
Clare kifejezetten fényűző életet él családjával. Azt gondolhatnánk, hogy lubickol a boldogságban, pedig nem. Számtalan dolog árnyékolja be ez a hőn vágyott boldogságot. Családjával érkezik Pugliába férjével és nevelt gyermekükkel. Szállásadóik nagy szeretettel várják őket, bár az ember hátán mindvégig feláll a szőr, a balsejtelem mindvégig jelen van. A nőben egyre több kétség, kérdés merül fel, bezárkózik saját kis világába, ahonnét nehéz kimozdítani. Erre talán csak Pip, a fia képes.
Egy relatíve sokkal szörnyűbb környezetben Ettore a pugliai napszámosok hányattatott életét éli, folyamatos üldözéseknek kitéve magukat. Egy lyukas kalyibában lakik apjával, testvérével és annak gyermekével, mindennap kitéve a fertőzésveszélynek, tekintve a körülményeket. A legalapvetőbb élelmiszerért és a vízért is erőn felüli munkát kell végezniük, viszont ez Ettore balesete után lehetetlenné válik, a helyzetük még kétségesebb lesz.
Ettore olyan "segítséget" kap, amellyel nem kíván élni, de nincs más lehetősége. Vagy félreteszi a sértettségét, büszkeségét vagy elpusztulnak.
Ez a két teljesen különböző háttérrel rendelkező ember egy nap meglátják egymást, és onnantól nincs visszaút. Hányattatott sorsuk még véletlenül sem nevezhető mézédes, romantikus történetnek.
Az I. világháború utáni, 1920-as évekbeli Dél-olaszországi szörnyű állapotokba pillanthatunk be, a pöffeszkedő földesurak és a végletekig elkeseredett parasztok kiegyenlítetlen háborúján keresztül. A fasiszta ideológia teljesen beköltözik az emberek bőre alá, családokat, szerelmeket rombol szét. Szóval ennek a két fiatalnak sincs könnyű dolga...
Katherine Webb könyveinek a hírére mindig azonnal ugrok, most azonban egy picit csalódás ért. Némiképp erőltetett, a mindenképpen írni akarás jött át nekem ebből a könyvből.
2,5/5
General Press Kiadó, 2015
Fordította: Gömöri Péter
Eredeti cím: The Night Falling
408 oldal
Megjegyzés küldése