Erika
Vaskos volta miatt sokáig tologattam a könyvet, bár vonzott, mint a mágnes. Nagyon emlékeztetett engem A tizenharmadik történetre, amely nagy kedvencem. A főszereplő ott is egy idős hölgy, aki saját életrajza megírásának céljából emlékszik vissza régmúlt időkre. Ebben a történetben viszont egy rendező szeretné filmre vinni egy hajdan történt öngyilkosság(?) történetét, a sokat látott-hallott 98 éves Grace Bradley segítségével.

A Riverton udvarházban 1924-ben fejbe lövi magát a híres író, Robbie Hunter. A haláleset körülményei mindvégig tisztázatlanok. A tragédia szemtanúi Hannah és Emmeline Hartford, az elegáns angol Riverton udvarház testvérpárja.

Grace az udvarházban szolgál a lányok kamaszkora óta, később Hannah komornája is lesz. Sok titkukat ismeri, vágyakozik azt az életet a saját bőrén megtapasztalni, amelyet ők élnek. Persze ez lehetetlen, annak ellenére, hogy nap mint nap egy levegőt szívnak. Irigység van benne, de semmiképp nem rosszindulatú ez az érzés. Életét feláldozta a lányokért, később Hannahért, még az előkelőbb udvarházakból érkező állásajánlatot is elutasítja hűsége jelképeként. Csendben, alázatosan szolgál, nem szúrja senki szemét.

Különös, később nagyon fontos szálak keverednek már a történet elejétől fogva, amelyek még jobban bonyolítják a helyzetet. A szerző végigszövi ezeket a fonalakat a mai napig és a végén áll össze a teljes kép. Nagyjából lehetett következtetni dolgokra, de így is igencsak meglepődtem a végén.

És mi köze az egészhez Gracenek? Milyen sötét titkokat rejteget magában már hosszú évtizedek óta? Mit tehetett volna, hogy másképp alakuljanak a dolgok? Illetve mit nem kellett volna megtennie? Vajon az, hogy kibeszéli magából a történteket, segít ennyi idő elteltével, hogy könnyebben feldolgozza az emlékeket?

Unalmasnak nem mondanám a könyvet, de körülbelül a kétharmada kissé cammogós volt. Szép lassacskán csepegtette az írónő az információkat, nagyon igényesen kidolgozva benne szereplőket, részleteket. Az érzelmeket, hangulatokat gyönyörűen vetette papírra, engem nagyon megfogott.

4,5/5

Könyvmolyképző Kiadó, 2010
Fordította: Borbás Mária
Eredeti cím: The Shifting Fog
598 oldal
5 Responses
  1. Szilvamag Says:

    Már rég szemezgetek ezzel a könyvvel, de igazán még nem tudtam eldönteni, hogy megvegyem-e vagy sem. Sajnos a Tizenharmadik történetet sem olvastam, pedig már nagyon közel voltam hozzá:))Biztató, hogy majdnem öt pontot kapott.


  2. Erika Says:

    Nekem A tizenharmadik történet jobban tetszett, de lehet, hogy csak azért, mert ez picit sok volt nekem. De türelmetlen is voltam, mert annyi minden más várakozik itt. Mindenképp ajánlom elolvasni! :-)


  3. csenga Says:

    Nem voltunalmas,sem cammogó:P Izé vagy:D


  4. Erika Says:

    Teeeeeeeeeee! Ne rontsd a hitelem!!! :-) Egyébként meg nem láttad, hogy 4,5-öt adtam????


  5. csenga Says:

    :-))) nem figyeltem,de akkor jól van:D


Megjegyzés küldése