Erika
Nagyon hamar elolvastam, nagyon megrázott, nagyon sok gondolatot ébresztett bennem. Másrészt pedig rég vitatkoztam ennyit ismerőseimmel egy könyvről.

Szerintem ilyen nem történhet meg, sem itt Magyarországon, és sehol másutt a világon. Ha már megtörténik, nem ilyen következményekkel, vonzásokkal. Nagyon sokszor, jó, bevállalom, szinte végig kerülte az életszerűséget. Véleményem szerint! Mert ezen a ponton vitatkoztunk sokat. Eléggé egyedülálló az álláspontom, de tényleg nem tudom elképzelni, hogy egyrészt egy egész lakóközösség vegyen a vállára akkora terhet, amekkorát egy 10 éves kislány gondozása (beleértve az iskolát, a mindennapi ellátást, amely az élelmet, ruházkodást is tartalmazza, ugye) jelent. Ráadásul az összes többi lakó jóval nagyobb segítségre szorulna. Úgy tűnik, Grace a "legfelnőttebb" köztük. Legtöbbször nem is gyerek a szememben. Másfelől pedig, hogy a megfelelő szervek ezt a helyzetet ne vegyék észre, ne találjanak valami módot arra, hogy biztonságos helyen elhelyezzék a kislányt, még akkor is, ha látszólag egy szerető, gondoskodó közösségbe került is. Ez így igencsak "túlromantizált", naív. Nem találtam helyénvalónak, ami történt!

Akkor nézzünk bele egy kicsit a történetbe. Adott egy kisebb lakóközösség, csupa-csupa sérült emberrel. Egyik-másik magányos, a másik mérhetetlenül utálatos, a harmadik gyerekkorból visszamaradt rossz emlékekkel küzd, és akkor ráadásként még itt van Billy is, aki évek óta nem hagyta el a lakását súlyos komplexusai miatt. Ez volt a ráadás? Nem is, mert a főszereplő Grace, aki fokozottan gyógyszerfüggő anyjával él együtt. Él? Hát inkább éldegél, túlél mellette. Minden nap! Mert csak a szerencsén múlik, hogy nincs semmi baja. Persze egy 10 éves kislánytól már nagyfokú önállóság várható el, de azért mégiscsak gyerek még. Iskolába akkor keveredik el, ha éppen ébren van az anyja, és képes is rá, hogy elvigye őt. Élelemmel, egyéb fontos dolgokkal ugyanez a helyzet. Ha épp úgy adódik...

Aztán egyik nap Billy veszi észre az ablakból, hogy ott kuporog a kislány egymagában. Talán maga sem érti, hogy kerülhetett rá sor, de mégis kinyitja az ablakot és szóba elegyednek. Innentől elindul a "lavina", ugyanis a kislány ahogy figyelmet, szeretetet tapasztal, mint egy kis pióca, tapad rá mindenkire. Merthogy ez a ragaszkodás kiterjed az egész közösségre, és már csak azt veszik észre, hogy egyik napról a másikra ők osztják be, ki mikor, mit csinál a kislánnyal kapcsolatban. Egyik viszi iskolába, másik hozza, harmadik vigyáz rá stb. Aztán egy tervet is kieszelnek, hogyan térítsék észre az anyát, hátha rádöbben, "mit" alszik át!? Küzdelmük kitartó, de vajon elegendő-e arra, hogy megoldják más ember(ek) életét.

Hogy mit is jelentett akkor a könyv? Néhol nagyon felháborított, viszont sokat jelentettek az utána való beszélgetések, jó volt gondolkodni róla, és ezt nem minden könyv után teszi meg az ember, legalábbis nem fajul el idáig.

3/5

Pioneer Books, 2011
Fordította: Hollósy Éva
Eredeti cím: Don't Let Me Go!
360 oldal
4 Responses
  1. f-andi Says:

    most akkor ezt az írást láttam, aztán mégsem olvastam el, majd később. de biztos jó, minden esetre kíváncsi vagyok majd a régebbi vitára is.


  2. f-andi Says:

    na hallod, írtam a kékre, és kijött a kávé. Volt nekem rodolfos-bűvésztáskám, de hogy ennyire sikerült! :D


  3. Erika Says:

    Jó volt az időzítés??? :DDD

    Egyébként nagyon kíváncsi leszek az erről a könyvről folyó vitára. Örülnék, ha többen bekapcsolódnátok, eddig egyedül vagyok a véleményemmel! :DD


  4. f-andi Says:

    Most olvastam el ezt a posztot, és értem amit mondasz, de amint már írtam, én nem tartom elképzelhetetlennek. Lehet, hogy az, de nagyon nem ismerem azt a hátteret, a szabályozásokat stb.
    Ha azt veszem, hogy ez a lakóközösség egy olyan helyen van, "ahol még a madár sem jár", a futár is "veszélyességi pótlékkal" szállít, csupa deviáns és peremre került emberek "gyűjtő-kerülete", akkor miért ne történhetne meg? Miért ne indulhat el egy lavina? Tényleg nem tudom, hogy elindulhat-e, nekem mégis tetszett az összetartás, a segíteni akarás, hogy együtt-érezhettem, hogy sírhattam Billyvel. Ha csak egy mese, akkor tényleg nem jó a koncepció, de a pillanatnyi benyomás megfogott. Az anya oldaláról szerettem volna kicsivel több képet kapni, bevontam volna még 1-2 dolgot.
    Én is kíváncsi leszek a többi olvasó véleményére.


Megjegyzés küldése