Kezdtem már türelmetlenkedni, hol a következő Picoult könyv, de aztán lenyugodtam, amint a kezemben volt. :D

 

Azzal semmi újdonságot nem árulok el, hogy Picoult mindig valamibe nagyon mélyen belenyúl, aztán ott addig tekeri, facsarja, amíg mindent ki nem zsigerel belőle. Nem is nagyon tudnék olyan szerzőt említeni a repertoáromból, aki ennyrie alaposan, hihetetlen felkészültséggel nyúl egy-egy témához. Milyen tételeket dolgozhatott ki az iskoláiban??? Biztos tőle nyúltuk volna le őket! :D

 

A mostani téma nagyon leegyszerűsítve a szexuális erőszak. Azért írtam, hogy leegyszerűsítve, mert számtalan más, fontos erkölcsi, társadalmi kérdést is érint, mint mindig! Szó van itt a szülő-gyerek, diáktársak és szerelmek közötti kapcsolatokról, de az idegen társadalomba való beilleszkedés nehézségeiről is. És ezek sem kispiskóta témák, főleg Jodinak.

 

Majdnem úgy kezdtem, hogy Trixie-t apja egyedül neveli. Pedig nem! Legalábbis papíron nem. A mindennapokban viszont ő az, aki mindenféle szükségletéről - legyen az érzelmi vagy fizikai - ő gondoskodik. Az anya el van tűnve az életükből. Velük él, minden nap hazamegy, de különösebb kapcsolata nincs a családjával.

 

Trixie apja, Daniel egyedüli fehérként nőtt fel egy eszkimó faluban, ami nem tette könnyűvé az életét, főként gyerekként. Mindenféle kiközösítéssel, megbélyegzéssel kellett együt élnie, viszont ez annyira megacélozta őt, hogy a későbbiekben bármilyen nehézséget is hozzon útjába az élet, méltó módon tűr.

 

Feszültségeit, örömeit a papírlapon vezeti le, mivel nagyon elismert képregényrajzoló. Szereti is, meg is élnek belőle, úgyhogy hasznos dolog ez az életében.

 

Első helyen természetesen a lánya áll, akivel kicsi kora óta nagyon szoros a kapcsolatuk. Ám a kamaszkorba lépve egyre inkább távolodik tőle, és ezzel a szokatlan helyzettel nem nagyon tud mit kezdeni. Felesége már régesrég eltávolodott tőle, pedig a mai napig mérhetetlen szerelemmel szereti.

 

Magányosságában és szeretetéhsége közepette az egyik randijáról Trixie összeomolva ér haza. Megerőszakolták. Méghozzá a barátja, akibe hosszú idő óta szerelmes.

 

Innentől kezdve elkezdődik a boncolás! Az emberi jellemek, kapcsolatok, érzések, indokok, cáfolatok mind-mind górcső alá kerülnek. És persze mi is elkezdünk rágódni, milyen állásponton is vagyunk?

 

A téma aktuális, tekintve a világban az elmúlt évben történt botrányokat. Szexuális visszaélésektől volt hangos a nemzetközi és a hazai sajtó is. Érvek-ellenérvek kerültek felhozatalra, heves viták folytak és folynak arról, mikortól is erőszak az erőszak? Mi tartozik bele? A nő tehet róla akár egy kihívóbb ruhadarab viselése miatt? Vagy egy egyszerű flörthelyzet felhatalmazást ad bármelyik nem számára, hogy beleegyezés nélkül birtokba vegye a másik testét?

 

Aztán fontos kérdés még, hogy mire elegendő Daniel figyelme, szeretete, ragaszkodása, amit Trixie egész kiskora óta biztosított számára? Kihúzza őket a bajból? Illetve a baj már megtörtént, de elég erős-e ez a kapcsolat ahhoz, hogy átsegítse őket a traumán, hogy valaha még egészséges lelkületű életet tudjanak élni!?

 

Daniel is megsérült. Hogyne sérült volna, hiszen a gyermekét bántották! Vagy hazudik a lány? Létezik, hogy akiről azt gondolta, minden gondolatát, mozdulatát kiismerte, mindenkit átvert? A bizalom végtelen? Akkor is, ha bizonyítékok vannak a másik oldalon is?

 

Picoult sosem hagy minket kényelmesen hátradőlni, nem hagy ellustulni minket. Folyamatosan járatja az agyunkat, rákényszerít, hogy valamelyik oldalra odaálljunk és döntsünk, a mi életünkben mi a fontos, hogyan cselekednénk? Fontos ez.

 

Továbbra is rajongó maradok!