Elég volt nekem csak egy pillantás a Downton Abbey kifejezésre, és már röpültem is rá. Nagy fan vagyok, úgyhogy győzködésről szó sem volt. Mondván, akinek a kezei közül olyan sorozat kikerül, az rosszat nem alkothat. :)

Az 1800-as évekbe repülhetünk vissza egy időutazás keretében. A történetet visszafogottság, kifinomultság, klasszikus angol irodalmi nyelvezet jellemzi, amely tökéletesen mutatja be az angol arisztokrata életmódot, mindennapokat, annak minden örömével, árnyoldalaival együtt.

Hajlamosak vagyunk azt hinni erről a híres angol arisztokráciáról, hogy semmi érzelem, semmi kilengés, csak a tartás, a tekintély, a méltóság az, ami jellemezheti őket. A könyv ledönti ezeket a sztereotípiákat, hiszen mi dolgozna, ha nem a mélyből feltörő érzelmek. A látszat leomlik, és elénk tárulnak a szereplők legbensőbb titkai.

Egyre sikeresebb, egyre gazdagabb arisztokraták életébe szeretne mindenki bekerülni, de ez szinte lehetetlen. Ezért is éli meg Sophia élete legboldogabb napjának, amikor meghívót kap az egyik legbefolyásosabb eseményre, Richmond hercegné báljára. Szinte szó szerint véletlennek tűnik a meghívás, de bánja is ezt a lány... Lényeg, hogy bármi áron ott legyen.

Ezen a bálon megismerkedik egy fiatalemberrel, Bellasis vicomte-tal, ám onnantól kezdve gyökeresen megváltoznak a dolgok.

Míg szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy minél előkelőbb körhöz tartozzon, addig dráma zajlik mások életében. Évekkel később derülnek ki fontos tények, amelyek azon az éjszakán történtek, és muszáj felülemelkedni a sértettségen, muszáj leereszkedni az alsóbb körökhöz is, bármennyire is sérti a büszkeségünket. Amikor ez megtörténik, a jéghideg angolok arcáról is lehull a maszk, és kiderül, érző emberek.

Lehet, hogy a túlzott elvárások miatt, de bevallom, néhol nekem kicsit vontatott volt, de nem lepődnék meg, sőt, drukkolok minden erőmmel, hogy filmre vigyék! Oda való mindenképpen!