Ezzel a poszttal eléggé el vagyok maradva. Hónapokkal ezelőtt olvastam, és tulajdonképpen nem is tudom, miért halogattam, hiszen az egyik kedvenc szerzőmről, tőle is a kedvenc trilógiámról van szó. Mondjuk itt is lehet elfogultságról beszélni, mert kérdés sem volt, hogy milyen hatást fog kiváltani belőlem, de ettől függetlenül tényleg állati jó volt. Abban is őszinte leszek, hogy az első kettőhöz képest ez picit gyengébb, de itt tényleg a "képest" szón van a hangsúly. Önmagában ez is megér egy misét! :D

A vadnyugattól hála az égnek és szerencsére nem távolodtunk el, kedvenc cowboyaink is jelen vannak. Már csak lovagolniuk kell jobbra-balra némán, különösebb dolgot nem is kell művelniük, mi úgy szeretjük őket, ahogy vannak. :D

Ennek a résznek a főszereplője John Grady, de találkozhatunk benne a második részből megismert Billyvel is, aki itt már idős emberként jelenik meg, és túl sok szerep nem jut már neki (kár).

John szerelembe esik egy mexikói prostituálttal, így ebben a részben a reflektorfény erre a momentumra irányul. A napok egymásutániságában John számára csak a lány jelenti a kiutat a sivárságból, a kilátástalanságból. Semmiben nem talál már örömet, csak a remény élteti, hogy a lány az övé lehet. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, sok szövevénye van az ügynek. Meg kell küzdenie többek között a férfinak a bordélyházat üzemeltető Eduardóval is.

A történetben végig az elveszettség uralkodik, de John higgadtsága, kitartása lehengerlő.

A központozás ismét felesleges, egyáltalán nem éreztem hiányát most sem, csak írjon McCarthy még nagyon sokat, mindegy is hogy hogyan!?

Még az is megfordult a fejemben, hogy azonnal kezdem elölről az egészet. Lehet is!

A trilógia első két részéről itt és itt írtam! Könyvespolcra való mind!

"– De én mondom neked, Henri, minden pillanat, amit ellopsz a jelentől, olyan pillanat, amit örökre elveszítettél. Csak a most létezik."

 

Két főhősünk van, egy férfi és egy nő. Mindketten szenvedélyes emberek, mindketten szenvedélyesen rajonganak valamiért, valakiért. Mikor hogy? Mikor miért? Van amikor emberekért, van amikor valamiféle szerencsejátékért, van amikor a szerelemért, van amikor egymásért. De hogy egyszerre-e???

Henri a napóloni háborúk idején pont a hadvezér egyik fő-fő inasa, aki a vezér csirkéit gondozza, azokat elkészíti minden nap. Nem kis feladat ez, bizalmi helyzetben van, amit meg is becsül, főként, hogy első számú szenvedélyének tárgya maga Napóleon. A parasztfiúból lett szakácsinas egészen Oroszországig követi urát, közben katonai kiképzést is kap, amely predesztinálja őt arra, hogy egy kis katonásdiban is részt vegyen. A kíméletlen háború meghozza az eszét, rájön, hogy nem minden fenékig tejfel, és a glória is megkopni látszik a szörnyűségek árnyékában.

Másik főszereplőnk Villanelle, egy ifjú hölgy, aki egy velencei csónakos lányaként látta meg a napvilágot. Ez nagy szó, hiszen legendák szólnak a csónakosok gyermekeiről, akiknek hártya köti össze lábujjait, és a vízen tudnak járni. És természetesen ő is egy rendkívül szenvedélyes lény. Szenvedélye a szerencsejáték, a férfi ruhák és egy másik nő, akinek teljességgel odaadja a szívét.

" – Én látok – mondta –, csak nem a szememet használom."

Ők ketten aztán egyszer csak összetalálkoznak. Két szenvedélyes ember, akik másért rajonganak, de a sors mégis úgy akarja/akarná/akarja?, hogy egymásért lobogjon az a láng. Henri még a szívét is hajlandó a lánynak visszaszerezni, akár élete, szabadsága kockáztatásával is.

Nincs is szinte ebben a könyvben olyan mondat, amely ne lenne tele mély tartalommal. Gyönyörű szép mese, csodaszép mondatokkal. A XIX. század eleje remek történelmi hátteret biztosít ennek a félig-meddig fantáziavilágnak. Egy kis kincs ez a könyv, és még épp csak belemerültem, már vége is lett. Felvetett előttem egy nagyon fontos kérdést. Érdemes-e szenvedély nélkül élni? A két főhős szerint semmiképpen sem! Olvastam volna még szívesen!

Na ő a másik, aki aztán végképp kitépett szó szerint az olvasási válságomból. Erre is csak azt tudom mondani, hogy az ilyen könyvekért érdemes kikelni az ágyból, vagy eleve le sem feküdni. :D

Rettentő összetett egy könyv ez. Annyi, de annyi mindenről szól, hogy azt sem tudtam, hová kapkodjam a fejem. És mindegyik vonatkozása nagyon érdekfeszítő, cseppet sem laposodik el sehol. És azt sem tudom, hol kezdjem róla a beszámolót. :D

A főszereplő egy ikerpár, Noah és Jude. Amennyire különböznek, annyira hasonlítanak is egymásra. Egy pár évük van kiragadva a történetben, , amely időszak alatt annyi minden történik az életükben, amit feldolgozni nem könnyű. Sem nekik, sem nekünk olvasóknak. A kamaszkor legközepében az ezzel az időszakkal járó óriási változások és olyan csapások is érik őket, amelyek hol közel viszik őket egymáshoz, hol a világ két végére száműzi őket.

Mindketten nagyon érzékenyek, bár teljesen másképp reagálják le a velük történteket. Az útkeresésüket nehezíti a családban bekövetkezett tragédia, a nemiség felfedezése, a pályaválasztás rögös buktatói, a végzetes szerelmek felbukkanása. De van egy óriási szerencséjük. Annak ellenére, hogy ők maguk egy burokban élnek, kőkemény falat húztak maguk köré, mindig, de mindig ott van mellettük valaki, aki fogja a kezüket, még ha ezzel sokszor nincsenek is tisztában.

Ezt a kőfalat próbálja folyamatosan kívülről áttörni a világ, hol rossz, hol jó szándékkal. Érzelmi hullámvasúton ülnek ők is, mi is. A szívemet mintha marokkal szorították volna, annyira fojtogatott a sírás, aztán sokszor a nevetés is, de az is könnyekkel.

Van ám egy elég markáns véleményem a témáról, amit nem akarok kifejteni, viszont ez a könyv mégis olyan közel hozta a témát, ahogyan még soha senki és semmi. És még el is fogadtam. Nem úgy a nagy általánosságban, kizárólag itt!

Hogy ki nyeri meg végül a napot? Ki tud érte többet kínálni? Olvassátok el mindenképpen! Úgy kerek az egész, ahogy van!

Azt nem mondom, hogy ha valaki le van épp törve, mint a bili füle, akkor ezt a könyvet vegye elő, mert hát nem egy vidám történet, viszont a szép írást nem lehet elvitatni tőle.

Több mint 2 hónapos olvasási válságból húzott ki ez a könyv. Ilyen még sosem volt, de sorban hagytam abba a jobbnál jobbnak ígérkező könyveket.

A cím és a borító teljesen megtévesztő, nem is nagyon értem, hogy tudták összepasszintani bármelyiket is a tartalommal. Semmi közük a történethez. Nekem egy picit Gavaldás bohém benyomást keltő, sok szeleburdi szereplővel, furcsa helyszínekkel teletűzdelt hangulatot adott át a könyv.

Sue Bowl a főszereplőnk. Egy fiatal lány, akinek az élete mély gödörbe kerül. Édesanyja halálát nem tudja feldolgozni, apja új kapcsolatát, majd házasságát pedig képtelen elfogadni, hiszen hogy lehet túllépni ilyen hamar ekkora tragédián.

Kapva kap az alkalmon, amikor Coral nénikéje meginvitálja Green Place-ben lévő gyönyörű, ámde az összeomlás szélén álló kastélyába. Nem mindennapi népek laknak itt. Sue tűnik még a legnormálisabbnak a saját kis lelki tusáival. Nála már mindenki sokkal, de sokkal furcsább.

Olyan kis közösség alakul itt ki, amelyet csakis szeretni lehet. Szívet melengető, szedett-vedett kis társaságunk íróközösséget hoz létre, ahol megpróbálják felszínre hozni a rejtett képességeket. Közben mindannyian élik a furcsa kis életüket, a végén már meg sem lepődünk semmin.

Kedves humorral, tipikus angol szereplőkkel megspékelt szórakoztató könyv, miközben azért elgondolkodsz egy csomó dolgon. Az sem semmi!

Anno beszereztem magamnak egy nagyon hasonló kis csomagot, ami a muffinsütést hivatott elősegíteni. Nagyon szeretem a mai napig. Aztán karácsony előtt sétálgattunk kisebbikkel a könyvesboltban és meglátta ezt a kis csodát, onnantól pedig nem volt menekvés, egyfolytában könyörgött érte. Akkor még nem tudta, hogy a karácsonyi ajándékok terén tök tanácstalan anyja kapva kapott az alkalmon, hogy jó lesz pluszban még ez is a fa alá... :D

Volt óriási öröm, olyannyira, hogy rögvest neki kellett állni a sütigyártásnak. És hát az a büszkeség!!! Nem csak benne... :D

Sokszor van rá példa, hogy odaállnak mellém és kavarnak, gyúrnak, kóstolnak, úgyhogy nem volt ez olyan nagy újdonság, viszont még sosem volt saját spatulája, kukta sapkája és köténye. Így azért sokkal komolyabb volt a helyzet! :D

Ez a 48 oldalas kis szakácskönyv pontosan betölti a küldetését. Rém egyszerű finomságok vannak benne, amit pici szülői segítséggel bármelyik gyermek el tud készíteni. Találhatóak benne ropogós müzli, házi hamburger, sajtos húsgolyók, almás muffin, banánturmix, keksz receptek.

És az az öröm, amikor kivesszük a sütőből az elkészült művet, és az a dagadó mellkas, ahogy kínálják a vendégeknek, amit sütöttek... Na, megéri, higgyétek el!

A Harmat Kiadó gondozásában megjelenő CikCakk keresztény magazin pályázatot hirdet 7−10 éves gyerekeknek „A legszebb karácsonyi ajándékom” címmel. Az ajándék nem csak tárgy lehet, hanem bármi más, aminek a gyermek örült.

Van nekem egy 10 1/2 éves kisfiam, akit most már immáron egy éve gyermekvasutassá avattak. Ha ez nem lenne elég, akkor a vezetékneve Lukács, így kétség sem volt afelől, hogy ez a könyv nekünk mindenképpen kell! :D

Michael Ende egyébként is a kedvenc írók között szerepel, úgyhogy abban biztos voltam, hogy most sem fog minket csalódás érni. Együtt olvastuk a kisfiammal, illetve hát persze ő olvasta, én csak "felügyeltem", mert ez jó apropó volt az olvasás gyakorlására is. Elég sokat küzdök a még több olvasásért részéről, de itt most nem volt szó semmiféle harcról, olajozottan nyúlt érte minden este. :D

Ende kiváló meseíró, és az izgalmakkal, kalandokkal teli történetben olyan helyzetekkel találkozhatnak a gyerekek, amelyek a mindennapokban is előfordulhatnak. Az egész történet Gyöngyélet Földjének picinyke szigetén kezdődik. Nincs itt senkinek semmiféle problémája. Egy nap viszont Gombos Jim és Lukács elindulnak az Emma nevezetű gőzösön, hogy átéljék életük legnagyobb kalandját.

Találkoznak mindenféle lénnyel, életszerű problémával, amelyekkel kezdeni kell valamit. De nem akárhogyan! És ők megoldanak mindent, mi pedig csak nevetünk, mert annyira bájos és annyira szép az egész!

Ja, és felnőtteknek is mondom, nyugodtan olvassátok!!!!

Ismét egy csodaszép könyv! Szeretem, hogy a kiadó nemcsak ízléses könyveket ad ki, hanem "használhatóakat" is. Erősek, strapabíróak, jó kézbe venni őket.

És hát a tartalom. Persze kezdhetném itt azzal, hogy hú, mennyire tetszett, mert amúgy igen, nagyon tetszett! De zavarban vagyok, mert a könyv igaz történetet mesél el, ami véletlenül sem szórakoztató, hanem a végletekig szomorú, elkeserítő. Szóval ahogy a könyv meg van írva, azt remeknek tartom, a tartalmat pedig nyilván nem pontozom.

Mexikó. Dzsungel. Marihuánaültetvény. Drogbárók tömkelege. Ladydi mesél nekünk, aki ezen a helyen élt, ahol "a maximum, amit elérhetsz, hogy csúnya lány vagy". Ha szép vagy, elvesztél. Vagy bújdoshatsz egész életedben föld alá vájt lyukakban.

A luxusterepjárók naponta rémisztgetik a lakosokat, életük folyamatos félelemben telik. Aki nem elég gyors, odaveszett vagy nagyon súlyos árat fizet. Számunkra Európában ezek felfoghatatlan élethelyzetek, míg rájuk bármikor lecsaphatnak a nap bármely percében. A kérdés csak az, hogy aznap kinek lesz szerencséje és kinek ért véget a játszma. És itt egyértelműen elgondolkodik az ember, hogy miért is panaszkodik piszlicsáré problémák miatt?

A tizenhat éves Ladydi ugyan megúszta, de az emlékek, az átélt borzalmak mélyen beleivódtak egész lényébe. Rengeteg elveszett lány története ez, akik számára ez a könyv talán egy picike emléket állít.

Szenzációs volt! Kezdeném újra elölről az egészet! Jonas Jonasson könyveit idézte fel nekem, azokon nevettem ennyit. A humora, a karakterek megjelenítése, a kiadvány külleme, minden, de minden, úgy ahogy van, tökéletes!!!

Nem is tudom, mit írjak a könyvről. Annyira abszurd az egész, hogy leírni sem egyszerű.

Fakírunk, Hathadrab Béhrez Nehmár gondol egyet, vesz egy repjegyet Párizsba, ahol a helyi IKEA áruházat szeretné meglátogatni. Tervei szerint este már haza is repül, csak előtte megveszi az évek óta hőn áhított szöges ágyát. Pénze nincs. Amivel rendelkezik, az egy hamis bankjegy, amire egy vékony cérnaszál van fűzve, hogy bármikor visszahúzhassa magához fizetés után. :D

Szállodába kockázatos hamis pénzzel mennie, ezért úgy dönt, az éjszakát az áruházban tölti. Már a címből is kiderül, mit sikerül összehoznia végtelenül szerethető, szerencsétlen főhősünknek. Beragad a szekrénybe, amit aztán becsomagolnak, és útjára indítanak Anglia felé. Természetesen ez egyáltalán nem szerepelt fakírunk tervei között.

Ugye eddig sem volt izgalmaktól mentes a története, innentől aztán végképp megtörténik vele minden, ami csak lehetséges. Illetve ezek hogyan történhetnének meg? Vele mégis minden abszurditás megesik. Rengeteg különféle emberrel hozza össze a sors, és egyre inkább ráébred arra, hogy amennyire távol kerül az eredeti céljától, annyira közeledik a teljesség felé, azaz ő elhatározza, hogy nagyon jó ember lesz, és akin csak tud, segíteni fog. Az más kérdés, hogy elsősorban neki lenne minden pillanatban segítségre szüksége, mert lépni nem tud úgy, hogy bele ne pottyanjon egy újabb kalamajkába.

Országról országra jár Hathadrab, sodródva az eseményekkel, viszont egyre inkább megváltozik ő maga is, a körülmények is, és a végén még kiderül, hogy a sors akarta így.

Amellett, hogy a könyv hihetetlenül szórakoztató, van nagyon szomorú apropója is, főként Európai viszonylatban, az elmúlt hónapok eseményei tükrében. Teljesen más oldalról tekinthetünk be az illegális bevándorlók életébe, kegyetlen utazásaikba, amikor sokszor valóban az életük a tét. Jobban megismerhetjük az indokaikat, mi motiválja őket, milyen viszontagságokon kell keresztülmenniük, míg eljutnak több ezer kilométeres távolságokba, szülőhazájukat hátrahagyva.

Nagy izgalommal vártam ezt a könyvet, hiszen a Mielőtt elalszom c. könyvéért odavoltam. Ugyanolyan jó minőségű, szép kiadvány, mint amit megszokhattunk a kiadótól, úgyhogy örömmel vetettem bele magam az olvasásba.

Ismét sikerült egy jó kis izgalmas pszichothrillert rittyentenie Watsonnak, elintézte az éjszakáimat pár alkalomra. :D

Julia élete elég érdekes, hiszen férjével nevelnek egy fiút, aki nem a sajátjuk. A pár Julia húgának gyermekét fogadta örökbe még kiskorában, mivel Kate képtelen volt gondoskodni róla drog-, illetve egzisztenciális problémái miatt.

Tulajdonképpen teljesen jól megvannak együtt, nincs is ezzel semmi gond, ám Kate gyilkosság áldozata lesz. A gyilkos személyére nem derül fény, ám Julia nem hagyja annyiban. Valószínűsíthető, hogy nem rablótámadás történt, hiszen egy fél pár fülbevalón kívül nem hiányzik semmi, ám egy kis feljegyzés elegendő a fiatal nőnek, hogy elinduljon ezen az aprócska nyomon.

A homályos adatokat tartalmazó írás egy extrém online társkereső oldalra vezeti el a nőt. Mivel a belépési adatok is ott szerepelnek, semmi sem tarthatná vissza, hogy utánajárjon a dolognak.

Sikerül Juliának Kate lakótársával is megismerkedni, akivel hamar barátságot köt, és közösen próbálják felgöngyölíteni az ügyet. Párizs és London között ingáznak, hátha kölcsönösen tudnak segíteni a másiknak.

Julia eközben egyre jobban elmélyül a társkereső oldal rejtelmeiben, saját maga is felregisztrál rá, ahol több férfival is felveszi a kapcsolatot, ám egyikükkel egyre szorosabbá válik a kötelék. Minden módon, érzelmileg, testileg elkezd kötődni Marcushoz, olyannyira, hogy a személyes találkozóig is elmennek. Onnantól pedig már nincs visszaút.

Felborul minden, a gyilkos személyéhez pedig egyre közelebb kerül Julia is és mi is. Aztán amikor már biztosak lehetünk benne, hogy ki volt, összeomlik minden, kezdhetjük elölről összerakosgatni a kockákat.

Félelmetes számomra, hogy a történet teljesen valósághű volt. Azon gondolkodtam, hogy hány szinte ugyanilyen típusú ügy futhat a világ nyomozóirodáiban? A könyv nem segített abban, hogy nyugodtabban engedjem gyermekeimnek az internet használatát, sőt. Az internetes ismerkedés nyilvánvaló haszna mellett minden buktatóját megismerhetjük. Hallunk ezekről sokszor sokat, de nem eleget. Amellett, hogy ismét egy jól megírt, izgalmas kis könyvet foghattam a kezemben, el is gondolkodtam sok máson is, de nagyon.

Jó kis összetett regény ez. Akár két könyv is lehetett volna belőle, így viszont tagadhatatlanul voltak benne mozgalmas történések, bőven izgalom.

Danny egy egyszerű, nem túl iskolázott, de nagyon szerethető, tisztességes autószerelő. Épp eljegyzését ünnepli barátnőjével és annak bátyjával, amikor teljesen indokolatlanul, minden értelem nélkül beléjük kötnek. Odáig fajul a dolog, hogy a lány bátyját és egyben Danny gyermekkori barátját valaki leszúrja. Hogy ki a tettes, azt mi tudjuk, sőt, mindenki tudja, aki ott jelen volt, viszont olyan összetartás van a tettesek között, hogy minden gyanút Dannyre terelnek.

Kezdetét veszi egy évekig tartó meghurcolás, hiszen Dannyt rögtön megfosztják szabadságától, és megindul a bírósági tárgyalássorozat, ahol sajnos nem sikerül bizonyítani ártatlanságát. A fiú nem adja fel, minden rabságban eltöltött percében arra készül, hogy igazát bizonyítsa, és immár terhes menyasszonyához hazatérhessen egyszer.

A feladat nem egyszerű, annak ellenére sem, hogy egy lelkes, mindenre elszánt ügyvédet sikerül megbíznia a védelemmel. A tettesek dörzsölik a tenyerüket, hátradőlnek a székükben, hogy ezt is megúszták.

Hihetetlen fordulat történik azonban a börtönben. Danny két cellatársával életre szóló barátságot köt, ám egyikük szintén áldozatul esik a börtönbeli erőszaknak. Ez olyan lehetőségeket kínál tálcán a fiatal fiúnak, ami soha nem tér vissza, így kihasználja. A bent töltött időszak alatt Danny folyamatosan tanul, képezi magát, suttyó beszéde megváltozik, választékosan kezd kommunikálni, szóval nagyon sokat ad a megjelenésre, kisugárzásra, hátha még lehetősége lesz azt kamatoztatni. Hát most itt az alkalom, és ő lép.

A továbbiakban aztán nagyon felgyorsulnak az események, nem győztem kapkodni a fejem, melyik szálon mi történik. Merthogy rengeteg szálon fut az esemény, sok-sok kis mozaikdarabkát kell összeilleszteni. Azt már régebben is írtam, hogy nagyon szeretem a jogi témájú, bírósági pereket végigkísérő könyveket, így nagy kedvencem pl. Grisham is. Itt azért voltak picit a valóságtól elrugaszkodott helyzetek, amikkel nehezen barátkoztam meg, de alapvetően tényleg izgalmas, olvasmányos kis könyv volt ez.

Húúú, hát anyaként elég nehéz volt olvasnom ezt a könyvet, de minden olyan típusú történetet is, ahol gyerekek sérülnek meg, ráadásul súlyosan. Sajnos ez a könyv is egy tragédiával kezdődik, ahonnan elindul minden.

Valerie egyedül neveli hatéves kisfiát, Charlie-t. Nem egyszerű az életük, a fiatal anyuka elég sok mindent elrontott az életében, de ők ketten nagyon jól megvannak, nagyon nagy szeretetben neveli ezt a kisfiút. Eléggé zárkózottan, elszigetelten élnek, ám a lány kénytelen kicsit lazítani a görcsökön, hiszen ezzel Charlie-t is megfosztja sok élménytől. Így amikor a kisfiú egyik barátnője meghívja a szülinapjára, Valerie vonakodva bár, de elengedi a gyereket.

Vannak rossz érzései, de ezt betudja a szokatlan helyzetnek, hiszen nem voltak még éjszakára távol egymástól. Sajnos a rossz érzés nem megalapozatlan, mert jön az a bizonyos telefon, hogy rohanjon a kórházba, kisfia beleesett a tűzbe, és súlyosan megsérült.

A történet másik szálán megismerhetjük Tessát és Nicket, akik a baleset időpontjában épp házassági évfordulójukat ünnepelnék, ám náluk is megszólal az a telefon. Nick plasztikai sebész és őt riasztják Charlie-hoz. A fiatal párra ráférne pedig ez az együttlét, mert bár kezdetben látszólag tökéletes a kapcsolatuk, a későbbiekben egyre inkább kopik ez a fényes felület, és kiderül, hogy van min dolgozni. Sajnos Charlie-n is...

A kisfiú égési sérülései nagyon súlyosak, hosszas felépülés vár rá, de előtte még műtétek sorozata. Nick megjelenése, személyisége, empátiája azonnal rokonszenves Valerie-nek, és ez ebben a helyzetben nagyon sokat jelent neki. Az orvos Charlie-val is hamar barátságot köt, így sokkal gyorsabb és könnyebb a gyógyulás is.

Az hamar kiderül, hogy ettől az estétől fogva senkinek sem lesz az élete olyan, mint előtte. Minden és mindenki megváltozik, felborul a jól begyakorolt rendszer az összes szereplő életében. De vajon Charlie sérülése volt a legsúlyosabb? Vagy annál van mélyebb lelki tusa is?

Nagyon fontos elvi kérdéseket feszeget a történet. El kell gondolkodnunk a házasság szentségén. Mikor, milyen helyzetben mennyit tegyünk még meg érte? A lelkiismeret mikor kell, hogy megmozduljon és tegyen valamit? Vívódtam, mert ide-oda húzott a szimpátiám, a megértésem, de végül nem tudtam dönteni 100%-osan, mi lenne a jó befejezés.

"Véletlenül" tértünk be egyik nap egy könyvesboltba, és miközben én intéztem pár dolgot a pultnál, fiaim visítva rohantak felém ezekkel a könyvekkel. Pár hónapja ugyanis minket is elért a Minecraft őrület, és mi ezekről a kézikönyvekről nem tudtunk. Hetek óta gondolkodom a karácsonyi ajándékokon, így jól jött ez a visongás. :D

Mindkettő megszállottan, órákon át nyomogatNÁ a táblagépet, ha hagynám. Természetesen itt is módjával engedjük a játékot, de tulajdonképpen örülök ennek a típusú játéknak, mert van értelme, legalább fejleszt valamit, nem csupán a semmibe bámulnak bele az elektronikai kütyükön keresztül, butítva az agysejtjeiket.

Nagyon korán elkezdtek legózni, így nem is volt kérdéses, hogy tetszeni fog nekik a Minecraft is, hiszen itt is megadott elemekből kell felépíteni városokat, épületeket, bármit. A kocka alapú építkezéssel a fantáziájuknak csak a képzelet szabhat határt, nem utolsó sorban a kreativitásukat, geometriai érzéküket is rendkívüli módon fejleszti.

A Minecraft kézikönyvek egészen az alapoktól segítenek eligazodni ebben a csodavilágban, később pedig útmutatást adnak a bonyolultabb építmények létrehozásához is.

Részletesen taglalja, hogy a különböző szereplőknek hány élete lehet, mit kell tenni, ha szembekerülsz az ellenséggel, milyen eszközöket használhatsz, mennyit érnek azok, amikor éppen szükség van rájuk.

A Minecraft egy sandbox stílusú építőjáték, ahol nincsenek kötött szabályok, és bármit megépíthetsz, amit elképzeltél. A játék a fenti világban, lápvidéken, magas hegyvidéken, erdőkben, síkságon kezdődik, utána pedig az alvilágban folytatódik.

Lehet egyedül is játszani, de barátokkal is, hálózatban. Az internethez nem kapcsolódik automatikusan, a játékosok jelszóval védett szervert hozhatnak létre, ezzel is támogatva a gyermekek biztonságát a közösségi háló által rejtegetett veszélyek ellen.

Én nagyon örülök a karácsonyi ajándék ötletének, de már előre a gyerekeim örömének is, ugyanis akkor ott helyben visszapakoltattam velük, hogy nem kell ez nekünk. Hát dehogynem!!!

A Minecraftról és a kézikönyvekről itt olvashattok még bővebben.

Úgy megörültem annak, hogy kőkemény 470 oldal áll előttem, de aztán sírt a szám, amikor kb. másfél-két nap alatt a végére is értem. Nagy kedvencemmé vált Ahern, de ezt már régebben is említettem, nincs ebben semmi újdonság. Ráadásul a téma is pont jókor kapott el, mivel egyfolytában az életemen, annak alakulásán, milyenségén agyalok.

A téma számtalanszor fel lett már dolgozva, de ilyen ötletesen, meseszerűen még hasonlóan sem. A fülszöveget nem olvastam el, nem is szoktam sosem, így az elején, amikor kezdtem kapiskálni, hogy miről is van szó, el sem hittem, csak pislogtam.

Lucy Silchester eljut oda, ahol kb. én is tartok, azaz kb. fogalma sincs mi történik vele, de úgy általában mindent megváltoztatna, átalakítana, újragondolna.

És akkor hirtelen ott van a lehetőség, bár ő inkább nyűgnek érzi. Egy ápolatlan, szakadt fiatal férfi képében bekopogtat ajtaján az Élete. Kevés taszítóbb dolgot tudna elképzelni abban a pillanatban, de természetesen nem is sejt semmit. Csak azt akarja, hogy hagyják békén. A családja, a világ, az Élete.

Bárhogy hadakozik is ellene, útjuk innentől kezdve kéz a kézben folytatódik. A legintimebb pillanatokban is jelen van az Élete, mindenből kiveszi a részét. Lucy nagyon lassan fogja fel, hogy minden hatással van arra, ahogyan az Élete megnyilvánul. A fiatal férfi szemtől szembe odavágja a lány elbaltázott lépéseit, negatív gondolatait, úgy általában az élethez és saját magához való szörnyű hozzáállását. Hogy ezzel a lány mit kezd, az az ő dolga, viszont menekülni nem tud előle.

A stílus ismét könnyed, gördülékeny, pedig a téma fontos, sokat mondó.

Tükröt állít elénk, már aki hajlandó belenézni. Minden csupa-csupa szimbólum, amik ha nem is így küldenék a jelet felénk, fel sem fognánk. Így megvolt a maga humora, könnyedsége, pedig dehogyis könnyű ez az egész!

"Továbbra is ugyanolyan magányos és boldogtalan leszel, és ugyanúgy fogsz unatkozni, mint mielőtt velem találkoztál, de ezúttal rosszabb lesz, mert most már tudatában leszel ennek, minden egyes nap minden egyes másodpercében."

A második részben folytatódik Tessa és Hardin végeérhetetlen vívódása egymással. Tulajdonképpen nem is tudom, mi az, amit nagy változásként írhatnék le az előző részhez képest. Az ugye úgy ért véget, hogy a két fiatal végre révbe ért, összeköltöztek, dúlt a szerelem, ám fény derült Hardin csibészségeire, amelyek miatt Tessánál betelt a pohár... ezerkétszázharmincharmadszorra. :D

A fiatal lányt mindenki próbálja megvédeni a minél nagyobb összeomlástól. Nem csak saját családja, hanem a fiú szülei, rokonai is mellé állnak, ami csak részben nyújt vigaszt neki.

Ezek után gyakorlatilag ott folytatódik minden, ahol mindig is, mivel a fiú természetesen nem adja fel, a lány pedig képtelen ellenállni szexi agyonvarrott szerelmének. Macska-egér játékot játszanak folyamatosan, és ordítanak megállás nélkül továbbra is. :D

Annyira most sem szerettem meg a szereplőket, de már kezdtek azért hozzám nőni, próbáltam mindig valamelyiknek igazat adni. Kicsit nehezen ment. Többször éreztem azt, hogy megráznám, felpofoznám őket, úgyhogy most inkább hanyagolom a folytatást.

Jó, beláttam végre, hogy nem nekem íródott a könyv. Megvan a maga közönsége, ami az első résznél is egyértelmű volt már, szóval tényleg nem értem, miért erőltettem. A kiadónak mindig is megvoltak és meg is vannak azok a könyvei, amik nekem szólnak, arra tendálódok inkább a jövőben, nincs ezzel semmi gond.

Kisfiús anyukaként eléggé távol állnak tőlem a hasonló kiadványok, viszont most születésnapra készültünk egy cuki kis rózsaszínű lelkű ovis lánykához. Ajándékok után kutattam, nézegettem, válogattam, és sok más mellett ez a könyv is elnyerte a tetszésemet.

A színvilágon túl (ami egyértelműen csakis jó választás lehetett) a belső tartalom sem elhanyagolható, hiszen mint ahogy az alcíme is mutatja, ez egy foglalkoztató könyv, ráadásul nagyon klassz - szám szerint 150 - rajzolós, színezős fejlesztő feladattal teletömve.

Biztos vagyok benne, hogy a hasonló kiadványok nagyban megsegíthetik az iskolába való készülődést, fejlesztik a kreativitást, és emellett nagy örömet is okoznak a gyerekeknek.

Bátran kijelenthetem, hogy a rózsaszínű kis királylányok szertárának becses ékköve lehet ez a könyv is.

Az 1900-as évek Afrikájába repülünk vissza, ahol számunkra elkezdődik Karen Blixen Beryl szövevényes, izgalmakkal teli története. Ez a történet a folyamatos változásról szól, mind szerte a világban, mint Beryl személyes életében.

A történet nem véletlenül lehet ismerős, hiszen a Távol Afrikától c. önéletrajzi  regényből 7 Oscar-díjat is bezsebelő film is készült.  A történet szerzője nem más, mint Karen Blixen.

Karen fordulatokkal teli életét kisgyermekkorától kezdve követhetjük nyomon. Szülei amolyan botrányos módon elszakadnak egymástól. Anyjuk testvérével együtt elhagyja őket egy új, jobb világ reményében. A kislány apjával együtt Afrikában marad, ahol apjának segít a lótenyésztésben. Amikor nem a lovak körül tevékenykedik, a helyi törzs hasonló korú gyermekeivel rója a bozótosokat, fedezi fel Afrika csodálatos világát. Környezetének köszönhetően a lovakkal való szoros kapcsolata - teljesen természetesen - évekig végigkíséri a lány sorsát.

Amikor a gazdaság csődbe megy, kénytelen munkát vállalni más gazdaságoknál, és egyre inkább beleveti magát a felelőtlen kapcsolatokba, minden kötelezettség nélkül. Épp kilépve a serdülőkorból, beleugrik egy házasságba, amiről szinte az első pillanatokban kiderül, hogy hiba volt. Ez a rossz döntése hosszú évekig kíséri, kísérti. Egyébként is jellemző rá, hogy hajlamos minden területen rossz döntéseket hozni, de mindez betudható a félelem nélküli, férfiakat megszégyenítő hozzáállásának a világhoz. Ő valami újat, valami korszakalkotót szeretne véghezvinni, olyat, amit nő még nem tett. Sokáig, sokszor maga sem tudja, mi az ő hivatása, mire rendeltetett, de abban biztos, hogy nem holmi kis alárendelt asszonyszerepet szánt neki a sors.

Beryl olyan életet él, amellyel valahogy folytonosan sikerül kirekeszte(t)nie magát, pedig a közösség sem büszkélkedhet éppenséggel szűzies erkölcsökkel, amely körülveszi. Szerelmi élete totális káosz és csőd, és az sem könnyíti meg a dolgot, hogy végre úgy tűnik, megtalálta élete szerelmét, aki mellesleg az egyik legjobb barátnőjének is az élete legnagyobb szerelme.

Afrika varázslatos tájai sosem unalmasak, most is nyugodtan merültem el ebben a másfajta, egzotikummal, veszélyekkel teli világban.

Berylt nem tudtam megkedvelni, pedig bátorsága, vakmerősége csodálatraméltó, és a nők mai helyzete sem lenne olyan amilyen a hasonló korszakalkotó jellemek nélkül. Sok döntésénél csak a fejemet fogtam, hogy ennyire ostoba már nem lehet, nem fokozhatja tovább a baklövéseket, mégis megtette, és mégis élete alkonyán boldogan hajtotta párnára a fejét, még ha ezért súlyos árat kellett is fizetnie.

Paula McLain neve nem volt ismeretlen előttem, gondolom, mások előtt sem, hiszen A párizsi feleség is nagy sikert aratott, nálam mindenképp!

ÉV KÖNYVE! ÉV KÖNYVE! ÉV KÖNYVE!

Jó, ezt novemberben könnyű kijelenteni, mert van bőven mihez viszonyítani, de szerintem ezt januárban ugyanígy megelőlegeztem volna. Fantasztikus a regény maga is, és hát Stoner... Mindig is rajongtam mélyen belül az ilyen méla, csöndes, zseni pasasokért, akiket az élet össze-vissza rugdos, ők mégis megőrzik higgadtságukat, méltóságukat mindvégig. És ez korántsem a szépségről szól.

Szóval William Stoner ilyesfajta ember. Némelyek szemében ostobának tűnhet, de őt ez egy percig sem zavarja. Neki csak az a fontos, hogy hagyják őt azt csinálni, amit szeret... tanítani. Meg úgy általában, hagyják őt békén, ne háborgassák felesleges, világi gondokkal.

Bár szegényes, vidéki háttérrel érkezik a városba az agrártudomány csínját-bínját kitanulni, amivel idős, megtört szüleit segíthetné életük hátralévő részében, egy véletlen(?) folytán kiköt az irodalom tanszéken, és felveszi választott tantárgynak. Az irodalom és ő, ha nem is rögtön, de elég hamar egymáséi lesznek, elválaszthatatlanokká válnak. Nem telik bele sok idő, és az agrárvilág már feledésbe is merült.

Azt gondolnánk, hogy ebben az egyhangúnak tűnő, és nemcsak tűnő, hanem valóban egyhangú síkon, ő eléldegél egész hosszú évtizedeket, és ettől boldog is lesz. De rátalál a szerelem, legalábbis ő nagyon szerelmes lesz. Elveszi Miss Pics@t, aki olyan borzalmas egy nőszemély, amilyet még nem hordott a hátán a világ. Stoner hátára úgy hiányzik ez a nő, mint egy púp, de ezt is önzetlen béketűréssel viseli mindvégig. Merthogy mindvégig a nyakán marad, és ott tehetné boldogtalanná Stonert, ahol csak tudja, de Stonerről persze, hogy ezek is lepattannak. Illetve dehogy pattannak, minden gyűlik, csak gyűlik benne, míg ki nem tör a maga formájában.

A történet nem szól semmi másról, de ez nem is lényeges. A könyv a magány könyve. Számtalan ember megy el nap mint nap az utcán mellettünk, akiknek akár teljesen hasonló is lehet az életük Stoneréhez, ő mégis nagyon-nagyon közel kerül hozzánk, és ott is marad.

Végtelenül egyszerű ez a könyv, engem mégis olyan mélységekig juttatott el, ami nagyon nagy örömöt okoz. Itt természetesen az írói képességeket méltatom, mert igenis nagyra becsülöm, amikor valaki nem akar feltétlenül coelhói magaslatokba törni, hogy valamit elérjen, hanem egyszerű szavakból olyan egyszerű mondatokat "állít" elő, amelyek utána lélegezni, élni kezdenek. Nem is akárhogyan!

A végén potyogtak a könnyeim.

5/5***