Amikor megláttam ezt a könyvet, azonnal tudtam, hogy nekem kell! Volt szerencsém többször a Közel-Keleten járni, azon belül is Izraelben, amely ország, nép a szívem csücske. Ha egyetlenegy helyet kéne a világon megjelölnöm, ahova elsőként, illetve utolsóként vagy csak egyszer mehetnék, akkor az Izrael lenne. Nem is azért, mert olyan csodaszép látnivalók vannak ott. Van az is, de más kontinenseken, országokban ezerszer több a látványosság. Hanem valami megfoghatatlan, leírhatatlan atmoszféra vesz körül minket azon nyomban, amint letettük a lábunkat a talajra, kiszállva a repülőgépből. Ahányszor ott jártam, utána sosem tudtam megfogalmazni, pedig kézzelfogható. Nagyon is!

Ez a könyv a nőkről szól, az izraeli katona nőkről. Mégsem egy lányregény, sőt! Anno, amikor először jártam ott, félelmetes volt az első napokban megtapasztalni, amikor felszálltunk egy buszra, folyamatosan puskacsövek ütődtek a lábunkhoz. Aztán már fel sem tűnt, így a könyv világa is, amit lefest, a valóság maga sem döbbentett meg annyira, csak szomorúvá, de néhol nagyon vidámmá is tett. Mert ezt szerintem itt el sem tudjuk képzelni, milyen lehet ott nőnek lenni. Annak ellenére, hogy álmodoznak szép ruhákról, körömlakkokról, és néha még vanília illatot is kennek a fülük mögé egy-egy, sokszor állatiasnak tűnő randevú, szexuális kaland előtt, nekik kiskoruktól kezdve meg kell acélozniuk magukat, szükség van rá, hogy női mivoltuk ellenére férfias jellemekkel ruházzák fel magukat.

 Pár lány személyén keresztül mutatja be a fiatal izraeli, első regényes szerző, milyen az élet odaát. Ő maga is szolgált az Izraeli Védelmi Erőknél, úgyhogy tapasztalta, milyen az, amikor minden nőnek szent kötelessége középiskola után bevonulni és állandó készültségben, folyamatos háborús feszültségben élni a mindennapokat, ahol a legkisebb  figyelmetlenség, hiba emberek véres halálába kerülhet.

Személyes tapasztalatom és a könyvben leírt lányokat megismerve is látom, láttam, hogy ezekből a nőkből süt az elhatározás, a magabiztosság, a belevalóság. Sokszor irigylem őket, sokszor meg hálát adok az égnek, hogy nekem nem ez a sorsom. De a bátorságukból jó nagy adagot elfogadnék!

5/5

Az nálam már csak természetes, hogy ilyesfajta könyveket a fogyókúra kellős közepén kezdek el lapozgatni. A kiadó az utóbbi időben több, hasonlóan színvonalas gasztronómiai albummal örvendeztetett meg, de azt hiszem, ez viszi  el az első helyet. Nemcsak a kiadvány külleme csábító, hanem a benne található, mindössze 5 fűszer felhasználásával elkészített, egzotikus ételek is. Tényleg csodaszép kiadványról van szó, csak úgy lapozgatni is nagy élmény. A receptek kipróbálásához pedig tényleg csak egy pici bátorság kell, mert tény, hogy nem a megszokott európai ízlésünkhöz igazodnak, de ez miért is lenne baj?

A szerző hosszas, közvetlen bemutatkozásában is áradozik a fűszerekről, így nem csoda, hogy létrejött ez a kiadvány. Nem csak használni, de beszélni is  szeret róluk. Tényleg öröm olvasni az "ódáit" a fűszerekről. :-) Hivatásának érzi, hogy becsempéssze a megszokott, néha unalmas konyhákba a fűszerekkel való varázslás izgalmas lehetőségét. Főzés iránti szeretetét, az ételekről való tudását a szülői házból hozta, büszke arra, hogy édesanyja csakis frissen készült ételeket tálalt elébük az asztalra. Később ezt a tudást, rajongást egzotikus országokban tett látogatásai alkalmával bővítette. Megfordult Kínában, Vietnamban, Kambodzsában, Thaiföldön, Malajziában és még sorolhatnám, mert rengeteg helyet járt be a világon. Ezek mind olyan helyek, ahol a fűszereknek fontos, kihagyhatatlan szerepük van a mindennapi ételkészítésben.

A könyv szépen elrendezgetve hét fejezetre oszlik. Megtalálhatóak a levesek-saláták, szárnyasok, húsok, halak-tengeri herkentyűk, vegetáriánus ételek, rizs-tészta, desszertek-italok és a végén még fűszer-, illetve névmutató is megtalálható.

Amint elértem az álomsúlyom, első lesz, hogy a kambodzsai gyömbéres-kókuszos grillezett padlizsánt, az indiai spenótfasírt raitával és a csaná maszalát kipróbáljam. Ezeket elsőnek, aztán jöhet a többi. Mert hát a desszertek is... szegfűszeges-fahéjas étcsokis brownie, libanoni citromos-vaníliás torta, mangós-narancsos-szerecsendiós túrótorta... na, ilyenek vannak ebben a csodaszép könyvben. Meghoztam a kedvet? Ha még a képeket is látnátok...

Fizikai fájdalmat okozott nekem a könyvtől való elszakadás. Dehogynem rettentem meg az 582 sűrűn tördelt mérettől, de hihetetlen volt, ahogy fogytak a lapok, egyre nagyobb sajnálatot éreztem, hogy egyszer csak el fognak fogyni. Úgy éreztem, hogy még hosszú hetekig képes lennék abban a világban élni, amit Duenas lefest nekünk. Izgalmas, kalandos, romantikus történet nagyon jól megírva.

Sira Quiroga egy Madridban élő, egzotikus szépségű, tizenkét esztendős leány, aki  egyedülálló varrónő édesanyja mellett segédkezik. Persze édesanyja is szolgálatban van, így anyagi helyzetük nem valami rózsás, de azért boldog ez a lány így, ahogy van, az álmaival együtt. Mert kinek nincsenek álmai? Aztán két évvel később tanoncnak áll, miközben eljegyzi őt egy köztisztviselő. Élete kissé unalmasan, de viszonylag kiszámíthatóan halad(na).

De ekkor, amikor már minden sínen van, az esküvő előkészületei a végéhez közelednek, betoppan az életébe két férfi, akik gyökeresen megváltoztatják az életét. Az egyik az apja, akit most lát először és jócskán meglepi kijelentéseivel, ajándékaival, a másik pedig az a férfi, akiért végképp eldob minden addigit, unalmasat, megszokottat, kiszámítható az életéből, és inkább választja a mindent elsöprő szerelmet, amely tényleg feléget minden hidat az ember háta mögött.

Madridban eközben süvít már a polgárháború szele, így épp jókor távozik Marokkóba a lány és szeretője, hátrahagyva édesanyját, immáron volt vőlegényét. Ott aztán belevetik magukat az éjszakába, a mulatozásba, a felhőtlen/felelőtlen életvitelbe. A sors viszont nem kegyelmez, lecsap a lányra, ott találja magát, távol az otthonától gyakorlatilag egy szál ruhában, minden fillér nélkül. Annak ellenére, hogy rémesen befolyásolható, naiv lányról van szó, ha a szükség úgy hozza, képes arra, hogy talpra álljon. Most sem tesz másként, és az egyedüli dologhoz fog, amihez ért. Elkezd varrni. Ügyességének nemsokára olyan híre megy, hogy az egyik legkiválóbb, legkeresettebb üzletházával büszkélkedhet.

Közben persze telnek az évek, és egyre jobban aggódik Madridban rekedt édesanyjáért. Újonnan született, néhol nagyon izgalmas kapcsolatait használja fel arra, hogy kimenekítsék a háború sújtotta országból. Amikor pedig úgy nézne ki, hogy végre rendezett az élete, ismét nagy kihívások elé néz. Olyan megbízást kap az angol titkosszolgálattól, amelyet sem szíve, sem esze nem tud visszautasítani. És bizony eddig is nagyon érdekes, letehetetlen volt a könyv, innentől kezdve aztán végképp beindulnak az események, és még gyorsabban fogynak a lapok.

Egész végig, bármibe is keveredik Sira, csak szorítunk neki, mert kedvessége, természetessége mindvégig ott van, arról meg nem tehet, hogy a sors hullámain úgy vergődik, mint a viharos óceánon egy kis tutaj.

A könyv nekem két nagy részre oszlott, ezáltal simán elképzeltem volna egy kétkötetes könyvet is, de így sem volt le az értékéből. :-) Az első része a történetnek Sira varrónőként való felemelkedéséről szól, küzdelméről az életben maradásért, sokszor a börtönt vagy akár a kivégzést kockáztatva. A második rész pedig a kémkedésre összpontosít, itt sem felejtve el, hogy öltések közt az idő milyen gyorsan, milyen tartalmasan, mekkora izgalmakkal megtűzdelve telik el.

A borító? Gyönyörű, strapabíró, ami ehhez a tetemes mérethez szükséges is. Úgy ahogy van, a könyv egy gyöngyszem volt nekem.

Nagyon bízom benne, hogy lesz még rá lehetőségem olvasni Duenastól!!!

5/5

Meg merném kockáztatni, hogy majdnem minden nőnek, akinek megközelítőleg 25 év alatt nem sikerült spontán vagy tervezetten családot alapítania, felmerült szinte az összes gondolat, amely ebben a könyvben megíródott. Bár így, ilyen kis rövidke könyvben elég töményen ott voltak ezek a mély lélektani kérdések, problémák, mégis sok éven keresztül kísérjük el Csillát, a főszereplőt, így belefér ez a sok gondolatébresztő, illetve emlékeztető, hogy miről is van szó tulajdonképpen.

Mindig azt vallottam, hogy akik nem gondolkodnak, illetve nem kombinálják túl a dolgokat, azoknak sokkal könnyebb lehet az életük. Én is egyfolytában járatom az agyamat, és az egyik ilyen fő terület a családalapítás, gyermekvállalás volt. Szerencsére ez a része az életemnek már megoldódott, de éveim mentek rá, hogy törtem a fejem, hogyan, mikor, mi módon, kivel lenne a legjobb.

Csillát is ezek a kétségek gyötrik, miközben számos partnert "elfogyaszt". Mindegyik férfi mellett újra átvizsgálja önmagát, a párját, hogy vajon alkalmasak lennének-e ők maguk, illetve az idő, hogy most szülessen meg a gyermeke. Abszolút túlkomplikálja a dolgot, ahogyan én is tenném, tettem anno, de nem tehet mást, hiszen Ő ilyen, és mindennél fontosabb neki, hogy az a kisgyermek pontban akkor érkezzen, amikor az meg van írva. Aztán persze ott van ugye az a nagyon fontos tény is, hogy sok mindent nem tehet az ügy érdekében a fizikai dolgokon kívül.

Emellett a fő cél mellett pedig építi karrierjét is, amelyet kemény, szorgalmas tanulással ért el, és egyáltalán nem mindegy, hogy alakul ez a terület sem az életében. Hangulata nagyon ingadozó. Hol pozitívan, mindent összeegyeztetve, harmonikusan eltervez, máskor "összeomlik" és nem látja a kiutat, a miértekre a válaszokat.

A fejezetek egy-egy levelet tartalmaznak a már valahol bizton várakozó gyermekhez, akinek leírja saját érzéseit, aggályait, terveit, vágyait, ugyanakkor neki is felteszi azokat a kérdéseket, amelyekkel Ő maga is vívódik. Teljes értékű társnak, emberi lénynek tekinti, kész ténynek veszi, hogy létezik valahol. És így talán még nehezebb.

Nem tudom, vajon a nők be merik-e vallani maguk előtt, a világ előtt, hogy küzdenek ezekkel a gondolatokkal. Egyáltalán kell-e küzdeni, ami nyilván alkati kérdés. De azért jó, hogy valaki papírra vetette, mert ilyenkor olyan sorstársnős érzésem van. :)

Galgóczi Dórával már találkoztam a Felpróbált életek c. könyvét olvasva. Bevallom, az egy fokkal jobban tetszett. Itt talán tényleg az adott téma sűrűsége volt kicsit nyomasztó. Ettől függetlenül kedvelem a stílusát, kedvelem azokat a gondolatokat, amiket próbál átadni, ahogy próbál gondolkodtatni. Ha nem lenne épp elég, amennyit én járatom az agyamat... :D

4/5

Csakúgy, mint a borító, a terjedelem sem ígér túl mély tartalmat, aztán döbbenten siklik a szemünk a sorok felett. A gyönyörű, hívogató borító mögött egyszerűnek tűnő mondatok, semmitmondó jelenetek, mégis magvas mondanivaló rejlik. Ha nincs észnél az ember, azt hiszi, minden rendben van. Szóval becsapós, de szükséges.

Windisch és családja a megszokott, eléggé unalmasnak mondható életét éli a kis faluban, nem történik semmi érdemleges. A bagolynak meg senki nem szentel túl nagy jelentőséget, amelyik ott kőröz a fejük felett folyamatosan.

Aztán jön a nem olcsó lehetőség és a bánsági sváb kisfalu lakossága kivándorol, és az Új Világban reménykednek, hogy ott megtalálják a lehetőségeket. De ott talán könnyebb?

Herta Müller egy szürreális, nyomasztó világot fest elénk, és elvárja, hogy önállóak legyünk, gondolkozzunk. Ez néha jó, aztán nem annyira.

4/5

Régóta hangoztatom, hogy Grisham könyveivel nagyon jó barátságban vagyok, és ez most sem változott meg, sőt! Nem csalódtam most sem, azt kaptam, amit vártam, elvártam tőle.

A téma ismét nagyon rázós, állást foglalni nagyon nehéz, bár nem lehetetlen. De tulajdonképpen ezt is nagyon szeretem ebben a pasiban, hogy rengeteg szempontot felsorakoztat, egymás mellé, aztán szembe állítgatja őket, oda-vissza adogatja a labdákat, aztán próbálhatsz ezzel kezdeni valamit. Viszont az érvek, ellenérvek ott vannak, arról Ő gondoskodik.

Mi is ez a rázós téma? Nem más, mint a halálbüntetés. Jogos? Kegyetlen? Megérdemlik egyesek? Van olyan bűn, amiért JÁR? Megtehetjük? És az emberség?

Azt már előre mondom, hogy nem foglalok állást, mert egyszerűen nem tudok, sosem tudtam ebben a témában. Nem vagyok elég bölcs hozzá, hogy én ezt eldöntsem, de a zsigereim azért persze dolgoznak, csak az a baj, hogy egyszer errefelé, egyszer meg amarra.

Sam Cayhall közel tíz éve raboskodik a siralomházban, mivel a Ku-Klux-Klan tagjaként egy szörnyű terrorcselekményben vett részt, ahol két kisgyermek hal meg, apjuk nyomorékká válik, később pedig öngyilkos lesz. Így közvetlenül két, közvetve három ember haláláért felelős.

Tíz év alatt folyamatosan próbálják ügyvédei bebizonyítani ártatlanságát, ráadásul bűntettét saját maga sem ismeri el, és ezzel párszor meg is ússza. De eljön az az idő, amikor Mississippi Állam Legfelsőbb Bírósága pontot tesz az ügyre, bűnösnek ítéli és azonnal végrehajtandó halálbüntetést állapít meg.

Amikor már csak pár hete maradt hátra az ítélet végrehajtásáig, akkor tűnik fel Adam Hall, egy fiatal, feltörekvő, mindenre elszánt ügyvéd, aki valami oknál fogva évek óta tanulmányozza az esetet. Úgy érzi, talán tehet valamit. És hogy miért vált szakértőjévé az ügynek Adam? Történetesen az elítélt unokája, aki elhatározza, hogy megmenti nagyapját. Ha mástól nem, akkor a családi szégyentől, amely nevükhöz tapadt. Idegörlő, ahogy az óra ketyegését mindvégig halljuk a fülünkben, közben tényleg, mint a villámok, cikáznak a gondolatok az agyunkban, hogy de igen, de nem, de hát azért azt is figyelembe kell venni... stb. Döbbenetes mindvégig, na! Még a mérete ellenére is végig feszült izgalom itatja át a sorokat.

Nem magasztalom most itt Grisham-et, aki ismer, tudja, hogy állunk mi ketten! :D Vááá, szeretem! Nagyon!

A fél pont levonás csak azért, mert most tényleg meglódult egy picit a keze, és egy leheletnyivel lehetett volna rövidebb a történet. De azért továbbra is haverok vagyunk!

4,5/5

Ó, ez nagyon jól esett! Könnyed, szórakoztató, rövidke történetre vágytam, és pont azt kaptam. Mintha csak valami fekete-fehér pantomimfilmet néztem volna, úgy peregtek előttem a képek, pedig amúgy én azt annyira nem is szeretem, de ide illett nagyon. A kötet egyébként a Klasszikus krimi sorozat legújabb tagja, és gyakorlatilag 1-2 nap alatt elolvasható, utána pedig fülig ér a szánk.

Rögtön a legelején fel is ülhetünk a grenoble-i gyorsra Gomarral, a főszereplővel, akiről azt gondoljuk joggal, hogy egy talpig úriember, aki születésétől kezdve patyolattiszta lélekkel rendelkezik. Persze aztán később kicsit kijózanodunk, de szeretetünk nem múlik. :-) Jó időbe telik, amíg emberünk megtalálja a legkényelmesebb kupét a vonaton, mivel hosszú az út, és nem mindegy, mekkora kényelemben tölti el az órákat. Igen ám, de a lehető legrosszabb döntést hozza, amikor egy fura alakhoz társul be, pedig még figyelmeztetik is, hogy ne tegye! Aztán már csak akkor ébred a kloroformos bódultságból, amikor társa szétvitriolozott arcát pillanthatja meg magával szemben.

Nincs más út, mint a menekülés a 100 kilométeres sebességgel száguldó vonatról, amelyet az igen nagy tiszteletet parancsoló pocakkal kell véghezvinnie, de kedvencünknek semmi sem lehetetlen. Aztán pedig jöhet a menekülés és bőrének mentése, mert hamar fény derül arra, hogy a haláleset(ek) felfedezésekor két ember hiányzik a vonatról, és az egyik Ő. Természetesen gyanúsítottként keresi a rendőrség.

Mivel nem ejtették a feje tetejére, sőt!, maga is nyomozásba kezd, és milyen jól teszi, mert enélkül talán a fejét vennék. Termete ellenére mindenhonnan meglóg, kiszökik még egy egérlyuknyi helyen is. És továbbra is, mindvégig imádjuk! :D

Ez tényleg az a könyv, hogy hiába krimi, egy percig sincs görcsben a gyomrunk, egyszerűen csak élvezzük, mert nagyon-nagyon szórakoztató.

4,5/5

Amíg él valaki, mi mindent tehet meg büntetlenül, válogatva a bakancslistájáról, főleg, ha tudja, hogy csak pár hónapja van hátra vagy még annyi sem, és tulajdonképpen már semmi sem számít.

Tessa ebben a helyzetben van, hiszen évekkel ezelőtt leukémiát diagnosztizáltak nála. Ezek alatt az évek alatt kemény küzdelmet folytattak az orvosokkal egyetemben, de eljön az a pont, amikor széttárják kezüket és már nincs mit tenni.

Fogalmam sincs, bele sem tudom magam képzelni, mi játszódhat le ilyenkor az ember fejében, lelkében, de valahogy szinte egyértelmű, hogy egy listát össze kell állítani, amit véghez szeretne vinni, meg szeretne valósítani. Olyanokat persze, amiket azelőtt még soha nem tett.

Tessa listáján ott van a szex, a szerelem, egy nap alatt minél több törvénysértés, 5 perc hírnév, egy nap, amikor mindenre igent mond stb. Segítségként ott van barátnője, Zoey, aki eléggé belevaló csaj, hogy még buzdítsa is Tessát a hülyeségek(?) elkövetésére. Ugyanakkor egy tipikus tinibarátság az övék a szükséges összeveszésekkel, kibékülésekkel, anyázásokkal. Eleinte nem értettem Tessát, miért olyan dög mindenkivel, főleg az édesapjával, hiszen mindenki, aki körülveszi, végtelenül kedves vele, abszolút segíteni szeretnének neki. De ezt sem érthetem, és még ráadásul valószerűbb is volt, hogy nem bájos mosolyt látunk mindvégig az arcán a világbéke jelével, hanem igenis folyamatosan vívja ezt az óriási harcot testtel, lélekkel.

Mindenképpen nyomasztó érzés egy haldoklóról olvasni, hallani, ugyanakkor végig szorít az ember, és a hozzátartozóknak akar hinni, akik mindvégig kitartanak amellett, hogy van remény. De legalább azt a  néhol kiakasztó, de mindig megbocsátható, időnként törvényszegő listát meg tudja valósítani...

Ez is egy majdnem papírzsepis könyv, de valahogy mégis végig a realitás talaján maradtunk. Nem volt túlmisztifikálva a lány szerepe, pont olyan undok volt, amilyennek az ember esetleg elképzel egy haldoklót, akinek végső kétségbeesésében nincs más fegyver a kezében, csak a tüskéi.

Akinek tetszett a Ha maradnék és a Hová tűntél?, annak biztos, hogy ez is fog. Sokszor azt hittem, ugyanattól a szerzőtől olvasok. Vagy tuti barátnők! :)

A könyv alapján film is készült, Dakota Fanning főszereplésével.

5/5

Én ezt a könyvet úgy elkavartam hónapokra a halmok aljára, hogy na. A létezéséről is megfeledkeztem, sajnos. Most viszont nagyon örülök, hogy megtaláltam, és ismét örvendezek, hogy vannak kicsiny hazánkban a posztmodern irodalmárokon túl is tehetséges, olvasmányos történeteket megjelenítő írók. Ezzel persze nem az előzőeket szerettem volna lehúzni, csak az nem az én világom, slussz.

Itt ez a bonyodalmas, keresztül-kasul átszőtt családtörténet, tele tragédiával, önsorsrontó eseményekkel. Ezek a Radnayak képesek arra, hogy odaszögezzenek a fotelhez, mert az életük minden gyötrelem ellenére nagyon érdekes, jócskán tanulságos is. Történelmét tekintve a régmúltra visszatekintő erdélyi bárócsalád tagjainak magánéletéért, családi kapcsolataiért is  izgulhatunk, de politikai-történelmi szempontból is bonyolult korszakban találjuk magunkat, hiszen az I. világháború és a trianoni békeszerződéssel járó, nehéz időszak főként az erdélyi magyarok számára siralmas helyzetet teremtettek.

A főszereplő testvérvár, Radnay Sándor és Zoltán (néha nem tudtam eldönteni, hogy valóban testvérek vagy csak unokatestvérek-e) szolgáltatják a történet velejét, köréjük épül szinte az egész könyv. Gyulát is meg kell említeni, aki szinte biztos, hogy unokatestvér, de ő is fontos személy. Három teljesen különböző karakter, akik mondhatni tönkreteszik egymás életét, mégis Radnayak, akiknek mégis a család a legfontosabb. Sándor a hihetetlen jóvágású, magabiztos, kedves úriember, aki mindent megbocsát (még a megbocsáthatatlant is), mindig nagyvonalú, nem lehet kihozni a sodrából, és imádják a nők. Zoltánról majdnem ugyanezeket a tulajdonságokat el lehet mondani, de talán kishitűsége, elvakult irigysége miatt nem látja ezeket az erényeit. Hirtelen haragú, Sándort pedig gyűlöli gyermekkora óta, és mindig arra vágyik, ami Sándoré, legyen az bármi. Aztán ott van Gyula is, aki ugyan nem sok vizet zavar, leginkább egy pipogya alaknak nevezném, de kétségtelenül ragaszkodik a családhoz, a két férfihoz, és mindig megpróbálja a legjobbat kihozni a legrosszabból is. De ő mindig rosszkor van rossz helyen.

Aztán megtörténik az első tragédia, amire azt mondaná az ember, hogy ha másért nem, hát ezért meg kell, hogy változzon mindenki, de marad majdnem minden ugyanúgy. Közben pedig telnek az évek, alakul a politikai helyzet, családot alapítanak a fiúk. De persze akkor is mindig a másé kell, össze-vissza párosodnak, szerelmesednek egymásba, legtöbbször a vérmérgezést kockáztatva. De a Radnay csak Radnay marad, aki megállíthatatlanul, erején felül küzd a de genere Gyana, a család becsületéért, a több száz éves hagyomány megőrzéséért mindörökre.

Egy rendkívül büszke, tősgyökeres erdélyi család szomorú története ez. Nyomon követhetjük, ahogy Várfalva leszakad Magyarországtól, Erdély pedig román megszállás alá kerül. A család nagy része kénytelen Budapestre menekülni, de a föld, a szülőhaza hiánya folyamatosan ott lebeg, és azért a végére egy kicsit kiderül az ég!

4,5/5

Örültem, mint majom a farkának, hogy végre megjelent a Határvidék-trilógia második kötete. McCarthyért rajongok, így kincs számomra minden sora (bevásárlólista-effektus).

Nem túlzás szerintem irodalmi zseninek nevezni, és még csak meg sem tudnám fogalmazni, miben rejlik a titka. Annyira nem is könnyű olvasni, legalábbis például a Vad lovakhoz képest. De az sem volt az a fergeteges cselekményeket felvonultató könyv. Lassan haladós, vánszorgós, minden sorát feszült figyelemmel kell olvasni. Aztán kezdeném elölről.

Csakúgy, mint a Vad lovak főhősénél, itt is újból a szabadságvágyé a főszerep. Billy és Boyd Parham testvérek, és mindketten arra vágynak, hogy a maguk urai lehessenek. Nagyon fiatalok még, így nyomon követhetjük felnőtté válásukat, kísérhetjük őket kalandos útjukon a kietlen Amerika délnyugati államaiba, illetve Mexikó határaiba, és azon is túl.

A történet elején Billy megszállottan üldöz egy Mexikóból átszökött, jószágaikat ritkító nőstény farkast. Miután sikeresen csapdába ejtette az állatot, elhatározza, hogy visszakíséri Mexikóba, amellyel rendesen megdöbbent minden embert, akivel útjuk során találkozik. Az ő "kapcsolatuk", viszonyuk fantasztikus, a végén már-már barátságba hajló. Azt hittem, ez a történetszál lesz maga a könyv veleje, de nem. Folytatódik tovább mindkettejük útja, hol egymás mellett, hol (többnyire) külön-külön, közben mindketten keresik saját identitásukat, küldetésüket. Mindeközben Billy számtalan mondát, balladát ismer meg útja során, amelyek mind hozzátesznek magányos vándorlásához. Ételt az útjába akadt asszonyoktól kap, a többi pedig megy magától, nem számít sem eső, sem vihar, Ő és a lova mindent átvészelnek. Azaz próbálkoznak.

Érzelmek ritkán mutatkoznak, mégis mélyen ott vannak, ez egyértelmű az állat és ember elgondolkodtató kapcsolatát olvasva. A könyv letisztult, nem akar semmiről meggyőzni, csak úgy egyszerűen hat, tényleg nem tudom, mivel.

Spanyolosoknak pedig végképp kötelező!

Mi más??? 5/5

Ma már ejtettem szót a Bocuse d' Or-ról egy másik könyv kapcsán. Hát itt a másik nagyágyú a gasztronómia világából, akit nem hinném, hogy sokaknak kell bemutatni. Személyisége megosztó, közömbös ember iránta szerintem nem létezik. Én a szimpatizánsok közé tartozom, főleg, hogy nem az én arcomba ordít megveszekedve. :-) De nem is a személyisége a legfőbb erénye, bár hangsúlyozom, én azért is rajongok szigorúan a képernyőn keresztül. A gasztronómiai tudományáról van szó, amelyet ő is évtizedek óta űz nem alacsony szinten. Az ő polca is Michelin csillagoktól ragyog, továbbá a Brit Birodalom Érdemrendjét is kiérdemelte.

A skót fenegyerek tv-műsorok tömkelegével, több könyvvel is büszkélkedhet, a mostani, ahogy a címe is mutatja, a halételek széles tárházát sorakoztatja fel számunkra. Nagy bajban vagyok a hallal otthon. Én bármikor meg tudnám enni a kopoltyúsokat, de a család ránézni sem hajlandó, úgyhogy offenzívát indítok, és ehhez nagy segítség lesz ez a könyv. Ha kell, akkor Gordon stílusát is előveszem. :-)

Komolyra fordítva, ez is egy gyönyörű, albumszerű képes kiadvány, tele speckó, nagyon stílusos, elegáns halétellel. A könyv első részében a vásárláshoz nyújt segítséget, mert ugye bármely élelmiszernél fontos a frissesség, megbízható forrás, de a halnál ez talán duplán igaz. Ha már megvásároltuk az alapanyagot, akkor az előkészítés útvesztőiben vezetget minket.

Aztán belevág a közepébe, jönnek a receptek. Itt is szépen osztályozva felosztotta a különböző típusú halas ételeket. Külön csoportban vannak a levesek, alaplevek, szószok, előételek, saláták, rizottók és tészták, házias halételek, halfogások vacsorára, barbecue és party fogások és a köretek, kísérők. 

A legvégén még a szakkifejezések könnyebb megértésében is segít, úgyhogy nem állunk ott időnként, mint Bálám szamara, hogy mi a csudát takarhatnak az érthetetlen megnevezések (de ilyen nincs sok!). :-)

Nem mondom, hogy minden könnyen, egyszerűen beszerezhető, de egy ínyenc elmegy a világ végére is! :-) Kimondottan a konyha szerelmeseinek ajánlom!

Négy utazás részletes dokumentációjára van lehetőség ebben a könyvecskében, kezdve az alapadatoktól, hogy hová, mikor, mennyiért, kivel utazunk. Aztán jöhet a részletezés, olyanok is, amiket egyébként eszünk ágában sem jutna lejegyzetelni, de itt adva van a lehetőség, és meggyőződésem, hogy később visszanézve ezek az információk kellemes emléket idéznek majd fel.

Nem csak az utazási élmények leírására jó ez a könyv, hanem már a tervezgetés időszakában is hasznát vehetjük, hiszen a költségeket összehasonlíthatjuk benne, feljegyezhetjük a szálláslehetőségeket, betervezhetjük a látnivalókat, azokhoz kapcsolódó esetleges költségeket stb., egyszóval az egész utazást megtervezhetjük a segítségével.

Szerintem ritka az olyan ember, aki leírja az első benyomásait az adott országról, településről, emberekről. Én biztos nem. Itt erre is van lehetőség. De a helyi jellegzetességeket, sajátosságokat - legyen az építészeti, gasztronómiai, kulturális, közlekedéssel kapcsolatos - is megörökíthetjük benne.

És hát ez is gyönyörűre sikeredett, öröm kézbe venni! Megyek pakolni...

5/5

Nem fogok sokat írni erről a könyvről. Úgy érzem, nincsenek szavak, amelyekkel méltatni tudnám a könyvet, az embert, aki által ezek a sorok születtek. Az üzenetet sem fogom tudni átadni, csak szeretném valahogyan tudatni mindenkivel, hogy van egy ilyen ember, Isten szóvivője, és mindenki, aki csak teheti, olvassa el ezt a könyvet, és figyeljen rá, mit szeretne mondani!

A felekezet, amelyhez Böjte Csaba "tartozik" a lehető legtávolabb áll az én életemtől, meggyőződésemtől, szimpátiámtól! Mégis, egyszerűen a nyomát sem láttam semmiféle felekezeti hovatartozásnak, semmiféle világi elkötelezettségnek, egyszerűen mindvégig úgy éreztem, hogy maga Isten szól hozzám. Döbbenetes egyszerűséggel, mégis szívig hatoló szavakat olvastam, amelyek utána égetik, tisztítják az ember összes belső szervét, de mindenekelőtt a szívét.

Mindig is fontos volt az életemben Isten beszéde, viszont az utóbbi években elég nagy távolságokra szakadtam tőle, de ez a könyv, illetve a tartalma, amit nyújtott, amit üzent, segített.

Imádom a tésztát! Bármilyen formában, ízben. Valószínűleg én eléldegélnék életem végéig tésztán és krumplin! :-) És a lényeg, hogy elkészíteni is szeretem őket. Ezért is örülök nagyon ennek a kiadványnak. Ha ebben valaki nem találja meg a neki való tésztaételt, akkor sehol nem fogja. Ezen felül pedig egy csodaszép könyv ínycsiklandozó, csalogató képekkel.

Ahogy a címe is ígéri, megtalálható itt a sós és az édes mérhetetlen számú változata is a tésztának. Számtalan elkészítési módot ajánl fel a szerző, viszont van egy fantasztikus dolog is a könyvben, mégpedig az, hogy megad alaptésztarecepteket, amelyeket utána sokféle módon tudunk megtöltetni, elkészíteni. A leírások is nagyon részletes útmutatóul szolgálnak, de ezeket még kiegészítik a szintén nagy segítséget nyújtó és gyönyörű fényképek is.

Mivel ahogy említettem, nagy sütögető vagyok, sokszor téma ez az ismerőseim körében, így tudom, hogy sokan félnek a tésztakészítéstől. Szerintem amúgy nem egy bonyolult dolog, de a könyv egyből a legelején a tésztakészítési technikák rejtelmeibe vezet bele, nagyon barátságos, érthető módon. Utána pedig szerintem bátran neki mer vágni bárki ezeknek az ételeknek, legyen szó ünnepi tortáról, vacsoráról, reggeliről, ebédről, bármely napszakra megtalálható benne a megfelelő étel.

Most mindenképpen aktuális a napokban zajló Bocuse d' Or apropóján, amely a gasztronómiai olimpiája, és különben is, megérdemli Michel Roux, hogy említést tegyünk három Michelin csillagjáról, hatalmas, több évtizedes tapasztalatáról, ami a gasztronómia világában nem kis dolog. Nem beszélve arról, hogy ha nem volt esetleg elég az ajánlóm, ez talán meggyőz mindenkit. :-)

Szóval, ínyencek, édesszájúak, egytálételre vágyóak, szerintem ebben a könyvben mindenki megtalálja a kedvére valót! Tésztára fel!!!

Amióta elolvastam a könyvet, százszor jobban figyelek gyermekeimre, pedig én néha még egyébként is túlzásba viszem az aggódást. Az tuti, hogy nincs az a pénz, nincs az a körülmény, ami miatt én fenn hagyom a gyerekemet egy pár percre megálló vonaton...

Pedig a történet így indul. Amíg a vonat várakozik, az anya leszáll egy cigarettára, egy telefonra, fent hagyja alvó gyermekét. Itt már görcsben állt a gyomrom rendesen. Naná, hogy elindul a vonat az anya nélkül. A nő azonnal riasztja a személyzetet, akik ígérik, figyelnek a kislányra, amíg a vonat befut a stockholmi főpályaudvarra, ahová ő taxival követi őket. Mire azonban beérkezik a szerelvény, a kislánynak hűlt helyét találják. Hiába az embertömeg, egyszerűen senki nem látott semmit. Megkezdődik a nyomozás és egyben versenyfutás az idővel.

Alex, Peder és Fredrika nyomozók szerint az elsődleges nyomok a kislány apjához vezetnek, akivel a nő már nem él együtt, és akit hajdanán többször is feljelentett  súlyos bántalmazásért. Arra gyanakszanak, hogy ez egyfajta bosszú a férfi részéről. Ahogy egyre mélyebbre merülnek a nyomozásban (és ez nem feltétlenül a nyomozócsoport férfitagjaira vonatkozik, mert ilyen fatökű népet én még nem láttam), kezdenek rájönni, hogy téves nyomon vannak, és valószínűleg egy sokkal betegebb, mindenre elszánt pszichopatával van dolguk.

Miközben folyik a nyomozás, a történetben résztvevő szereplők magánéletéről is sokat tudunk meg, ami nehezíti vagy könnyíti (?) a helyzetünket. Nehezíti, amikor a kisgyermekek vonatkozásában próbálja velünk megértetni, mit miért. Azt hisszük, hogy könnyíti, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy tudjuk ki(k) az elkövető(k).

Az egyébként izgalmas krimiszál mellett tehát érdekes volt különösen az Alex-Peder-Fredrika hármas fura mizériáját is végigkövetni. Fredrika mint civil szakértő próbál beilleszkedni a rendőrség kötelékébe, de ez egyrészt mint nőnek nagyon nehéz, ráadásul ő olyan nő, aki a nőiességét inkább véka alá rejti. Pedig ennek megcsillogtatása segíthetne rajta... Az együttműködés mint olyan teljesen távol áll hármójuktól, a lényeg, hogy a másik hátán valahogy feljebb kerüljenek.

Bizony tűkön ültem végig, és egyáltalán nem tudtam kitalálni, hogy ki vagy mi állhat a dolgok hátterében, de a női vonal nagyon jól képviselte magát a nyomozásban, a pasik meg... hát tőlük aztán évekig elhúzódhatott volna a dolog, gyakorlatilag egy szalmaszálat alig tettek keresztbe. :-)

4/5

Ismét egy vagány, belevaló nő abban a korban, amikor ez még nem nagyon volt mindennaposnak mondható, sőt, egyenesen bicskanyitogató volt az akkor élő társadalom szemében.

A XVI. században járunk, Velencében, ahol Gabriella Mondini él családjával. Már azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy fiatal kora ellenére az orvostudományt választja élete értelmének. Persze ebben nagy szerepe van szintén orvos édesapjának is, és akinek a hatására a gyógyítás szerelmese lesz a lány. És akkor ehhez társul még talpraesett, tűzrőlpattant jelleme is.

Az apja ismertette meg a gyógyítás csodájával, a különböző gyógynövények, gyógymódok tudományával, ötvözve a hagyományokkal, hiedelmekkel, Nap-Hold váltakozó hatásainak ismeretével. Másrészt pedig be szeretné fejezni, ki akarja egészíteni  az apja által elkezdett Betegségek Enciklopédiáját saját tapasztalataival, feljegyzéseivel is.

Apja már korábban is el-eltünedezett, mondván kutatásokat végez, de egy napon úgy tűnik, véglegesen nyoma vész. A lánynak nem túl jó a kapcsolata szeszélyes, mondhatni hisztis anyjával, így nem esik túl nehezére meghozni a döntést, megkeresi az apját, ha a világ végére is kell utána mennie. Mint később kiderül, ez majdhogynem be is válik. Utazására két szolgája kíséri el, akikkel a végén szinte baráti kapcsolat szövődik.

Az útirányt csakis az apjától kapott levelek alapján szabják meg, ez az egyetlen nyomuk. Keresztülutaznak Európán, úgy érezzük, útjának sosem lesz vége, nem érhetnek apja nyomába. Végül Marokkóban kötnek ki. Mindeközben sokszor misztikus kalandokon keresztül, néhol álruhában átélt események következtében az addigi tapasztalatai megsokszorozódnak, életét átértékeli.

Folyamatosan Nellie Bly járt az eszemben, hiszen Ő is kirítt abból a közegből, ahol élt, bár bátorsága jutalmául Ő is sok mindent megtapasztalt, amiről másoknak még csak sejtelmük sem volt, álmaikban sem képzelhettek.

A könyv közepéig lassan csordogált a történet, néhol picit nekem már túlírva. Ennek ellenére gyönyörű tájleírásokat olvashattam, az írónő megismertetett az adott kor szokásaival, hagyományaival. Viszont a vége nagyon izgalmas, kiszámíthatatlan és jól felpörögnek az események.

4/5

Bár nem érzem magam taplónak a mindennapi protokoll szempontjának, nekem is sok újat tudott adni ez a könyv. Meggyőződésem, hogy eleve tantárgyként kéne szerepelnie az iskolák tantervében, de ennek híján szülői felelősség, kötelesség megtanítani ezekre a gyermekeket. De persze nem mindenre lehet, hiszen számtalan olyan területtel, helyzettel találkozhatunk életünk során, amelyek addig elkerültek bennünket. Mégis jó ezekkel tisztában lenni, hiszen nem tudhatjuk milyen helyzetet sodor elénk az élet, amely speciális viselkedési formát igényel. De ha csak arra gondolunk, hogy számunkra eddig ismeretlen országba utazunk, illetve más kultúrában nevelkedett személlyel találkozunk, ebben az esetben is igen hasznos tanácsokkal lát el minket a szerzőnő.

A könyv két fő részre tagolódik, a magánéleti és a hivatalos dolgok területére. Rendkívül részletesen, nagyon sok területre kiterjednek a jó tanácsok, mindezek valahogy olyan kedves, atyai (anyai) hangnemben. Sokszor volt olyan érzésem, mintha Anyukám okítana, mi illik, mi nem. :-) Én pedig közben csak bólogattam magamban, hogy "igenis, anyu!".

Lehet, hogy sokakban felmerül, hogy te jó ég, tuti, hogy dögunalom a könyv. De ez nagyon távol áll az egész kiadványtól. Pörgő, lényegre törő, szórakoztató! Köze sincs az unalomhoz. Ráadásul a szerző saját rajzaival díszítette ezt a humoros, ámde mérhetetlenül hasznos könyvet.

Bizton állíthatom, hogy mestertől tanulhatunk, hiszen Görög Ibolya az egyik alappillére Magyarországon a protokollnak, többek között a Miniszterelnöki Hivatalban látta el a protokollfőnöki posztot, ahol megalapozhatta addigi tapasztalatát. Különböző publikációkat olvashattunk tőle az évek folyamán, továbbá könyv formájában is találkozhattunk írásaival a Protokoll az életem, Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi címen.

Tényleg mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a könyvet, jól jöhet bármilyen helyzetben, anélkül, hogy úgy éreznénk, botot nyeltünk.

5/5

Athenaeum, 2012

211 oldal

Ki ne ábrándozott volna kiskorában egy titkos kertről, amelynek kapuján, ha belép, megszűnnek a hétköznapok gondjai, és amint átlépi ezt a küszöböt, ott találja magát a csodák földjén. Egyelőre az én gyermekeim sokszor megelégszenek egy jó kis bunker építésével is, de ez a könyv új távlatokat nyitott meg, és sokszor kucorodunk össze, hogy újból megtegyük ezt az utat a titkos kert felé.

Mary, a főszereplő kislány is így tesz, aki Angliában élő nagybátyja titkos kertjének rejtelmeit fedezi fel, ahol minden csupa varázslat. A kert elsőre félelmetes, telis tele van vadul burjánzó, ágas-bogas fákkal, növényekkel, de bátorsággal és szeretettel érdemes legyőzni ezt a félelmet, mert mögöttük ott rejtőznek a kincsek.

Bár tiltott ide a belépés, a csúnyácska Mary mégis megszegi a tilalmat, és itt lel barátokra. Kalandos, titokzatos eseményeknek lesz a részese, és mindezek megváltoztatják az egész életét.

Csodálatos történet a testi-lelki gyógyulásról. Bánat, szomorúság ellen javallott e könyv elolvasása! Kisgyermek jelenléte pedig fokozza a hatást. :-)

Hát így kezdődött. És hogy kik fagytak jéggé, kikben hűlt meg a vér? A grófi nagyurakban, akiket Szörnyű Jóska eldöntötte, hogy móresre akar tanítani. A módszerekkel persze lehet vitatkozni, de a szimpátia egyértelmű lesz, hogy ki mellé szegődik. Ez a Szörnyű Jóska, alias Avar Jani egy mélységes nyomorban tengődő faluból származó parasztlegény, akit elkeserít a kilátástalanság, a szegénység. Pedig dolgozna ő, ha lenne mit, tisztességes ember a javából. A szegénység miatt már elvesztett egy feleséget, gyermekei pedig otthon szinte a padlót rágják. Nem lát más kiutat, mint rabolni. Nem lopni!!! Rabolni! Mert az tisztességes, már ahogy ő elmagyarázza azt, és mi hiszünk neki.

Ebben az úri társaságban ott van Dea is, aki az ifjú gróf jegyese, de észjárása, talpraesettsége hasonló a parasztlegényéhez. Nem hordja fenn az orrát, fennhéjázás nélkül beszél Janihoz. Az első pillanattól kezdve elkerülhetetlen, hogy szerelembe essenek egymással.

Nemcsak izgalmas a történet, de a romantikus szál is nagyon finoman, szépen van szőve.

Már sokszor vertem a fejem a falba, hogy miért hanyagolom én a klasszikus magyar írókat, hiszen több lábon is megáll(nák)ják a helyüket a mai irodalmi élet palettáján is. Jelen könyvet pedig aktuálpolitikai szempontból is értelmezni, használni lehet(ne), én bizony szívesen szétosztogatnám országunk házában, és némelyiket jól meg is riogatnám Szörnyű Jóskával, mert a legtöbbjében még a szikrája sincs meg ennek a fajta igazmondásnak, bátorságnak. Pedig hát hol kéne, hogy meglegyen, ha nem ott!?

5/5