Erika
Rettentő helyes kis történetet olvastam Mona Lisa mosolyának vásznon való megszületéséről.

Évszázadok óta nagy kérdés, ki is lehetett Leonardo da Vinci modellje!? A szerző tesz egy kísérletet, hogy elvarázsoljon minket egy lehetséges világba. Engem meggyőzött! :-)

A történet főszereplője a kamasz Monna Elisabetta, aki a 15. századi Firenze melletti Villa Vignamaggioban él. Nemesi, jómódú családja selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkozik, amiben Lisa is előszeretettel vesz részt. Bár nem igazán vagyok oda a csúszómászókért, itt nagyon nagy örömmel olvastam, mekkora szeretettel bánik a munkás kis hernyókkal. Szinte már kedvem támadt nekem is ehhez a foglalatossághoz.

Lisa nem egy elkényeztetett úrilány, szívesen veszi ki a részét a házimunkából is. Lázadását a nemesi pöffeszkedés ellen jól jellemzi például az is, hogy szívesen merül el a főzéstudomány művészetében. Valóban művészetnek éreztem, mert hatalmas élvezettel készített el gasztronómiai csodákat, ráadásul ezeket nagy-nagy örömmel tette szerettei elé. Legjobb barátnőjét sem a nemesség köreiből választja. Silvia a család egyik szolgálója, vele osztja meg minden búját-baját, tőle kér szerelmi, érzelmi ügyekben tanácsot.

Ez a lány gondolkodik, használja az eszét. Igazi kis tűzrőlpattant egyéniség, nagyon szerettem. Minden szeretetét megosztja Uccioval, a kecskével, rém bájos kis jelenetekkel tarkítva.

Leonardo da Vincit, a család barátját már gyermekkorában elvarázsolja, megihleti Lisa mosolya, és pontosan ő mutatja be őt Giulianonak, a legkisebb Medici fiúnak, akivel már kezdettől fogva mély érzelmi szálakba gabalyodnak.

Lisa készülődik az első báljára, ahol szülei reményei szerint talán egy jómódú, szintén nemes családból származó udvarlója is akad. Sajnos egy balszerencse folytán ez a bál elmarad. Az évek meg csak telnek és telnek. Mikor végre megtörténik ez az első bál, már senki sem ugyanaz, főként Lisa. Az akkori időknek megfelelően felnőtt nő lett belőle. Giulianoval való szerelmének gátat szab a politika, elszakítva őket egymástól nagyon hosszú időre.

Az én szememben irigylésre méltóan alakult Lisa élete. Bár boldogsága nem volt maradéktalan, megbecsülte, hálát adott azért, amije van. És ez nem volt kevés!

Szentimentalizmusomat rendkívüli módon táplálta ez a könyv, nagy-nagy örömmel olvastam az utolsó soráig. Balzsamos érzés volt elmerülni valóban ebben a világban, kis ékszerekre lehet benne lelni. :-)

Nagyon pontos képet fest a szerző a politikai, vallási, kulturális háttérről, arról az életről, amely Firenzét abban az időben jellemezte. Maga a történet sok helyen a képzeletből merítkezik, de velem nagyon el tudta hitetni, hogy ez akár így is lehetett.

Bevallom, engem eddig ez a festmény hidegen hagyott, de a könyv hatására mindenképp másképp tekintek ezentúl rá!














A könyvért köszönet a Tericum Kiadónak és Szeee-nek!

5/5

Tericum Kiadó, 2010
Fordította: G. Szilágyi Zsófia
Eredeti cím: The Smile
314 oldal
0 Responses

Megjegyzés küldése