
Az írónő hihetetlen érzékenységgel, empátiával írja le az évtizedek alatt megtapasztalt élményeit. Eseteket, embereket ismerhetünk meg, amelyek sokszor tele vannak tragédiával, nyomorral, de sok olyat is, amelyben a szülés, születés miatti színtiszta örömöt élhetjük át, akár ismét.
Jennifer 22 éves korára lett körzeti bába az elhívatásnak engedve, és nem volt az a borzasztó körülmény, amely ettől a szándékától eltérítette volna. Erre tette fel az életét, amit azt gondolom, érdemes volt megírni.
Különösen amióta nekem is gyermekeim vannak, bármikor látok a tévében születésről szóló jelenetet, azonnal elszorul a torkom, és képtelen vagyok sírás nélkül végignézni. Ezt az élményt, hatást a könyv is ugyanígy kiváltotta belőlem, csodálatosan van megírva. Egy-egy család, nő életté veszi górcső alá a különböző fejezetek lapjain, ahol nem ritka, hogy tíznél több gyerek is születik.

Nagyon örülök, hogy beleláthattam egy bába életébe, hiszen erről irodalmat én még nem láttam. Döbbenetes felismerés volt, hogy nem csak egy szociális munkás szerepét töltötte be a bába anno, hanem legtöbbször az orvost magát is helyettesítenie kellett. Ez volt a jellemző. Mindent egy személyben, terhesgondozás, vajúdási időszak felügyelete, szülés levezetése. És akkor még arra is volt ideje, hogy felkaroljon egy-egy elkallódott lelket, támogatásra szoruló családot.
A szülés, a születés általában gyönyörű dolog egy anyának, a családnak, de nagyon érdekes volt ezt a folyamatot egy bába szemén keresztül nézni, akinek a pályafutása ráadásul évtizedeken ível át, olyan korszakokat is magába ölelve, amely időszakok alatt bizony nem voltak olyan körülmények egy szülő nő számára, amelyeket manapság megszokhatunk. És sokszor ilyen esetekben a bábán múlott élet vagy halál.
4,5/5
Gabo Kiadó, 2013
Fordította: Dobos Lídia
Eredeti cím: Call the Midwife
334 oldal
Megjegyzés küldése