Erika
Bevallom, nem lett a szívem csücske ez a könyv, az első száz oldalon sem jutottam túl szerintem. Nem is nagyon tudom, hogy miről akart szólni, így egyelőre fogalmam sincs, mit fogok róla írni. :D Amúgy nem is értem, miért van ez, hiszen olyanok is jónak értékelték, akikkel azonos az ízlésünk. Lehet, hogy rosszkor rossz helyen vettem kézbe. Nem tudom.

Annyit kisilabizáltam, hogy a zenéé lesz a főszerep. Egy kórus tagjainak mindennapi életébe pillanthatunk bele, azok minden boldogságával, szomorúságával együtt.

Kórusversenyre készülnek, de nem teljes az összhang, valami nem stimmel a kisvárosban. De ha igaz, akkor a zene képes összehozni az embereket, egyensúlyt és rendet teremteni a káoszban.

Nem szokásom, de azért egy fülszöveget illendőnek tartok most kitenni:
"Bridgeford ​​válságban van. A főutca félig elnéptelenedett, az üzletek bezárnak, a polgári büszkeség gondolatát ódivatúnak találják a munkából egyenesen hazaszáguldó ingázók. A kisváros mintha elcsüggedt volna.
Akad azonban egy dolog, ami összehozhatja a lakosokat: a zene. A bridgefordi városi kórusnak esélye lehet arra, hogy megnyerje a megyei kórusversenyt. Az énekesek kis csapatának azonban először új tagokat és egy egészen megújult hangzásvilágot kell találnia magának.
Ezen a ponton lép a színre Tracey – született szólista, aki eltitkolt múltját rejtegeti; Bennett – hajdani templomi kóristafiú, aki értetlenül szemléli a modern világot; és Jazzy – aki a hangját útlevélnek tekinti, amelynek segítségével maga mögött hagyhatja a várost, és elindulhat a jövendőbeli hírnév és gazdagság felé. Sikerülhet-e beilleszkedniük az olyan régi, megbízható kórustagok közé, mint amilyen Annie? Megtanulhatnak-e közösen dolgozni, megmenthetik-e az énekkart, sőt, talán az egész közösséget is?

Az És most együtt humoros, éles szemű megfigyeléseken alapuló, de megható regény, amely az éneklés örömeiről, az együttélésről, a szerelemről szól… de legfőképpen arról, mennyire fontos, hogy az ember rátaláljon saját, igazi hangjára.
Gill Hornby író és újságíró. Férjével, Robert Harrisszel és négy gyermekükkel a berkshire-i Kintburyben él. Első regénye, a Méhkas felkerült a Sunday Times bestsellerlistájára."
2,5/5

Gabo Kiadó, 2015
Fordította: Gázsity Mila
Eredeti cím: All Together Now
429 oldal

Erika
Sophie Dupont az a bizonyos portréfestő lánya. Fiatal, reményekkel teli és nagyon naiv. Ami manapság már nyilván nem okozna gondot, a múlt században igen nagy problémát jelentett, hogy szerelembe gabalyodik egy festőtanonccal. Így történik ez ebben a történetben is, nem kis lavinát indítva el.

Helyzete olyan kilátástalanná válik felelőtlenségük miatt, hogy szokatlan módon döntenie kell két férfi között. Ő elfogadja a fent említett férfi bátyjának a felajánlását, miszerint feleségül veszi őt. De mi sülhet ki ebből? Egy életen keresztül szerelem nélkül, könyörületből együtt élni valakivel? Rettegni attól, hogy mikor kéri a jussát? Sophie maga sem tudja, hogy megmenekült-e vagy éppenséggel most futott bele a legszörnyűbb helyzetbe, ami csak adódhatott.

Férje, Stephen ​​Overtree százados a kezdetektől próbál a lánnyal barátságos hangot megütni, de a bizalom csak nem akar megjönni. A család sem túlságosan segítőkész, tényleg csak valami csodában bízhatnak. Mert mindketten bíznak valamiben, de hogy ez a két vágy találkozik-e, tisztázatlan.

Aztán megérkezik a szeretett férfi, és kitör a botrány! A lánynak pedig választania kell.

Ismét egy könyv a romantikát kedvelő olvasóknak. Annak ellenére, hogy a végkimenetelt mindenképp sejteni lehetett, jó kis kikapcsolódást nyújtott a történet. Ha pedig valaki még a történelmet és a festészetet is kedveli, kiváló választás.

3,5/5

General Press Kiadó, 2016
Fordította: Melis Pálma
Eredeti cím: The Painter's Daughter
454 oldal
Erika
Csak a borító alapján biztos nem vettem volna kézbe a könyvet, mert egyből eszembe jutottak Júlia, Romána és a többi elvtársnő. :D Viszont a nőtől olvastam már a Vadvirágok lányait, és az nagyon tetszett. Megvolt az Álom-öböl is, és most ezt úgy a kettő közé illesztettem be tetszésileg.

A mai napok és az 1890-es évek között ugrálunk időben, váltakozva ismerhetjük meg két nő, Tilly (a nevét mindvégig nem tudtam megszokni :D ) és Nina történetét, akik életét összeköti Eleanor Holt. Ő Nina dédnagyanyja, Tilly pedig az akkori leánygyermek nevelőnője volt.

A két nő között rendkívül sok a hasonlóság, egyikük élete sem alakul valami fényesen, főként a párkapcsolatokat illetően. Mindkettő menekül valami elől, legyen az valós veszélyeztetettség, vagy akár a saját lelki békétlensége.

Tilly egy tragédia után fogja menekülőre és próbálja kialakítani életét. Az adott kor és társadalom normái alapján ez nem tűnik egyszerű feladatnak. Egy szigeten köt ki, ahol lehetősége nyílik egy olyan környezetben élni a lehetőségekkel, ahol senki sem ismeri őt magát és a múltját sem. Talán még önmaga számára is rejtély, ki is ő valójában. De minden adott ahhoz, hogy letelepedjen békében. Persze egy ilyen nyughatatlan, heves érzelmeivel küszködő nőnek ez nem fog ilyen egyszerűen menni, természetesen nem fog megülni a seggén fenekén.

Nina is teljes válságban van magánéleti szempontból (is), és híres írónő lévén új, világszerte várva várt könyvével sem halad semennyire, pedig a határidő miatt szorul a nyaka körül a hurok. Szép lassan derül ki, hogy nemcsak az a határidő szorítja azt a kötelet, hanem egyéb csontvázak is szép lassan bújnak elő a padlásról. És hamar össze is kapcsolódnak a szálak a múlttal. Kérdés azonban, hogy rejtve maradnak-e ezek a titkok, vagy mindenképp napvilágra szeretnének-e jönni!?

Javíthatatlanul romantikus írónővel állunk szemben, aki néha nálam már egy picit túllő a csöpögősség határán, de itt még pont egyensúlyban volt. Jó az, hogy van olyan kortárs író, aki ízlésesen kiszolgálja a romantikára vágyó olvasóréteget, és Kimberley Freeman pont ilyen. Nekem folyamatosan nincs ilyenre igényem, csak időnként, olyankor viszont Ő tökéletes.

4/5

Athenaeum Kiadó, 2016
Fordította: Szieberth Ádám
Eredeti cím: Ember Island
448 oldal
Erika
Ahern imádatáról, nagyságáról nem akarok most elkezdeni ódákat zengni, hiszen írtam már a könyveiről itt, itt, itt, itt, itt és itt is. Szóval a rajongásomat nem kell bizonyítanom! Így ez az újabb könyve sem tántorított el attól, hogy legközelebb is fejvesztve rohanjak, hogy beszerezzem az újakat.

Utolsó, itthon megjelent regénye a Vétkes volt (jó lenne amúgy a folytatás!!!), ami ugye egy más, eddig tőle nem megszokott írás volt. Szuper volt az is, csak szokatlan. Most viszont megint egy olyan fantasztikus történettel rukkolt elő, amit tőle már megszokhattunk. Ismét gondolkodásra késztet, mély szálakat rezget meg az ember lelkében.

Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lett volna gyermekkorában üveggolyó gyűjteménye. Hogy ez a gyűjtemény egy hosszú élet fontos részévé váljon, szinte jelképezze egy ember életét, az talán jóval kevesebb embernél fordul elő. Leginkább felnőtté válásunk előtt már el is felejtjük, milyen csodákat gyűjtögettünk, teljesen értéküket vesztik.

Nem így van ezzel Sabrina, aki súlyos amnéziában szenvedő apja dolgai között megtalál egy csomó üveggolyót. Már abból is látszik, mennyire fontosak lehettek édesapja életében ezek a tárgyak, hogy gondosan vezetett, részletes nyilvántartást is talál róluk.

Bár apjával a kapcsolata nem volt túl szoros, egy olyan fontos dologról mindenképp tudnia kellett volna, hogy kerültek apja életébe az üveggolyók, és azok milyen szerepet játszottak élete alakulásában.

Persze egyből felmerülnek a lányban különböző kérdések, de első körben az foglalkoztatja a leginkább, hogy a nagyon is szigorúan vezetett nyilvántartáshoz képest miért hiányos a gyűjtemény?

A nyomozás itt kezdetét is veszi, bár Sabrina még nem tudja, milyen titkokat rejtő múltba tenyerel bele. Viszont innen már nincs visszaút.

Nincs sok ideje, igyekeznie kell, de minél inkább beleássa magát a nyomozásba, annál több kérdés merül fel, egyre több szereplő lép közbe. És mi egyre inkább megismerhetjük a lány apjának, Fergusnak az életét gyermekkorától kezdve, az üveggolyók iránti szeretetének, mániájának eredetét.

Nekünk könnyebb dolgunk van, hiszen ugye váltva mesél nekünk Sabrina és Fergus, több az infónk, de a lánynak szinte elölről kell kezdeni az ismerkedést saját apjával. Teljesen új oldaláról ismerheti meg a férfit, és ezt nem könnyű feldolgozni. Ráadásul Sabrinának emellett saját életét is gatyába kéne ráznia valahogy.

Folyamatosan váltakozó szemszögből olvashatjuk a történetet, amit én nagyon szoktam szeretni. Esélyt ad arra, hogy még inkább megértsem a másik fél álláspontját, mit miért tett vagy éppenséggel nem tett.

Ahogy az elején is írtam, elgondolkodtató, lelki anomáliákat okozó kérdéseket vet fel az őszinteségről, egymás tiszteletéről, szeretetéről. Vajon minden hazugság megbocsáthatatlan? Van olyan indok, amely felülírja az őszinteség, becsület szabályait? Megérthetjük az olyan cselekedeteket, amely akár életeket tehet tönkre? Egyáltalán hogy gondolkodhatunk ilyesmin? És mégis kénytelenek vagyunk, és rágjuk magunkat ismét, hogy mi mit tettünk volna, hogy döntöttünk volna? Vajon ezek a pici, látszólag értéktelen, mégis hihetetlen pénzösszegeket érő golyócskák lehetnek-e kapcsok múlt és jelen között?!

"Szeretem megtartani a titkaimat. Így én szabom meg, hogy az emberek mit tudnak rólam."

5/5

Athenaeum Kiadó, 2016
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Eredeti cím: The Marble Collector
320 oldal

Erika
Már tavaly év végén elolvastam, csak sűrű volt az évzárás. Pedig annyi minden kavargott bennem a könyv olvasása előtt, alatt és utána is. Nem kevesebbet állítok, mint életem egyik legfantasztikusabb olvasmánya  volt. Van még pár ilyen, de tényleg csak pár.

Szavakat sem nagyon találtam rá, most sem vagyok okosabb, de azért megpróbálok írni róla valamit.

A főszereplő fiú Theo, aki kamaszkorára annyi életet él meg, mint száz másik sem. Soha! Olyan életutat tudhat magáénak fiatalkora ellenére is, amelynek mindegyik szakasza megért volna egy külön regényt. Donna Tartt összegyúrta és valami fantasztikusat hozott ki belőle.

Theo az egyik reggelen úgy gondolja, hogy élete legrosszabb napja következik, hiszen édesanyjával együtt az iskolájának igazgatójával van találkozója, hiszen rossz fát tett a tűzre. Ezen a találkozón sok minden eldőlhet. Retteg az odafelé vezető úton, és akkor még nem tudja, hogy ha valóban odaértek volna az iskolához, talán egy unalmas élet folytatódott volna tovább.

Közbeszól a sors, ami mindenki életét megváltoztatja. Mit megváltoztatja??? Gyökerestől kitépi és újraformálja, teljesen új szemlélettel, teljesen új jövővel, teljesen új lehetőségekkel.

Nem mondom, hogy ez bármelyikünkkel megtörténhetett volna, mert dehogyis! Illetve egy-egy mozzanata a Theo körül zajló eseményeknek megtörténhetne, de nem ilyen halmozottan.

Ahogy utaltam rá, az iskolába sosem érnek be, és édesanyjával sem találkozik többé. Viszont találkozik egy férfival, aki pár szót még ki tud nyögni, és egy festményt is "kap" tőle a fiú. Ez a festmény, az Aranypinty ezentúl mindenhová kíséri őt, vigyáz rá, mint a szeme fényére. Legalábbis próbál.

És innentől kezdve elindul a kálvária. Nincs maradása, nyugta sehol sem. Úgy él, mint egy űzött vad, amely keresi valahol a nagyvilágban a megnyugvást. De úgy tűnik, nemhogy egy békés otthon felé haladna, mindig nagyobb zűrbe keveredik, mintha a mellére ki lenne tűzve, hogy "itt egy balek, vigyetek nyugodtan!".

A fiú senkinek nem tud nemet mondani, semmilyen helyzetből nem hajlandó kihátrálni, bármennyire is elátkozottnak látszik már az első pillanattól kezdve.

A nagykorúvá válás mellett, ami önmagában sem egyszerű feladat, ismerkedik a barátsággal, szerelemmel és kénytelen az elmúlással is foglalkozni. A festmény által pedig az örökkévalóság is belép a képbe, és mindezek ellentétbe kerülése, vagy éppen hogy harmóniája az, ami lapról lapra váltakozik, és mi sem tudjuk, épp mi a fontos.

Theo egy rendkívül különleges kis krapek. Első pillanattól kezdve a szívem mélyére zártam, és azóta sem engedtem ki onnan. Bármi kerüljön is az útjába, hihetetlen őszintén, tisztán nyúl mindenhez és mindenkihez. Senkiről nem feltételez semmi rosszat, mégsem nyámnyila. Csak kihasználható.

Nem csak Theo szerethető ebben a történetben, hanem szinte mindenki. Tényleg! Még a negatív szereplők is valamilyen módon a bőrünk alá kúsznak, annyira valóságosak, annyira érthetőek.

Nyomasztónak kéne értékelnem a könyvet, de erre képtelen vagyok. Szomorú az egész, ez igaz, mégis valami olyan mérhetetlen örömmel tölt el a "tulajdonlása" is, és hogy én ezt olvashattam, hogy a részem lett, hogy na! Döbbenetesen sok munka érződik az egész művön, úgy érzem, meg lettem tisztelve, hogy megírták "nekem" ezt a könyvet.

Amikor először kézbe vettem a könyvet, megrémültem, hogyan fogom én ezt magammal cipelni? 2018-ra sem végzek vele. Pár nap után pedig csak némán zokogtam, hogy én ebből még szeretnék! Nagyon sokat!

Remekmű!

5/5****

Park Könyvkiadó, 2016
Fordította: Kada Júlia
Eredeti cím: The Goldfinch
795 oldal
Erika
Nem kell kétszer könyörögni nekem, hogy vegyek a kezembe egy Moyes könyvet. Bár a legutóbbi olvasmányom tőle picit csalódás volt, de megbocsátható. :D És ismét visszatért a jól ismer, jól megszokott minőség, az igazi Moyes. Újból lángol a rajongás, egyszerűen fantasztikusan ír ez a nő.

4 nő, 4 sors... De akár lehetne több száz nő sorsáról írni, akik egy bizonyos, életüket jelentősen meghatározó időszakban egy időben voltak egy helyen. Több hétig fonódik össze a sorsuk, és bár nagyon különböző háttérrel érkeztek, teljesen más mentalitással, ez a pár hét teljesen átalakíthatja a jövőjüket, de akár a személyiségüket is.

1946-ban járunk, vége a háborúnak. Ezek az ausztrál asszonyok mindent hátrahagyva indulnak útnak az ismeretlen Anglia felé, hogy találkozzanak a háború alatt megismert vőlegényeikkel, férjeikkel. Az út nagyon hosszú, nagyon veszélyes, és semmi sem biztos. Csak a bizonytalanság.

Sok választási lehetőségük nincs, a Victoriára kell felszállniuk, vagy ki tudja, mikor jutnak keresztül a kontinensen. A Victoriát mindennek lehet nevezni, csak éppen luxus óceánjárónak nem. Egy óriási repülőgép-hordozóról van szó, ami cseppet sem alkalmas több száz, többnyire hisztis nő szállítására. Nem csak ez a gond, hiszen a hajó a jobb éveit is maga mögött tudja már, úgyhogy nem csak a kényelem, de a biztonság sem garantált. Sőt!

Szóval a négy nő történetén keresztül láthatunk be a színfalak mögé, az ő szemszögükből képzelhetjük el, mi vár rájuk. Azt gondolnánk, hogy társadalmi hátterük, személyiségük eleve adja, hogy kinek merre visz az útja az utazás végén, de várnak rájuk és ránk is meglepetések. Ők négyen teljesen mások, mégis egy kabinba kerülnek. Senki nem azt kapta, amit várt, mégis kénytelenek elfogadni a helyzetet. De vajon lehetnek-e ellenségekből barátok, vagy fordítva?

A hajón szigorú szabályok vannak érvényben, ezek elsősorban a férfi-női részleg/kapcsolattartás határozott elkülönítésére vonatkoznak. De hogyan lehetséges ezt betartani/betartatni a feltüzelt legénységgel, amikor ezek a nők valóban nőből vannak, és a fehérneműiket a hajó fedélzetén szárítgatják ezerszám, és nyilván illegetik-billegetik magukat minden adódó alkalommal.

A problémáknak sok forrása van, amit egy vén róka, ám mélységesen jószívű kapitány próbál kézben tartani, irányítani. Neki is sok mindenhez kell alkalmazkodnia, és mondhatni örülhet, hogy ezt a küldetést még teljesítheti.

Nagyon jó kis társadalom- és korrajz elevenedett meg a sorok között, megismerhetjük belőle az adott kor asszonyait, az azokat váró férfiembereket, és azokat a szokatlan körülményeket, amelyek ma már elképzelhetetlenek.

Én nem is tudom eldönteni, hogy vidámmá vagy szomorúvá tett-e ez a könyv!? Egy kicsit mindkettő. Ezt az érzelmekkel teli, fantasztikus történetet sok-sok humorral szórta meg Moyes, így kicsit könnyebb volt. Mint amikor a saját bajunkon is csak nevetünk, mert talán úgy hamarabb túllendülünk rajta.

A könyv megtörtént események alapján íródott. Moyes ezt a könyvet nagymamájának, Betty McKee-nek ajánlotta. Természetesen nem véletlenül.

5/5

Cartaphilus Kiadó, 2016
Fordította: Todero Anna
Eredeti cím: Ship of Brides
509 oldal
Erika

A tél miatt a focit fizikailag most kicsit hanyagoljuk, de ugye, mint minden sportban, fejben dőlnek el a dolgok. :D Így az elmére edzünk ebben az évszakban, hogy tavasszal már kellő lelkesedéssel vessük bele magunkat ismét ebbe a remek sportba. Igen, többesszámban írok, mert én is imádok focizni, és körömrágva várom mindig, melyik csapatba választanak be a kölykök. :D De a könyvet nekik szereztem be!!!

Fiús anyukák szerintem abszolút tudják, milyen focilázban égni az év szinte minden napján, úgyhogy én is megragadok minden alkalmat - pláne, ha könyvről van szó -, hogy még inkább kielégítsem ezt a fajta igényüket is.

Az első két részről itt már írtam, és kézhez kaptam a következő két kötetét is a sorozatnak. A srácok egyből be is állították a csatasorba a polcon, és gyönyörködnek bennük.

Az alaptörténet főszereplője nyolc gyerek, akik együtt élik át a rengeteg kalandot, együtt valósítják meg álmaikat, és a legfontosabb, hogy van egy közös szenvedélyük: a futball. Ez mindenképpen összeköti őket, bármi történjék is.



"A Hagymácskák számára különleges ez az ősz: hamarosan megkezdődik az első igazi bajnokság... Nemcsak játszótéri meccsek, hanem igazi kihívások otthon és idegenben, tabellával és bíróval. Tommi, Dante és barátaik már alig várják, hogy az ellenfelek hálóját gólokkal bombázzák!"
 






"A bajnokság folytatódik, és a Hagymácskák, akik a tabella második helyén állnak, most mindent beleadnak. Először azonban meg kell győzniük Cérnát, hogy a dzsúdó helyett inkább menjen vissza a kapuba… Hiszen ahogy a szakács-edző, Champignon mondani szokta: a legfontosabb a csapat egysége!"


Alexandra Kiadó

Erika

Fantasztikus játékot indít a Maxim Kiadó!

EGY REGÉNNYEL MOST TOVÁBBI ÖTÖT NYERHETTEK!


Amennyiben a játék időtartama alatt rendelitek meg a kiadó weboldaláról (http://www.olvas.hu/termekek/mx939-veled-minden-hely-ragyogo) Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó című regényét, akkor most nem csupán POSTAKÖLTSÉG NÉLKÜL szállítják házhoz, hanem akár TOVÁBBI 5 DB REGÉNYT IS NYERHETTEK!

Ehhez pedig csupán regisztrálnotok kell a játék időtartama alatt a számla sorszámával az alábbi linkről elérhető űrlapon!
https://docs.google.com/…/1FAIpQLSeQ310F9gc53XumoM…/viewform

A regisztrálók között kisorsolnak egy 5 db szabadon választható maximos regényből álló könyvcsomagot! 

A nyereményjáték időtartama: 2016. november 12-24.

Sorsolás: 2016. november 25-én!

A játékban kiemelt regényt nem csak önmagában, hanem természetesen más kötetekkel együtt is megrendelhetitek!

A megvásárolt regény(ek)hez jó olvasást, tartalmas kikapcsolódást, a játékhoz pedig sok szerencsét kíván a Maxim Kiadó!
Erika
https://www.facebook.com/DreamValogatas/app/266224890138398/


A kiadó újból és újból óriási kedvezményekkel áll elő. Most karácsony előtt is érdemes a honlapjukra, illetve Facebook oldalukra látogatni, van meglepetés bőven!

Az újdonságaik már előrendelhetőek 30% kedvezménnyel, valamint korábbi regényeik és gyermekkönyveik is megrendelhetőek 20% kedvezménnyel. Képre kattintva megtaláltok minden szükséges információt. Itt az ideje beszerezni az ajándékok nagy részét!

Erika
Többen kifogásolták, hogy ez a könyve Shemiltnek nagyon hajaz az előző, Magyarországon megjelent Lányom című könyvére. Ez így is van, de ez engem egy cseppet sem zavart.

Imádom, amikor egy történetben sokáig nem történik túl sok minden, mégis minden idegszálammal érzem a feszültséget, a kitörni készülő vulkán nyomását. És utána sem feltétlenül dramaturgiai eszközökkel operál, hanem csak úgy egyszerűen összerakja a mondatokat, mégis pattanásig feszülnek az idegek.

A módszerek is hasonlóak, mint az előző könyvben. Egyből beleugraszt minket a mélybe, azaz az első oldaltól fogva tudjuk nagyjából, hogy mi fog történni, mégsem válik okafogyottá az olvasás, nem tölt el az unalom minket, hanem pláne belehúzunk.

Emma és Adam, az orvosházaspár élettöredékét ismerhetjük meg, amely része a kapcsolatuknak meghatározza egész további életüket. Nem túl sok évről van szó, de éppen elég ahhoz, hogy minden borulni látszódjon.

Éldegélnek egymás mellett úgy, hogy ők azt gondolják, ez így rendben van. Vannak egyértelmű jelek, amik arra utalnak, hogy dehogyis van. Többek között kamasz lányuk furcsa szokásai, befelé fordulása, egyéb kamaszokra is jellemző dolgok. És a szülők ezt ennek a korszaknak a sajátosságaként is fogják fel. Nem is törődnek vele különösképpen.

Nekem az sem a harmónia jelenlétét tükrözte, hogy Emma folyamatosan vívódik magában, hogyan múlja felül férjét, akár egyszerű, mindennapi cselekedetekkel, de lehet szó akár a szakmai előrejutásról is. Mindent górcső alá vesz, vizsgálgatja, hogy neki még mennyit kell tennie azért, hogy egálban legyenek a férjével, ha pedig még meg is akarja előzni, nagyon bele kell húznia. Legnagyobb problémája, hogy ő hátránynak érzi ebben a versenyben magát meglévő két gyermekük miatt.

Egyszer csak jön a lehetőség, 1 évet tölthetnek Afrikában. Adam kutatómunkát végezhet, amivel még előrébb juthat a ranglétrán, és ez azt jelenti, hogy Emma hátránya tovább fokozódik, így mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt az utazást meghiúsítsa.

Kettőt pislogunk és már harmadik, csecsemő gyermekükkel is egyetemben Afrikában van az egész család, és a harmadik pislogásnál már el is rabolták a gyermeket.

Megkezdődik a nyomozás, illetve annak teljes hiánya. Telnek a hónapok, nem történik semmi. Teóriája mindenkinek van, ráadásul ezek napról-napra változnak, a gyermek pedig sehol. Életben maradási esélyei már egyenlőek a nullával.

Mindenki kénytelen átgondolni az addigi és a jövőbeni életét. A múlton is feltétlenül el kell gondolkodni, hiszen valami idáig vezetett, a jövőt pedig hogy lehet kibírni egy családtag elvesztése után. Egymást is elveszítjük vagy talpra állunk, és elfogadjuk az elfogadhatatlant!?

Én nagyon szeretem Shemil írásait, ha kettő alapján már lehet ilyen megállapításokat tenni. Semmi extra, tényleg, mégis fogva tart a történet végig, nem hagy nyugodni.

5/5

General Press Kiadó, 2016
Fordította: Szabó István
Eredeti cím: The Drowning Lesson
272 oldal
Erika
Fociimádat is van, a kicsinél olvasásimádat is, úgyhogy arra jutottam, ezt a sorozatot beszerezzük.

Az első két résszel kezdtünk, és bár még nem vagyunk a végén, már most is elmondható, hogy sikere van.

Focicsapat összeverbuválásával kezdődik az egész történet. A francia válogatott hajdani játékosa, Gaston Champignon felkarolja Tommit, akin első látásra észreveszi a tehetséget. Ezzel beindulnak a folyamatok.

Igazi csapat kezd kialakulni, miközben Tommi vívódásainak is tanúi lehetünk, hiszen az egymás elleni harc nemcsak a felnőtteknek nehéz, a gyerekeknek pláne sokféle kihívással kell megküzdeniük.

Sok munka áll a csapat előtt, leginkább ennek a kis bandának a szellemiségét összehozni, aztán ha minden helyre van téve fejben, a láb jól működik, indulhat a móka, irány Brazília!

Alexandra Kiadó

Erika
Teljesen el vagyok ájulva, milyen csodaszép kiadványokkal jön ki a kiadó. Többek között ezzel is. Megláttam, és már vakarództam, hogy ez muszáj otthonra. Aztán meglátta a nagyobbik gyerek, és csoda történt! Kikapta a kezemből és elmélyülve elkezdte este olvasgatni, időnként idézgetve nekünk belőle. Nagy bánatomra, ő és az olvasás nincsenek túl nagy barátságban, viszont ő és a fák, a természet minden velejárójával nagyon is. Úgyhogy ez lehet itt a titok. :D Amúgy pedig természetismeretből éppen a tegnapi napon írtak témazárót a fákból, erdőkből, benne vagyunk a témában rendesen.

Szóval tényleg nem csak a borító, ez a könyv kívül-belül gyönyörű, hasznos tartalommal, ismeretekkel. Azt nem tudom elképzelni, hogy van, aki nem hisz abban, hogy a természetben minden élőlény a maga módján kommunikál a másikkal. Így ez alól a fák sem kivételek, és érdekes volt már a dolgozatra készülve is a szimbiózisokról olvasni, ami a fák és más élőlények között fennáll. Mi ez, ha nem kommunikáció. És ez csak egy kis szeletkéje a tortának.

Aki eddig is szerette az erdőt, a fákat, az még jobban fogja. Akinek pedig olyan nagyon nem jelentettek semmit, a könyv elolvasása után garantáltan más perspektívák nyílnak meg, olyan titokzatos világba kalauzolja el őket, amelybe a valóságban is el akar majd jutni, megtapasztalni ezeket a csodákat.

Ez a könyv egyértelműen ékesíti otthonunk polcait!

5/5***

Park Könyvkiadó, 2016
Fordította: Balázs István

217 oldal
Erika
A Zsolnay nevet világszerte ismerik. De hogy ennek a nagy múltú családnak, az ő általuk "épített" birodalomnak, óriási szellemi-anyagi értékeknek a hátterében mi áll, milyen történelmi sajátosságokat tudhat magának, azt talán kevesen ismerik.

Én a keveset tudók közé tartozok, és azon kívül, hogy csodáltam, ha elém kerültek ezek a csodaszép darabok vitrinen keresztül, vagy akár a pécsi Zsolnay negyedben ámulhattam a világszép tárgyak, az építészeti remekművek láttán, azon kívül nem sok ismeretem volt, honnan-hogyan jutottak el idáig.

Nagy titkok lengik körül a Zsolnay porcelánok, a család évszázados történetét. Többen próbálták már megfejteni ennek az egyedi és világraszóló kézművességnek a rejtélyét, több-kevesebb sikerrel.

Csupán kémiáról van szó, vagy valami természetfölötti is közrejátszik abban, hogy egy ilyen csoda létrejöhetett!? Szóba került már a szimpla logika, a vallás, a szabadkőművesség is.

Kicsit olyan érzésem volt, ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, mintha a Da Vinci-kódot olvasnám. :D Izgalom, titkok, sejtelmes feltételezgetések, találgatások.

Pécsett a mai napig láthatóak a Zsolnay gyár kéményei. A várost tömérdek dísz ékesíti, meghatározó jellemzői a térségnek, annak múltjának.

A Zsolnay család története szorosan összekapcsolható a magyar történelemmel is. Magát a kerámiagyárat Zsolnay Miklós fiai, Ignác és Vilmos alapították az 1860-as években, amelyet aztán az Osztrák-Magyar Monarchia legmeghatározóbb gyárává fejlesztettek a századfordulóra.

Nem csak a gyönyörű kerámiák megformálásához szükséges művészi hajlam, hanem fantasztikus üzleti érzék is kellett ahhoz, hogy ilyen mértékű gyárrá nője ki magát a vállalkozás, amely egyébként a család tulajdonában marad egészen 1948-ig.

Alapos kutatómunka előzte meg ezt a nagyívű, történelmi dokumentumokra alapozott regényt, amely Tolvaly Ferenc kezei közül kikerült. Próbálja a titkokról lerántani a leplet, és gyönyörű, érdekes történet köré szövi a hihetetlen sikeres család múltját. A történetet a gyáralapító lánya, Mattyasovszky-Zsolnay Teréz naplóin alapuló tolmácsolásán keresztül ismerjük meg. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet, a művészetet, és ezt egy családtörténeten keresztül szívesen olvasgatja.

Alexandra Kiadó, 2016
480 oldal
Erika
Hogy én mennyire utáltam anno magam is tanulni a szorzótáblát... És ez most sincs másként a gyerekekkel. Bár már csak a kisebbik van "hátra", pont elértük az időszakot, amikor nincs mit tenni, be kell biflázni.

Sosem kételkedtem abban (illetve akkor igen, amikor nekem kellett), hogy szükséges, muszáj, enélkül nem fog tudni a matematikával hatékonyan foglalkozni, de akkor is egy utálatos időszaknak tartom. :D

Nagyon megörültem ennek a könyvnek, hátha csodára képes, és szimplán a gyönyörködés, lapozgatás által berepül a számok szép rendszere a kis fejébe. :D Csodára nem képes, sajnos továbbra is a magolást látom megoldásnak, de ettől függetlenül nagyon cuki, vidám kis könyv. Talán inkább a szükséges magolás után lehet érdekes tanulás szempontjából egy kis ismétlésként.

Tényleg aranyos, gondolkodásra késztető foglalkoztató könyv. Külön érdekessége, hogy kicsiny füleket lehet nyitogatni a megoldásokért, azaz nem adja a szájába a gyereknek az eredményeket, kell picit gondolkodni. És talán egy kicsit nálam jobban is fogják szeretni ezt a szorzás nevű izét. :D

Kolibri Kiadó, 2016
Fordította: Vereckei Andrea
15 oldal