Meg merném kockáztatni, hogy majdnem minden nőnek, akinek megközelítőleg 25 év alatt nem sikerült spontán vagy tervezetten családot alapítania, felmerült szinte az összes gondolat, amely ebben a könyvben megíródott. Bár így, ilyen kis rövidke könyvben elég töményen ott voltak ezek a mély lélektani kérdések, problémák, mégis sok éven keresztül kísérjük el Csillát, a főszereplőt, így belefér ez a sok gondolatébresztő, illetve emlékeztető, hogy miről is van szó tulajdonképpen.

Mindig azt vallottam, hogy akik nem gondolkodnak, illetve nem kombinálják túl a dolgokat, azoknak sokkal könnyebb lehet az életük. Én is egyfolytában járatom az agyamat, és az egyik ilyen fő terület a családalapítás, gyermekvállalás volt. Szerencsére ez a része az életemnek már megoldódott, de éveim mentek rá, hogy törtem a fejem, hogyan, mikor, mi módon, kivel lenne a legjobb.

Csillát is ezek a kétségek gyötrik, miközben számos partnert "elfogyaszt". Mindegyik férfi mellett újra átvizsgálja önmagát, a párját, hogy vajon alkalmasak lennének-e ők maguk, illetve az idő, hogy most szülessen meg a gyermeke. Abszolút túlkomplikálja a dolgot, ahogyan én is tenném, tettem anno, de nem tehet mást, hiszen Ő ilyen, és mindennél fontosabb neki, hogy az a kisgyermek pontban akkor érkezzen, amikor az meg van írva. Aztán persze ott van ugye az a nagyon fontos tény is, hogy sok mindent nem tehet az ügy érdekében a fizikai dolgokon kívül.

Emellett a fő cél mellett pedig építi karrierjét is, amelyet kemény, szorgalmas tanulással ért el, és egyáltalán nem mindegy, hogy alakul ez a terület sem az életében. Hangulata nagyon ingadozó. Hol pozitívan, mindent összeegyeztetve, harmonikusan eltervez, máskor "összeomlik" és nem látja a kiutat, a miértekre a válaszokat.

A fejezetek egy-egy levelet tartalmaznak a már valahol bizton várakozó gyermekhez, akinek leírja saját érzéseit, aggályait, terveit, vágyait, ugyanakkor neki is felteszi azokat a kérdéseket, amelyekkel Ő maga is vívódik. Teljes értékű társnak, emberi lénynek tekinti, kész ténynek veszi, hogy létezik valahol. És így talán még nehezebb.

Nem tudom, vajon a nők be merik-e vallani maguk előtt, a világ előtt, hogy küzdenek ezekkel a gondolatokkal. Egyáltalán kell-e küzdeni, ami nyilván alkati kérdés. De azért jó, hogy valaki papírra vetette, mert ilyenkor olyan sorstársnős érzésem van. :)

Galgóczi Dórával már találkoztam a Felpróbált életek c. könyvét olvasva. Bevallom, az egy fokkal jobban tetszett. Itt talán tényleg az adott téma sűrűsége volt kicsit nyomasztó. Ettől függetlenül kedvelem a stílusát, kedvelem azokat a gondolatokat, amiket próbál átadni, ahogy próbál gondolkodtatni. Ha nem lenne épp elég, amennyit én járatom az agyamat... :D

4/5

Csakúgy, mint a borító, a terjedelem sem ígér túl mély tartalmat, aztán döbbenten siklik a szemünk a sorok felett. A gyönyörű, hívogató borító mögött egyszerűnek tűnő mondatok, semmitmondó jelenetek, mégis magvas mondanivaló rejlik. Ha nincs észnél az ember, azt hiszi, minden rendben van. Szóval becsapós, de szükséges.

Windisch és családja a megszokott, eléggé unalmasnak mondható életét éli a kis faluban, nem történik semmi érdemleges. A bagolynak meg senki nem szentel túl nagy jelentőséget, amelyik ott kőröz a fejük felett folyamatosan.

Aztán jön a nem olcsó lehetőség és a bánsági sváb kisfalu lakossága kivándorol, és az Új Világban reménykednek, hogy ott megtalálják a lehetőségeket. De ott talán könnyebb?

Herta Müller egy szürreális, nyomasztó világot fest elénk, és elvárja, hogy önállóak legyünk, gondolkozzunk. Ez néha jó, aztán nem annyira.

4/5

Régóta hangoztatom, hogy Grisham könyveivel nagyon jó barátságban vagyok, és ez most sem változott meg, sőt! Nem csalódtam most sem, azt kaptam, amit vártam, elvártam tőle.

A téma ismét nagyon rázós, állást foglalni nagyon nehéz, bár nem lehetetlen. De tulajdonképpen ezt is nagyon szeretem ebben a pasiban, hogy rengeteg szempontot felsorakoztat, egymás mellé, aztán szembe állítgatja őket, oda-vissza adogatja a labdákat, aztán próbálhatsz ezzel kezdeni valamit. Viszont az érvek, ellenérvek ott vannak, arról Ő gondoskodik.

Mi is ez a rázós téma? Nem más, mint a halálbüntetés. Jogos? Kegyetlen? Megérdemlik egyesek? Van olyan bűn, amiért JÁR? Megtehetjük? És az emberség?

Azt már előre mondom, hogy nem foglalok állást, mert egyszerűen nem tudok, sosem tudtam ebben a témában. Nem vagyok elég bölcs hozzá, hogy én ezt eldöntsem, de a zsigereim azért persze dolgoznak, csak az a baj, hogy egyszer errefelé, egyszer meg amarra.

Sam Cayhall közel tíz éve raboskodik a siralomházban, mivel a Ku-Klux-Klan tagjaként egy szörnyű terrorcselekményben vett részt, ahol két kisgyermek hal meg, apjuk nyomorékká válik, később pedig öngyilkos lesz. Így közvetlenül két, közvetve három ember haláláért felelős.

Tíz év alatt folyamatosan próbálják ügyvédei bebizonyítani ártatlanságát, ráadásul bűntettét saját maga sem ismeri el, és ezzel párszor meg is ússza. De eljön az az idő, amikor Mississippi Állam Legfelsőbb Bírósága pontot tesz az ügyre, bűnösnek ítéli és azonnal végrehajtandó halálbüntetést állapít meg.

Amikor már csak pár hete maradt hátra az ítélet végrehajtásáig, akkor tűnik fel Adam Hall, egy fiatal, feltörekvő, mindenre elszánt ügyvéd, aki valami oknál fogva évek óta tanulmányozza az esetet. Úgy érzi, talán tehet valamit. És hogy miért vált szakértőjévé az ügynek Adam? Történetesen az elítélt unokája, aki elhatározza, hogy megmenti nagyapját. Ha mástól nem, akkor a családi szégyentől, amely nevükhöz tapadt. Idegörlő, ahogy az óra ketyegését mindvégig halljuk a fülünkben, közben tényleg, mint a villámok, cikáznak a gondolatok az agyunkban, hogy de igen, de nem, de hát azért azt is figyelembe kell venni... stb. Döbbenetes mindvégig, na! Még a mérete ellenére is végig feszült izgalom itatja át a sorokat.

Nem magasztalom most itt Grisham-et, aki ismer, tudja, hogy állunk mi ketten! :D Vááá, szeretem! Nagyon!

A fél pont levonás csak azért, mert most tényleg meglódult egy picit a keze, és egy leheletnyivel lehetett volna rövidebb a történet. De azért továbbra is haverok vagyunk!

4,5/5

Ó, ez nagyon jól esett! Könnyed, szórakoztató, rövidke történetre vágytam, és pont azt kaptam. Mintha csak valami fekete-fehér pantomimfilmet néztem volna, úgy peregtek előttem a képek, pedig amúgy én azt annyira nem is szeretem, de ide illett nagyon. A kötet egyébként a Klasszikus krimi sorozat legújabb tagja, és gyakorlatilag 1-2 nap alatt elolvasható, utána pedig fülig ér a szánk.

Rögtön a legelején fel is ülhetünk a grenoble-i gyorsra Gomarral, a főszereplővel, akiről azt gondoljuk joggal, hogy egy talpig úriember, aki születésétől kezdve patyolattiszta lélekkel rendelkezik. Persze aztán később kicsit kijózanodunk, de szeretetünk nem múlik. :-) Jó időbe telik, amíg emberünk megtalálja a legkényelmesebb kupét a vonaton, mivel hosszú az út, és nem mindegy, mekkora kényelemben tölti el az órákat. Igen ám, de a lehető legrosszabb döntést hozza, amikor egy fura alakhoz társul be, pedig még figyelmeztetik is, hogy ne tegye! Aztán már csak akkor ébred a kloroformos bódultságból, amikor társa szétvitriolozott arcát pillanthatja meg magával szemben.

Nincs más út, mint a menekülés a 100 kilométeres sebességgel száguldó vonatról, amelyet az igen nagy tiszteletet parancsoló pocakkal kell véghezvinnie, de kedvencünknek semmi sem lehetetlen. Aztán pedig jöhet a menekülés és bőrének mentése, mert hamar fény derül arra, hogy a haláleset(ek) felfedezésekor két ember hiányzik a vonatról, és az egyik Ő. Természetesen gyanúsítottként keresi a rendőrség.

Mivel nem ejtették a feje tetejére, sőt!, maga is nyomozásba kezd, és milyen jól teszi, mert enélkül talán a fejét vennék. Termete ellenére mindenhonnan meglóg, kiszökik még egy egérlyuknyi helyen is. És továbbra is, mindvégig imádjuk! :D

Ez tényleg az a könyv, hogy hiába krimi, egy percig sincs görcsben a gyomrunk, egyszerűen csak élvezzük, mert nagyon-nagyon szórakoztató.

4,5/5

Amíg él valaki, mi mindent tehet meg büntetlenül, válogatva a bakancslistájáról, főleg, ha tudja, hogy csak pár hónapja van hátra vagy még annyi sem, és tulajdonképpen már semmi sem számít.

Tessa ebben a helyzetben van, hiszen évekkel ezelőtt leukémiát diagnosztizáltak nála. Ezek alatt az évek alatt kemény küzdelmet folytattak az orvosokkal egyetemben, de eljön az a pont, amikor széttárják kezüket és már nincs mit tenni.

Fogalmam sincs, bele sem tudom magam képzelni, mi játszódhat le ilyenkor az ember fejében, lelkében, de valahogy szinte egyértelmű, hogy egy listát össze kell állítani, amit véghez szeretne vinni, meg szeretne valósítani. Olyanokat persze, amiket azelőtt még soha nem tett.

Tessa listáján ott van a szex, a szerelem, egy nap alatt minél több törvénysértés, 5 perc hírnév, egy nap, amikor mindenre igent mond stb. Segítségként ott van barátnője, Zoey, aki eléggé belevaló csaj, hogy még buzdítsa is Tessát a hülyeségek(?) elkövetésére. Ugyanakkor egy tipikus tinibarátság az övék a szükséges összeveszésekkel, kibékülésekkel, anyázásokkal. Eleinte nem értettem Tessát, miért olyan dög mindenkivel, főleg az édesapjával, hiszen mindenki, aki körülveszi, végtelenül kedves vele, abszolút segíteni szeretnének neki. De ezt sem érthetem, és még ráadásul valószerűbb is volt, hogy nem bájos mosolyt látunk mindvégig az arcán a világbéke jelével, hanem igenis folyamatosan vívja ezt az óriási harcot testtel, lélekkel.

Mindenképpen nyomasztó érzés egy haldoklóról olvasni, hallani, ugyanakkor végig szorít az ember, és a hozzátartozóknak akar hinni, akik mindvégig kitartanak amellett, hogy van remény. De legalább azt a  néhol kiakasztó, de mindig megbocsátható, időnként törvényszegő listát meg tudja valósítani...

Ez is egy majdnem papírzsepis könyv, de valahogy mégis végig a realitás talaján maradtunk. Nem volt túlmisztifikálva a lány szerepe, pont olyan undok volt, amilyennek az ember esetleg elképzel egy haldoklót, akinek végső kétségbeesésében nincs más fegyver a kezében, csak a tüskéi.

Akinek tetszett a Ha maradnék és a Hová tűntél?, annak biztos, hogy ez is fog. Sokszor azt hittem, ugyanattól a szerzőtől olvasok. Vagy tuti barátnők! :)

A könyv alapján film is készült, Dakota Fanning főszereplésével.

5/5

Én ezt a könyvet úgy elkavartam hónapokra a halmok aljára, hogy na. A létezéséről is megfeledkeztem, sajnos. Most viszont nagyon örülök, hogy megtaláltam, és ismét örvendezek, hogy vannak kicsiny hazánkban a posztmodern irodalmárokon túl is tehetséges, olvasmányos történeteket megjelenítő írók. Ezzel persze nem az előzőeket szerettem volna lehúzni, csak az nem az én világom, slussz.

Itt ez a bonyodalmas, keresztül-kasul átszőtt családtörténet, tele tragédiával, önsorsrontó eseményekkel. Ezek a Radnayak képesek arra, hogy odaszögezzenek a fotelhez, mert az életük minden gyötrelem ellenére nagyon érdekes, jócskán tanulságos is. Történelmét tekintve a régmúltra visszatekintő erdélyi bárócsalád tagjainak magánéletéért, családi kapcsolataiért is  izgulhatunk, de politikai-történelmi szempontból is bonyolult korszakban találjuk magunkat, hiszen az I. világháború és a trianoni békeszerződéssel járó, nehéz időszak főként az erdélyi magyarok számára siralmas helyzetet teremtettek.

A főszereplő testvérvár, Radnay Sándor és Zoltán (néha nem tudtam eldönteni, hogy valóban testvérek vagy csak unokatestvérek-e) szolgáltatják a történet velejét, köréjük épül szinte az egész könyv. Gyulát is meg kell említeni, aki szinte biztos, hogy unokatestvér, de ő is fontos személy. Három teljesen különböző karakter, akik mondhatni tönkreteszik egymás életét, mégis Radnayak, akiknek mégis a család a legfontosabb. Sándor a hihetetlen jóvágású, magabiztos, kedves úriember, aki mindent megbocsát (még a megbocsáthatatlant is), mindig nagyvonalú, nem lehet kihozni a sodrából, és imádják a nők. Zoltánról majdnem ugyanezeket a tulajdonságokat el lehet mondani, de talán kishitűsége, elvakult irigysége miatt nem látja ezeket az erényeit. Hirtelen haragú, Sándort pedig gyűlöli gyermekkora óta, és mindig arra vágyik, ami Sándoré, legyen az bármi. Aztán ott van Gyula is, aki ugyan nem sok vizet zavar, leginkább egy pipogya alaknak nevezném, de kétségtelenül ragaszkodik a családhoz, a két férfihoz, és mindig megpróbálja a legjobbat kihozni a legrosszabból is. De ő mindig rosszkor van rossz helyen.

Aztán megtörténik az első tragédia, amire azt mondaná az ember, hogy ha másért nem, hát ezért meg kell, hogy változzon mindenki, de marad majdnem minden ugyanúgy. Közben pedig telnek az évek, alakul a politikai helyzet, családot alapítanak a fiúk. De persze akkor is mindig a másé kell, össze-vissza párosodnak, szerelmesednek egymásba, legtöbbször a vérmérgezést kockáztatva. De a Radnay csak Radnay marad, aki megállíthatatlanul, erején felül küzd a de genere Gyana, a család becsületéért, a több száz éves hagyomány megőrzéséért mindörökre.

Egy rendkívül büszke, tősgyökeres erdélyi család szomorú története ez. Nyomon követhetjük, ahogy Várfalva leszakad Magyarországtól, Erdély pedig román megszállás alá kerül. A család nagy része kénytelen Budapestre menekülni, de a föld, a szülőhaza hiánya folyamatosan ott lebeg, és azért a végére egy kicsit kiderül az ég!

4,5/5

Örültem, mint majom a farkának, hogy végre megjelent a Határvidék-trilógia második kötete. McCarthyért rajongok, így kincs számomra minden sora (bevásárlólista-effektus).

Nem túlzás szerintem irodalmi zseninek nevezni, és még csak meg sem tudnám fogalmazni, miben rejlik a titka. Annyira nem is könnyű olvasni, legalábbis például a Vad lovakhoz képest. De az sem volt az a fergeteges cselekményeket felvonultató könyv. Lassan haladós, vánszorgós, minden sorát feszült figyelemmel kell olvasni. Aztán kezdeném elölről.

Csakúgy, mint a Vad lovak főhősénél, itt is újból a szabadságvágyé a főszerep. Billy és Boyd Parham testvérek, és mindketten arra vágynak, hogy a maguk urai lehessenek. Nagyon fiatalok még, így nyomon követhetjük felnőtté válásukat, kísérhetjük őket kalandos útjukon a kietlen Amerika délnyugati államaiba, illetve Mexikó határaiba, és azon is túl.

A történet elején Billy megszállottan üldöz egy Mexikóból átszökött, jószágaikat ritkító nőstény farkast. Miután sikeresen csapdába ejtette az állatot, elhatározza, hogy visszakíséri Mexikóba, amellyel rendesen megdöbbent minden embert, akivel útjuk során találkozik. Az ő "kapcsolatuk", viszonyuk fantasztikus, a végén már-már barátságba hajló. Azt hittem, ez a történetszál lesz maga a könyv veleje, de nem. Folytatódik tovább mindkettejük útja, hol egymás mellett, hol (többnyire) külön-külön, közben mindketten keresik saját identitásukat, küldetésüket. Mindeközben Billy számtalan mondát, balladát ismer meg útja során, amelyek mind hozzátesznek magányos vándorlásához. Ételt az útjába akadt asszonyoktól kap, a többi pedig megy magától, nem számít sem eső, sem vihar, Ő és a lova mindent átvészelnek. Azaz próbálkoznak.

Érzelmek ritkán mutatkoznak, mégis mélyen ott vannak, ez egyértelmű az állat és ember elgondolkodtató kapcsolatát olvasva. A könyv letisztult, nem akar semmiről meggyőzni, csak úgy egyszerűen hat, tényleg nem tudom, mivel.

Spanyolosoknak pedig végképp kötelező!

Mi más??? 5/5

Ma már ejtettem szót a Bocuse d' Or-ról egy másik könyv kapcsán. Hát itt a másik nagyágyú a gasztronómia világából, akit nem hinném, hogy sokaknak kell bemutatni. Személyisége megosztó, közömbös ember iránta szerintem nem létezik. Én a szimpatizánsok közé tartozom, főleg, hogy nem az én arcomba ordít megveszekedve. :-) De nem is a személyisége a legfőbb erénye, bár hangsúlyozom, én azért is rajongok szigorúan a képernyőn keresztül. A gasztronómiai tudományáról van szó, amelyet ő is évtizedek óta űz nem alacsony szinten. Az ő polca is Michelin csillagoktól ragyog, továbbá a Brit Birodalom Érdemrendjét is kiérdemelte.

A skót fenegyerek tv-műsorok tömkelegével, több könyvvel is büszkélkedhet, a mostani, ahogy a címe is mutatja, a halételek széles tárházát sorakoztatja fel számunkra. Nagy bajban vagyok a hallal otthon. Én bármikor meg tudnám enni a kopoltyúsokat, de a család ránézni sem hajlandó, úgyhogy offenzívát indítok, és ehhez nagy segítség lesz ez a könyv. Ha kell, akkor Gordon stílusát is előveszem. :-)

Komolyra fordítva, ez is egy gyönyörű, albumszerű képes kiadvány, tele speckó, nagyon stílusos, elegáns halétellel. A könyv első részében a vásárláshoz nyújt segítséget, mert ugye bármely élelmiszernél fontos a frissesség, megbízható forrás, de a halnál ez talán duplán igaz. Ha már megvásároltuk az alapanyagot, akkor az előkészítés útvesztőiben vezetget minket.

Aztán belevág a közepébe, jönnek a receptek. Itt is szépen osztályozva felosztotta a különböző típusú halas ételeket. Külön csoportban vannak a levesek, alaplevek, szószok, előételek, saláták, rizottók és tészták, házias halételek, halfogások vacsorára, barbecue és party fogások és a köretek, kísérők. 

A legvégén még a szakkifejezések könnyebb megértésében is segít, úgyhogy nem állunk ott időnként, mint Bálám szamara, hogy mi a csudát takarhatnak az érthetetlen megnevezések (de ilyen nincs sok!). :-)

Nem mondom, hogy minden könnyen, egyszerűen beszerezhető, de egy ínyenc elmegy a világ végére is! :-) Kimondottan a konyha szerelmeseinek ajánlom!

Négy utazás részletes dokumentációjára van lehetőség ebben a könyvecskében, kezdve az alapadatoktól, hogy hová, mikor, mennyiért, kivel utazunk. Aztán jöhet a részletezés, olyanok is, amiket egyébként eszünk ágában sem jutna lejegyzetelni, de itt adva van a lehetőség, és meggyőződésem, hogy később visszanézve ezek az információk kellemes emléket idéznek majd fel.

Nem csak az utazási élmények leírására jó ez a könyv, hanem már a tervezgetés időszakában is hasznát vehetjük, hiszen a költségeket összehasonlíthatjuk benne, feljegyezhetjük a szálláslehetőségeket, betervezhetjük a látnivalókat, azokhoz kapcsolódó esetleges költségeket stb., egyszóval az egész utazást megtervezhetjük a segítségével.

Szerintem ritka az olyan ember, aki leírja az első benyomásait az adott országról, településről, emberekről. Én biztos nem. Itt erre is van lehetőség. De a helyi jellegzetességeket, sajátosságokat - legyen az építészeti, gasztronómiai, kulturális, közlekedéssel kapcsolatos - is megörökíthetjük benne.

És hát ez is gyönyörűre sikeredett, öröm kézbe venni! Megyek pakolni...

5/5

Nem fogok sokat írni erről a könyvről. Úgy érzem, nincsenek szavak, amelyekkel méltatni tudnám a könyvet, az embert, aki által ezek a sorok születtek. Az üzenetet sem fogom tudni átadni, csak szeretném valahogyan tudatni mindenkivel, hogy van egy ilyen ember, Isten szóvivője, és mindenki, aki csak teheti, olvassa el ezt a könyvet, és figyeljen rá, mit szeretne mondani!

A felekezet, amelyhez Böjte Csaba "tartozik" a lehető legtávolabb áll az én életemtől, meggyőződésemtől, szimpátiámtól! Mégis, egyszerűen a nyomát sem láttam semmiféle felekezeti hovatartozásnak, semmiféle világi elkötelezettségnek, egyszerűen mindvégig úgy éreztem, hogy maga Isten szól hozzám. Döbbenetes egyszerűséggel, mégis szívig hatoló szavakat olvastam, amelyek utána égetik, tisztítják az ember összes belső szervét, de mindenekelőtt a szívét.

Mindig is fontos volt az életemben Isten beszéde, viszont az utóbbi években elég nagy távolságokra szakadtam tőle, de ez a könyv, illetve a tartalma, amit nyújtott, amit üzent, segített.

Imádom a tésztát! Bármilyen formában, ízben. Valószínűleg én eléldegélnék életem végéig tésztán és krumplin! :-) És a lényeg, hogy elkészíteni is szeretem őket. Ezért is örülök nagyon ennek a kiadványnak. Ha ebben valaki nem találja meg a neki való tésztaételt, akkor sehol nem fogja. Ezen felül pedig egy csodaszép könyv ínycsiklandozó, csalogató képekkel.

Ahogy a címe is ígéri, megtalálható itt a sós és az édes mérhetetlen számú változata is a tésztának. Számtalan elkészítési módot ajánl fel a szerző, viszont van egy fantasztikus dolog is a könyvben, mégpedig az, hogy megad alaptésztarecepteket, amelyeket utána sokféle módon tudunk megtöltetni, elkészíteni. A leírások is nagyon részletes útmutatóul szolgálnak, de ezeket még kiegészítik a szintén nagy segítséget nyújtó és gyönyörű fényképek is.

Mivel ahogy említettem, nagy sütögető vagyok, sokszor téma ez az ismerőseim körében, így tudom, hogy sokan félnek a tésztakészítéstől. Szerintem amúgy nem egy bonyolult dolog, de a könyv egyből a legelején a tésztakészítési technikák rejtelmeibe vezet bele, nagyon barátságos, érthető módon. Utána pedig szerintem bátran neki mer vágni bárki ezeknek az ételeknek, legyen szó ünnepi tortáról, vacsoráról, reggeliről, ebédről, bármely napszakra megtalálható benne a megfelelő étel.

Most mindenképpen aktuális a napokban zajló Bocuse d' Or apropóján, amely a gasztronómiai olimpiája, és különben is, megérdemli Michel Roux, hogy említést tegyünk három Michelin csillagjáról, hatalmas, több évtizedes tapasztalatáról, ami a gasztronómia világában nem kis dolog. Nem beszélve arról, hogy ha nem volt esetleg elég az ajánlóm, ez talán meggyőz mindenkit. :-)

Szóval, ínyencek, édesszájúak, egytálételre vágyóak, szerintem ebben a könyvben mindenki megtalálja a kedvére valót! Tésztára fel!!!

Amióta elolvastam a könyvet, százszor jobban figyelek gyermekeimre, pedig én néha még egyébként is túlzásba viszem az aggódást. Az tuti, hogy nincs az a pénz, nincs az a körülmény, ami miatt én fenn hagyom a gyerekemet egy pár percre megálló vonaton...

Pedig a történet így indul. Amíg a vonat várakozik, az anya leszáll egy cigarettára, egy telefonra, fent hagyja alvó gyermekét. Itt már görcsben állt a gyomrom rendesen. Naná, hogy elindul a vonat az anya nélkül. A nő azonnal riasztja a személyzetet, akik ígérik, figyelnek a kislányra, amíg a vonat befut a stockholmi főpályaudvarra, ahová ő taxival követi őket. Mire azonban beérkezik a szerelvény, a kislánynak hűlt helyét találják. Hiába az embertömeg, egyszerűen senki nem látott semmit. Megkezdődik a nyomozás és egyben versenyfutás az idővel.

Alex, Peder és Fredrika nyomozók szerint az elsődleges nyomok a kislány apjához vezetnek, akivel a nő már nem él együtt, és akit hajdanán többször is feljelentett  súlyos bántalmazásért. Arra gyanakszanak, hogy ez egyfajta bosszú a férfi részéről. Ahogy egyre mélyebbre merülnek a nyomozásban (és ez nem feltétlenül a nyomozócsoport férfitagjaira vonatkozik, mert ilyen fatökű népet én még nem láttam), kezdenek rájönni, hogy téves nyomon vannak, és valószínűleg egy sokkal betegebb, mindenre elszánt pszichopatával van dolguk.

Miközben folyik a nyomozás, a történetben résztvevő szereplők magánéletéről is sokat tudunk meg, ami nehezíti vagy könnyíti (?) a helyzetünket. Nehezíti, amikor a kisgyermekek vonatkozásában próbálja velünk megértetni, mit miért. Azt hisszük, hogy könnyíti, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy tudjuk ki(k) az elkövető(k).

Az egyébként izgalmas krimiszál mellett tehát érdekes volt különösen az Alex-Peder-Fredrika hármas fura mizériáját is végigkövetni. Fredrika mint civil szakértő próbál beilleszkedni a rendőrség kötelékébe, de ez egyrészt mint nőnek nagyon nehéz, ráadásul ő olyan nő, aki a nőiességét inkább véka alá rejti. Pedig ennek megcsillogtatása segíthetne rajta... Az együttműködés mint olyan teljesen távol áll hármójuktól, a lényeg, hogy a másik hátán valahogy feljebb kerüljenek.

Bizony tűkön ültem végig, és egyáltalán nem tudtam kitalálni, hogy ki vagy mi állhat a dolgok hátterében, de a női vonal nagyon jól képviselte magát a nyomozásban, a pasik meg... hát tőlük aztán évekig elhúzódhatott volna a dolog, gyakorlatilag egy szalmaszálat alig tettek keresztbe. :-)

4/5

Ismét egy vagány, belevaló nő abban a korban, amikor ez még nem nagyon volt mindennaposnak mondható, sőt, egyenesen bicskanyitogató volt az akkor élő társadalom szemében.

A XVI. században járunk, Velencében, ahol Gabriella Mondini él családjával. Már azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy fiatal kora ellenére az orvostudományt választja élete értelmének. Persze ebben nagy szerepe van szintén orvos édesapjának is, és akinek a hatására a gyógyítás szerelmese lesz a lány. És akkor ehhez társul még talpraesett, tűzrőlpattant jelleme is.

Az apja ismertette meg a gyógyítás csodájával, a különböző gyógynövények, gyógymódok tudományával, ötvözve a hagyományokkal, hiedelmekkel, Nap-Hold váltakozó hatásainak ismeretével. Másrészt pedig be szeretné fejezni, ki akarja egészíteni  az apja által elkezdett Betegségek Enciklopédiáját saját tapasztalataival, feljegyzéseivel is.

Apja már korábban is el-eltünedezett, mondván kutatásokat végez, de egy napon úgy tűnik, véglegesen nyoma vész. A lánynak nem túl jó a kapcsolata szeszélyes, mondhatni hisztis anyjával, így nem esik túl nehezére meghozni a döntést, megkeresi az apját, ha a világ végére is kell utána mennie. Mint később kiderül, ez majdhogynem be is válik. Utazására két szolgája kíséri el, akikkel a végén szinte baráti kapcsolat szövődik.

Az útirányt csakis az apjától kapott levelek alapján szabják meg, ez az egyetlen nyomuk. Keresztülutaznak Európán, úgy érezzük, útjának sosem lesz vége, nem érhetnek apja nyomába. Végül Marokkóban kötnek ki. Mindeközben sokszor misztikus kalandokon keresztül, néhol álruhában átélt események következtében az addigi tapasztalatai megsokszorozódnak, életét átértékeli.

Folyamatosan Nellie Bly járt az eszemben, hiszen Ő is kirítt abból a közegből, ahol élt, bár bátorsága jutalmául Ő is sok mindent megtapasztalt, amiről másoknak még csak sejtelmük sem volt, álmaikban sem képzelhettek.

A könyv közepéig lassan csordogált a történet, néhol picit nekem már túlírva. Ennek ellenére gyönyörű tájleírásokat olvashattam, az írónő megismertetett az adott kor szokásaival, hagyományaival. Viszont a vége nagyon izgalmas, kiszámíthatatlan és jól felpörögnek az események.

4/5

Bár nem érzem magam taplónak a mindennapi protokoll szempontjának, nekem is sok újat tudott adni ez a könyv. Meggyőződésem, hogy eleve tantárgyként kéne szerepelnie az iskolák tantervében, de ennek híján szülői felelősség, kötelesség megtanítani ezekre a gyermekeket. De persze nem mindenre lehet, hiszen számtalan olyan területtel, helyzettel találkozhatunk életünk során, amelyek addig elkerültek bennünket. Mégis jó ezekkel tisztában lenni, hiszen nem tudhatjuk milyen helyzetet sodor elénk az élet, amely speciális viselkedési formát igényel. De ha csak arra gondolunk, hogy számunkra eddig ismeretlen országba utazunk, illetve más kultúrában nevelkedett személlyel találkozunk, ebben az esetben is igen hasznos tanácsokkal lát el minket a szerzőnő.

A könyv két fő részre tagolódik, a magánéleti és a hivatalos dolgok területére. Rendkívül részletesen, nagyon sok területre kiterjednek a jó tanácsok, mindezek valahogy olyan kedves, atyai (anyai) hangnemben. Sokszor volt olyan érzésem, mintha Anyukám okítana, mi illik, mi nem. :-) Én pedig közben csak bólogattam magamban, hogy "igenis, anyu!".

Lehet, hogy sokakban felmerül, hogy te jó ég, tuti, hogy dögunalom a könyv. De ez nagyon távol áll az egész kiadványtól. Pörgő, lényegre törő, szórakoztató! Köze sincs az unalomhoz. Ráadásul a szerző saját rajzaival díszítette ezt a humoros, ámde mérhetetlenül hasznos könyvet.

Bizton állíthatom, hogy mestertől tanulhatunk, hiszen Görög Ibolya az egyik alappillére Magyarországon a protokollnak, többek között a Miniszterelnöki Hivatalban látta el a protokollfőnöki posztot, ahol megalapozhatta addigi tapasztalatát. Különböző publikációkat olvashattunk tőle az évek folyamán, továbbá könyv formájában is találkozhattunk írásaival a Protokoll az életem, Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi címen.

Tényleg mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a könyvet, jól jöhet bármilyen helyzetben, anélkül, hogy úgy éreznénk, botot nyeltünk.

5/5

Athenaeum, 2012

211 oldal

Ki ne ábrándozott volna kiskorában egy titkos kertről, amelynek kapuján, ha belép, megszűnnek a hétköznapok gondjai, és amint átlépi ezt a küszöböt, ott találja magát a csodák földjén. Egyelőre az én gyermekeim sokszor megelégszenek egy jó kis bunker építésével is, de ez a könyv új távlatokat nyitott meg, és sokszor kucorodunk össze, hogy újból megtegyük ezt az utat a titkos kert felé.

Mary, a főszereplő kislány is így tesz, aki Angliában élő nagybátyja titkos kertjének rejtelmeit fedezi fel, ahol minden csupa varázslat. A kert elsőre félelmetes, telis tele van vadul burjánzó, ágas-bogas fákkal, növényekkel, de bátorsággal és szeretettel érdemes legyőzni ezt a félelmet, mert mögöttük ott rejtőznek a kincsek.

Bár tiltott ide a belépés, a csúnyácska Mary mégis megszegi a tilalmat, és itt lel barátokra. Kalandos, titokzatos eseményeknek lesz a részese, és mindezek megváltoztatják az egész életét.

Csodálatos történet a testi-lelki gyógyulásról. Bánat, szomorúság ellen javallott e könyv elolvasása! Kisgyermek jelenléte pedig fokozza a hatást. :-)

Hát így kezdődött. És hogy kik fagytak jéggé, kikben hűlt meg a vér? A grófi nagyurakban, akiket Szörnyű Jóska eldöntötte, hogy móresre akar tanítani. A módszerekkel persze lehet vitatkozni, de a szimpátia egyértelmű lesz, hogy ki mellé szegődik. Ez a Szörnyű Jóska, alias Avar Jani egy mélységes nyomorban tengődő faluból származó parasztlegény, akit elkeserít a kilátástalanság, a szegénység. Pedig dolgozna ő, ha lenne mit, tisztességes ember a javából. A szegénység miatt már elvesztett egy feleséget, gyermekei pedig otthon szinte a padlót rágják. Nem lát más kiutat, mint rabolni. Nem lopni!!! Rabolni! Mert az tisztességes, már ahogy ő elmagyarázza azt, és mi hiszünk neki.

Ebben az úri társaságban ott van Dea is, aki az ifjú gróf jegyese, de észjárása, talpraesettsége hasonló a parasztlegényéhez. Nem hordja fenn az orrát, fennhéjázás nélkül beszél Janihoz. Az első pillanattól kezdve elkerülhetetlen, hogy szerelembe essenek egymással.

Nemcsak izgalmas a történet, de a romantikus szál is nagyon finoman, szépen van szőve.

Már sokszor vertem a fejem a falba, hogy miért hanyagolom én a klasszikus magyar írókat, hiszen több lábon is megáll(nák)ják a helyüket a mai irodalmi élet palettáján is. Jelen könyvet pedig aktuálpolitikai szempontból is értelmezni, használni lehet(ne), én bizony szívesen szétosztogatnám országunk házában, és némelyiket jól meg is riogatnám Szörnyű Jóskával, mert a legtöbbjében még a szikrája sincs meg ennek a fajta igazmondásnak, bátorságnak. Pedig hát hol kéne, hogy meglegyen, ha nem ott!?

5/5 

Ismét nem sokat aludtam az éjszaka, az utolsó cseppjéig ki akartam élvezni a könyvet, másfelől pedig abba sem tudtam hagyni. Akár azonnal újrakezdeném, és természetesen újabb kedvenc...

Grissom fantasztikus mesemondó, az első mondattól az utolsóig tökéletes összhangban volt minden, az ízek, a fények, a színek, a hangulat, és én is a könyvvel. És akkor még ott van a történet is, ami szintén nem egy utolsó szempont, mert az is igencsak szerethető és nem hagy nyugtot éjszaka sem.

Lavinia 1791 tavaszán, 7 éves korában kerül a kapitány birtokára, Tall Oaks-ra, miután egy Írországból Amerikába induló hajóúton elveszti hozzátartozói nagy részét. Az ültetvényen szolgáló fekete rabszolgák veszik pártfogásuk alá. Új otthonában nagyon nehezen oldódik fel, és nekik is furcsa a helyzet, hogy egy fehér gyermeket istápoljanak. Épp elég a maguk baja... De szinte észrevétlenül sorsuk, szeretetük összefonódik és családdá, fontossá válnak egymás számára.

Telnek, múlnak az évek, Laviniának pedig mindennél fontosabbá válik ez az otthon, ez a család, amelyet immáron sajátjának érez, és amikor lehetősége adódik rá, akkor sem szívesen hagyja ott őket, hiába mondják, hol van az ő helye. Itt a frissen kikelt szárnyasok jutottak eszembe, akit először megpillantanak, azoknak "esküsznek" örök hűséget. Ennek a kislánynak is mindegy volt bőrszín, származás, bármi egyéb hátrányos megkülönböztetés, neki ez a pár ember jelentette az életet. Hihetetlen szeretet veszi körül nemcsak a szolgálók, de a ház urai felől is. Tudatlanul, kimondatlanul is próbál bizonyos kapcsot teremteni szolgák és urak között.

A ház beteges úrnőjének testvére veszi magához a kislányt, hogy taníttassa, jó modorra nevelje, "fehérré" alakítsa. Semmi rossz szándék nincs amúgy bennük, és Lavinia is szívesen veszi, de másodlagos gyökereit akkor sem hajlandó feledni, elárulni. Aztán elérkezik a fekete leves, férjhez megy. Innentől már a gyomrunk görcsben és csak a szeretet erejében, az igazságban bízunk.

A gyönyörű történeten túl nagyon sokat megtudhatunk a hatalmas déli ültetvények mindennapi életéről. Szinte minden szereplőt nagyon alaposan bemutatott nekünk a szerző, közeli és emberi volt az egész. Mindenkinél teljesen egyértelmű volt, hogy miért szeretem, illetve miért nem. De a könyvet egyértelműen nagyon szeretem!

5/5***

1942-ben járunk, Somlyói Anna egy kamaszlány, akinek nincs más gondja, mint vihogva kibeszélni barátnőivel a szigorú tanítókat, és hogy milyen módon találkozzon a tiltás ellenére Andrással, szerelmével. Persze ez a szerelem kristálytiszta, a kézfogáson túl nemigen jutnak többre, mégis élteti őket a mindennapjaikon. De egyre közelebb ér a háború, és ugyanígy a remény is egyre fogy afelől, hogy kimaradhatnak belőle, és élvezhetik tovább gondtalan életüket.

Rengeteg háborús könyvet olvastam már, úgyhogy kb. tudom mihez tartani magam, de mindig, itt pedig pláne reménykedtem a végsőkig, hogy ez a lány, a családja és az ő szerelmük most megússza valamilyen módon. Annyira kedves, tiszta, jó szándékú lányról van szó ebben a regényben, hogy muszáj szorítani érte.

Azon kapják magukat, hogy búvóhelyről búvóhelyre költözködnek át, mikor melyik tűnik biztonságosabbnak, hol férnek el többen. A komfort a végén már egyáltalán nem számít, a lényeg a túlélés. Még itt is reménykedtem, hogy talán ennyi "kényelmetlenséggel" vége, ők kimaradnak a legrosszabból. De aztán jönnek az oroszok, akik rájuk találnak és a fő célpontok a fiatal, pláne a csinos lányok, asszonyok. Anna sem marad ki a szégyenteljes meghurcolásból, az erőszakból folyamatosan kijut neki. De ha még ez sem lenne elég, táborba is elviszik, ahol szintén nem leányálom az élete. Mindezek a rémségek mellett pedig saját családtagjaiért, barátaiért is aggódik, sok esetleg ő maga siet a segítségükre.

Gondolkodtam sokat a könyv után, és döbbenetes, hogy a háború mit képes tenni az emberrel. Most arra gondolok, hogy egy törékeny, tiszta szívű, fiatal lány hogy lesz képes ennyire felvértezni magát a gonosszal szemben, honnan veszi a szükséges erőt ahhoz, hogy ne haljon bele már csak a gondolatába is annak, amin keresztülmegy. Vagy eleve ilyen volt például Anna is, csak a borzalmak előhozták ezeket a rejtett tartalékokat? Vagy a sok százezer többi másikból?

Dokumentumjellegű írás, bár Somlyói Anna személye nem valóságos, ennek ellenére minden megtörtént, ami a könyvben le van írva. Az írónő hosszú időn keresztül készített riportsorozata alapozta meg a regényt.

Kinek volt ez az egész jó? Van aki megúszta sértetlenül? Ha testileg meg is, lelkileg ki bírta ezt ki? Nem hinném, hogy van ilyen túlélő.

Huh, nehéz a gondolataimat összeszednem ez után a könyv után, a gyomrom görcsben, levegőt alig bírok venni. Alapvetően a mondanivalója is nagyon súlyos volt, de Mazzantininek döbbenetes képessége van arra, hogy betűit úgy vesse papírra, hogy a szörnyűt is még szörnyűbbnek lássuk. Érzékletessége kihat minden idegszálára az embernek, szinte a bőrömből is kibújtam volna, csak ne érezzem azt, amit a szereplők. Mert bizony elérte a célját.

A téma? Mondtam, önmagában sem egyszerű. Két végén égeti a gyertyát, mert egyrészt egy fájdalmas, beteljesült vagy beteljesületlen (kinek hogy?) szerelem fékevesztett harcát mutatja be, másrészt pedig számomra csak a híradókból ismert véres szarajevói harcok időszakába visz vissza minket az írónő.

A tősgyökeres római Gemma egy napon váratlanul telefonhívást kap rég nem látott bosnyák barátjától Gojkotól, aki visszahívja a nőt Szarajevóba, ahol a nő hajdani nagy szerelme fotókiállítását nézhetik meg együtt. És innentől kezdve ugrálunk az időben, és szép lassan megérthetjük(?), min is ment keresztül Gemma.

Diego és Gemma szerelme nem egyedi, rajonganak egymásért, bár egy sötét árnyék már kezdettől fogva ott leselkedik kapcsolatuk legelejétől. Mint ahogy az egy normálisan futó szerelmi kapcsolatnál általában egyértelmű, ők is összeházasodnak és kis idő múltán minden vágyuk egy gyermek. Próbálkoznak természetes úton, lombikprogrammal, és végső kétségbeesésükben béranyával is. De egyik sem bizonyul sikeresnek. A fiatal fiú pedig mégis ott van másfél évtized múlva, amikor is jön a hívás.

A történet tényleg szívszorító, nyomasztó minden porcikájában, és valahogy eleve elrendelt. A vége felé egy picit engedett a szorításból, aztán újból görcsbe rántott, pedig...

A könyv 2009-ben elnyerte a Campiello díjat, szerintem megérdemelten.

Az alábbi borzongató kisregény az Anita Blake sorozat 13. része, amellyel eddig nem volt szerencsém találkozni, ennek is köszönhető tudatlanságom a sorozat mikéntjével kapcsolatban. Én hagyományos krimire számítottam, a természetfelettit nem számoltam bele, pedig... huh, szó szerint jegesen borzongató.

Anita hirtelen beugrik egy kollégája helyett, így azonnal Philadelphiába kell utaznia, ahol egy FBI üggyel kapcsolatban halottkeltési képességeit kell használnia. Társként Micah-ot viszi magával, akit asszisztenseként mutat be. Ennek ellenére kapcsolatuk egészen egyedi, hiszen Ő az egyik szeretője a lánynak. Vannak jó páran... És talán az egész történet igazából e köré szerveződik. Maga az ÜGY nem sok helyet foglal a könyvben, hanem ezeket a fura kapcsolatokat boncolgatja, mondhatnám lelkizés van benne bőven. Az is egy probléma Anita számára, hogyan fogják eltölteni életük első kettesben töltött éjszakájukat a férfivel, de sok fejtörést okoz a többi otthon maradott szerelmi szál is, akik gyakorlatilag egy egészet tesznek ki. Merthogy nem véletlen, hogy eddig nem töltöttek kettesben éjszakát, hiszen mindig többen vannak. Feszegeti bennünk a biszexualitás, illetve homoszexualitás, és az egyéb, nem megszokott szexuális viselkedés kérdéseit, amiről nyilván mindenkinek van véleménye, de ez a történet azért odacsap egy jókorát  annak a bizonyos véleményünknek.

Rövidke, egynapos könyv. Gondolom, a sorozat rajongóinak újabb kis csemege. Abszolút olvasható önmagában, de néha azért jól jött volna egy-két háttér infó az előző részekből.

Az abszolút az én hibám, hogy nem jártam utána jobban, milyen jellegű könyvről is van szó. Igazságtalannak érezném csillagozni, mert izgalmas, jó kis könyv ez, az már más kérdés, hogy én nem vagyok odáig a fantasyért, különösen a vámpíros, zombis történetekért. Szóval, aki bírja, az ne habozzon, mert amúgy meg izgi nagyon!

Ezt a  kis kedves, ünnepi küllemű, zsebkönyvszerű kiadványt éppen karácsonykor olvastam, és próbáltam magam Minou helyébe képzelni, aki egy tizenkét éves kislány, és aki egy elhagyatott, földrajzilag nem meghatározott szigeten él, ahol úgy tűnik, nagyon kevesen élnek, de hamar kiderül, hogy még annál is kevesebben. Dús fantáziával megáldott, okos kislány ez a Minou, akinek folyamatosan kérdésekkel van teli a feje. Szerencsére az a pár ember (a lány papája, a Tiszteletes, Ládás és annak kutyája, Nevenincs), aki körbeveszi őt, mindent meg is tesznek azért, hogy válaszokat kapjon rájuk. Ezek a kérdések mind-mind az élettel kapcsolatosak, mély filozófiai kérdéseket boncolgat végig.

Történnek furcsa dolgok ezen a szigeten, vagyis szinte minden nagyon furcsa. Kezdve onnan, hogy Minou talál egy halott fiút, akit bevisznek a házba egészen addig, amíg a szállítóhajó meg nem érkezik a szigetre. De beszélgetnek is ezzel a fiúval, szinte sosem hagyják társaság nélkül. A kislány tőle is vár bizonyos válaszokat. Aztán ott van a kislány édesanyja, aki rejtélyes módon tűnt el a szigetről, pedig úgy tűnt, minden rendben van. Minoun kívül mindenki halottnak könyvelte el az anyát, a kislány viszont biztos benne, hogy egy távoli országban töltekezik, hogy vidáman, élettel telve visszatérjen hozzájuk.

Megmondom őszintén, hogy én nem nagyon értettem ezt a könyvet. Aranyos, bájos történet, sok-sok olyan mondattal, gondolattal, amik nagyon jól estek, sokat mondtak, de úgy összességében fogalmam sem volt a könyv üzenetéről. És egy picit azért nyomasztott is az a halott fiú napokig a házban, pedig a szerző tényleg mindent megtett, hogy a legpozitívabb fényben tüntesse fel a helyzetet. Nagyon szomorú voltam a könyv után.

"6.11 Átmeneti üresedés akkor áll fenn, ha:

(a) egy helyi tanácsnok elmulasztja határidőre letenni a hivatali esküt, vagy

(b) a lemondását tudomásul vették, vagy

(c) elhalálozott..."

Itt most a c) pontban foglaltak "érvényesülnek", mivel a középkorú Barry Fairbrother szíve váratlanul és tragikus hirtelenséggel leáll. Ez az esemény Pagford városának nem várt körülményeket idéz elő, mondhatni teljesen felforgatja a helység életét. A megüresedett önkormányzati szék lehetősége gyakorlatilag mindenkiből a legrosszabb oldalát hozza elő, és hamar kiderül, hogy az idillikus, ódon városka nem is olyan békés, mint amilyennek első látásra tűnik.

Ez tényleg nagyregény egy kisvárosról, amely mégis óriásinak képzeli magát. Amúgy szerintem senki sem túl érdekes, senkit nem kedveltem meg vagy utáltam meg nagyon. Azok a viszályok az érdekesek, amelyek dúlnak köztük, és hogy ki mire képes egy-egy cél elérésének érdekében.

Beleestem én is abba a hibába, hogy valami olyasmit vártam, amit megszoktunk az írónőtől. Ugyebár van egy védjegye, amit le sem írok, mert szerintem nincs ember, aki ne tudná, mely könyveket jegyezte eddig, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nem efféle elvárásokkal kell olvasnom ezt a könyvet. Kétségtelenül nagyon nyomasztó, búskomor a történet, illetve nem is a történet, mert majdhogynem mindennap találkozunk hasonló korrupciógyanús, köpönyegforgatós helyzetekkel, mégis Rowling ráhúzott még egy jó adag sötét árnyalatot az emberi jellemek ábrázolása, az amúgy is vérre menő (sokszor belső) harcok leírása által.

Elég rossz kritikákat olvastam a könyvről, de szerintem nem rossz ez, de mindenképpen szükséges elvonatkoztatni már a legelején az írónő "múltjától", nem érdemes hasonlítgatni, semmi köze hozzá és értelme sincs!

Vannak szerzők, akik ha a bevásárlólistájukat nyomtatnák ki könyvformátumban, az is kedvenc lenne! Steinbeck az első helyen áll, ez már régóta egyértelmű. Egyszerűen ellennék vele életem végéig, komolyan, zseni! És akkor én írjak róla itt "kritikát"? Ajnározás, egekig magasztalás következik.

Ismét egy tökéletesen remek, bár mélységesen nyomasztó kor-, illetve társadalomrajzzal szembesülhettünk a '30-as évek Amerikájáról, amely nyőgi a gazdasági világválságot.
 
A Joad család súlyos terhekkel teli története ez. Akik a jobb élet, illetve az életben maradás reményében nekivágnak a poros, terméketlen Oklahomából Délnek, Kaliforniának, hiszen ott van a tejjel-mézzel folyó kánaán, ott a kerítés is kolbászból van, és potyognak a dollárok az égből. Legalábbis ezt ígéri egy szórólap, ők pedig mindent erre a szórólapra tesznek fel. Az egész életüket, ami pár dollárban mérhető. Maradásuk egyet jelent a biztos halállal.

A népes család mindenüket felpakolva egy furgonnal vág neki a kíméletlen és hosszú útnak. Az összetartozás óriási reményt ad nekik, úgy érzik megállíthatatlanok. Az anya különösen fontos szerepet tölt be a család életében, hisz ezt az összetartozást főként ő erősíti meg. Mind egy célért küzdenek, úgy tűnik ugyanazt szeretnék elérni. De ahogy haladnak az úton, kezd kikristályosodni, hogy mindenkinek más, egyéni célja van, ráadásul aggasztó hírek is érkeznek, amelyek szerint nem minden úgy van, ahogy azt a pici papírdarab ígérte. De nem hajlandóak elereszteni ezt az álomképet. Egyre inkább "oki"vá válnak, akik Oklahomából a munka reményében érkeznek Kaliforniába. Az oki a helyiek elnevezése, és tömény idegengyűlöletet takar, amelyet nem is győznek minden formában kimutatni. Ezzel is megküzdenének a családok, de a kizsákmányolással nem tudnak mit kezdeni, mint ahogy azzal sem, hogy mi a jobb, koldusbotra jutni vagy emberi méltósággal meghalni!?

Döbbenetes, hogy Steinbeck ezt a Pulitzer-díjas regényét 1939-ban írta, '68 óta nincs az élők között, és ez a regénye, úgy mint a többi is, él és lüktet. Halhatatlan. Mindkettő.

5/5***

A 8 éves kortól ajánlott könyv története egy picit bizarr, hiszen a szintén 8 esztendős Aglaia egy fán lakik barátnőjével, Biancával. Elegük lett a városból és úgy döntöttek, hogy a legmegfelelőbb hely, ahol boldogan élhetnének, ez a fa lesz. Itt mindenféle gyümölcs megterem, és olyan furcsa élőlényeket is maguk köré gyűjtenek, mint a beszélő macska, húsevő virágok, repülő kutyák stb., és így lesznek egy szép nagy család.

Meg kell küzdeniük betolakodókkal, különös szomszéddal, de gondoskodniuk is kell valahogy magukról, ami nem könnyű, hiszen mégiscsak gyerekek. És akkor még nem is beszéltünk a vízvezeték-szerelői mestermunkáról sem...

A vicces, ámde nagyon izgalmas történeteket nagyon kedves rajzok tarkítják, és kíváncsi vagyok, ehhez mit fog szólni kisfiam, hiszen ez már egy komolyabb olvasmány.

Yalom is nagy kedvencem. Mind az emberi, mind a szakmai oldalát nagyon szeretem. Ez a könyve most annyiban más, hogy szakembereknek íródott, így talán kívülállónak nem annyira könnyed olvasmány, bár kétségkívül nagyon érdekes. Negyvenöt évnyi tapasztalatát gyűjtötte össze, és a leghasznosabb terápiás módszereit vetette papírra, hogy ezzel is segítséget nyújtson főként nyilván a pályakezdőknek.

Ha rászorulnék és rávenném magam, hogy elmenjek pszichológus szakemberhez, nagyon örülnék, ha ilyen empatikus, az embereket valóban szerető szaktekintélyhez jutnék be, mert ezt szerintem másként nem is lehet csinálni. Belőle pedig sugárzik a szakma és embertársai szeretete, tisztelete is. Hihetetlen módon és nagyon hamar tud intim (nem félreértendő!) közelségbe kerülni pácienseivel, akiknek ezáltal bizalmát is pillanatok alatt nyeri el, ami elengedhetetlenül fontos ebben a szakmában.

Sok kérdés érint ebben a könyvében is. Élet értelmét, halál miértjét/hogyanját, páriens-terapeuta kapcsolatát, és még sorolhatnám. Én ajánlanám minden pszichológus hallgatónak, de akár tovább is mennék, végzetteknek is.

Minden összehasonlítási szándék nélkül, ugyanúgy, ahogy mindig azt gondoltam, hogy ügyfélszolgálatra, tanárnak, BKV ellenőrnek stb. is a megfelelő ember menjen, akinek elhívatása van, ebben a szakmában is különleges tálentummal kell rendelkezni, és kétségem sincs afelől, hogy Yalom ezzel rendelkezik. A könyv nem elfogult, ugyanúgy leírja benne tévedéseit, téves meglátásait, ahogy a hasznos, évek alatt bebizonyosodott téziseit is.

Arról már írtam, hogy javában benne vagyunk az olvasás tanulásában, és nem csak magamnak, de gyermekeimnek is gyűjtögetem a könyveket, mint egy hörcsög. Most elsősorban a nagynak, aki nagyon szépen megtanult olvasni, és úgy tűnik - hála az égnek - szereti is. Próbálok szelektálni, válogatni, mert a piac bőven el van látva 6-7-8 éveseknek szánt könyvekkel, amelyek megkönnyítik számukra az olvasást. Ezért is örülök nagyon ennek a könyvnek is, ismét jól választottam.

Külső-belső ismét egymásra talált, hiszen a borítója, a belső illusztrációk is nagyon vidámak, de a téma is adja magát, jó kis szeleburdi család feldolgozás. :-) A Segítség költözünk az Éljen a család! sorozat része, amelyben az egyébként sem kisszámú család újabb születendő babát vár, így kénytelenek tágasabb otthon után nézni, de ebben nincsen semmi köszönet. Nem volt nehéz elképzelni a költözködéssel járó felfordulást ennyi gyerek mellett, hiszen kettő mellett sem egyszerű még egy téli reggeli elindulás sem. Szóval még életszerű is, de szerencsére a vidámabb oldaláról mutatja be a rémisztő helyzeteket.

Az pedig csak egy ráadás, hogy az oldalai be vannak vonalazva, hasonlít kicsit egy írásfüzetre. Nekem nagyon tetszik, esztétikus, és még segíti is a gyerekeket a pontos vonalvezetésben.

Nekem ez most nagyon jól esett, nagyon tetszett, faltam végkimerülésig! Letisztult, finom, kedves kis történet. Első Hidasi könyvem volt, de most habzsolni fogom a többit, nagyon megkedveltem ezt a nőt.

Nem tudom, hogy pontosan meg fogom-e tudni fogalmazni, mi tetszett benne igazán. Végül is nem nagy kunszt. Mégis. A sztori egyrészt nagyon ötletes, az egy pont. Aztán itt van az a helyzet, hogy szerintem ebbe a legtöbb olvasó (nyilván nőkre gondolok) bele fogja tudni képzelni magát. Vagy abba a "görcsölésbe", ami a főszereplő lányt, Fehér Pirost jellemzi. Vagy pedig mindenki megtalálja benne a saját maga Attiláját, mert jó párunkat vágtak már át, mivel a szerelemtől ködösödő szemünktől nem láttunk az orrunk hegyéig sem. Tulajdonképpen mindkettőben megtaláltam saját magamat is, az őrületig tudok én is mindenen, de tényleg mindenen agyalni, míg a végén úgy elfáradok saját magamtól, hogy magától megoldódnak a dolgok, miközben lefutom ezeket a felesleges köröket. Na, Piros is ilyen, bár nem az idegesítő fajtából, mert nagyon meg lehet szeretni.

Úgy tűnik, miután kiheverte az évekkel ezelőtti "Attiláját", rátalált az igaz szerelem, amelyben minden tökéletes, leszámítva ugye az örökös "túlgondolkodását", de az persze nem fog változni semmilyen körülmények között. Viszont ez az új párja, a szakállas, a tökéletes pasi olyan lehetőség elé néz, amelynek a lány korántsem örül, mert hónapokig tartó, afrikai kalandról van szó. Egyedül. A férfi távozása után próbálja helyretenni érzéseit, gondolatait, de még jobban belegabalyodik a hálóba, így épp jókor jön egy régi ismerős munkaajánlata, amelynek teljesítésére 2 hetet kap. Nem több és nem kevesebb, mint kilenc színészt kell felkeresni és rábírni őket, hogy írjanak alá egy szerződést, amelyről szinte semmit sem lehet tudni, csak annyit, hogy valamiféle színházi munka. Nem egyedül kell véghezvinnie ezt a lehetetlennek tűnő küldetést, mivel a nem teljesen százas Lulu barátnője és a "véletlenül" útjába akadó ATTILA, az ex is megjelenik, így ők kísérik őt városról városra.

Vannak a színészek között könnyebb esetek, akik pár egyszerű kérdés után aláírják a papírt, de nyilván hozzátartozik a történethez, hogy nem minden kerek. Mindeközben a lány súlyos és fontos önértékelési, önvizsgálati folyamaton megy át, amelyek talán az életét is megváltoztathatják, és talán végre fellélegezhet régi sérelmek alól, megmenekülhet önostorozó életmódja elől. Mindez szerintem rendkívül viccesen van megírva, nem fedve el a helyzet komolyságát. És akkor most vannak véletlenek vagy nincsenek?

"Önmagunk keresése nagy élmény, csak az a baj, hogy egész életünkben tart. Mikor a végére érnénk, jön egy újabb változás, egy újabb magunkra csodálkozás."

Odavoltam ezért a történetért, Hidasi Judit stílusáért. Nagyon közelinek, "emberinek" éreztem. Simán el tudnám képzelni, hogy leülünk egy kávéra, és jókat röhögünk a saját bénaságunkon. Jöhet az Április út, bár fordítva jobb lett volna. :-)

5/5

Bevallom őszintén, én már túlléptem volna az Anna-Petis sorozaton, de nem engednek. :-) Kisebbik fiam rajongásig szereti őket, és este nem telik el úgy, hogy ne kelljen az összesből legalább egyet felolvasni, bár kívülről fújja a szövegüket. Ami valljuk be, nem túl bonyolult, és nem is gondolom, hogy feltétlenül kéne, hogy ez másként legyen. Számára ezek könnyen befogadható, megérthető események Bartos Erika családjának életéből, főként a gyerekekre koncentrálva. Nagyon sok kalandos utat - a könyv lapjaitól elrugaszkodva - mi is bejártunk.

Bár majdnem teljes a sorozat, a Gézengúzok könyve hiányzott, és persze nem véletlen a választás. :-) Ebben az eddiginél is több hasonlóságot véltem felfedezni saját csemetéimmel. Ennek a kötetnek nem véletlenül van még egy alcíme: Petikönyv. Az első fejezet Peti születésével indul, és a továbbiakban is főként Ő áll a középpontban, nem feledkezve meg a család többi tagjáról sem.

Bár a végtelen egyszerű szövegektől néha én már elfutnék, a rajzok kárpótolnak mindenért. Nagyon szeretem Bartos Erika rajzait. Kedvesek, színesek, szépek! Másrészt pedig nem is az a lényeg, hogy nekem mi tetszik, hanem az öröm kisfiam arcán, amikor kéri az "Anna-Petit".

Sokat vannak emlegetve a sorozatban szereplő könyvek sorai, hiszen a mindennapi életből vett történetekről olvashatunk bennük, amelyekkel mi is nap mint nap találkozunk az utcán, ilyenkor mindig meg is említik gyermekeim, hogy itt Anna, Peti és Gergő is jártak. Biztos vagyok benne, hogy Erika és családja rendkívül sokat csuklanak. :-)

Ránézek erre a könyvre és nyomban fülig ér a szám. Már maga a süti külleme is sugározza az örömöt, de erre rátettek még egy lapáttal a borítóval.

Nagyon szeretek sütni, de ez az az édesség, amihez nem mertem még hozzáfogni. Azt gondoltam, hogy ennek elkészítéséhez valami nagyon magas szintű gasztronómiai képesítés kell, pedig dehogy! Mondhatnám, hogy rém egyszerű, de az a helyzet, hogy Jill Colonna nagyon sokat segít nekünk ebben a szép kötetben, és még az önbizalmunkat is az egekig szökkenti. Lelkesedése nyomban átragad az emberre, ahogy kinyitja a könyvet. De ha még ez sem elég, akkor a gyönyörű, színes fényképek végképp meggyőznek minket.

Az úgymond makaron divatőrület Franciaországból származik,  ám eredete egészen a reneszánsz idejére tehető, amiről szintén olvashatunk adalékként a könyvben. Az ára viszont az egekig hatolhat, úgyhogy még egy indok, hogy merjünk belevágni az elkészítésébe. Lépésről-lépésre segít bennünket a szerző a számtalan variációjú makaronok elkészítésében.

Bármilyen alkalomra el tudom képzelni ezt a sütit. Vendégváró falatkának, ünnepi asztal mellé, hétvégén a gyerekeknek, akár velük együtt elkészítve, de ajándéknak sem utolsó. Kreativitásra serkent, ha elhatározza az ember, hogy nekiáll. Bőven van választék a könyvben, ízek kavalkádjával találkozhatunk, ahogy lapról lapra haladunk.

Arra fel kell készülni, hogy aki elkezdi lapozgatni a könyvet, azonnal nyúl fél kézzel a lisztes bödönért, mert nem bírja sokáig, hogy ki ne próbálja.

Aki tényleg veszi a bátorságot és belevág, nagyon sok örömet fog szerezni családjának. Mondom, elég csak rájuk nézni! :D

Csak szólok, hogy Ő lesz az én egyik legjobb és legújabb barátom 2013-ban. :)

Hogy én milyen régóta vágytam egy ilyenre... Többször próbálkoztam különböző füzetekkel, egyik sem vált be, nem hívogattak utána, hogy gyere, rendszerezd a dolgaidat, kiadásaidat, bevételeidet, segítek neked. Viszont ez a gyönyörűség? Könyörög, hogy végre magamévá tegyem. Kevés rendetlenebb ember van nálam sok tekintetben. Az egyik ezek közül a pénzügyek rendszerezése, elszámolása, rendben tartása a fő helyen van. A jövő évben ez másként lesz, hiszen nemcsak ránézésre ízléses, szép ez a kiadvány, de nagyon hasznos is. És még szükségem is van rá.

Ez a naplószerű kiadvány havi bontásban ad lehetőséget pénzügyeink rendben tartására, segítve az előre nyomtatott címkékkel, úgymint például a rezsi (fűtés, gáz, víz, villany stb.), de egyéb bevételi/kiadási lehetőségeket is vezethetünk benne. Teljesen más jellegű, magunk számára fontos információknak is bőven helyet ad, így telefonos regiszterként is használható, hiszen ezeknek is hely marad. A legvégén pedig egy összegzést végezhetünk az egész évi pénzügyi helyzetünkről. Komolyan, szuper! És gyönyörű, de ezt már írtam. :)

Hát én alig várom, hogy az első számokat beleírhassam.

5/5

Hát igen! Ismét a vonatok! :D Azért örülök, hogy gyermekeim más érdeklődési körrel is rendelkeznek, például nagyon szeretik a természetet, a bogarakat stb., de a vonat... a vonat az most már úgy látom, hogy örök. Egyszerűen nem tudunk szabadulni tőlük, és most már bele is nyugodtam, sőt, támogatom is ezt a rajongásukat, hiszen látom, mekkora örömöt okoz nekik.

Ez a könyv egy újabb örömforrás volt az életükben, amikor megkapták. És nem is csodálom, mert egy 304 oldalas, gyönyörűen kivitelezett, csodaszép képekkel teletűzdelt albumról van szó. Mivel ők már régen túlképezték magukat a kis vonatos, zakatolós gyerekkönyveken, a színvonal például az az itt látható könyv, amely komoly technikai-műszaki háttérrel taglalja a legszebb vasúti útvonalakat, számos különböző mozdony műszaki leírását, felszereltségét.

A könyv elrugaszkodik a járművektől, mint ahogy azt a címe is sejteni engedi, hiszen nagyon sok információt kapunk a különböző vasútvonalak mentén található építészeti különlegességekről, amelyeket még történelmi adatok is kiegészítenek.

Örülök, hogy ilyen szép, igényes kiadványokat adhatok gyermekeim kezébe, és igazából én is nagyon szívesen forgatom velük együtt a lapokat és keresem a különböző teljesítmény adatokat és férőhely számokat.

az átvétel... :D

5/5

Az írónő jegyzetét olvashatjuk rögtön a könyv legelején, ahol elmondja, hogy ez a regény, illetve ennek a történetnek egy másik változata már megjelent 2002 nyarán Homok a cipőd talpán címmel. Megtudhatjuk tőle, hogy ez egy tömegpiacra szánt, puhafedeles külsővel tervezett kiadvány volt, és a nagy sikerre való tekintettel, engedett a nyomásnak, és átdolgozva, kicsit újraírva ismét piacra dobták. Ő maga is elmondja, de érezhető is olvasás közben, hogy nagy kedvence ez a történet, ragaszkodása egyértelmű saját munkájához.

Az alapsztori nagyon tetszik. Cassie fiatalkorában egy sérelem folytán New Yorkba menekül, hogy ott hagyja, elfelejtse a Georgia állambeli Valtonban gyökereit, múltját, családját. Úgy tűnik, hogy meg is találja számításait, hiszen életszínvonala nagyon magas, igencsak menőnek számító üzleti vállalkozásuknak köszönhetően, amelyet vőlegényével vezetnek, és akivel szintén tökéletesnek tűnik kapcsolatuk.

Aztán az egyik napon érkezik egy telefonhívás szülőföldjéről. Testvére hívja, aki miatt eljött onnan. Édesapjuk haldoklik. Apja az egyetlen Cassie életében a múltból, akivel évente egyszer találkozott, és telefonon is rendszeresen tartotta a kapcsolatot, de még ő sem tudta sosem meggyőzni a lányt, hogy térjen vissza családjához, békéljen meg a múlttal. Utolsó kívánsága a férfinek, hogy a család együtt legyen, így a lánynak nem nagyon van más választása, összeszedi minden erejét és visszatér.

Sok mindennel meg kell küzdenie. Rettentően fél találkozni testvérével, annak férjével, akibe ő hajdanán szerelmes volt, meg úgy általában az összes régi emlék hirtelen rátör, amelyek birizgálják az érzelmeit és ez nem feltétlenül kellemes, hiszen ő már egy kiszámítható, felelősségteljes, mindig kifogástalan megjelenésű (a réten is magassarkúban) tiptop üzletasszony. De bizony ezek a gyerekkori emlékek nem passzolnak össze ezzel az egyéniséggel, és megkezdi harcát benne a múlt, a jelen és igencsak a jövő kérdése is, hiszen az is a tétek között van.

A feladat nem más, mint rendbe hozni kapcsolatait a családjával, rendet tenni önmagában, mit is akar, ki is ő valójában, és kivel/hol szeretné leélni hátralévő életét.

Mint ahogy fent is írtam, az írónő előre tájékoztatott, hogy tömegpiacra szánt könyv, ami az én olvasatomban egy kicsit a ponyvára hajazott. És nálam valóban súrolta ezt a határt, sőt, sokszor át is lépte. Nem  igazán tetszett az írásmódja Karen White-nak, a legtöbbször azt éreztem, hogy annyira szeretné, hogy megértsünk egy-egy nüansznyi jelenetet, hogy mindent belezsúfolt, nem győzte körülírni, és ettől már nagyon sok lett. Olyan volt, mintha nem bízna bennünk. Úgy érzem, nem nekem íródott a könyv, mégis elhiszem, hogy nagy sikere van, hiszen az érzelmeket pengeti, és az alapsztori is, mint mondtam, nagyon jó.

3,5/5