Egyébként is megrendítő, de anyaként még inkább megviselnek az ilyesfajta történetek. Amikor egy gyerek szőrén-szálán eltűnik, az égvilágon senki nem tud róla semmit, és sosem tér többet haza, az maga a borzalom. Rendben van, hogy Indiában járunk, ahol éhező kutyafalkákként kóborolnak az utcán, sokszor napokig sem kerülnek haza, de a gyerek akkor is gyerek. Ha pedig eltűnik, akkor abba beleőrülünk.

Szárú, az ötéves indiai kisfiú is így jár egy szépnek nem mondható napon. Imádott bátyját kíséri el a szokásos portyájára, de az magára hagyja őt egy ideig a pályaudvaron, hogy majd visszatér érte. A kisfiú csak vár és vár, de a kíváncsisága erősebb a türelménél, felszáll egy álló vonatra. Már csak akkor kap észbe, amikor felébredve csak az elsuhanó fákat, ismeretlen tájat látja a rácsos ablakból. Az ajtó pedig nem nyílik...

Hosszú-hosszú órákon át tartó zakatolás után végre megáll a vonat, kiszabadul a fiú, viszont fogalma sincs, hol lehet. Mint később kiderül, Kalkuttába vitte a vonat, de hogy hogyan juthatna vissza otthonába, senki nem tudja, illetve nem is akarja megmondani. Koszos utcagyereknek nézik, mindenhonnan elhajtják, segítséget senkitől nem remélhet. Fázik, fáradt és éhes. És egy ötéves gyerekről van szó, aki bár az utcán nevelkedett..., akkor is...

Hogy miken megy keresztül, azt felsorolni is nehéz, és legyen egy kis izgalom is, de végül nagy szerencse éri. Olyan szerencse, amit talán ezerből egy szerencsétlen sorsú indiai kisgyermek élhet át.

Hosszú évek után, már felnőttként a világ másik felén úgy gondolja, hogy itt az idő megkeresni szülőföldjét, édesanyját, testvéreit. Az viszont gondot jelent, hogy fogalma sincs, merre keresse azt a helyet. Amikor elveszett, ott helyben sem tudták beazonosítani az általa leírt helységet, akkor évtizedek és kontinensek távlatából mi erre az esély?

Bár a szorongás viszonylagos volt bennem, hiszen mindvégig tudtam, hogy a fiú ilyen-olyan biztonságban van, de folytonosan az anya gondolataiba, életébe repültem vissza, és azt átérezni (ha egyáltalán lehet), az borzasztó volt. Egyszerűen nem is tudom, hogy lehet az ilyet feldolgozni. Fel lehet-e egyáltalán!?

Szárú viszont nagyon remek kis ember lett! :D