Amikor a szerző másik magyar nyelven megjelent regényét, a Papírsárkányokat olvastam, még nem írtam blogot, így nagyon nehezen tudnám összefoglalni bárkinek is részletesen, miről is szól. Viszont a hangulata, érzések, gondolatok megmaradtak bennem, ráadásul kedvenc is lett a könyv. Most ugyanezek az érzelmek köszöntek vissza.

Az elég közhelyes lenne, hogy jól ír Hosseini, de olyan mély szálakat ráncigál az ember belsőjében, hogy alig tud a könyvtől szabadulni. Nem is nagyon akar, legalábbis én nem. Pedig nem egy vidám történet. Az előző sem volt az, de ettől még nagyon szép.

Afganisztán embertelen világában járunk a 80-as évek környékén, ahol a vallás, a kultúra következtében a női nem egy másod-, ha nem többed rangú létezési forma, de akár áldozatoknak is hívhatnám őket, ahol a nők ki vannak téve a férfiuralom borzalmainak. Marjam és Leila története ez, akik bár különböző háttérrel rendelkeznek, sorsuk mégis szorosan összekapcsolódik egy ponton, és onnantól kezdve el sem válnak egymástól.

Ami azonos bennük, az az, hogy mindketten a társadalomból kivetett nőkké válnak, muszáj belehelyezkedniük egy olyan, szinte azonos szerepbe, amelyet nem ők választottak, és nem is változtathatnak meg, hacsak... Bár Leila születésétől fogva szerencsésebb helyzetben volt, Marjam helyzete már onnantól fogva is számkivetett. Sorsuk összefonódását szeretteik, védelmezőik elvesztése okozza. Kapcsolatuk az idő múlásával - annak ellenére, hogy korban anya és lánya lehetnének - inkább barátságnak mondható.

A két nő jellemrajza is, mint egyébként minden más, nagyon mélyen, részletesen van ábrázolva. Sajnos elég jól ahhoz, hogy tökéletesen beleélje magát az ember a helyzetükbe, de akár az adott politikai, erkölcsi állapotokba is.

Ismét gyönyörű szép írást olvashattam, egyben félelmetes képet kaptam ismételten Afganisztán mindennapjairól, ahová őszintén szólva egyáltalán nem vágyom még a mai napon sem.

Bár nagyon régen olvastam a Papírsárkányokat, felrémlettek párhuzamok a két regényben. Az két fiú barátságáról, szinte már testvéri kapcsolatáról szól, amelyben szintén a túlélésért küzdenek mindhalálig. Borzalmas belegondolni, hogy ezek a történetek nem biztos, hogy fikciók. Ki tudja, megszámlálható-e, hányszor játszódtak le hasonló történetek?