Ó, hát ezt a könyvet nagyon régen fejeztem be, és emlékszem, akkor félreraktam, mert annyira letaglózott a drámaisága.

Az első észrevétel természetesen az volt, hogy mennyire érződik a másfajta kultúra ezen az íráson. Nagyon szokatlan volt, bár rögtön magamévá tudtam tenni.

A 69 éves Szonjo szó szerint egyik pillanatról a másikra eltűnik a szöuli pályaudvaron férje mellől. Egyértelműen felelőssé tehető a demencia is az idős hölgy eltűnése kapcsán, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre több rejtély lát napvilágot, ezzel együtt egyre több kérdés merül fel az egész családban, amelyek szintén okozói lehetnek a rejtélyes eltűnésnek.

Vajon az édesanyjuk, párjuk valóban csak az az egyszerű, visszahúzódó, mindenkiről gondoskodó családtag volt? Vagy volt egy sűrű függöny a szemük előtt, amit ha elhúztak volna, minden mostani kérdésükre választ kapnának? Talán még arra is, hogy hol van most az anyjuk?

Tény, hogy a nő tartotta össze az egyébként széthullásra ítélt családot, ő volt az egész rendszer mozgatórugója. Mióta eltűnt, mindenki keresi önmagát és persze a nőt is.

Szinte minden szereplő szemszögéből megismerhetjük a történetet, és az ilyen fajta leírásokat én nagyon szeretem, mert véleményt is sokkal másképpen és hát nehezebben is tudok alkotni egy-egy szereplőről.

Érdekes volt egy távoli kultúrába belecsöppenni, ráadásul egy tragédián keresztül. Koreai szemmel nézni bele a problémákba, az anya-gyerek, anya-férj kapcsolatokba nem volt könnyű, pedig ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint pl. mi európaiak, mégis ott az a bizonyos esszencia, ami "más"sá teszi. Aztán még az is ott van, hogy az ember elkezd gondolkodni a saját életén, hogy anyaként én milyen vagyok? Jól csinálom? És gyerekként milyen vagyok? Jól csinálom?

Nagyon szereti az egész családom az állatokat, de nem nagyon vagyunk valami nagy "kutyások". Semmi bajunk velük, de nincs óriási szerelem, mint ahogy ezt nap mint nap látom ismerősöknél. Pont emiatt úgy gondoltam, hogy ez a könyv inkább a rajongótábornak való, úgyhogy teszegettem jobbra-balra. Leginkább kisfiam miatt kezdtem el, neki keresem folyamatosan az olvasnivalót, és utólag belátom, hogy kár volt halogatni.

A főszereplő kutyus négy életen keresztül mutatja be a kutyák életét, különböző körülmények között. Mindig más fajtájú kutyaként éli meg a mindennapokat, és a lényeg, hogy mindig más szituációba csöppen. Hol kóbor kutyaként tengődik a családjával, hol egy szerető családhoz kerül, hol kegyetlen emberek karmai között találja magát.

Mindvégig egy kérdés, a NAGY KÉRDÉS lebeg a szeme előtt, hogy mi végre született meg, pláne négyszer!? Úgy gondolja, hogy célja van a feljebbvalónak azzal, hogy mindig "vissza"születik erre a világra, bár minden élete után úgy érzi, hogy megtett minden tőle telhetőt. Kimentette a gyerekeket a vízből, vidámságot fakasztott ott, ahol már reménytelen volt minden próbálkozás. Ezért nem is érti, hogy mi jöhet még? Mégis úgy látszik, folyamatosan tartogat számára valamit a sors.

Furcsa volt egy kutya szemszögéből nézni a történteket, vagy akár minket, embereket, bár azért nem nagyon lepődtem meg dolgokon.

Minden búcsúzás nagyon fájdalmas volt, és bár néha szégyelltem a szentimentalizmusomat, főként, hogy egy ifjúsági regényről van azért szó, akkor is kicsordult a könnyem itt-ott. :D

Annak ellenére, hogy még a legkisebb mértékben sem hiszek a lélekvándorlásban, ettől elvonatkoztattam, szerettem nagyon a könyvet, és remélem, hogy a kisfiú, akinek szántam, hajlandó lesz elolvasni!!!

Szokatlan (vagy nem annyira?) módon a 11 éves Tom édesanyjával egy lakókocsiban él. Joss, az anya nem éppen a gondoskodás mintaképe, a gyereket tulajdonképpen a természet és a szerencse neveli. Betudható ez a lány fiatalságának is, amit szeret is kiélvezni. "Otthon" szinte sosincs, Tom sokszor a saját anyjáról is maga gondoskodik.

Egy ekkora kisfiú hogyan is tudja fenntartani magát? Lopásból. Máshogyan nem megy. A szomszédba jár zöldségért, egyéb élelemért, amit azok észre is vesznek, de nem vált ki belőlük megbotránkozást, sőt. Sokszor már ők maguk helyeznek ki a fiúnak "ajándékokat". A megszerzett paradicsommal, krumplival, répával elvan egy ideig a fiú, aztán más kertbe is kénytelen bemenni.

Az egyik szomszédos udvarban egy idős, magatehetetlen nőt talál a földön fekve, akinek gondolkodás nélkül a segítségére siet. Az idős hölgy nem tesz fel kérdéseket, csak egyszerűen hálás a fiúnak. Valami barátságféle alakul ki kettejük között, mert innentől kezdve nap mint nap találkoznak, a nő távollétében pedig Tom maga gondozza a házat, a kertet.

Ahogy halad előre a történet, egyre inkább megismerhetjük a szereplőket, kezd átalakulni a véleményünk, és a kezdeti előítéletek kezdenek enyhülni.

A könyv rendkívül megrendítő, másrészt szól a hihetetlen szeretetről is. Kellett is a szeretet ehhez a történethez, másképp nem lehet feldolgozni. Szívmelengető emberi sorsok vannak itt csokorba kötve. A hitet erősíti meg az emberben, hogy mindenhonnan van visszaút, akármilyen lentről is fel lehet bukkanni ismét a felszínen.

Nagyon sejtelmesen kezdődik a történet, és meg is illetődtem kissé, hogy miféle könyvbe botlottam. Bevallom, kimaradtak eddig Martin könyvei, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Aztán szép lassan kitisztul a kép, világossá válik a helyzet bonyolultsága. :D

Katie Quinn egy sokszorosan díjazott, ünnepelt színésznő, akinek ugyan kívülről az élete csupa csillogás, fényűzés, ám ahogy ez a való életben is lenni szokott, a valóság egészen más. Katie többször kísérelt meg öngyilkosságot sikertelenül, a következőnél már biztosra akar menni, pontosan eltervezi azt.

Egy másik szálon megismerhetünk egy furcsa, magának való férfit, akinek még a nevét sem igazán tudjuk. Ő sincs a topon lelkileg, de legalább ő az elszigeteltség ellenére értelmes elfoglaltságokat talált ki magának, mindemellett valamiféle spirituális magasságokba próbál emelkedni, amiben ő jól elvan, csak hagyják békén.

Ezt a két embert egy pap, Steady Capris hozza össze, bár ez számukra inkább véletlennek tűnhet.

Egy újabb sikertelen öngyilkosság után a pap szívességet kér a férfitől. Rejtse el a nőt a reflektorfények elől, hogy új életet tudjon kezdeni, addigi életét maga mögött tudja hagyni. A rejtelmes férfi "otthonában", a floridai lápvidéken bújnak meg, ahol meg kell küzdeniük nemcsak egymás furcsaságaival, jellembeli különbségeikkel, hanem a komforthiánnyal is, amely persze a fényűzéshez szokott színésznőnek hiányzik.

Vajon sikerül-e eltüntetni a külső és belső sebeket? Az élet nagyon kiszámíthatatlan tud lenni, sosem tudhatjuk, honnan jön a segítség, és hogy vajon felismerjük-e, amikor ott dörömböl az orrunk előtt?

Mindkettejüknek befejezetlen ügyük van ebben az életben, a történet megíratlan, be kellene fejezni, de nem mindegy hogyan...

A végén egy picit, mintha Coelho lépett volna az arcomba, de azért nem volt vészes! :D Több könyve is várakozik még otthon, a közeljövőben tervezem is elővenni őket.

Sikeresen függővé tettem a gyerekeimet is. Ez is volt a cél, úgyhogy nem is panaszkodok. Kicsi koruk óta volt otthon pár kötet a sorozatból, de valahogy mindig elcsusszantunk mellettük, annak ellenére, hogy mindig is rajongó voltam. Most viszont olyan szinten kattant rá az egész család, hogy nem győzöm beszerezni a hiányzó darabokat.

Aki ismeri, szerintem nem nagyon kell bemutatni ezt a kedves kis párost, Pettsont és Finduszt. Habár egy magányosnak tűnő tanyán éldegélnek ketten, valahogy mindig olyan kalandokba keverednek, amin tényleg csak szórakozni lehet. Fantasztikusak a rajzok is, a történetek is, na... Úgy tökéletes mindegyik, ahogy van!

"Rosszkedvem van és nyugalmat szeretnék! - fakad ki egy őszi reggelen Pettson. Findusz rögtön azon kezd morfondírozni, mivel is vidíthatná fel morcos gazdáját. Elmehetnénk horgászni - javasolja végül -, attól biztos jókedved lesz. Pettson azonban nem akar kimozdulni. Kint minden hideg és nyirkos, pedig fel kéne ásni a krumpliföldet, és a tüzelő is elfogyott. Ám a kandúrt nem akármilyen fából faragták: kitalálja, mitől múlik el az öreg rosszkedve, sőt talán még arra is sikerül rávennie, hogy munka helyett vele játsszon..."

"Amióta Caruso, a kakas betette a lábát a baromfiudvarba, Pettson és Findusz háza táján már semmi sem olyan, mint korábban. A tyúkok rajongással veszik körül a kakast, aki mind küllemével, mind hangjával elkápráztatja őket. Régi játszótársukról, a kandúrról tudomást sem vesznek többé. Findusz nem érti, hová tűnt az udvar megszokott békéje, hol vannak a régi szép idők. Hogy lehet, hogy ezek az ostoba tyúkok így odavannak egy kakasért? És akkor még ott a kukorékolás! Pettsonnak és Findusznak már egy nyugodt perce sincs, mert a kakas napról napra hosszabb és hangosabb áriákkal szórakoztatja rajongótáborát. A kandúr minden furfangosságát latba veti, hogy leszoktassa Carusót a fülsiketítő dalolásról..."

General Press Kiadó

Két barátnő élvezi az életet kart karba öltve. Talán egyiküknek egy kicsit nehezebb, mivel Lily inkább Budgie amolyan gyertyatartója. A dicsőség mindig az övé, Lily mellette árnyéknak tűnik. Ez természetükben is jócskán megmutatkozik, hiszen amíg Lily egy visszafogott, természetes, kedves lány, a másik egy hivalkodó, fennhéjázó, nagyvilági nő, akinek minden kell bármi áron. Tulajdonképpen ez így mindkettejüknek megfelel, nincs is ezzel semmi gond.

Egy napsütéses napon Budgie elrángatja Lilyt egy sporteseményre, ahol meglátja Nicket, és abban a pillanatban el is kezdődik valami, ami megváltoztatja mindenki életét.

Lily és Nick már a házasságot tervezik, óriási és őszinte a szerelem, amikor történik egy tragédia, ami után hosszú évekig nem látják egymást. Amikor ismét találkoznak, Lily számára óriási meglepetéseket tartogat ez az esemény, innentől kezdve kérdések, rejtélyek sora merül fel, amelyeket először próbál elnyomni magában, de egy idő után már nem tud küzdeni az árral. Muszáj, hogy a titkokra fény derüljön, másképp nem tudja tovább folytatni a nyugodt, bár homokba dugott fejjel élt életét. Kénytelen szembe nézni nem is egy olyan dologgal, amiből egy is elég lenne.

Nagyon érdekes volt végigkísérni egy barátság, ilyen-olyan szerelmek különböző állomásait. Mit bír ki egy kapcsolat, mit tehetünk bele és mit vehetünk ki belőle büntetés nélkül. Nagyon sok - talán néha igen közhelyes, de hasznos - tanulság derül ki a történet során.

Lekötött mindvégig, izgultam mindenkiért, akiért kellett, szörnyülködtem mindenkin, aki megérdemelte.

Igazi nyári, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas könyv. Én bírtam volna még tovább is! :D

Egy perzselő nyár alatt mennyi minden képes megváltozni...

Egy kezemen meg tudom számolni azokat a könyveket, amelyek ilyen hatással vannak rám. Külön kis rész van elkülönítve nekik a polcon, ott tartom őket nagy-nagy becsben.

Erre a történetre nekem most olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Hitet, erőt, örömöt adott.

Reuben Land, a tizenegy éves, súlyosan beteg kisfiú vezet végig minket a történeten. Tanúja mindannak, ami miatt ez a könyv annyira szép, szomorú és vidám is. Bár a fiú egész családját mélyen a szívünkbe zárjuk rögtön az első pillanattól fogva, Reuben az, aki a legbelsőbb bugyrokba is beférkőzik.

Édesapjuk, Jeremiah egyedül neveli három gyermekét nagyon nagy békességben, szeretetben. A hit, az ima ereje mindennaposak az otthonukban, anélkül szó szerint lélegzetet sem tudnának venni. Nincs szükségük hatalmas vagyonra, szerény körülmények között is boldogok, csak a békességüket ne zavarják meg. Ám ez az álmuk darabjaira hullik, amikor önhibájukon kívül olyan esemény részesei lesznek, aminek következtében az egész életük gyökerestül felfordul, a család szétszakad.

A család, hogy a törvény elől menekülő legidősebb fiút, Davyt megtalálják, útra kel, átautózzák Dakotát, nyomukban az FBI-jal. Hitük mindvégig töretlen, bár sokszor nem értik apjuk döntéseinek miértjét.

Egy családi drámának olyan módon lehetünk tanúi, hogy mindvégig csodálhatjuk az összetartozást, azt a spirituális jelenlétet, ami folyamatosan körbeveszi őket, bármi is történjék. Apróbb és nagyobb csodák szemtanúi lehetünk, amelyeket azon nyomban el is hiszünk, és azt is, hogy azok a mi életünkben is bármikor megvalósulhatnak.

Ez Enger első könyve, és hát ennek fényében még hangsúlyosabban írom azt, hogy döbbenetesen jó. Mindenféle versenyben megállná a helyét. Az érték pedig, amit közvetít, ahogy közvetíti, vitathatatlan.

Charlestonban járunk a 19. század elején, amikor még dúl a rabszolga kereskedelem, bár már egyre inkább felüti fejét az ellenzők heves tiltakozása, a felszabadításért folyó küzdelem zaja.

Egy rendkívül tehetős családnál szolgál Hetty is szobalányként, de a dac, a helyzete ellen való lázadás folyamatosan felszínre tör gyermekkora ellenére is. A gazdák lánya, Sarah tizenegyedik születésnapjára Hettyt kapja meg ajándékba, bármennyire is tiltakozik ellene.

Mivel az ajándékot visszautasítani nem tudja, Sarah egy napon meggondolatlan, bár őszinte ígéretet tesz Hetty anyjának, hogy minden erejével azon lesz, hogy a fiatal rabszolgalányt minél hamarabb felszabadítsa. A körülményekhez képest így sincs annyira rossz dolga Hettynek, mint sorstársainak, hiszen Sarah minden segítséget megad neki a tanuláshoz, hatalmas kíváncsisága kielégítéséhez. Teljes jogú társként, szinte már-már barátnőként tekint rá. Aki inkább gátat szab ennek a nem szokványos kapcsolatnak, az pont Hetty, a rabszolga.

Ahogy telnek az évek, úgy formálják egymást. Közben mindkettejüknek megvan a maga keresztje, nézőpont kérdése, hogy mikor melyiket látjuk szörnyűbbnek. Mindketten egyenes, merész egyéniségek, és nem kell sok idő, hogy erre rájöjjenek és használni, kihasználni is tudják adottságaikat.

Gyönyörű könyv! Nemcsak a történet miatt, hanem a jellemábrázolások, karakterek miatt is. Azt gondolom, hogy sok ilyen történetre van szükségünk, mert talán nemcsak az ő személyiségük változott meg az évek során, hanem ránk is nagy hatással lehet itt a 21. században is.

Én azt hiszem, hogy bevettem őt a kedvenc íróim körébe!

"Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket.

A régi időkben, még a nagypapák gyerekkorában ismert volt egy recept, amelyre ma már alig emlékeznek. A három jó barátra vár az az izgalmas feladat, hogy átkutatva az erdő elhagyott ösvényeit, rejtekhelyeit, megtalálják a kincset érő receptet, hiszen csak így kóstolhatják meg a világ legfinomabb limonádéját."

Fordította: Szabó T. Anna

"A két kisegér, Sajti Pajti és Hüvelyk Matyi egy nap úgy döntenek, hogy meglátogatják a gyerekszobában álló csodálatos babaházat. Ott ugyanis minden egér nagyságú, ráadásul terített asztal várja őket. Csakhogy a feltálalt ételek furcsamód mind ehetetlenek.

A film alapjául szolgáló három regényt egy kötetben vehettem kézbe Kyril Bonfigliolitól. A történet Charlie Mortdecairól, a középkorú, kissé elhízott műkereskedőről szól, akit szerintem a világon legalkalmasabb színész alakított a filmben.

A nagyon könnyed, néhol kusza események láncolatában Charlie egy furcsa akcióba kezd egy rendőrfelügyelővel való találkozás után. A kuszaság miatt sokszor a saját nevemet sem tudtam volna megmondani, nemhogy miről szól a történet, ki kinek a kije, és miért az van, ami? :D De azért röhögtem én mindenen.

Az tuti, hogy ez a szélhámos Charlie léptem-nyomon átveri a rendőröket, a célja pedig nem más, mint hogy egy Goya festményt külföldre csempésszen.

A trilógia első részében többet megtudhatunk erről a bizonyos Goya képről, a második részben Mortdecai feleségül veszi szerelmét, aki maga sem százas. A harmadik részben pedig feleségével egy brit szigetre költöznek, ahol újabb nyomoznivalója akad Charlie-nak, hiszen rá kell jönnie, ki az az elvetemült, aki éjszakánként nőket erőszakol meg saját házukban.

Ez az egyszerű szélhámos tényleg csak egy "nyomorult" képet szeretne a magáénak tudni, ennek ellenére komplett titkosszolgálatok vannak a nyomában, belekeveredik mindenféle balhéba.

Nyári olvasmánynak kitűnő, fanyar humort kedvelőknek nagyon ajánlom!

Webb könyvei is olyanok, hogy szinte rá sem nézek a fülszövegre, anélkül is kellenek nekem. Ha pedig még a borítókat is meglátom...

Jelen történet főszereplője a hamvas leánykort már túllépő, ám még mindig nagyon csinos Rachel Crofton, aki nevelőnőként dolgozik, és már sok esélye nincs megfelelő házasságot kötni. Nagyjából beletörődött sorsába, azonban Richard Weekes, a jóképű borkereskedő feltűnik a színen, ráadásul házassági ajánlatot is tesz. A lány tudja, hogy nem tétovázhat, ez az utolsó esélye, így hát igent mond.

Megköttetik a házasság, ám hamar kiderül, hogy nem minden fenékig tejfel. Miközben a lány gondolatai folyamatosan akörül forognak, hogy feledhetné el a sok tragédiát, amit átélt addigi élete során, több furcsaság tűnik fel férjével és annak titokzatos ismerőseivel kapcsolatban. Ráadásul a férfi egyre később és egyre kapatosabban jár haza, nem ritkán kezet is emel feleségére.

Tartozásaik egyre növekszenek, így jól jön az az állásajánlat, amit Rachel kap Mrs. Alleyn-től, aki társalkodónőként alkalmazza őt súlyosan beteg fia mellé. Jonathan Alleyn és a nő első találkozása félelmetesre sikeredik, de Rachelt nem olyan fából faragták, akit szimpla fenyegetéssel el lehet tántorítani eredeti céljától.

Egyre több rejtélyes dolgot tud meg férjéről és munkaadói kapcsolatáról, ezzel együtt egyre több lesz a kérdés is, amelyekre választ szeretne találni.

Vajon be tudnak gyógyulni azok a sebek, amelyek már olyan mélyek, hogy gondolkodni sem tud tőlük az ember? Vajon újra lehet építeni azokat az életeket, amelyek már a szakadék szélén is túlnyúlnak? Az írónő megadja a választ a végén, amit most szerintem egy csöppet túlnyújtott. Élvezhető volt nagyon is mindvégig, de úgy éreztem, sosem érünk a végére. :D A stílusát egyébként pedig nagyon szeretem, továbbra is keresni fogom az írásait.

Pár éve olvastam utoljára Gavaldát, és nem is értem, hogy nélkülözhettem ennyi ideig. Lételememmé válnak az írásai, eggyé válok velük, sirámaimat, örömeimet testesítik meg.

Mindig ledöbbent, hogy az egyszerű történetekbe, amelyekben olyan nagyon nem is történik semmi, annyi minden mélység belefér. Becsukom a könyvet, amiben én, a világom, a gondolataim, érzéseim voltak a főszereplők, és csak sodródom tovább, rágódom a saját magam életén, vajon jól van-e úgy, ahogy van!?

A jelenlegi két novella is nagy hatással volt rám, és még csak szavakat sem találok igazán, csak hümmögök, öhömözök és mélán bambulok magam elé.

Két nagyvárosi fiatal a főszereplő. Mindketten keresik útjukat, saját magukat, próbálják behelyezni életüket egy zűrzavaros, mindenen áttipró, semmire sem tekintettel lévő világban. Egyikőjüknek sem lenne oka panaszra, hiszen a helyszín, az élethelyzet mindkettőjük életében jócskán megfelelőnek mondható, de ők nem érik be ennyivel, nekik kell a mélyre ásott kincs. Azért pedig szenvedniük, küzdeniük kell.

Mindketten sorsfordító történéseken mennek keresztül, onnantól már egyikük sem lesz ugyanaz. De ez így jó nekik. És nekünk is jó. Nagyon! Az első szereplőnek, a fiatal lánynak épp elkezdődik valami, a fiúnak a második történetben pedig pont befejeződik. Akár össze is kapcsolódhatna a történetük, de ez így teljes.

Én nem tudom pontosan megfogalmazni, mi nekem ez a könyv, Gavalda könyvei, de örülök, ha ott vannak mindig a közelemben. Amolyan franciásan letisztult, elegáns, finom.

Borító, cím, fülszöveg, mindent egybevetve garantálta, hogy kell nekem ez a könyv.

Nagyon nehéz témát dolgozott fel az írónő, amely felvet nagyon sok erkölcsi kérdést is. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a majd' eltelt 100 év különbséget sem.

Az Egyesült Államok keleti partvidékéről 1854 és 1929 között megszámlálhatatlan árvát szállították el vonaton a közép-nyugati országrészbe. Hogy kinek mi lett a sorsa, sokszor csak a csillagok állásán vagy a szerencsén múlott. Ki minek nevezi?

A főszereplő, Vivian Daly, az ír bevándorló is felkerül az egyik vonatra, amely New Yorkból indult útnak ismeretlen célja felé.

A történetbe a jelen korban csöppenünk bele Molly-n keresztül. A hányattatott sorsú fiatal lány, hogy elkerülje a javítóintézetet, munkát vállal egy idős hölgynél. Megbízása abból áll, hogy segít rendbe tenni a padláson lévő dobozok tartalmát. Az idős hölgy nem más, mint Vivian Daly.

Nagyon hamar megütik a közös hangot, így a közös munka sem esik nehezükre. Ahogy elmélyednek a rendszerezésbe, úgy tudnak meg a másik életéről egyre többet. Folyamatosan ugrálunk múltban és jövőben, szép lassan, nagyon szépen kidolgozva megismerjük Vivian zaklatott életét.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy törnek fel egyre inkább az idős asszony emlékei, mindennapjai, és mi is úgy leszünk egyre kíváncsibbak.

A történet tele van valós eseményekkel, mély emberi sorsokkal, amelyek szívbemarkolóak, tanulságosak, mélyen elgondolkodtatóak. Az árvák vonata nem valami képletes jelző, hanem valóságos jármű, amelyen névvel, történettel rendelkező gyerekek utaztak. Mindvégig izgulunk, hogy találnak-e szerető otthont, befogadják-e őket!? Családba kerülnek, mint szeretett gyermek vagy szolgaként kell továbbélniük életüket?

A padláson folyó látszólagosan értelmetlen munkának köszönhetően mindkét nő élete gyökeresen megváltozik.

Újból engedtem a csábításnak, és egyből lecsaptam erre a két gyönyörű, praktikus és könnyen elkészíthető ételeket tartalmazó könyvre.

Olyan finomságokat tartalmaznak, amelyeket gyorsan és könnyen az asztalra tudunk varázsolni nap mint nap, a konyhában töltött időt pedig élménnyé teszik, nem pedig kötelességgé.

A konyhai munkát segítik a hasznos tanácsok és ötletek, valamint a fotók, amelyek a fogások elkészítését követik lépésről lépésre. A cél, hogy minél kevesebb időt kelljen a főzéssel tölteni. Ehhez egyébként nagyon sok új módszert is javasolnak a szerzők.

Praktikusságuk abban áll, hogy egyedi módon olyan kialakítással rendelkeznek, amely segítségével talpacskára lehet állítani őket, spirál kötésüknek köszönhetően kiválasztva az elkészíteni kívánt receptet.

Nagyon lényegre törőek a leírások, mégis lépésről lépésre segítenek nekünk az ételek elkészítésében.

Csak tudjunk választani, melyik legyen az első! :D

Nem kellett bemutatni nekem a szerzőt, mivel a kiadónál megjelent másik könyve, az Öltések közt az idő nagy-nagy kedvencem volt.

Blanca egy spanyol középkorú, megállapodott, sikeres nő. Úgy néz ki, minden a lehető legjobban alakult az életében. Ám ez az álomvilág egyik pillanatról a másikra törik ketté, amikor megtudja, hogy férje lecseréli őt jóval fiatalabb szeretőjére. A hirtelen sokkból felocsúdni sem képes, pedig gondoskodnia kell a jövőjéről, ki kell alakítania egy új életet, a régit eltemetni.

Minél inkább süllyed a depresszióban, annál inkább megerősödik benne az elhatározás, hogy elmenekül a problémák elől és elfogad egy ösztöndíjat, ami miatt a világ másik végére kell huzamosabb ideig költöznie.

Kaliforniáig meg sem áll, az ottani egyetemen egy folyamatban lévő kutatásba vonják be. Andrés Fontana  hagyatékát kell katalogizálnia, aki a Modern Nyelvek Tanszékének volt a vezetője. Amikor meglátja a tömérdek anyagot egy levegőtlen szobába ömlesztve, megkérdőjelezi, hogy helyesen cselekedett-e, amikor elvállalta a munkát.

Daniel Carter, aki szintén az egyetem munkatársa, felajánlja neki segítségét, bár kezdettől fogva kérdésesek az indokai. Innentől kezdve ez a férfi is jelentős szerepet játszik a nő életében, később, Blanca döbbenetére a múltban is felmerül a neve.

Mindhárom szereplő szemszögéből megismerhetjük a múltat. Visszautazunk egészen a spanyol polgárháborús történésekig, ami szerintem az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb esemény az európai történelemben.

Ahogy az lenni szokott egy izgalmas történetnél, minél inkább előbbre jutunk a szálak felgombolyításában, annál több rejtély lepleződik le, annál inkább érti meg Blanca mi miért történt sokszor érthetetlen módon? A jelenben is elég sok az elvarratlan szál, de a saját magánéleti problémái megoldását sem halogathatja a végletekig.

A tanulmányút alatt nagyon sok mindent tanul, rengeteg dologra rájön saját életével kapcsolatban is, amelyek segítenek neki helyreállítani a belső békéjét.

Az Öltések közt az idővel nem versenghetett nálam, viszont ott nagyon magasra lett téve a mérce. Úgyhogy ez a négyes egyáltalán nem rossz, hiszen ahhoz viszonyítottam. :D Írjon csak még!!!

Na hát ez nekem nagyon tetszett. Igaz, hogy véresebbre, kegyetlenebbre számítottam borító és fülszöveg alapján, de nem is baj, hogy ez nem jött be. Mindig is mondtam, hogy én sokkal jobban szeretem a lassan csordogáló, sejtelmes, sokat az én fantáziámra bízó könyveket. Ez pont ilyen volt, pont olyan mértékben adagolta az izgalmakat, amennyire kellett, pont jó arányban voltak benne a thrillerszerű történések és egy testvérpár kapcsolatának mély elemzése.

 

Igen, ez a könyv elsősorban a testvéri kapcsolatról szól, annak mélységéről, fontosságáról két ember számára. Rachel és Patty között az átlagosnál szorosabb ez a kötelék, így mindent meg is tesznek, hogy ezt senki el ne tudja szakítani.

 

Két nagyon különböző karakterű lányról van szó. Patty, a fiatalabbik testvér egy magábaforduló, nyurga kosaras lány, aki testvére nélkül félkarúnak érzi magát. Sokáig megszólalni sem hajlandó, csak testvére társaságában. Nővére irányában rendkívül odaadó, mint egy kiskutya várja minden egyes alkalommal haza, hogy aztán a nyomába szegődjön és együtt vegyék be a közelükben lévő erdőt, mindenféle, néha rémisztő kalandjuk helyszínét. Fantáziájuk, kalandvágyuk nem ismer határokat, kísértik a sorsot minden nap.

 

Rachel már egy más tészta. Talpraesett, belevaló csaj, aki tudja, mit akar az élettől. Nem mellesleg pedig úgy hiszi, hogy ismeretlen emberek fejébe is belelát, sokszor érzi azok aktuális érzéseit, ismeri tetteiket.

 

Egy napon viszont elkezdi mészáros munkáját az Alkonyi Fojtogató, nem máshol, mint a lányok háza mögött húzódó hegységben, ahol a testvérpár rendszeresen lófrál. Persze izgatja őket a helyzet, de félni semmiképp sem félnek, sőt!

 

Jóképű apjuk vezeti a nyomozást, ezért a suli menőbb, ámde nagyon sznob tanulói is befogadják maguk közé Rachelt, aki ezt különleges helyzetnek minősíti. Húgát elhanyagolja, a divat és a bulizás lép az első helyre.

 

A gyilkos rengeteg áldozatot szed, a nyomozás pedig egy helyben toporog. Miközben a testvérek közötti kapcsolat is percről percre változik, apjuk élete is gyökeres fordulatot vesz, és az évek pedig csak telnek és telnek...

 

Elgondolkodtató könyv az útkeresésről, családi kapcsolatokról, önfeláldozásról és a felnőtté válásról. Nagyon jól ábrázolta a szerző ezt a szoros testvéri kapcsolatot, miközben mindkét lány tinédzserré, majd felnőtté válik a saját maguk módján.

Ez a fantasztikus könyv most olyan jól esett a lelkemnek, hogy csak na! Az első, ami eszembe jut, hogy feltétlenül ráveszem 10 éves kisfiamat, hogy ne riadjon el a terjedelmétől, olvassa el mindenképpen. A második, hogy ez a könyv tele van élettel, szeretettel, életszeretettel.

Szívembe zártam Lawrence Anthonyt és az ő elefántjait. Nem különösebben a kedvenc állataim, de ahogy bemutatta őket nekem, ahogy finoman, óvatosan közel vezetett hozzájuk, muszáj azt mondanom, hogy odavagyok értük.

Döbbenetes, ugyanakkor nagyon nagy erőt adó történet arról, hogy ez az ember mit visz véghez sok-sok segítőtársával együtt annak érdekében, hogy megmentse, megőrizze, még tovább fejlessze a Dél-Afrika szívében lévő zuluföldi vadrezervátumot.

Egy nap szokatlan kérést intéznek hozzá. Arra kérik, fogadjon örökbe egy hányattatott sorsú vad elefántcsordát. Szörnyű, amin már eddig keresztülmentek ezek az állatok, és ha Anthony nem segít, akkor az egyet jelent a kilövésükkel. Ez merőben ellenkezik a természetvédő életszemléletével, úgyhogy egy-két percnyi gondolkodás után igent mond.

A szállítmány megérkezésekor rögtön látja, hogy nem túloztak az állatok viselkedésének ecsetelésekor, sőt. A válogatottnál válogatottabb borzalmakon keresztülment példányok az első perctől fogva védik saját területüket, életüket, mindenkivel szemben bizalmatlanok, támadásra készek.

A könyv azt a hosszú utat, sok-sok évet mutatja be, amely alatt a szerző kitartó munkájával, szeretetével, türelmével, gondoskodásával kivívja az állatok bizalmát, amely által szinte a csorda életének részévé válik, tiszteletben tartva azokat. Kölcsönösen tanulnak egymástól, és sokszor a könnyeimen át csodáltam ezt az embert és az elefántokat, mire képes a szeretet, a hit, a kitartás, bármennyire is közhelyesnek hangzik. Elhittem minden szavát, és akár holnap munkába állnék nála, ha családomnak is helyet biztosítana...

Vágyaim, álmaim egyik tárgya a helyszín. A borzongató, tiszteletet parancsoló, ám mégis fenséges, gyönyörű ír partvidék. Ugyan már a helyszín megadja nekünk a kellő bizsergést, erre rátesz még egy lapáttal a történet maga, hiszen mindvégig ott van a háttérben a misztikum, a balsejtelem.

Grania Ryan épp a parton sétálgat, amikor a meredély szélén meglát egy aprócska kislányt. Ő maga, de mi sem tudjuk egy ideig biztosan, hogy látomás-e, amit lát vagy valóság. Ha valóság, akkor a kislány mindenképpen életveszélyben van, hiszen a partszakasz rendkívül veszélyes, ráadásul a viharos tenger is tombol. Grania nem is sejti, hogy ezzel a kislánnyal ebben a pillanatban végleg összefonódnak, a jövőjük eggyé válik.

A fiatal lány New Yorkból menekült haza szülőföldjére. Egy tragédia után minden magyarázat nélkül ott hagyta élettársát, Matt-et és felfelé ívelő karrierjét. Nem számít senki és semmi, csak hagyják békén, had rendezze az életét. Szülei sem nagyon értik mi zajlik le lányukban, csak értetlenül állnak ők is a telefonnál, amikor nap mint nap telefonál a tengerentúlon a kétségbeesett férfi.

Eközben Grania és a Aurora kapcsolata egyre mélyebbé válik, olyannyira, hogy a gyermek apja felkéri, hogy egy hónapra vállalja el távollétében a kislány felügyeletét, akinek édesanyja tragikus körülmények között meghalt. Nagyon sajátságos a helyzet, mert mint ahogy azt Grania édesanyjától megtudja, évtizedek óta fennálló viszály, kimondatlan ellentétek feszülnek a két család között, ötvözve sok-sok misztikummal is, és mindig a lány családja húzta a rövidebbet. Pont ezek miatt az okok miatt édesanyja óva inti lányát attól, hogy ilyen mélyre fűzze a kapcsolatot a családdal.

A férfi visszatérte után újból több időre eltávozik, egyre gyanúsabb minden, de Grania örül, hogy még több időt tölthet a kislánnyal, addig sem kell a saját életén gondolkodnia.

Végig titokzatos sejtések, borzongások tarkítják a történetet, folyamatosan kutakodtam, milyen rejtélyeket, sérelmeket őriz Grania édesanyja. Az összes szekrényben szellemeket láttam... :D

A történet sokszor rugaszkodott el az én mértékeim szerint túlontúl a valóságtól, de végül is a végén a felhők mögül előbukkanó nap, a titkokról lehullott leplek miatt mindig túllendültem a bennem lévő kérdéseken.

Az írónőnek Fény az ablak mögött címmel jelent még meg Magyarországon könyve. Azt pedig pláne ajánlom! :D

Az a helyzet, hogy én bármennyire is szeretném követni az álmaimat, amelyek arról hitegetnek, hogy híres énekes leszek vagy/és nagyon híres festőművész, be kell látnom, hogy rajtam már csak a furkósbot segít ezeken a területeken.

Ám van egy családom, akik HÁLA AZ ÉGNEK!!! semmilyen formában nem örökölték tőlem a "tehetséget", szóval ők tényleg tehetségesek, és kimondva, kimondatlanul őket szerettem volna megörvendeztetni ezzel a kiadvánnyal. Abszolút sikerült, hiszen hatalmas lelkesedés fogadta már a látványát is. Azonnal belemerült mindenki és szebbnél szebb rajzok születtek egyből.

Miben segít a könyv? Először is megtanítja az alapokat, amelyek nélkülözhetetlenek az alkotás teljességéhez. (Oh, ez nagyon fennkölt volt, de komolyan írtam amúgy.) Sok tippet ad különböző technikákkal kapcsolatban, hogy minél inkább a valósághoz hűen tudjuk ábrázolni az adott modelleket. Tanácsot ad, mire lesz szüksége a művészjelölteknek, hogyan fogjon hozzá az egész művelethez. Megmutatja milyen a helyes kéztartás, és még sok-sok nagyon hasznos elméleti információt (is) találhat benne az, aki tényleg komolyan gondolja.

A könyvben tematikusan rendszerezve ismerkedhetünk meg a különböző témájú rajzokkal, akár az ember-, állatábrázolással, csendélettel, perspektivikus ábrázolással stb.

És mellesleg azt ígéri a könyv, hogy mindenki meg tud tanulni rajzolni, amennyiben elég lelkes és kitartó. (Egy kivétel azért van, pedig ő is nagyon-nagyon lelkes lenne, a kitartás már megkérdőjelezhető, azt elismeri...)

És hát én olyan, de olyan nagyon büszke vagyok. Ez volt az első rajz nagyobb gyermekemtől. Szerintem szebb, mint az eredeti. Elfogult vagyok? Legyen! Akkor is szépnek látom! :D

5/5

GABO Könyvkiadó, 2014

208 oldal

Múltkor dicsekedtem, amikor a sorozat második részét olvasta a fiam, milyen lelkesen falta a sorokat őszi szünetben, úgyhogy azon felbuzdulva, beszereztem az első részt is. Azt akkor is jeleztem, hogy bátran olvasható önálló kiadványként is, úgyhogy nem riasztott el az sem, hogy visszafelé haladunk.

Biztató volt a gyermek arcán megjelenő öröm is, amikor meglátta a könyvet, úgyhogy reménykedem.

Belelapozgatva a könyvbe, láttam, hogy megint nagyon izgalmas kalandok előtt állunk. Bűntény most is történik, bár már a cím és a címlap is sokat sejtet. Véres lábnyomok, sokat mondó, összeszűkült tekintetek... brrr.

Pierre Paté, a híres séf szőrén-szálán eltűnik. Nem tudni biztosan, hogy ő maga menekült el vagy bűncselekmény áldozata lett. Természetesen a rendőrséget lepipálva, Mr. Moonlight válogatott csapata ismét formába lendül és megindul a nyomozás. Nem állhat semmi az útjukba, az ő eszükön nem lehet túljárni. Mindent megtesznek, hogy az igazság napvilágra kerüljön.

Faggatva fiamat, aki nagy nehezen felemelte fejét a könyvből, azt mondta, hagyjam békén, majd elmondja a végén! :D Szerintem kölcsönkérem tőle!

Az illusztráció, a történet megint kifogástalan. Remélem, jönnek a következő részek is!!!

A második rész ismertetésekor nem tértem ki a történetben szereplő gárda vicces neveire. Kedvencünk a Finci Le Brie, a cuki kis egér. Egységesen szeretjük! Meg a könyvet is! :D

5/5

Ciceró Könyvstúdió Kft.

Fordította: Berényi Márk

122 oldal

A könyv beszerzésének az aktualitása természetesen a mozifilm megjelenése volt a hazai filmstúdiókban. Valahogy ez a nem éppen az éles eszéről híres medve kimaradt az eddigi életünkből, ideje volt ezen változtatni.

Nem olvastuk még végig, épp csak belekezdtünk, de különösen a kisebbiket nagyon leköti, sokat nevetünk, milyen lehetetlen helyzetekbe tud keveredni ez a nagyon szerencsétlenül kinéző, ám mégis igen szerethető mackó.

Az alapsztori ugye az, hogy miközben a Brown házaspár várakozik a londoni Paddington pályaudvaron, egy hús-vér mackóra bukkannak, akinek a nyakába van akasztva egy tábla, amelyen ez áll: "Kérem, törődjenek ezzel a medvével! Köszönöm." :D Ki tudna ellenállni egy ilyen kérésnek?! Mi biztos nem, különösen, hogy a kedvenc "alvóállatunk" is egy mackó. :D

Ez a mackó azonban több, mint egy átlagos játékmedve, és szinte rögtön a család szívébe lopja magát. Bár akkor még nem tudják, milyen kalamajkákat képes okozni, hogy fogja feldúlni az életüket. Bárhová mennek, bármit csinálnak, garantálva van, hogy valami izgalmas, nem mindennapi történik velük. És bár sokszor borítja ki a családot, a mackó igazát is meg kell adni időnként.

A maci, aki egy pályaudvarról kapta a nevét, imádja az angol marmeládot, sok óvodásnak, kisiskolásnak okozhat örömet, csak ajánlani tudom.

Ciceró Könyvstúdió Kft.

Fordította: Tandori Dezső

168 oldal

Ezzel a kezdettel egyből beékelt engem a könyv a fotel mélyére egy kockás pléddel és egy meleg teával, és természetesen pöttyös bögrében. Leginkább sosem keltem volna ki, annyira elvarázsolt ismét az első perctől fogva.

És megint egy ugrabugrás könyv a múlt és a jelen között, amit én egyáltalán nem bántam, sőt.

1961 az az év, amikor Laurel, a fiatal, gyönyörű lány arról ábrándozik a fán megbúvó lombkunyhóban, hogy milyen sikereket fog elérni színésznőként, hogy fog lábai előtt heverni a világ, hogy valósítja meg az álmait, amelyeknek nincs határuk. Épp kisöccse születésnapi partija zajlik, és már mindenki a torta felszelésére vár, amikor Laurel egy vérszomjas bűntény szemtanúja lesz, amely egész hátralévő életét befolyásolja, arra még idős korában is árnyékot vet.

A cselekmény három szálon fut, és amolyan Mortonosan, szép lassacskán ismerhetjük meg a történteket. Hol visszaugrunk a II. világháború kezdetéhez, hol 2011-be. Sajnos idegőrlő módon injekciózza nekünk az információkat. Mellékes adalékként olvasgattam eleinte a fiatal lány anyjával, Dorothyval történteket, amelyek 1941-ben játszódnak, és számára is egy pillanat alatt változik meg minden. Neki csak az lenne a fontos, hogy úgy, mint később a lánya, ő is megvalósíthassa álmait, ne álljon senki az útjába, és ebben szerelme, Jimmy lehessen a társa. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább rájövünk, hogy nagyon is fontosak, nagyon is közrejátszanak a történtek az akár 70 évvel később történtek szempontjából is. Mi történt Jimmyvel? Vagy Viviennel, Dorothy legjobb barátnőjével? Mi történt a szerelemmel, a barátsággal?

2011-ben járunk. Laurel híres, ünnepelt, Oscar-díjas színésznő, de az árnyék még mindig ott van, ugyanúgy kísért a múlt, mint annak idején. Kényszert érez rá, hogy visszatérjen a suffolki tanyaházhoz és megkeresse azokat a mozaikdarabkákat, amelyek rávilágítanak arra, miért alakult úgy az életük, ahogy alakult? Miért kellett megtörténnie annak a borzalmas bűnténynek? Muszáj tudnia, másképp nem tud megnyugvást találni.

Nem is tudom, hogy illik-e, lehet-e az esztendő elején év könyvét avatni, de az biztos belefér, hogy megelőlegezzem neki a titulust. Én csak döbbenten álltam a több ezer mondat előtt, hogy te jó ég, hogy szed össze Morton mindig ilyen gyönyörű szép szóláncokat!?

5/5

Cartaphilus Kiadó, 2014

Mindkettő karácsonyi ajándéknak szántam. Természetesen az egyiket egy kislánynak, a másikat az én Stilton rajongó fiamnak. Mindig tökéletesnek gondolom ezeket a könyveket spontán is, ünnepekre pedig még inkább jó alkalom, hogy meglepjük vele a gyerekeket. Nálunk már teljesedik a sorozat, lassan-lassan felsorakozik az összes, aminek nagyon tudunk örülni otthon. :D

"Tea Angyalai hihetetlen kalandba bonyolódtak! Rendkívüli utazásra indulnak, hogy felfedezzék a világűr titkait. Ezúttal sem lesz könnyű dolguk, mert űrhajótörés és lázadó robotok nehezítik az útjukat, melynek végcélja: a Hold!"






 
"Micsoda hajtás volt a Rágcsáló Híreknél! Hegyekben álltak az aláírandó szerződések, az elolvasásra váró kéziratok, és megírandó cikkek... Sok-sok átdolgozott óra után elszenderedtem az íróasztalomon, és hirtelen az Északi sarkon, egy játékgyárban találtam magam! Egy varázslatos feladat várt még rám azon az éjjelen. Soha nem fogjátok kitalálni, mi volt az..."


 Alexandra Kiadó

Nagyon szeretem az olyan történeteket, amelyek egyszerre játszódnak a régmúltban és a jelenben is. Főként ha nagyon hosszú időszak telik el az események között, akár két emberöltő is. Ilyenkor érdekes a különböző szempontokat összehasonlítani, akár az időbeli különbségek függvényében is.

Nem véletlen ez a bevezető, hiszen ez a könyv is ugrándozik múlt és jelen között, felváltva beszélik el a szereplők a történteket.

Már a főszereplő, Roberta Pietrykowski munkája is felkelti az érdeklődést a könyv iránt, hiszen a nagyon izgalmas Old and New Bookstore nevű antikváriumban dolgozik. A fiatal lány megszállottja a régi dolgoknak, elsősorban a múltban íródott leveleknek.

Fordulóponthoz érkezik az élete, amikor egyik nap egy személyes indíttatású levelet talál lengyel származású nagyapjától, amely a nagymamájának szól. A háború idejéből származó levél sok kérdést felvet a fiatal lányban, amelyek onnantól nem hagyják nyugodni, de erről nagyon idős és beteg nagyanyját nem meri megkérdezni szemtől-szemben. Vajon milyen titkokat rejt a tartalma a levélnek, és vajon miért későbbi dátumozású, mint ahogy tudomásuk szerint elhunyt a nagyapja? Ezek mind-mind ott fortyognak a lányban.

Mindeközben fejezetről fejezetre visszarepülünk a múltba és Dorothea, a nagymama élményei, emlékei is egyre élesebb megvilágításba helyezik a történteket. Megismerjük az életét, amely egy pillanatig sem volt egyszerű, hiszen alkoholista férjével évekig küzdenek gyermekáldásért, de amikor az megérkezik, akkor is beborul fejük felett az ég. A háború kitörésével egy időben pedig meg is romlik kapcsolatuk, a férfi eltűnik a fiatal lány életéből. De vajon azt az űrt, amit a sok nélkülözés okoz a lány életében, egy ismeretlen lengyel pilóta, aki egy nap váratlanul kopog az ajtón, pótolni tudja-e? Az biztos, hogy mindkettejüknek hatalmas áldozatokat kell hoznia, és így sem biztos, hogy a jövőjük összefonódhat.

Miközben Roberta lázasan nyomoz felmenői után, saját élete is romokban. Ő maga sem tudja, mit akar igazán az élettől, teljesen bizonytalan minden lépésében. 

Munkahelyének, az Old and New Bookstore főnökével való régre visszanyúló, bár kétségtelenül tartózkodó barátsága sokat segít neki, de ott is eljön az a pillanat, amikor már onnan sem várhat segítséget. A lány magára marad a titkokkal, kérdésekkel, a nyitott bőrönddel.

Moyes-t eddig sem kellett reklámozni nekem, mint a kiéhezett vadkacsa, úgy repültem rá mindegyik könyvére. Ez a mostani viszont még annál is jobban tetszett, mint az eddigiek.

Jess a főszereplő, egy középkorú, belevaló nő, aki egyedül neveli saját lányát és volt férje egy korábbi kapcsolatából származó fiát. Ez így már önmagában is elég sok gondot rejt magában, de emellett egyikük sem egyszerű eset. Jess amolyan öntörvényű, saját lábán megállni próbáló, senkitől segítséget elfogadni nem akaró nő. Tanzie, a lánya matekzseni, és ebből szinte törvényszerűen következtethető, hogy kilóg mindenféle sorból kortársai közül. Féltestvére pedig még inkább az emós irányzat követésével. Ő rendszeresen súlyos veréseket kap, amelyek még jobban növelik belső szorongását.

És hol van az apa? Punnyad anyuci szoknyája alatt, mert ő nagyon elfáradt a nagy semmittevésben. Egy fillért sem ad Jessnek, a nő pedig hagyja, mert támogatni akarja férjét a talpra állásban.

Aztán egyszer csak olyan lehetőséget kap a kislány, amelyet egyszerűen vétek lenne kihagyni, viszont ehhez óriási pénzösszegre lenne szükségük, ami nekik egyáltalán nincs. A kislány részt vehet a matematika olimpián, ahol akkora pénzösszeg a nyeremény, amely pont elegendő lenne egy másik nívós intézmény tandíjára, ahová szintén felvették, és nem mellesleg megváltoztathatná vele saját és családja életét. Ehhez viszont el kell utazni Skóciába, ami szintén nem kevés pénzbe kerül. Jess alkalmi takarításból, éjszakai vendéglátásból él, ami éppen csak elég a napi betevőkre. Így is oszt-szoroz, mit csoportosítson át egy fontosabb számla sürgető befizetése miatt.

És akkor adódik egy lehetőség, amit úgy érez, kénytelen kihasználnia, bármennyire becstelen is. Egyik munkaadóját lerészegedve támogatja haza, amikor a taxiban megtalálja annak teletömött tárcáját. Esküdözik magában, hogy amilyen gyorsan csak tudja, visszaadja a pénzt.

Egy ócska tragaccsal kelnek útra, amely az első pár kanyar után lerobban, és ekkor jön Ed, a munkáját vesztett, épp az összeomlás állapotában lévő, nem mellesleg pedig a "kirabolt" férfi, Jess munkaadója... Felajánlja a családnak, hogy ő elfuvarozza őket Skóciáig, úgyis arrafelé van dolga.

Megkezdődik a végtelen utazás, amely alatt annyi minden történik velük, amik összességével, összeadódva, megszorozva, osztva megváltoztatja kivétel nélkül mindegyikük életét, még Norman a behemót házi kedvenc mindennapjait is.

Tetszik, hogy minden nagyon realisztikus, ezáltal teljességgel hihető is. Nincsenek kicsinosítva a jellemek, sem a helyzetek, mindent a maga rideg valójában láttat Moyes. Pont ezért nagyon meg tudtam hatódni, amikor érzelmes részekhez értünk. Teli van sebezhetőséggel, szeretettel, érzelemmel, könnyekkel ez a könyv, ugyanakkor a nevetést sem hagyja ki belőle, hiszen olyan helyzeteket teremtett ez a közös autózás, amilyeneken vagy sírunk vagy nevetünk, váltogathatjuk az érzéseket folyamatosan.

A borító pedig? Jaj, gyönyörű! És úgy sétálgatnék én is ott a tengerparton olyan vékonyan, mezítláb, tuti boldogan.

Két apropója volt ennek a könyvnek. Az egyik, hogy kb. 1 hónapja találkoztam először Magdival a karácsonyi kiadásban, és akkor menthetetlenül beleszerettem. A sorozatgyűjtés már itt egyértelműen megkezdődött, másrészt pedig szilveszterkor van a kisfiam születésnapja, úgyhogy ez a kötet ebből a szempontból is teljesen aktuális volt.

A rajzok, a teljes illusztráció továbbra is elvarázsol, nem tudok betelni egy-egy oldallal. Sajnálom mindig, hogy olyan kevés a szöveg oldalanként, mert még ott időznék sok ideig, amikor csak egymagam forgatom (mert ilyen is van, igen). A kisfiam pedig végképp gondoskodik a részletes tanulmányozásról, mert addig nem enged tovább lapozni, amíg fel nem fedeztünk minden apró részletet. :D

Valahogy azt hittem, hogy Magdi szülinapját ünnepeljük, de nem. Most Nyuszi a szülinapos, viszont bármennyire is gondosan szervezte meg a bulit, egy nagyon fontos dolgot, talán a legfontosabbat elfelejtette. De hiszen mire valók a barátok? Alma Magdi megint épp jókor érkezik és segít, hogy felejthetetlen élmény legyen Nyuszinak a szülinapi buli a sok-sok baráttal együtt.

5/5***

Nekem ez nagyon-nagyon tetszett, rég nevettem ennyit, mint ezen a könyvön! Nem is nagyon értem azokat a negatív kritikákat, amelyek pont az abszurditása miatt kifogásolják a történetet, hiszen az benne a pláne! És persze, hogy le van minden sarkítva, ki van minden élezve benne, így hat. Másrészt Townsend-től mi mást várhatnánk az Adrian Mole könyvek után? :-)

Adva van ez az Eva nevezetű főszereplő, aki - miután ikrei kirepülnek középiskolába - úgy dönt, hogy vége, befejezte, ő bizony befekszik az ágyba, és onnét többet fel nem kel. Még elrendezgeti a lakást, aztán már úgy van vele, hogy csak a remény van hátra, hogy táplálásáról, egyéb alapvető szükségleteiről majd gondoskodik a férj, egyéb rokonok, barátok.

Meglepően jól fogadják a hírt a rokonok. A férj, Brian az, akinek a kezdeti lökést meg kell adni ahhoz, hogy megszokja a rákényszerített helyzetet, de aztán viszonylag ő is könnyen akklimatizálódik.

Eva fő "támogatója" Alexander, aki gyakorlatilag minden kívánságát lesi és teljesíti. Szinte a múzsájává válik a nő, majdhogynem feladja saját életét is, csakhogy annak szolgálatában lehessen. Szereti a nőt, ez kétségtelen de vajon lehet így élni hosszútávon? És mi van a férjjel? Vagy az is teljesen rendjén van, az új helyzetbe teljesen belefér, hogy Brian szeretője is odaköltözzön, és mint egy szép nagy család, ösztökéljék egymást a jóra? Vagy a rosszra? Minden relatív.

Mindenki teljesen idióta ebben a könyvben, egyszerűen nincs egy kikövetkeztethető normális cselekedet. Szinte már Eva ágyban maradása tűnik a legmegmagyarázhatóbbnak. Az ikrek sem egyszerű esetek, mindkettőnek van valamiféle degenerált vonása, de ezen annyira már nem is csodálkozunk a többi szereplőt ismerve. :-)

Sokszor a visítós röhögést próbáltam visszafojtani, ugyanakkor mindamellett, hogy szerintem rém viccesen írta meg az írónő ezt a történetet, nagyon(!!!) is fontos mondanivalója volt számomra, és jelentős problémát takargat a humorral. Érthető-e, hogy bent maradt az ágyban Eva? Teljességgel!

Amúgy pedig az ünnepek után végképp megértem Evát, úgy érzem, én most 2 évre is befeküdnék az ágyba. :-)