Hűha! Ezt szülőként olvasni... Mindamellett, hogy tényleg egy letehetetlen, olvasmányos könyv, nagyon nyomasztó. Az egyik rémálmomat szőtte sorok közé az írónő.

Anya ötéves kisfiával, Jack-kel egy picinyke szobában élnek. Ez az életterük. Anyának 7 teljes év, Jack számára "csak" 5 év van kiszabva. A kisfiúnak ez a világ, nem ismer mást, illetve ismer, de az már mind a KINT. A kinti dolgokat a tv-ből és Anya elmeséléséből ismeri, de azok nem is valóságosak a számára, csak valami vízió.

Időnként van egy látogatójuk, a Patás, ő hoz mindenfélét, köztük a vasárnapi külön meglepetést.

Hét év után kijönnek ebből a szobából, a világ megváltozott Anya számára, Jack viszont azt sem tudta, hogy a valóságban is létezik, így semmit nem ért az egészből, retteg mindentől. Ő vágyik vissza a szobába, neki csak Anya ölelésére van szüksége, semmi másra.

Itt kezdődik az igazi harcuk, pedig mi, olvasók megkönnyebbültünk. Hihetetlen küzdelmen mennek át mindketten, a mi torkunkat pedig csak szorongatja a sírás, mert ilyen tényleg megtörtént már, és ezt hogy lehet kibírni, túlélni!?

Persze önmagában is különleges a történet, de ami még érdekesebbé teszi, az az, hogy az áldozat, ötéves kisfiú tolmácsolásában ismerhetjük meg a történetet. Ez a bátor kis emberke szerintem mindenki szívébe belopja magát, és ha eddig nem tudtuk volna, ismét bebizonyosodik, hogy szeretet nélkül mit sem ér az egész?

Nyilván nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy szívszorító a történet. Martin ehhez nagyon ért. :D

A történet főszereplői egy testvérpár. A két férfi teljesen különbözik egymástól, nem csak természetben, sok egyéb másban is. Mindkettejüknél másképp csapódott le felnőtt korukra a gyermekkori brutalitás, bántalmazás, amit apjuktól kellett elszenvedniük.

A hatalmas birtokon nevelkedő fiúknak egy szeretetforrásuk van. A házvezetőnő, Miss Ella gondoskodik róluk, ápolgatja sebeiket, próbálja óvni őket az elkerülhetetlentől. Ha dúsgazdag apjuknak úgy adódik kedve, üti-vágja őket, a nem egyszerű testi fenyítés mindennapos, ha éppen hosszú hónapok után hazadugja az orrát. Miss Ellát sem kerülik el az ütések, de töretlen hite Istenben átsegíti őt a nehézségeken, és mindig van plusz is a két fiú számára.

A két gyermekből felnőtt lett, Miss Ella már évek óta halott, az agresszív apa öntudatlanul éli életét egy otthonban, a két férfi viszont hordozza a múlt sebeit. Egyikőjük súlyosabban, a másik jobban tudja leplezni.

Tucker az, akinek könnyedebben ment a feldolgozás. Ő sikeres fotósként járja a nagyvilágot, megnyugvást talál munkájában.

Matthew helyzete már keményebb dió. Komoly traumán esett át, amit csak felnőtt létére vall be testvérének, így ezt a súlyos titkot évekig hordozza magában, bezárkózva a kis belső világába. Állapota hosszú évek óta folyamatosan romlik, bátyja őt is egy otthonba teszi be, ahol inkább gondját tudják viselni.

Egy nap Tucker telefonhívást kap azzal a hírrel, hogy öccse megszökött az otthonból, cselekedetei kiszámíthatatlanok, gyógyszerei nélkül pedig csekély a túlélés esélye. A férfi rögtön útnak indul, hogy megkeresse testvérét. Útközben összetalálkozik egy gyermekkori lánnyal, aki szintén szemtanúja volt sorsuknak. Sőt, akkori eltűnése a lánynak is furcsaságokkal teli volt.

Sok feladat vár a szereplőkre. Újra kell értelmezniük az életüket, muszáj feldolgozni, kibeszélni a fájdalmakat és újrakezdeni mindent. A körülmények megváltoztak, a szeretet viszont még mindig ott pislákol mindegyikük szívében, amit Miss Ella ültetett el bennük. De vajon a megbocsátás, az elfogadás sikeres lehet-e ennyi szenvedés után?

Teljesen meg vagyok hatódva ettől a könyvtől. Nem azért, mert a szokásos Picoult-őrületem tört elő, mert semmi köze a megszokotthoz. Ebből a könyvből árad az írónő szeretete lánya iránt. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor a gyermekeim kiskutya szemekkel néznek rám, hogy szeretnének sütni valamit. Én kikészítem nekik a hozzávalókat, segítek nekik, ha kell, amúgy ők csinálják az egészet. A végén nem is tudom, kinek nagyobb az öröme!?

Persze ennél a könyvnél nyilvánvalóan ez sokkal nagyobb dolog, és gondolom, a hátszél is nagy segítség volt, de akkor is, mekkora nagy dolog már, hogy egy édesanya valóra váltja ÍGY lánya álmát... :-) Gyönyörű!

Delila egy magának való kamaszlány. Kilóg a társai közül minden tekintetben. Nem tud beilleszkedni, és talán nem is nagyon akar. Olvasmányai mögé menekül, ott talál békét magának. Viszont van egy könyv, amit többszöri újraolvasás után sem képes elengedni, újból és újból a kezébe kerül, teljesen elvarázsolja. Már édesanyja is furcsán néz rá, nem képes felfogni, miért nincs igénye a lánynak a barátokkal való lógásra, egy kis bulizásra, amolyan normális gyermeklétre.

Egyik nap feltűnik neki valami olvasás közben. Miközben ábrándozik a mese főszereplőjéről, Olivérről, észreveszi, hogy valami megváltozott a lapon, volt ott valami, aztán eltűnt. Egyre több furcsaság jön szembe vele, míg azon kapja magát, hogy Olivérrel társalog.

A kezdeti rémület, hitetlenkedés, ámulat után elkezdik szőni a tervet, hogyan szabadítsák ki a fiút a könyvből, hogy szerelmüknek utat engedhessenek.

Ami Picoultra emlékeztetett az az, hogy folyamatosan más szereplő szemével láthatjuk a történetet. A legérdekesebb természetesen a fiúé, aki egy zárt térben, csakis a történet keretei között "él", nap mint nap újra játssza a szerepét, ahányszor kinyitják, ezáltal megelevenítik a történetet. Sokkal többre vágyik ennél, így mindennél fontosabb, hogy álmaik valóra váljanak. Persze ez nyilvánvalóan nem ilyen egyszerű, úgyhogy praktikákhoz, fortélyokhoz kell fordulni.

Nagyon szép, sokszor vicces illusztrációval van tele a könyv, és én azt hiszem, hogy simán oda lehet adni kamaszlányoknak, ez tényleg egy szó szerinti és nagyon cuki mesekönyv.

Mindannyiunk élete egy nagy mesekönyv. Ki hogy éli meg? Észreveszi-e egyáltalán? Ahányan vagyunk, annyiféle történet. Attól olyan fantasztikus!

Barreau hazánkban megjelent harmadik kötete ez. A középsőt átugrottam, de majd visszatérek rá mindenképpen. A nő mosolya viszont megvolt! :D Mindkét kötet tökéletesen megfelelő a kikapcsolódásra. Könnyed olvasmány, amolyan franciás lazasággal átitatva.

A történet főszereplője a párizsi galériatulajdonos Jean-Luc. Kamaszkorában ért súlyos csalódásának - amikor is a hőn szeretett lány kineveti a neki írott szerelmes levél miatt - már nyoma sincs felnőttként. Magabiztosan csavarja az ujjai köré a szebbnél szebb nőket, élvezi a sikert minden áldott nap.

Amikor egy nap névtelen szerelmes levelet talál a ládájában, a bizonytalanság, a titokzatosság izgalomba hozza. A levél kissé pikáns és rejtélyekkel teli, nem csak a küldő személy ismeretlensége miatt. Feladványokat ad fel a titokzatos hölgy, amelyek napról napra egyre inkább fokozzák a férfi izgatottságát, kíváncsiságát.

A kezdetben kézzel írott leveleket felváltják az e-mailek, Principessa aláírással. Egyre merészebbé válnak ezek a levelek, egyre inkább élvezi Jean-Luc, hogy egy nő belső értékeit, humorát van módja értékelni, mivel a külcsín most láthatatlan. Számára a kutyáján és a galériáján kívül csakis a női szépség volt az, ami jelentett is valamit. Most valami teljesen új, értékes dologgal találkozik Principessának köszönhetően.

Az kiderül a levelekből, hogy a lány nagyon is jól ismeri őt, többször kiderül, hogy egymás mellett ácsorogtak egy bizonyos helyen. A férfi mégsem képes rájönni, kit rejt a titokzatos hölgy, pedig az egész baráti társaság bekapcsolódik a nyomozásba. :D

Mivel mi olvasók ismerjük az összes ismerősét, egyből találgatni kezdünk, legalábbis én a kezdetektől fogva meg voltam győződve róla, ki az. Tévedtem...

Jönnek a lágy tavaszi napok (ha nem csapunk át hirtelen kánikulába), simán ki lehet vinni egy árnyas fa alá, egy padra le lehet csüccseni, a könyv tökéletes ehhez.

A Foxwoodi meséket már egész kicsi koruktól olvassuk a gyerekeknek, mindig is nagy kedvencek voltak. A történetek is helyesek, de kiváltképp az illusztrációért vagyunk nagyon oda. Csodálatos, részletgazdag, bájos rajzok.

Egy-egy oldalon nincs túl sok szöveg, de így is hosszú perceket el tudunk tölteni mindenhol, tanulmányozva ezt a szép illusztrációt. A visszatérő szereplők a szívünkhöz nőnek, szeretjük őket! Kivéve a patkányokat, akiket azért sajnálunk is picit. :D

"Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket.

Egy szép napon Nyúl Beninek nem várt levelet hoz a postás. Feltaláló bácsikája hívja meg magához, hogy megmutassa neki legújabb felfedezését. Beni a barátaival útnak indul, ám Henci bácsi házához érve olyasmi várja őket, amire a legmerészebb álmaikban sem gondoltak. A kalandok csak most kezdődnek."

"Foxwood minden lakója a nagy evezősversenyre készülődik. Nyúl Beni, Egér Misi és Sün Tádé azonban biztos benne, a patkányok ismét cselhez folyamodnak, hogy megszerezzék a győzelmet. A három jó barát ezért elhatározza, hogy saját hajót épít, és versenyre kel az agyafúrt patkányokkal.
A sorozatban már megjelent: A nagy felfedezés, A bűvös szán, A titkok völgye, A csempészek, Karácsonyi meglepetés, A titkos recept."

General Press Kiadó, 2014

Wooow, wooow, wooow!!! Te jó ég, hogy én mennyit rakosgattam jobbra-balra ezt a könyvet. Féltem tőle. Talán a mérete miatt? Fogalmam sincs. De hogy most mennyire verem a fejem a falba, hogy micsoda élménytől fosztottam meg magam...

Mindegy is, végre kézbe vettem és elájultam már az első oldalaktól kezdve. Hihetetlenül olvasmányos, érdekes, letehetetlen könyv.

Coco Chanel és így a divat ilyen mértékű imádata mindig is nagyon távol állt tőlem. Sosem tudtam önfeledten lapozgatni a divatlapokat, ilyen módon az e fajta élet, a kulisszatitkok is csak hébe-hóba jutnak el hozzám egy-egy bulvárhír kapcsán esetleg. Ezért is volt új és érdekes dolog megismerkedni a világ egyik meghatározó (ha nem a legmeghatározóbb) divatikonjával.

Az ember nézőpontját, látásmódját gyökeresen képes irányítani, átalakítani egy történet, főként ha sok ismerete nem is volt.

Mint sok más igen gazdag hírességnél sem szokatlan, (akkor még) Gabrielle is szegény családból származik. Anyja korai halála után árvaházba kerül, apácák nevelik. A körülményeket figyelembe véve, ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna. Egyengetik az útját, támogatják, bár nem pont azon az úton, amit ő kigondolt magának. Ő többre vágyik, már fiatalon tudja, hogy többre rendeltetett. Talán, hogy megváltsa a világot?

Engedve a csábításnak, egy gazdag férfi mellé "szegődik", ahol bár a szíve hadakozik, minden anyagi támogatást megkap, hogy az igazi szerelmének, a kalapkészítésnek szentelje idejét. Innentől kezdve sodorja őt az élet, a lehetőségek egymás után jönnek, és úgy tűnik, ezeket mind ki is használja. Férfiak jönnek-mennek az életében, a bankszámlája pedig egyre dagad.

Persze a kalapkészítés már rég kinőtte magát, és onnantól, hogy egy nap felveszi párja ruháját, megszületik az elhatározás, hogy ruhatervezésre adja a fejét. Mégpedig nem akármilyen ruhák tervezésére, egyszerű, kényelmes, cseppet sem kihívó ruhák tervezésére. Ezek a ruhák pont a minimalizmusuk miatt tűnnek ki. Eleinte idegenkedve fogadják a nők, de a jó kapcsolatoknak köszönhetően egyre nagyobb körökben terjed a hír, hogy érdemes Coco Chanel ajtaján bekopogtatni.

Forradalmat robbant ki a divatvilágban, amelyet rendre Ő nyer. Elszántsága, bátorsága úgy tűnik megtörhetetlen, csak a legközelebb lévő személyek tudják, hogy min megy keresztül éjszakánként. Sokszor még ők sem.

Jönnek a forradalmak, de a Chanel ház tartja magát. Coco divatmágnássá növi ki magát, már saját parfümöt is forgalmaz (ezt gondolom, nem kell senkinek bemutatni), de súlyos lelkiismereti döntéseket kell meghoznia, melyekről Ő maga sem tudja, jól döntött-e!? Éjszakái nem lesznek könnyebbek, sőt!

A történetben a kor több híressége is felbukkan, többek között Cocteau, Sztravinszkij, Picasso, Romy Schneider és Visconti is.

Az élete tele volt tragédiákkal, súlyos döntések elé kényszerült, amelyek kimenetelével kapcsolatban nyilván megoszlanak a vélemények. De a tehetsége, kitartása, bátorsága elvitathatatlan!

Két dolog is van itt. Az egyik, hogy maga az életrajz rendkívüli, mint maga a nő is. Döbbenetes dolgokon ment át ez a világhíres nő. Szóval már emiatt az élmény miatt is megérte. De ezt meg is kellett írni! Jól! Nekem ez a könyv kifogástalan volt, és rajta van az újraolvasós listán is.

IMÁDTAM!!! :D Odavoltam én már Az analfabétáért is, úgyhogy biztos voltam benne, hogy az abszurd, őrületes humora Jonasson-nak most is le fog venni a lábamról egy szempillantás alatt. Amíg olvastam a könyvet, végig fülig ért a szám, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. :D Annyira idétlen, idióta történet az egész, mint amilyen az előző is volt.

Egy ismerősöm kérdezte, amikor látta ezt a bizonyos vigyort az arcomon olvasás közben, hogy miről szól a könyv? Próbáltam elmondani neki, de kínjában már ő is csak röhögött. És kölcsönkérte! :D

Na! Az van, hogy adott egy fiú, aki elhelyezkedik egy burkolt kuplerájba. Kívülről ő egy recepciós egy szállóban. Amikor egy szép nap ücsörög a parkban, készülvén elfogyasztani a szendvicseit, leül mellé egy pecsétes inggalléros lelkésznő. Pénzt próbál kunyerálni tőle, de csak a szendvicsekkel tud szolgálni neki a fiú. Addig "molesztálja" a srácot, amíg az fel nem ajánl neki egy szobát a szállóban, mondván, majd később fizet, ha módjában áll. A nő mondjuk úgy hiányzik ennek a fiúnak a hátára, mint a púp, de magával viszi.

Tulajdonképpen az átmeneteket át is ugorhatjuk, mert sok értelmük nincs. :D A lényeg, hogy a bandába keveredik egy jófajta verőlegény is, aki születése óta nem sokat volt szabadlábon, viszont most hosszú évek első szabad ég alatt eltöltött napjai alatt pont e mellé a két virágszál mellé sodorja a szél. Ők hárman nem is különbözhetnének jobban, viszont egy valami nagyon is összetartja kis csapatukat. A könnyű pénzkereset lehetősége.

Gyilkos-Anders, a verőlegényünk jól tud ütni, csontokat törni, van is ügyfélköre, bár néha a jobb kéz-bal kéz eldöntésének dilemmája felüti a fejét, viszont üzleti érzékkel a másik két mókus van bőven megáldva. Egy idő után ők szerzik az üzletet, kifinomult reklámkampánnyal megfűszerezve, Andersnek csak verni kell a népet.

Amikor lanyhul az üzlet, meg mindenféle mizéria fellép, akkor a hit felé fordulnak, mert ugye van egy lelkésznőnk is. Az már mindegy is, hogy egyáltalán nem hisz, ahhoz viszont elég, hogy Gyilkos-Anders barátunk megtérjen. A másik két jóembernek sikerül gyilkosunkat meggyőzni róla, hogy az addig hőn szeretett alkohol nem lehet a bűn jele, hiszen létezik az úrvacsora is, ahhoz pedig bor is jár. És mondta valaki, hogy ezt csak egyszer lehet egy nap űzni. Mert amúgy meg már lemondana az alkoholról, viszont mit kezdenének egy józan életű gyilkossal.

Vesznek templomot is, és amelyik vödörbe nem hánynak bele, abban tetemes adakozás jelei találhatóak. De egy templom sem állhat örökké, kell másik projekt. És újabb és újabb, csak a megélhetési forrás ne apadjon ki. Sosem!

Ezt is oda Tarantinónak!!!

Nincs mese, veszem elő a Százéves embert is. Ha ezek a könyvek nem jók a kikapcsolódásra, akkor mi más???

Megint nem bírtam magammal, ennek képtelen voltam ellenállni. Stahl Judit receptjeit mindig is nagyon szerettem, most pont ez hiányzott volna a polcról? Illetve a polc melletti kupacból? :D

Stahl Juditra jellemzőek a gyors, finom, egyszerű receptek, és valljuk be, legtöbbünknek család, munka mellett ez fontos, sőt! fő szempont.

Minden típusú étkezésre, legyen az hétköznapi egyszerű vacsora, ünnepi étek, vendégváró falatok, egzotikus ételek, szóval bárki talál benne megfelelő receptet, válogathatunk bőven. A "legbonyolultabb" étel sem tart 45 percnél tovább.

Régebben a tv-ben is sokszor néztem a műsorait, és egy csomó mindent megreformáltam a konyhában, ami gyorsabbá tette mind az előkészítést, de az elkészítést is.

A receptek jól követhetőek, próbafőzők által kipróbáltak, a kezdő szakácsok is nyugodtan nekifoghatnak. A változatosságról pedig még nem is beszéltem! :D

A kiadvány pedig nagyon szép, letisztult munka!

Azt hittem, hogy kinőttünk már a gyermekdalokból, de szerencsére tévedtem! Hazavittem ezt a csodát, először a könyvben gyönyörködtünk, mert tényleg gyönyörű, utána pedig előkaptuk a CD-t és azon ámuldoztunk.

A mai újabb gyerekdalok nekem leginkább nagyon erőltetettek (tisztelet a kivételnek!), de ezen a CD-n nagyon kedves, nagyon dallamos, és ami nálunk nagyon fontos, nagyon vicces dalok vannak. Tényleg nagyon! :)

A könyvben a CD-n található dalok szövegei találhatóak, ami nekünk most az kiselsősnek nagyon jól jön az olvasás gyakorlásában is, a nagy pedig azt élvezte, hogy követi a dalok szövegét olvasva is.

Tudjuk, hogy a zene szerepe milyen nagy fontossággal bír minden ember számára, különösen a gyermekek életében. Kihat az mindenre, lélekre, testre, örömre, bánatra, mindenre, na! :D Ez az összetett kiadvány szerintem nagyon is alkalmas erre. Szeretjük!

Egyszerűen cuki az egész! Egy kis kedvcsináló! :D

Na hát én ezért odáig voltam. Több oka is van ennek. A kisebbik fiam az első osztályt kezdte meg, úgy ment iskolába, hogy nem tudott olvasni. Én ezt sosem erőltettem. Viszont olyan gyorsan, ügyesen halad és a szorgalma is megvan hozzá, hogy kért egy könyvet. Erre esett a választásunk, hiszen a Most én olvasok! sorozat keretében megjelent könyvek kezdő kis olvasóknak szólnak, és különböző olvasási szinteken szólnak a gyermekekhez.

És tádám! Kiolvasta! Elsőtől az utolsó betűig, és olyan, de olyan nagyon büszke magára. Hát még én őrá! Rakosgatja a kis polcán ide-oda, mert ez az Ő első könyve! Még a nevét is belevéstük. :D

Ez egy egyes szintű olvasmány, amely szint oldalanként 2-5 mondatot tartalmaz, könnyen kiolvasható szavakkal. A történet egyszerű, könnyen követhető és nagy betűkkel van nyomtatva. Cuki rajz pedig minden oldalon található.

Most átléptünk egy kettes szintű történetre, de az is ugyanolyan ügyesen megy. És ami a legfontosabb, örömét leli az olvasásban, és ez nekem óriási öröm. Másik nagyobb gyermekemmel folyamatosan küzdök, hogy valamilyen olvasmányhoz kedvet csináljak, de nem annyira akar sikerülni. Szóval nincs minden veszve! :D

Ajánlom nagyon!!!

A történet kezdete 1949-ig nyúlik vissza, amikor egy connecticuti kórházban megszületik egy fiú ikerpár. Ugyanebben az időben pár kórteremmel arrébb szintén egy kisfiú lát napvilágot, aki pár órával a megszületése után meghal. Ez utóbbi gyermek szülei régóta fő támogatói a kórháznak, így talán emiatt vagy talán szimplán sajnálatból egy nővér úgy dönt, hogy az ikerpár egyik tagját a halott kisfiú helyére teszik. Az ikerpár szülei így abban a tudatban hagyják el pár nap múlva a kórházat, hogy az ő egyik gyermekük volt túl gyenge az élethez. Ezzel nekivágnak hosszú hosszú éveknek ezzel a tudattal.

Nat és Fletcher egymásról mit sem tudva cseperednek egészen naggyá, felnőtté. A történetben rengeteg alkalom adódik, amikor találkozhatnának, de az utolsó pillanatban mindig éppen csak elkerülik egymást.

Mindketten nagyon sikeresek a saját életükben. Iskoláikat remekül végzik, bátorságból, emberségből is jelesre vizsgáznak. Olyanok mint két iker. De ők erről még ekkor sem tudnak semmit sem.

Találkozásuk akkor következik be, amikor Natet gyilkossággal vádolják, és védőként a testvérét kéri fel. Nagyon jó barátság jön létre köztük, és ezt az sem árnyékolja be, hogy későbbi politikai nézetük teljesen ellentmond egymásnak. Mintha csak egy láthatatlan kötelék fűzné őket össze. De arról még mindig nem tudnak semmit. Természetesen a történet fénypontjaként eljön az a pont, amikor kiderül az igazság.

Én egy picit rövidebbre vettem volna, de persze semmi közöm az íráshoz, szerkesztéshez, de néha félre kellett tennem hosszúsága, részletessége miatt. Amúgy pedig a szokásos, fordulatokban gazdag, izgalmas Archer könyvről van szó.

A történetet két ember, Clare és Ettore szemszögéből ismerhetjük meg. Ez a két ember ahány területen csak lehet, annyi módon különböznek egymástól. Múlt, életmód, anyagi helyzet, egyáltalán semmi nincs, ami őket összeköthetné, csak az érzelmek. Ezek az érzelmek teljesen váratlanul érkeznek az életükbe, hiszen mindkettejüknek a teljesen más háttér miatt is nagyon nehéz mindennapi gondjaik vannak.

Clare kifejezetten fényűző életet él családjával. Azt gondolhatnánk, hogy lubickol a boldogságban, pedig nem. Számtalan dolog árnyékolja be ez a hőn vágyott boldogságot. Családjával érkezik Pugliába férjével és nevelt gyermekükkel. Szállásadóik nagy szeretettel várják őket, bár az ember hátán mindvégig feláll a szőr, a balsejtelem mindvégig jelen van. A nőben egyre több kétség, kérdés merül fel, bezárkózik saját kis világába, ahonnét nehéz kimozdítani. Erre talán csak Pip, a fia képes.

Egy relatíve sokkal szörnyűbb környezetben Ettore a pugliai napszámosok hányattatott életét éli, folyamatos üldözéseknek kitéve magukat. Egy lyukas kalyibában lakik apjával, testvérével és annak gyermekével, mindennap kitéve a fertőzésveszélynek, tekintve a körülményeket. A legalapvetőbb élelmiszerért és a vízért is erőn felüli munkát kell végezniük, viszont ez Ettore balesete után lehetetlenné válik, a helyzetük még kétségesebb lesz.

Ettore olyan "segítséget" kap, amellyel nem kíván élni, de nincs más lehetősége. Vagy félreteszi a sértettségét, büszkeségét vagy elpusztulnak.

Ez a két teljesen különböző háttérrel rendelkező ember egy nap meglátják egymást, és onnantól nincs visszaút. Hányattatott sorsuk még véletlenül sem nevezhető mézédes, romantikus történetnek.

Az I. világháború utáni, 1920-as évekbeli Dél-olaszországi szörnyű állapotokba pillanthatunk be, a pöffeszkedő földesurak és a végletekig elkeseredett parasztok kiegyenlítetlen háborúján keresztül. A fasiszta ideológia teljesen beköltözik az emberek bőre alá, családokat, szerelmeket rombol szét. Szóval ennek a két fiatalnak sincs könnyű dolga...

Katherine Webb könyveinek a hírére mindig azonnal ugrok, most azonban egy picit csalódás ért. Némiképp erőltetett, a mindenképpen írni akarás jött át nekem ebből a könyvből.

Szeretném felhívni a figyelmet a Helyes_Beat együttes "Örökkévaló" második lemezbemutató koncertjére.

 

Végre itt a várva várt második lemez, az ÖRÖKKÉVALÓ - rajta immár saját dicsőítő dalokkal is - továbbra is magyar nyelven!

Várják szeretettel élő lemezbemutató koncertjükre a budapesti Montázs Központ koncerttermébe, hogy együtt dicsérje mindenki az ÖRÖKKÉVALÓT!

Közvetlenül a lemezbemutató után akusztik koncertet ad az Unless zenekar a helyszínen található Montázs Art Café színpadán. Itt lesz először kapható új, „Örökkévaló” című lemezük is. A jegyár tartalmaz egy 200 Ft-os, az este folyamán a kávézóban felhasználható kupont.

Early Bird jegyek (Február 12-ig): 1200 Ft
Elővételes jegyek (Február 13-tól a Március 18-ig): 1500 Ft
A koncert napján a helyszínen: 1800 Ft

A koncert 2016. március 19-én Kelenföld Montázs Központban 19:00-22:00-ig kerül megrendezésre.

Bővebb információt az alábbi Facebookos oldalon találhattok.

Online is van lehetőség a jegyvásárlásra itt! Ami fontos, hogy február 12-ig olcsóbban lehet hozzájutni a jegyekhez ezen az oldalon keresztül.

Ezzel a poszttal eléggé el vagyok maradva. Hónapokkal ezelőtt olvastam, és tulajdonképpen nem is tudom, miért halogattam, hiszen az egyik kedvenc szerzőmről, tőle is a kedvenc trilógiámról van szó. Mondjuk itt is lehet elfogultságról beszélni, mert kérdés sem volt, hogy milyen hatást fog kiváltani belőlem, de ettől függetlenül tényleg állati jó volt. Abban is őszinte leszek, hogy az első kettőhöz képest ez picit gyengébb, de itt tényleg a "képest" szón van a hangsúly. Önmagában ez is megér egy misét! :D

A vadnyugattól hála az égnek és szerencsére nem távolodtunk el, kedvenc cowboyaink is jelen vannak. Már csak lovagolniuk kell jobbra-balra némán, különösebb dolgot nem is kell művelniük, mi úgy szeretjük őket, ahogy vannak. :D

Ennek a résznek a főszereplője John Grady, de találkozhatunk benne a második részből megismert Billyvel is, aki itt már idős emberként jelenik meg, és túl sok szerep nem jut már neki (kár).

John szerelembe esik egy mexikói prostituálttal, így ebben a részben a reflektorfény erre a momentumra irányul. A napok egymásutániságában John számára csak a lány jelenti a kiutat a sivárságból, a kilátástalanságból. Semmiben nem talál már örömet, csak a remény élteti, hogy a lány az övé lehet. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, sok szövevénye van az ügynek. Meg kell küzdenie többek között a férfinak a bordélyházat üzemeltető Eduardóval is.

A történetben végig az elveszettség uralkodik, de John higgadtsága, kitartása lehengerlő.

A központozás ismét felesleges, egyáltalán nem éreztem hiányát most sem, csak írjon McCarthy még nagyon sokat, mindegy is hogy hogyan!?

Még az is megfordult a fejemben, hogy azonnal kezdem elölről az egészet. Lehet is!

A trilógia első két részéről itt és itt írtam! Könyvespolcra való mind!

"– De én mondom neked, Henri, minden pillanat, amit ellopsz a jelentől, olyan pillanat, amit örökre elveszítettél. Csak a most létezik."

 

Két főhősünk van, egy férfi és egy nő. Mindketten szenvedélyes emberek, mindketten szenvedélyesen rajonganak valamiért, valakiért. Mikor hogy? Mikor miért? Van amikor emberekért, van amikor valamiféle szerencsejátékért, van amikor a szerelemért, van amikor egymásért. De hogy egyszerre-e???

Henri a napóloni háborúk idején pont a hadvezér egyik fő-fő inasa, aki a vezér csirkéit gondozza, azokat elkészíti minden nap. Nem kis feladat ez, bizalmi helyzetben van, amit meg is becsül, főként, hogy első számú szenvedélyének tárgya maga Napóleon. A parasztfiúból lett szakácsinas egészen Oroszországig követi urát, közben katonai kiképzést is kap, amely predesztinálja őt arra, hogy egy kis katonásdiban is részt vegyen. A kíméletlen háború meghozza az eszét, rájön, hogy nem minden fenékig tejfel, és a glória is megkopni látszik a szörnyűségek árnyékában.

Másik főszereplőnk Villanelle, egy ifjú hölgy, aki egy velencei csónakos lányaként látta meg a napvilágot. Ez nagy szó, hiszen legendák szólnak a csónakosok gyermekeiről, akiknek hártya köti össze lábujjait, és a vízen tudnak járni. És természetesen ő is egy rendkívül szenvedélyes lény. Szenvedélye a szerencsejáték, a férfi ruhák és egy másik nő, akinek teljességgel odaadja a szívét.

" – Én látok – mondta –, csak nem a szememet használom."

Ők ketten aztán egyszer csak összetalálkoznak. Két szenvedélyes ember, akik másért rajonganak, de a sors mégis úgy akarja/akarná/akarja?, hogy egymásért lobogjon az a láng. Henri még a szívét is hajlandó a lánynak visszaszerezni, akár élete, szabadsága kockáztatásával is.

Nincs is szinte ebben a könyvben olyan mondat, amely ne lenne tele mély tartalommal. Gyönyörű szép mese, csodaszép mondatokkal. A XIX. század eleje remek történelmi hátteret biztosít ennek a félig-meddig fantáziavilágnak. Egy kis kincs ez a könyv, és még épp csak belemerültem, már vége is lett. Felvetett előttem egy nagyon fontos kérdést. Érdemes-e szenvedély nélkül élni? A két főhős szerint semmiképpen sem! Olvastam volna még szívesen!

Na ő a másik, aki aztán végképp kitépett szó szerint az olvasási válságomból. Erre is csak azt tudom mondani, hogy az ilyen könyvekért érdemes kikelni az ágyból, vagy eleve le sem feküdni. :D

Rettentő összetett egy könyv ez. Annyi, de annyi mindenről szól, hogy azt sem tudtam, hová kapkodjam a fejem. És mindegyik vonatkozása nagyon érdekfeszítő, cseppet sem laposodik el sehol. És azt sem tudom, hol kezdjem róla a beszámolót. :D

A főszereplő egy ikerpár, Noah és Jude. Amennyire különböznek, annyira hasonlítanak is egymásra. Egy pár évük van kiragadva a történetben, , amely időszak alatt annyi minden történik az életükben, amit feldolgozni nem könnyű. Sem nekik, sem nekünk olvasóknak. A kamaszkor legközepében az ezzel az időszakkal járó óriási változások és olyan csapások is érik őket, amelyek hol közel viszik őket egymáshoz, hol a világ két végére száműzi őket.

Mindketten nagyon érzékenyek, bár teljesen másképp reagálják le a velük történteket. Az útkeresésüket nehezíti a családban bekövetkezett tragédia, a nemiség felfedezése, a pályaválasztás rögös buktatói, a végzetes szerelmek felbukkanása. De van egy óriási szerencséjük. Annak ellenére, hogy ők maguk egy burokban élnek, kőkemény falat húztak maguk köré, mindig, de mindig ott van mellettük valaki, aki fogja a kezüket, még ha ezzel sokszor nincsenek is tisztában.

Ezt a kőfalat próbálja folyamatosan kívülről áttörni a világ, hol rossz, hol jó szándékkal. Érzelmi hullámvasúton ülnek ők is, mi is. A szívemet mintha marokkal szorították volna, annyira fojtogatott a sírás, aztán sokszor a nevetés is, de az is könnyekkel.

Van ám egy elég markáns véleményem a témáról, amit nem akarok kifejteni, viszont ez a könyv mégis olyan közel hozta a témát, ahogyan még soha senki és semmi. És még el is fogadtam. Nem úgy a nagy általánosságban, kizárólag itt!

Hogy ki nyeri meg végül a napot? Ki tud érte többet kínálni? Olvassátok el mindenképpen! Úgy kerek az egész, ahogy van!

Azt nem mondom, hogy ha valaki le van épp törve, mint a bili füle, akkor ezt a könyvet vegye elő, mert hát nem egy vidám történet, viszont a szép írást nem lehet elvitatni tőle.

Több mint 2 hónapos olvasási válságból húzott ki ez a könyv. Ilyen még sosem volt, de sorban hagytam abba a jobbnál jobbnak ígérkező könyveket.

A cím és a borító teljesen megtévesztő, nem is nagyon értem, hogy tudták összepasszintani bármelyiket is a tartalommal. Semmi közük a történethez. Nekem egy picit Gavaldás bohém benyomást keltő, sok szeleburdi szereplővel, furcsa helyszínekkel teletűzdelt hangulatot adott át a könyv.

Sue Bowl a főszereplőnk. Egy fiatal lány, akinek az élete mély gödörbe kerül. Édesanyja halálát nem tudja feldolgozni, apja új kapcsolatát, majd házasságát pedig képtelen elfogadni, hiszen hogy lehet túllépni ilyen hamar ekkora tragédián.

Kapva kap az alkalmon, amikor Coral nénikéje meginvitálja Green Place-ben lévő gyönyörű, ámde az összeomlás szélén álló kastélyába. Nem mindennapi népek laknak itt. Sue tűnik még a legnormálisabbnak a saját kis lelki tusáival. Nála már mindenki sokkal, de sokkal furcsább.

Olyan kis közösség alakul itt ki, amelyet csakis szeretni lehet. Szívet melengető, szedett-vedett kis társaságunk íróközösséget hoz létre, ahol megpróbálják felszínre hozni a rejtett képességeket. Közben mindannyian élik a furcsa kis életüket, a végén már meg sem lepődünk semmin.

Kedves humorral, tipikus angol szereplőkkel megspékelt szórakoztató könyv, miközben azért elgondolkodsz egy csomó dolgon. Az sem semmi!

Anno beszereztem magamnak egy nagyon hasonló kis csomagot, ami a muffinsütést hivatott elősegíteni. Nagyon szeretem a mai napig. Aztán karácsony előtt sétálgattunk kisebbikkel a könyvesboltban és meglátta ezt a kis csodát, onnantól pedig nem volt menekvés, egyfolytában könyörgött érte. Akkor még nem tudta, hogy a karácsonyi ajándékok terén tök tanácstalan anyja kapva kapott az alkalmon, hogy jó lesz pluszban még ez is a fa alá... :D

Volt óriási öröm, olyannyira, hogy rögvest neki kellett állni a sütigyártásnak. És hát az a büszkeség!!! Nem csak benne... :D

Sokszor van rá példa, hogy odaállnak mellém és kavarnak, gyúrnak, kóstolnak, úgyhogy nem volt ez olyan nagy újdonság, viszont még sosem volt saját spatulája, kukta sapkája és köténye. Így azért sokkal komolyabb volt a helyzet! :D

Ez a 48 oldalas kis szakácskönyv pontosan betölti a küldetését. Rém egyszerű finomságok vannak benne, amit pici szülői segítséggel bármelyik gyermek el tud készíteni. Találhatóak benne ropogós müzli, házi hamburger, sajtos húsgolyók, almás muffin, banánturmix, keksz receptek.

És az az öröm, amikor kivesszük a sütőből az elkészült művet, és az a dagadó mellkas, ahogy kínálják a vendégeknek, amit sütöttek... Na, megéri, higgyétek el!

A Harmat Kiadó gondozásában megjelenő CikCakk keresztény magazin pályázatot hirdet 7−10 éves gyerekeknek „A legszebb karácsonyi ajándékom” címmel. Az ajándék nem csak tárgy lehet, hanem bármi más, aminek a gyermek örült.