Erika
Nem is tudom, mit írjak erről a könyvről. Az érzelmeimet, amik felhalmozódtak olvasás közben, biztos nem merem és most nem is akarom kiadni, mert akkor itt nem marad kő kövön. Nem tudom, hogy az gond-e, amikor valaki (adott esetben én) totálisan beleéli magát egy történetbe. Illetve persze, hogy nem gond. Pontosítanék. Amikor ilyen jellegű szörnyűségbe éli bele magát az ember, az jó vajon? Mert nekem szörnyű volt! Nem tudtam elvonatkoztatni, folyamatosan magam előtt láttam, ahogy elszakítják tőlem a gyermekeimet... Jó, itt be is fejezem! :-(

1942. július 16. Párizs. Egy óriási razzia keretein belül nagy erőkkel gyűjti be a francia rendőrség(!!!) a zsidókat, kicsiket-nagyokat, férfiakat-nőket egyaránt. A 10 éves Sarah az ajtódörömbölést meghallva, kisöccsét a szekrény belsejében található rejtekhelyre küldi, rázárja kulccsal az ajtót, abban reménykedve, hogy így őt legalább nem találják meg. "Tervei" szerint a pincében bujkáló apja úgyis kiengedi majd. De amint leérnek az utcára, apjuk is csatlakozik hozzájuk, így Sarah csak abban bízhat, hogy hamarosan visszatérnek, és ő maga engedi ki testvérét. A kulcsot féltve őrzött kincsként oltalmazza, hisz az testvére biztonságának záloga...

A Téli Kerékpárstadionba terelik őket, ahol napokig reménykednek, hogy az állapot átmeneti. Ahogy telnek a napok, szép lassan jönnek rá, hogy reményük illúzió, senkit sem fognak elengedni, sőt, először az apákat szakítják el családjuktól, később a gyermekeket is édesanyjuktól. Addigi reményeik ellenére különböző lágerekbe küldik őket, ahol mint az állatokat, leöldösik őket.

2002. Párizs. Julia Jarmond egy amerikai újságírónő, aki látszólagos békében él családjával. A béke tényleg csak látszólagos, mert sejteni lehet, hogy valami nincs rendben, kívülről viszont szuper minden. Talán az amerikai-francia habitusbeli eltérés okozza? Hiszen a férj francia, és hát ott van a teljes család is a háttérben. Ki tudja?

Julia megbízást kap, hogy írjon egy cikket a 60 évvel azelőtti szörnyű tragédiáról. Furcsa a helyzet, mert bármerre indul el a témában, falakba ütközik, az emberek szinte nem is ismerik a történelmi tényeket. Vagy csak szégyenkeznek elődeik nevében is? 60 év eltelt és ennyi idő után is mélységes titok övezi a témát. Persze kutat tovább, nem adja fel, és ahogy a tények szép lassan a szeme elé tárulnak, úgy omlik össze folyamatosan ott legbelül. Az pedig még egy lapáttal rátesz a dolgokra, hogy kiderül, férje családja is súlyos titkok birtokában van.

És vajon hogy kapcsolódik össze Julia és Sarah útja? Merthogy szinte elkerülhetetlen, hogy Julia életének ne legyen továbbá része Sarah története, hiszen a cikk írása, a kutatás folyamata alatt soha nem tudta kikerülni a Sarahval történt eseményeket. Érdekes volt végigkísérni a Juliában végbemenő változásokat is. Az írónő a helyzet szörnyűsége fényében is hihetetlen finomsággal, ennek ellenére kellően érzékletesen ismertetett meg a történtekkel.

Sajnos a téma a mai napig nem hagy érintetlenül érzelmileg. Hála az égnek, hogy folyamatosan foglalkoznak vele, hátha egyszer mindenki megérti, elhiszi, mi történt Európában. Nem hinném, hogy elcsépelt lenne a történelem ezen részével foglalkozni...

2010-ben a könyv alapján kijött a film is. Julia szerepében Kristin Scott Thomas. Szerintem tökéletes választás.




5/5

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2011
Fordította: Burján Monika
Eredeti cím: Elle s'appelait Sarah
366 oldal
2 Responses
  1. f-andi Says:

    most akkor ezt sem, de megpróbálom mostanában. Mondjuk érdekel, de a tetovált lánykára ugrottam rá ismét, főleg, hogy együtt ünnepeljük a szülinapunkat.


  2. Erika Says:

    Andi! Hát a tetovált lánykától én is el vagyok ájulva, mindjárt írom a bejegyzést! Most azonnal kapnám elő a további részeket! Jaj, a vége meg...


Megjegyzés küldése