Erika
Szokatlan (vagy nem annyira?) módon a 11 éves Tom édesanyjával egy lakókocsiban él. Joss, az anya nem éppen a gondoskodás mintaképe, a gyereket tulajdonképpen a természet és a szerencse neveli. Betudható ez a lány fiatalságának is, amit szeret is kiélvezni. "Otthon" szinte sosincs, Tom sokszor a saját anyjáról is maga gondoskodik.

Egy ekkora kisfiú hogyan is tudja fenntartani magát? Lopásból. Máshogyan nem megy. A szomszédba jár zöldségért, egyéb élelemért, amit azok észre is vesznek, de nem vált ki belőlük megbotránkozást, sőt. Sokszor már ők maguk helyeznek ki a fiúnak "ajándékokat". A megszerzett paradicsommal, krumplival, répával elvan egy ideig a fiú, aztán más kertbe is kénytelen bemenni.

Az egyik szomszédos udvarban egy idős, magatehetetlen nőt talál a földön fekve, akinek gondolkodás nélkül a segítségére siet. Az idős hölgy nem tesz fel kérdéseket, csak egyszerűen hálás a fiúnak. Valami barátságféle alakul ki kettejük között, mert innentől kezdve nap mint nap találkoznak, a nő távollétében pedig Tom maga gondozza a házat, a kertet.

Ahogy halad előre a történet, egyre inkább megismerhetjük a szereplőket, kezd átalakulni a véleményünk, és a kezdeti előítéletek kezdenek enyhülni.

A könyv rendkívül megrendítő, másrészt szól a hihetetlen szeretetről is. Kellett is a szeretet ehhez a történethez, másképp nem lehet feldolgozni. Szívmelengető emberi sorsok vannak itt csokorba kötve. A hitet erősíti meg az emberben, hogy mindenhonnan van visszaút, akármilyen lentről is fel lehet bukkanni ismét a felszínen.

4/5

Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Fordította: Burján Monika
Eredeti cím: Tom, petit Tom, tout petit homme Tom
198 oldal
0 Responses

Megjegyzés küldése