráti, családi kapcsolatok ápolása után mindenki visszatér a maga kis életébe, bár mindannyiuknak van elhunyt apjuktól bizonyos örökségük, ami nem feltétlenül pénzben nyilvánul meg. Ez arra ösztönzi őket, hogy származásukat elkezdjék felkutatni, megkeresni azokat a forrásokat, amelyek mindenképp hatnak az ember életére, még ha csecsemőkorukban szakították is ki őket onnan.

Ally élete nem vesz túl szerencsés fordulatot, egyik tragédiát éri a másik. Úgy tűnik, összedőlt minden, kilátástalanság veszi körül. Talán épp ez az a pillanat, amikor elhatározásra jut ő is, Norvégiába utazik, felkutatja eredeti családját. Nem tudhatja, mi vár rá, de talán a legrosszabb dolgokon túljutott, azoknál rosszabb már nem jöhet.

Ally tűnik a lánytestvérek közül talán a leghatározottabb jellemnek, és pont a történtek által kiváltott esendősége miatt válik nagyon szimpatikussá.

A történetben központi szerepet kap a zene, hiszen az Ally múltjának, felmenőinek meghatározó eleme. Allynak is van köze a zenéhez, így éppen ideje, hogy a gyógyulás érdekében ismét visszaforduljon hozzá. Folyamatosan visszatérő momentum Edvard Grieg Peer Gyntje, így ez is egy vonzó tényező lehet, de ha ez nem elég, Norvégia gyönyörű tájai is kellő csábítást jelenthetnek.

Bár van még jó pár része a regénynek, van egy merész elképzelésem a legeslegvégéről. :-) Kíváncsi vagyok, várom a folytatást!

Hú, de jó lenne most egymás után a sorozat összes tagja... Remélem, gyorsan fogja potyogtatni a kiadó őket. :D

Számomra egy nagyon furcsa családba csöppennünk bele már a legelején. Megismerkedünk Maiával, aki öt másik örökbefogadott testvérével nevelkedett fel egy Genfi-tó partja mentén fekvő csodapalotában. Bár a többi lány már nem itt él, Maia otthona továbbra is ez.

Hosszú idő után örökbefogadó, egyben nevelő apjuk hirtelen halála okán gyűlnek ismét össze. A női szerepet két hölgy töltötte be a lányok életében, akik mindketten háztartási alkalmazottak. Anyai tanácsokért hozzájuk fordultak mindig is, ettől függetlenül apjuk volt a mindenük.

Ugye eleve nem egy szokványos családmodellről van szó, hiszen nem hétköznapi, hogy egy egyedülálló férfi fogja magát, és a világ különböző tájairól látszólag véletlenszerűen örökbe fogad csecsemőket. Vajon mi vezérelte, mi indította arra, hogy pont onnan, pont azokat a gyermekeket vegye magához? Ehhez hasonló és sok más érdekes kérdés merül fel a lányokban is. Pa Salt halála után különböző titkok is napvilágra kerülnek, illetve titkokhoz vezető kulcsok, jelek, nyomok lesznek a lányok segítői, amelyek lépésről lépésre segítik őket ahhoz, hogy megismerjék múltjukat, eredetüket.

Ezt a kötetet teljes egészében Maiának szentelte az írónő. Nagyon szeretetre méltó lányról van szó, akinek az élet kemény pofonokat adott még úgy is, hogy nagyon szerencsés helyre került örökbefogadása után. Húzza-vonja a sors, nem találja a helyét, amikor pedig úgy érzi, révbe ért, újból szakadékba esik. Teljesen érhetően a bizalma a padló alatt van, nehéz azt kiérdemelni. Vagy talán lehetetlen?

A sok-sok útmutató, no meg apjuk végrendelete arra sarkallja a lányt, hogy vágjon bele bátran egy izgalmas nyomozásba. Vesztenivalója tulajdonképpen nincs, csak nyerhet az ügyön. És ő bizony belevág élete nagy kalandjába.

Ahogy ő elrepül Rióba, mi is vele együtt szállunk ugyanoda, csak picit korábbra, egészen 1927-ig, és kezdődhet is a mese.

Érintőlegesen megismerhettünk a többi lánnyal is, és biztos vagyok benne, hogy érdekesebbnél érdekesebb folytatása is lesz még ennek a sorozatnak.

Vannak még hiányosságaim az írónő magyarul megjelent könyveivel kapcsolatban, viszont ezeket már olvastam: A meredély szélén, Fény az ablak mögött.

Vágyaim, álmaim egyik tárgya a helyszín. A borzongató, tiszteletet parancsoló, ám mégis fenséges, gyönyörű ír partvidék. Ugyan már a helyszín megadja nekünk a kellő bizsergést, erre rátesz még egy lapáttal a történet maga, hiszen mindvégig ott van a háttérben a misztikum, a balsejtelem.

Grania Ryan épp a parton sétálgat, amikor a meredély szélén meglát egy aprócska kislányt. Ő maga, de mi sem tudjuk egy ideig biztosan, hogy látomás-e, amit lát vagy valóság. Ha valóság, akkor a kislány mindenképpen életveszélyben van, hiszen a partszakasz rendkívül veszélyes, ráadásul a viharos tenger is tombol. Grania nem is sejti, hogy ezzel a kislánnyal ebben a pillanatban végleg összefonódnak, a jövőjük eggyé válik.

A fiatal lány New Yorkból menekült haza szülőföldjére. Egy tragédia után minden magyarázat nélkül ott hagyta élettársát, Matt-et és felfelé ívelő karrierjét. Nem számít senki és semmi, csak hagyják békén, had rendezze az életét. Szülei sem nagyon értik mi zajlik le lányukban, csak értetlenül állnak ők is a telefonnál, amikor nap mint nap telefonál a tengerentúlon a kétségbeesett férfi.

Eközben Grania és a Aurora kapcsolata egyre mélyebbé válik, olyannyira, hogy a gyermek apja felkéri, hogy egy hónapra vállalja el távollétében a kislány felügyeletét, akinek édesanyja tragikus körülmények között meghalt. Nagyon sajátságos a helyzet, mert mint ahogy azt Grania édesanyjától megtudja, évtizedek óta fennálló viszály, kimondatlan ellentétek feszülnek a két család között, ötvözve sok-sok misztikummal is, és mindig a lány családja húzta a rövidebbet. Pont ezek miatt az okok miatt édesanyja óva inti lányát attól, hogy ilyen mélyre fűzze a kapcsolatot a családdal.

A férfi visszatérte után újból több időre eltávozik, egyre gyanúsabb minden, de Grania örül, hogy még több időt tölthet a kislánnyal, addig sem kell a saját életén gondolkodnia.

Végig titokzatos sejtések, borzongások tarkítják a történetet, folyamatosan kutakodtam, milyen rejtélyeket, sérelmeket őriz Grania édesanyja. Az összes szekrényben szellemeket láttam... :D

A történet sokszor rugaszkodott el az én mértékeim szerint túlontúl a valóságtól, de végül is a végén a felhők mögül előbukkanó nap, a titkokról lehullott leplek miatt mindig túllendültem a bennem lévő kérdéseken.

Az írónőnek Fény az ablak mögött címmel jelent még meg Magyarországon könyve. Azt pedig pláne ajánlom! :D

És itt van az újabb, időben előre-hátra ugráló történet. Jaj, nagyon sajnálom, hogy vége lett, éltem volna benne még egy-két napig. Átkísért ez a történet a karácsonyon is, így talán még megindítóbb volt. De már az előző bejegyzésben említettem is, egyébként is ilyen hangulatban vagyok mostanában.

Emilie de la Martiniéres súlyosan beteg édesanyjától búcsúzik annak halálos ágyán. Miután az távozik az élők sorából, a lány sorban teszi fel magának a kérdéseket addigi életéről, anyjával való kapcsolatáról, ami semmiképpen nem volt felhőtlennek mondható. Ezt főként Emilie érezte, illetve a kapcsolat, a törődés, az anyai szeretet hiányát.

Aztán ott van egy másik nagyobb volumenű eldöntendő kérdés. Mi legyen azzal a mérhetetlen örökséggel, amely egyedüli utódként rászállt. Több ingatlan mellett egy dél-franciaországi kastély az örökség, amely szörnyű állapota ellenére is hatalmas pénzbeli értéket képvisel, eszmei értékéről nem is szólva.

Azonnal ügyvédet fogad, aki mindenben segít neki, az ügyintézésen kívül hasznos tanácsokkal látja el a lányt, viszont érzelmi téren nem tudja őt istápolni, így szinte rohamos gyorsasággal belerepül egy házasságba. Az a lány, aki anyja fényűző életmódja, sugárzó szépsége mellett elnyomottként élt, külsejére mit sem adva, az a lány természetesen megragadja az alkalmat, hogy egy férfi feleségül akarja venni. Az ügyvéd mellett most már Sebastian is lelkesen segít a lánynak, lévén hogy műkereskedéssel foglalkozik, ráadásul még az is kiderül, hogy Angliában ő is egy hasonló, családi örökségű kastélyban él rokkant testvérével, így amikor szóba kerül a franciaországi kastély restaurálása, nem is kérdés, hogy odaköltöznek átmenetileg.

Sebastian felkészíti a lányt, hogy öccse, Alex, rokkantságából kifolyólag rendkívül nehéz természet, gyakorlatilag azt sugalmazza, hogy félnivalója is lehet, ha kettesben marad vele. Ennek ellenére, amikor a lány megismerkedik a férje öccsével, teljesen az elmondottak ellenkezőjét tapasztalja. Egy rendkívül intelligens, kedves férfit ismerhet meg Alex személyében, akivel nagyon rövid időn belül barátokká válnak.

A renováláskor titokzatos versek kerülnek elő, amelyek rengeteg kérdést vetnek fel. Hogy kerültek oda? Ki írta őket? Mi történt a háború alatt, amikor azok íródtak?

A nácik által megszállt Franciaországba repülünk vissza, ahol végigizgulhatunk egy angol kémnővel, bepillantva az ellenállás szívszorító, izgalmas munkájába is.

Amikor visszaugrunk a jelenbe, mindig Emiliért szorítjuk össze az öklünket, hiszen az elesettség, kiszolgáltatottság példaképe ő, így időbe telik neki kibontogatni a szálakat a múltban és a jelenben is. Mert mindenhol vannak gubancok.

Csenga vont párhuzamot Kate Morton és Lucinda Riley írása között, és ezzel egyetértek, és az már tényleg csak véletlen, hogy pont Morton után olvastam. :D

Nagyon hiányoltam a történetet Emilie anyja és apja megismerkedéséről. Olyan részletességgel körbefont minden szálat Riley, hogy e téren valahogy hiányosságot éreztem. Ettől függetlenül is maximumot kapott tőlem a regény.