Erika
Letisztult, egyszerű, pasis, szexi! Röviden ennyi!

Nagy áradozásokat hallottam erről a könyvről. Ilyenkor mindig szkeptikus vagyok, eleve fenntartással kezelem az ilyen könyveket. Okát nem tudom. Viszont a végén sokszor én is beállok az áradozók sorába. Most is ott ácsorgok a sor végén. McCarthy-nak tényleg nem tudom mi a titka!? Még az sem zavart, hogy a vessző, az egyéb írásjelek fogalma nagyjából kiveszett a könyvből, a párbeszédek egybeolvadnak a leírással, gondolatjel nuku. Elég hamar megkedveltem ezt a fajta írásmódot, úgy éreztem, nagy önállóságot adott nekem az olvasmány értelmezésében. Mondatai egyszerűek, de ütnek!

A legelején fogalmam sem volt, mi fog kikerekedni az egészből. Hova, miért, hogyan mennek? Ugyanis a fő-főszereplő a tizenhat éves John Grady Cole nagyapja halála után a nála egy évvel idősebb barátjával, Rawlinsszal titokban átszökik Texasból a mexikói határvidékre szerencsét próbálni. Mindketten a felnőtté válás rögös útján haladnak. Munkát szeretnének vállalni a számukra új, ismeretlen világban. A két macsó lovon vág neki az útnak. Útközben hozzájuk csapódik egy nem annyira macsó, de szintén nagyon szerethető harmadik figura is. Blevins személye kétséges, eleinte nehezen találják meg vele a hangot, de később már ők hárman egy csapat, bár ez a harmadik fiú folyamatosan rájuk hozza a bajt. Például abban sem biztosak, lova lopott-e vagy sajátja?

Egy farmon kapnak munkát, ahol John Grady szerelembe esik Alejandrával, amely szerelem igencsak tiltott. Közben a rendőrség is feltűnik az esetlegesen lopott ló után szimatolva. A fiúk mindvégig kiállnak becsületük mellett, de ez vajon elegendő-e a vadnyugaton?

A vége azért felpörög, de csak amolyan McCarthy-s módon, hiszen számomra a könyv titka semmiképpen sem a gyorsan pergő eseményekben, leírásokban van. Kimondottan lassú folyású, nyugodt hangulata van. Elandalított, ugyanakkor letenni nem bírtam.

A western varázslatos, könyörtelen világába vitt el engem, teljesen szokatlan módon, de nagyon élveztem! A kedvenc könyvek között kap helyet!

A kép forrása: http://www.haziallat.hu/lovak-lovasok/lovas-videok/vadlovak-lovak-video-lo/2371/








5/5*

Magvető Kiadó, 2011
Fordította: Szentgyörgyi József
Eredeti cím: All the Pretty Horses
437 oldal
Erika
A regényben megelevenedett előttem egy család sorsán keresztül a XIX. és XX. századi magyar történelem az 1956-os forradalmat követő évekig. Leginkább három nő élete volt a középpontban, de minden Ilona, az állomásfőnök leányának születésétől indul. Már világrajövetele is előrevetíti boldogtalan életét. Illetve ki hogy fogja fel. Ő maga nem így látja.

Három generáció, három életút. Sok közük egymáshoz a vérségi kapcsolaton kívül nem nagyon van.

Ilona már gyermekkorában úgy érzi, hogy ő kiválasztatott valami nagy dologra, ő más mint a testvérei, más mint a többiek. Elmondható, hogy ő maga nem érezte egyáltalán szomorúnak a sorsát.

Leánya, Zita a húszas évek fiatal és mindenképpen lázadó generációját testesíti meg. Őt zártam a szívembe a leginkább. Annyira segítettem volna neki anyja helyett. A dühöm leginkább szikrákat hányt. Sokszor tűnik úgy, hogy megtalálja a boldogságát, hiszen az érzelmileg rendkívül irányítható lány egy jó szóért odaadja mindenét. Sajnos arra képtelen, hogy a fától meglássa az erdőt...

Gyermeke, Éva már jobban megtalálja helyét a világban. A regény színpompás, csillogó eseménydús korszakot ábrázol. Az olvasó nagyon sokféleképpen érzékelheti a Ferenc József császár korabeli Bécs, Budapest, Berlin, Szentpétervár városát. Elvezet bennünket a második világháború alatti Amerikába, s végül vissza a háború által megszabdalt Európába. A magyar származású író legsikeresebb könyve, a huszadik század epikájának egyik mesterműve.

Magyarország és Európa történelmét nagyon részletesen mutatja be a szerző a három generáció három asszonyának életén keresztül.

Ilona személyisége mindvégig nagyon vitatott volt előttem. Leginkább nem volt szimpatikus. Gondolkodtam, hogy vajon gond-e, hogy mindenképpen anyaként vizslattam az emberekhez, dolgokhoz való hozzáállását. Nem tudom, de mindegy, mert nem is ment volna másként. Egyszóval anyaként én el nem tudnám képzelni, hogy úgy reagáljak dolgokra, ahogyan Ilona, még a kor adott társadalmi elvárásai ellenére sem.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Terjedelme ellenére nagyon gyorsan faltam.

Hans Habe, alias Békessy János 1920-ban került családjával Bécsbe. 1929-től újságíróként dolgozik, itt használja először a Habe nevet. Bécsből tudósít magyar lapoknak, de Budapestre is gyakran visszatér. 38 regénye jelent meg, legtöbbje világnyelvre is lefordítva.

4,5/5

K.u.K. Kiadó, 2008
Fordította: T. Bíró Katalin
Eredeti cím: Ilona
784 oldal
Erika
Hűűű, gyorsan kell írnom róla, mert nagyon a hatása alatt vagyok. Már eddig is kifejtettem, hogy szeretem a skandináv krimiket, de azért várom, mikor merülnek le!? Eddig nem! :-) Pont fél órája tartottam az utolsó oldalaknál, akkor már azt hittem, hogy a frász tör rám az izgalomtól, amikor valaki a mellettem lévő ajtót elkezdte ököllel ütni. Na akkor csapott csak le rám az igazán nagy frász! Ezzel a nagyfokú izgalmat szerettem volna jelezni! :-)

Izlandon járunk egy fergeteges szülinapi partin, és egyszer csak feltűnik egy iciri-piciri lány, miközben valamit rágcsál. Azonosítás után kiderül, hogy emberi csont az a valami. Na már itt kivert a víz, de azért még a továbbiakban is szolgáltatott épp elég megrökönyödésre való okot a szerző.

Három nyomozót állítanak rá az ügyre, miután sikerül meghatározni a csonthoz tartozó további darabok, azaz a holttest maradványainak helyét. Ismét a régmúltba nyúlik vissza a történet. Több személy, család is szóba jöhet gyanúsítottként, már tényleg csak a nyomozókon múlik minden. Közben persze az ő életükbe is bele láthatunk, ők is küzdenek az elemekkel, magánjellegű problémáik vannak nekik is bőven.

Folyamatosan bontakozik ki előttünk a három szálon futó cselekmény. A kis mozaikdarabkák szépen sorban egymás mellé kerülnek, és természetesen most sem hagy minket megoldás nélkül az író.

Bepillantást ad számunkra Indridason az izlandi főváros árnyoldalaiba, a drogosok és családi drámák világába. A drasztikus családi bántalmazásról szóló részek eléggé nyomasztóak voltak, nagyon megviseltek. A szerző nem nagyon bánt csínján a mi lelkivilágunkkal. De persze ez is elősegítette a katarzist a történetben. Számomra rendkívül hihetetlen az a mértékű családon belüli elhidegülés, amivel nem most először találkoztam a skandináv krimisorozatok történetében. Gondolkodóba ejtett, hogy ez valóban jellemző a skandináv országokra vagy csak a képzelet szülötte a jelenség!?

Simán megmondom már akkor is, hogy skandináv krimiről van szó, ha nem látom a szerzőt, egyéb azonosító adatokat. Valahogy nagyon egyformák, de ezt nem hátrányként élem meg! Bírom őket nagyon! :-)

4,5/5

Animus Kiadó, Budapest, 2007
Fordította: Tótfalusi István
Eredeti cím: na ezt hagyjuk... (valami ilyesmi: Grafarbögn)
252 oldal
Erika
Megint beigazolódott, hogy ne ítéljek első olvasatra. Amikor megkaptam a könyvet, belelapoztam és egyből le is írtam annyival, hogy nagyon gagyi. Szerencsére mégis túllendültem a kezdeti előítéletemen. Nagyon-nagyon tetszett! Azt hiszem a könyv sava-borsa az írónő humorában van.

A történet maga szerintem viszonylag közhelyes, már számtalanszor olvastam önmagukat kereső, bizonyos életkorba lépő, mégis magukkal, társadalomban elfoglalt szerepükkel elégedetlen nők kalandos életmódváltásáról, utazásba való "meneküléséről".

Eleve a szingliség kérdése jó pár évtizede vitatott. Ki így, ki úgy fogja fel. Egyik oldal azt hangoztatja, hogy sok nő biztos, hogy nem vágyik többre, mint karrierjének építésére, annál szebb dolog nincs is a világon. A másik oldal pedig hazugnak nevezi ezt az álláspontot, mivel egy nő életében a legszebb dolog csakis a gyerekszülés, -nevelés lehet. Az most tök mindegy, hogy én melyik oldalon állok, viszont nagyon szimpatikus volt, hogy Fraser bevállalta, és igenis kiállt amellett, hogy nagyon is szeretne családot, gyerekeket.

Az ő esetében a dolog azért nem ennyire egyszerű. Túl egy rossz házasságon és a váláson, negyven éves korára jut el oda, hogy nem tudja, mit kezdjen magával. Vívódása nem kicsi, mivel abszolút megalapozott háttere, egzisztenciája van, akkor utazik a nagyvilágban, amikor csak akar és ahová csak szeretne. Valljuk be, erre a gyermek/ek születése után vajmi kevés esély van.

Férfiak ugyan vannak Laura életében, de csak olyan "kutya vacsorája" módon. Egy stabil pontnak mondható szeretője - akivel a világ különböző pontjain randizgatnak - szintén megállapodik más nő mellett, úgyhogy az is ment a levesbe. A jövőben egyedül vág neki a világnak, az idő pedig egyre sürgeti. Rájön, hogy addig semmiképp nem tud dönteni, megállapodni, amíg a belső egyensúly, harmónia nem jön létre. Nyugalmát, önbizalmát keresi mindenhol, próbálkozik ő mindennel, sokszor nem kis veszélybe sodorva magát.

Amint az elején is írtam, a humora nagyon megfogott, amely megfelelő mértékű öniróniával, önkritikával van megspékelve. De szerintem őt is sokszor ez segíti át a különböző, nem kevés krízisen, ami kijut neki. Kíváncsi vagyok/leszek, merre vezet az útja a magánéletben!?

Egyébként Laura Fraser jelenleg San Franciscóban él, a Berkeley egyetemen újságírást tanít. Az Itáliai affér önéletrajzi ihletésű első regénye, amit szintén szeretnék beszerezni.

4,5/5

Tericum Kiadó, 2011
Fordította: Barta Judit
Eredeti cím: All over the map
298 oldal
Erika
Én, aki nagy receptgyűjtő, gasztronómiai műsorfaló vagyok, egy nem mindennapi, de nagyon érdekes válogatással találkoztam a könyvnek köszönhetően. Leginkább gasztronómiai történetként jellemezném az írást, amelyben húsz ismert ember akár fontos életszakaszához kapcsolódó, de sokszor kedvenc ételeiről esik jó pár szó. Egészen az ókortól Napóleonon át Marilyn Monroe-ig veszi számba a szerző a legendás alakok kedvenceit.

Caldwell nem mellékesen mesterszakács, saját magát is a történelem séfjének nevezi. Most kutatásainak eredményét vetette papírra, megtűzdelve jócskán történelmi háttérrel is. Gondolkodtam, vajon mi vezérelhette a könyvben megjelenő híres-hírhedt személyek összeválogatásánál, de talán ez nem is lényeges. Pont a sokszínűsége miatt volt amolyan pikáns (ha már a gasztronómiánál tartunk) a könyvet lapozgatnom, akár évszázadokat is átugorva egy-egy fejezet váltásakor.

A cím nem feltétlenül fedi a valóságot, mert általában nem a szó szoros értelmében vett utolsó vacsorákról van szó benne. Elsősorban tényleg a könyvben szereplő személyek kedvenc ételeivel találkozhatunk. Azon túl, hogy néha elég bizarr receptek tűnnek fel, az adott emberek életéről, életének egy-egy mozzanatáról tudhatunk meg plusz információkat. Sokszor az adott ételhez fűződő, sokszor tragédiákba torkolló történeteket ismerhetünk meg.

Megtudhatjuk például, hogy Kleopátra a "híres" szexuális vonzereje mellett milyen ételekkel bűvölte el a kor nagy hadvezéreit? Milyen finomsággal próbálta Bobby Kennedy-t visszahódítani Monroe vagy éppen mit fogyasztott Marengónál Napóleon, esetleg mit evett Raszputyin, de a szerencsétlenül járt Titanic utolsó menüsorát is megismerhetjük.

Minden fejezet egy idézettel indul, magától az adott hírességtől, majd 1-2 oldal életrajzi jellegű írás is található, tényleg emészthető, egyáltalán nem száraz módon. Pont arra elegendőek, hogy még inkább felkeltsék az érdeklődést az emberben a téma további boncolgatására.

A szerző a régmúlt, néha igen avitt recepteket valamelyest modern köntösbe "öltöztette", így saját magunk is könnyedén elkészíthetjük őket, ha kedvünk szottyanna rá. Szóval modernizálta őket. :-) Egyértelmű, hogy ha pl. spagettit fogok húsgombóccal enni, mindig Elvis jut majd eszembe. De Napóleon gesztenyelevesét is mindenképpen ki fogom próbálni! :-)

(A könyvben szereplő személyek: Edward John Smith kapitány, Martin Luther King, Bonaparte Napóleon, Nagy Sándor, Diana walesi hercegnő, John F. Kennedy, II. Montezuma, Raszputyin, Kleopátra, Horatio Nelson admirális, Abraham Lincoln, Leónidasz, spártai király, Ernst Lehmann kapitány, Elvis Aaron Presley, Lord Frederick Chelmsford, Gaius Julius Caesar, George Armstrong Custer, Adolf Hitler, Marilyn Monroe, James Cook kapitány)

4/5

Athenaeum Kiadó, 2011
Fordította: Hegedűs Ildikó
Eredeti cím: Their Last Suppers
247 oldal