Ismét egy lépés a fogadalmam elérésében, hogy minél több klasszikust olvasok. Zolával az első találkozásom a Hölgyek öröme c. könyvénél volt, ami nagy kedvencem is lett. A Nana első sorainál is egyből ráismertem a már megismert stílusra, bár a mondanivaló, a hangulat sokkal nyomasztóbb.
Nana személyét valós személy ihlette, aki nem más, mint a párizsi Variétés színház ünnepelt sztárja, Anna Judic. Az ő nem éppen csipkés életviteléről Zola sok szóbeszédet hallott, így íródott meg a Nana. A könyv a Rougon-Macquart kilencedik kötete, amely az 1870-es években indult útjára, és egy család társadalmi helyzetét hívatott bemutatni a második császárság idejéből.
Aki olvasta a Patkányfogót, annak nem ismeretlen Nana személye, aki Gervaise és Coupeau lánya és igen korán, gyermekkorában prostituálttá válik. Nagyon fiatalon szerződik el a Variétés "színházhoz", ahol megkapja a La Blonde Vénus címszerepét, és ahol egyáltalán nem fontosak a színészi ismeretek, a tehetség. Fő, hogy erotikától duzzadó testtel rendelkezzen valaki, és az egyébként rendetlen, zajos közönséget egy pillanat alatt néma csöndre kényszerítse csupán a színpadra lépéssel. Nanában az utóbbiak közül szinte minden megvan, a tehetségre semmi szükség.

Próbáltam megkedvelni ezt a nőt, de sehogyan sem ment. Nemcsak az eleve meglévő előítéletem miatt a "szakmájával" kapcsolatban, de egész lénye, természete mélységesen tenyérbemászó volt. Életmódja nyilván nem a szépsége maradandóságának kedvez, úgyhogy amikor leáldozóban van szerencsecsillaga, adósságai újból megjelennek, hajnalcsillaga hamar lehullóágba érkezik.
A züllés története ez a kurtizánok világából, szinte szívem lenne azt mondani, hogy megérdemelt véggel.
Eddig nem ez a kedvencem Zolától, de az kétségtelen, hogy örök érvényű klasszikus.
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2008
Fordította: Vajthó László
Eredeti cím: Nana
394 oldal
Megjegyzés küldése