Szakadó esőben álltam neki az olvasásnak, de pár perc után megszűnt a körülöttem lévő világ, belesüppedtem ebbe a nagyon édes, nagyon egyszerű, kedves történetbe. Nagyon kevés negatív kritikát olvastam róla, és általában az volt az indok, hogy kiszámítható, meglepetések nélküli. Valóban az első oldalak után könnyedén fel tudjuk vázolni az egész történetet, a regény befejezése nem kérdéses, de szó sincs róla, hogy ebben rejlene a bája. Én valahogy végig egy Audrey Hepburn-féle regénybe képzeltem magam, vele a főszerepben. A másik varázsa pedig Párizs, ahová nekem mostanában minden utam vezet. Remélem, hogy nemsokára nemcsak képzeletben szárnyalok oda. Mert az nem lehet véletlen, hogy talán ez az ötödik könyv, amit csak úgy, gondolkodás nélkül lekapok a polcról, és persze hogy Párizsban játszódik. Szóval akkor vannak véletlenek vagy nincsenek? :D

Szóval adva van egy minden ízében véletlennek tűnő (attól függ, ki honnan nézi) csavar, amikor is Aurélie Bredin betér egy kis Szent Lajos-szigeten található könyvesboltba. Épp egy nagy traumán esett át, szíve összetörve, maga sem tudja mit keres ott. De talán az őt üldöző rendőr keze is benne van a dologban. Ott áll ázott madárként a pici, kaotikus könyvesboltban, és rövid nézelődés után kezébe akad A nő mosolya című könyv. Ha hallja azt a belső hangot, ha nem, ezt viszi haza, és ez bizony már nem lehet a véletlen műve. Egy éjszaka alatt kiolvassa, és döbbenten eszmél rá, hogy ez a történet minden kétséget kizáróan saját magáról és arról a kisvendéglőről szól, amit apja halála után megörökölt. Tévedésről szó sem lehet. Az író neve, de még a fényképe is ismeretlen számára, de az biztos, hogy tudni akarja, mikor, hogyan találkozhatott vele. Merthogy találkoztak, az biztos.

Kisebb nyomozásba kezd, feledve azt a csalódást, ami a könyvesboltba űzte, és eljut a könyv kiadójának főszerkesztőjéig, aki  bárdolatlan modorával nem lopja be magát főhősnőnk szívébe, sőt. Ígéreteket próbál kicsikarni a férfitól, hogy eljuttatja levelét a szerzőhöz, de nem sok reményt fűz hozzá annak reakciója láttán.

A küzdelmet nem adja fel, mondhatni minden falon átmegy, és egyszer csak nincs mit tenni, ott áll a kész tények előtt!

Természetesen van főhősünk is, aki azért persze, hogy előkerül a történetben, és hát az én fóbiás bajusz-, szakállutálatom is teljesen dugába dől, hiszen rendkívül vonzó ez a jómadár.

Humorban bővelkedő, igazi kis kincs volt nekem ez a könyv. Utólag is mosolyt csal az arcomra, nem hiába a sokat mondó cím! :D