Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer Nora Robertset fogok olvasni, pláne nem ilyen gigantikus méretűt. :D

Többen próbáltak meggyőzni az ismeretségi körömből, hogy próbáljam már ki, nagyon jó, és amitől félek, az nem úgy van. :)

Mondjuk úgy volt, de tisztességtelen lenne részemről, ha emiatt lehúznám.

Aki eddig is szerette a nagyon (túlontúl) romantikus történeteket, kifejezetten szereti, ha a szerző minden elképzelhető mértékben elrugaszkodik a talajtól, akkor ez továbbra is szuper kis könyv lesz. Én nagyon szeretem a romantikus történeteket, képes vagyok telebőgni egy százas zsepit, de ez kb. az én határaimat harmincszorosan lépte túl. :)

Na, a történetről...

Főszereplőnk Bodine, aki egy farmot vezet népes családjával karöltve. Sokan vannak nagyon, mégis ő a leghatározottabb közöttük. A lány fiatal, szép, tehetséges, tökéletes.

Sokan vannak, mégsem elegen! Egy családtag nagyon hiányzik. Bodine nagynénje, Alice. Évtizedekkel ezelőtt egy jeles napon veszett nyoma, senki nem tudja, merre vitte sorsa. Annak idején viharosan, botrányosan távozott, családja hiába várta vissza, sosem jött. Nem sokat beszélnek róla egymás között, csak nagy ritkán, akkor is harag tombol minden érintettben.

Sok idejük nincs is a hosszú évekkel ezelőtt történtekre emlékezni, hiszen a farm minden erejüket, idejüket felemészti. Folyamatosan rengeteg a munka, de a lány és családja ezt nagyon élvezi.

Szerelmek szövődnek, tervek kovácsolódnak nap mint nap, mindenki nagyon boldog. De az egyik napon holttestet találnak, ráadásul egy közeli ismerősét. Felbolydul a farmon élők élete, hiszen eddig minden olyan fantasztikus volt.

A rendőrség tehetetlen, szinte semmi nyom nem áll a rendelkezésükre. Az emberek még inkább összefognak, de ez sem vezet eredményre. Aztán még egy holttest...

Az egyértelmű, hogy valahol a közelben van a tettes, de senki nem tudja a másikról elképzelni ezeket a szörnyűségeket.

Aztán eljön az a nap is, amikor még inkább felzavarja egy váratlan esemény a nyugalmat.

A múlt felidézése mindenkiben megmozgat valami addig láthatatlan szálat. Minden szereplő átértékeli az életét, és akként éli tovább.

Aki szereti a naplementéket, a lovakat, a western hangulatot, semmiképp ne hagyja ki!

Gyönyörű borító mögött gyönyörű történet egy családról, a szeretetről, a szenvedésről, a büszkeségről, és még megannyi másról. Mindvégig rendkívül összetetten boncolgat különböző lelkiismereti kérdéseket.

Maga a történet nem túl szép, mégis ez a szó jutott a legvégén az eszembe. Nagyon finoman, érzékletesen van megírva a legszörnyűbb rémtett is.

A főszereplő Laura, akit nem sok jóval kecsegtet az élet, úgy tűnik, vénlány marad. De valahogy mégis bekopogtat hozzá a szerencse Henry képében, akivel összeházasodnak, és nagyon úgy néz ki, hogy még boldogok is lehetnek.

A képet a férfi apja ronthatja némiképp, akire a házsártos, gonosz kifejezés enyhe. Na meg Henry öccse, Jamie felbukkanása sem könnyíti meg a dolgokat. De minden nehézség ellenére, boldogok ők együtt.

Nap mint nap küzdenek a megélhetésért, mások pedig az elfogadásért, az egyenlő bánásmódért. A negyvenes évek Amerikájában járunk, így a fő probléma a rasszizmus. A feketék még mindig a fehérek szolgálatában állnak, cselédként élnek, megfosztva minden emberi méltóságuktól, jogaiktól, igényeiktől.

Bár Laura teljesen emberi, elfogadó módon viszonyul a házuknál, földjeiken dolgozó feketékhez, így is akad épp elég feszültséggóc. A félelem átitatja a napjaikat, folyamatos a bizalmatlanság a másik ember irányába.

Több nézőpontból ismerhetjük meg a történetet. Nem mintha egy jobb érzésű ember nem tudná elképzelni minden oldalról a történteket, mégis jó volt, hogy kicsit kézen fogott minket Jordan és átvezetett a másik oldalra is. Mondjuk van az a nézőpont, amit segítséggel sem tudok megérteni.

Persze a fő téma, ami gondolkodásra ad okot a rasszizmus, de nagyon fontos tényező volt a történetben a háborúból hazatért katonák válsága, az ott átélt borzalmak hatása a későbbi életükre. Senki sem tért vissza egészséges lélekkel, és ez Laura családjára is jelentősen kihat.

Laura ereje, szeretete, akarata hihetetlen volt számomra. Nem is értem, honnan szerez valaki ekkora erőt ennyi borzalom átélte után. De ő kitart, más sem számít, csak hogy összetartsa azt a kis csapatot, amit a családjának nevez, és ami marad belőle.

Mindvégig ott lebeg a kard a fejük felett, a rossz érzés az elejétől kezdve megkeseríti az ember szája ízét. De felkészülni még így sem lehet.

A történetből nem tud csak úgy egyszerűen kilépni az ember. Ott marad a bőre alatt, az agysejteket tovább mozgatja, kényszeríti, hogy gondolkozzon.

A Maxim Kiadó klassz hírét szeretném megosztani!

Március 22-től a magyar mozikban is műsorra kerül a Nap nap után című film, ami alapjául David Levithan azonos című YA regénye szolgált, amely a kiadó gondozásában jelent meg.

A 16 éves Rhiannon beleszeret egy különös lélekbe, akit csak „A”-nak hívnak, és minden egyes nap más ágyban, más-más testben ébred. A kettejük között kialakuló kapcsolat olyan erős, hogy elhatározzák, minden nap megkeresik egymást, pedig még csak nem is sejtik, mit és kit hoz a következő reggel. Ahogy egyre inkább beleszeretnek egymásba, a realitásokkal is kénytelenek szembenézni: vajon képesek lehetnek úgy leélni közös életüket, hogy egyikük minden 24 órában más személyt testesít meg?

Ez a kedvencem a sorozat eddig megjelent kötetei közül. :-) Ugye ez még csak a harmadik darab a feltételezhetően hét rész közül, de az már az elejétől fogva látható volt, hogy jól átgondolt, felépített történetsorozatról lesz szó. És jó kis stratégia épült arra is, hogy igencsak várjuk mindig a következő részt, mi fog történni a többi testvérrel.

Ebben a harmadikban Csillag került sorra, aki a hallgatagsága miatt a legfurábbnak tűnik a lányok között. Az előző részekben csak hébe-hóba említik meg, akkor is jelentéktelensége miatt szinte fel sem figyelünk rá. Itt végre középpontba kerülhet, és úgy tűnik, van kiút az árnyékból.

Mint mindegyik testvérre, Csillagra is hagyott valamit elhunyt apjuk. Egy levelet, amely iránymutatást nyújt neki azzal kapcsolatban, hogy vajon honnan származhat, hová nyúlnak el a gyökerei.

Azt már az első részben megtudtuk, hogy mind a hat lány örökbefogadás útján került be a családba, de származásukról egyikőjük sem tudott semmit. Óriási szeretetben éltek a családi fészekben, így különösebb igényük sem volt, hogy kutakodjanak valódi szülőföldjük után.

Apjuk hirtelen halála mindent megváltoztat, felborít. Az ő akarata volt, hogy mindegyikőjük megismerje eredetét, már ha akarja. Rajtuk áll, de eddig úgy tűnik, mindegyikőjüknél győz a kíváncsiság.

Szóval Csillag is utána ered a levél tartalmának, de egy ideig nem tűnik eredményesnek a keresgélése. Sőt! Eddigi nyugalmas, burokba zárt élete bonyodalmassá válik, minden összekuszálódik, de legalább végre kénytelen hangosan is kinyitni a száját, kiállni az igazságáért, a szavainak nagyobb hangot adni.

Nyilván váratlan események is közbejönnek, amik felbolygatják az életét, de ő maga lepődik meg a legjobban, hogy mekkora változásokat képes elérni az életében egy pici eltérés is a komfortzónájából. Márpedig, ha a végére akar járni a dolgoknak, muszáj kilépnie ebből a kényelmesnek tűnő árnyékországból.

Nagyon kíváncsi vagyok már a végére. Azt már sejtem az elejétől kezdve, hogy milyen csavarok lesznek majd a végén, de leginkább az érdekel, hogy a lányok mennyire változnak meg összességében, a kapcsolatuk egymással hogyan alakul, mire mindannyian tisztán látnak a múltjukkal kapcsolatosan. Mert az kétségtelen, hogy az élete mindegyikőjüknek gyökerestül felfordul. De ez még messze van! :-)

Az eddig megjelent kötetekről itt és itt írtam. Jöhet a következő! :-)

Annak ellenére, hogy Shriver rajongó vagyok, ez most nem az én könyvem volt, és még így is faltam.

Nem titkolom, nem voltam sosem megáldva a matematika rejtelmeinek mély értelmezésének készségével, így a közgazdaságtan is elég messze áll tőlem. Mégis nagyon jó érzés volt olvasni az agyafúrt mondatokat, csűrés-csavarását a logikának.

A nem túl távoli jövő Amerikájában vagyunk, ahol óriási változások történtek. A 2008-as gazdasági világválság semmi ahhoz képest, ami sújtja épp a kontinenst. Teljesen átalakulnak az erőviszonyok, magántulajdon már nem nagyon létezik. Amerika összeomlik.

A középosztálybeli Mandible család történetén, tagjain keresztül élhetjük át ezeket a hatalmas változásokat. Reakciók, ellenreakciók részesei vagyunk, és próbálunk mi is túlélni. Közgazdasági, pénzügyi fejtegetések kereszttüzében a család tagjai között zajló, szatíraként is működő párbeszédek tanúi lehetünk.

A közepe felé próbáltam magam nyugtatgatni, hogy jó, jó, ez egy fikció, ne tojj be! De egyre inkább belemerültem, egyre inkább az a velős kérdés merült fel bennem, hogy miért ne? Nem tudtam eldönteni a végén, hogy barackot kaptam-e a fejemre vagy jól fejbe vertek?

Tűpontosan operál a szereplőkkel, aprólékosan dolgozza ki az egész történetet, az első vonástól az utolsóig. Ez abszolút jellemző Shriverre. Apró darabokra szedi a családi, a társadalmi kapcsolatokat, vonatkozásokat. Okosnak éreztem magam ettől a könyvtől, még ha sok minden nem is volt tiszta. :-)

Kíméletlenül elgondolkodtat a könyv, nem hagyja, hogy nyugton becsukjuk az utolsó oldal után. Szerintem akár értette az ember, akár nem minden szavát, akkor is fel kell, hogy merüljenek kérdések, muszáj, hogy megmoccanjon az emberben valami ott belül, hogy vajon jó úton haladunk-e?! 

Shriver sosem unalmas, sőt! Viszont a közgazdasághoz vonzódó olvasóknak egyenesen kötelező, valódi csemege!

Félelmetes, de most is gyönyörű! Ezt Ferrante összes eddig elolvasott könyvére is érthetném. Hihetetlen mélységekbe ássa le magát a női lélek mivoltában, mi meg megyünk minden kérdés nélkül utána. Aztán kezdhetjük az önvizsgálatot!

Remegek szinte mindig, amikor egy újabb könyv jelenik meg magyar nyelven tőle. Egyszerűen akarom az összeset! Annak ellenére is, hogy nyomaszt, szorongat, el nem enged!

Csakúgy mint az eddigi köteteknél, a női lélek a téma. Először azt gondoltam, hogy huh, most egy könnyed olvasmány jön, hiszen Leda, a 48 éves irodalomtanár végre megteheti, hogy tök egyedül elutazik egész nyárra egy hangulatos kis nyaralóhelyre a Jón-tenger mellé. Más dolga nincs is, mint készülni az egyetemi feladataira, sok-sok pihenés kíséretében.

Igen ám, de elkezd gondolkodni az életén, szép apránként elkezdi megosztani velünk múltja sötét titkait, aztán vége is a könnyed olvasmánynak. :) Nem kell izgulni, mert ettől még oda van láncolva a kezünkhöz a könyv. Egy Ferrante könyvet nem lehet letenni!

A történet legtöbb részében rendkívül ellenszenves volt Leda, aztán egyszer csak történt egy áttörés, és mindent megértettem. Megbocsátottam neki, megszerettem, sajnáltam, együttéreztem vele.

Ijesztő gondolatait, cselekedeteit ismerhettük meg Ledának, és félelmetes volt, hogy hányszor, de hányszor gondolkodok ugyanígy, bár nem teszem meg azt, amit ő megtett. Nem mondom ki azt, amit ő kimond. Helyettem is!

Onnantól, hogy valaki anyává válik, nincs más dolga, mint örökké topon lenni? Sosem fáradhat el? Sosem hagyhatja el az ereje? Sosem gondolhatja úgy, hogy ő most mást szeretne kicsit? Rengeteg olyan kérdést feszeget a regény, amelyet szinte sosem mondunk ki, de még gondolni sem merünk rá. 

Húsba vágó őszintesége mellett hihetetlen jó író! Egyik kiegészíti a másikat, de szerintem egy lábon is simán megállna!

Egy újabb holokausztot átélt áldozat élete, emlékei kerültek papírlapra. És nem győzöm hangsúlyozni, ahányszor csak hasonló kötetről írok, hogy soha nem elég erről beszélni.

Nem nagyon lehet könnyek nélkül végigolvasni egy ilyen könyvet, különösen ha egy ilyen különleges asszony tollából származnak.

Baba Schwartzot kislányként ismerhetjük meg, aki Nyírbátorban nevelkedik egy fantasztikus családban. Tényleg hihetetlen szeretet veszi körül a kislányt két testvérével együtt. Ha nem is királyi módon élnek, mindenük megvan, legfőképp a szeretet. Töménytelen mennyiségű figyelmet gondoskodást kapnak szüleiktől, és ezt felnőtt korában sem felejti el. SOHA! Ez táplálja egész életében, és talán törvényszerű is, hogy ő is egy rendkívül kedves, önzetlen felnőtté válik. Még a későbbi, leírhatatlan borzalmak átélése közben is csak kedves gesztusok származnak tőle, a gyűlölet legkisebb momentumát sem lehet benne felfedezni.

"Egy jó élet megteremtése – boldog gyerekek felnevelésével, szerény háztartás vezetésével, a családról való gondoskodással – nem emberfeletti vállalkozás."

Ahogy közeledik a háború előszele, ebben a szeretetteljes légkörben - főként a gyerekek - nem sok mindent vesznek észre. Bár a zsidótörvényeket bevezetik, annyira ezek sem nehezítik meg napjaikat.

Aztán nagyon hirtelen történik minden. El kell hagyniuk szeretett otthonukat, értékeiket. Összegyűjtik az összes zsidót, és a jól ismert forgatókönyv megkezdődik. Deportálják őket, vagonból vagonba pakolják az embertömeget, fel sem fogják, mi történik velük.

Igazából az, hogy mi történik velük a haláltáborokban, azt számtalan helyen olvashattuk már. Ugyanaz a szörnyűség, emberfeletti gyűlölettel, mészárlások tömkelegével. Sokszor csak a szerencsén múlik, ki éli túl és ki veszik oda.

Meggyőződésem, hogy ennek a hölgynek és a családja nagy többségének a szeretet, az összetartás, összetartozás adta a legnagyobb erőt, hogy túléljék ezt a borzalmat.

Szerencsére nemcsak erről a sok szörnyűségről ír, hanem nagyon sok szó esik a családjáról, az egymásról való gondoskodásról, ami az ő esetükben nagyon ritka módon jelenik meg. Sokszor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...

Nagyon különleges, szívbemarkoló volt Baba története. Mindig nagyon megérintenek a holokausztról szóló elbeszélések, de ez az asszony nagyon mélyen hatott rám.

Stílszerűen Valentin-napra jelent meg az újabb Barreau kötet, és természetesen, ha szerelemről van szó, a helyszín a jól megszokott Párizs.

A főszereplő Rosalie nagyon egyedi, ékszerdobozkának is beillő képeslapboltot vezet Párizs szívében, a Saint Germainben. Régi álma vált ezzel a bolttal valóra, hiszen gyermekkora óta megszállottan vonzza a művészet, a rajzolás, amiből szülei szerint nem lehet megélni. Ennek ellenére követi álmait, és milyen jól teszi, mert ez az, ami igazán boldoggá teszi.

Párkapcsolatára is azt mondhatnánk, hogy boldoggá tehetné, mert tulajdonképpen minden rendben lévőnek tűnik, de már a kezdetektől érezhetjük, hogy azért a mélyben mégsem minden arany.

A lánynak vannak még álmai, amik lelki téren váratnak magukra, de ezeket inkább elnyomja magában. Ő maga is belátja, hogy ezek túlzott elvárások a mai világban, a romantika már rég kiveszett. Ezzel látszólag megnyugodva tér mindennap nyugovóra párja oldalán.

Bár a kis bolt is óriási örömöt jelent Rosalie számára, az igazi áttörés akkor jön, amikor egy híres mesekönyvíró felkéri őt új könyve illusztrálására. Igazi nagy kihívás, és teljesen beleillik a lány terveibe. El is vállalja, mit sem sejtve, hogy még milyen bonyodalmakat rejt magában a sorsdöntő felkérés.

A könyvnek óriási sikere van, nem győznek eleget tenni a rajongók elvárásainak, ami dedikálásokkal, felolvasó estekkel, találkozókkal jár.

Aztán az egyik szokványosan boldog napon egy férfi áll meg a kirakat előtt, ahol a mesekönyv is ki van téve. Teljesen ledöbbent arccal bámulja a könyvet, majd be is tér a boltba, ahol halálra várt arccal tanulmányozza azt. A lány azt gondolja, hogy úgy mint bárki másnál, most is a csodálat dolgozik a férfiban.

Robert egyébként egy irodalomprofesszor, aki New Yorkból érkezik Párizsba egy állásajánlatra, és épp dolgára igyekezve pillantja meg a kirakatban lévő könyvet.

Persze nem csodálatról van szó, egészen másról. És ez megindít egy lavinát, innentől mindenki élete teljesen megváltozik, és ez ellen már senki nem tehet semmit.

Jó kis kuckózós, teázós, plédes könyv, kifejezetten jó aláfestést nyújtott hozzá a szakadatlan hóesés. :-)

Nekem most kicsit kevés volt Párizs. Persze járkálunk az eldugott kis utcákon, a híres látnivalók is említve vannak, de valahogy a város varázsa nem jött most annyira át. De mindettől függetlenül jó kis kikapcsolódás, és ismét gyönyörű a borító!

Kevin Pearce viharos gyorsasággal hagyja el Boston külvárosát, a lepukkant Brightont. Hátra sem nézve távozik, ott hagyva barátját is, Bobby Scalest, akivel épp egy szörnyű bűncselekményt követtek el.

Évtizedek telnek el, Kevin már a Boston Globe Pulitzer díjjal is elismert újságírója, amikor is eredeti szándékaival teljesen ellentétesen visszafelé tart a rettegett város felé.

Bobby bajban van, egy kegyetlen sorozatgyilkosság fő gyanúsítottja. Muszáj visszatérnie, saját maga és a másik férfi érdekében is. Ráadásul meg is akarja védeni, tisztára akarja mosni barátját.

A történet középpontjában a két ír fiú kapcsolata, barátsága áll. Meghatározó és borítékolható volt mindkettejük sorsa, attól függően, ki maradt, ki ment. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem!

Visszatérése után Kevin konstatálja, hogy misem változott. Ugyanaz a bűnös város, ugyanazok a fásult, többnyire bűnözésből élő lakosok, nincs kilátás semmire, és sajnos határok sem.

Kellemes lassúsággal halad előre a történet, szinte felkészít, pihentet minket, hogy be tudjuk fogadni, amikor viharos sebességre kapcsolnak az események.

Döbbenetes feszültséggel van teli az egész könyv, mindvégig kiélezett, tapintható az elektromosság. A végén pedig még rá is csavar egyet Harvey. Rendkívül komor a történet, a nap szinte egy pillanatra sem bújik elő a felhők közül, de ez szinte mellékes!

Elég volt nekem csak egy pillantás a Downton Abbey kifejezésre, és már röpültem is rá. Nagy fan vagyok, úgyhogy győzködésről szó sem volt. Mondván, akinek a kezei közül olyan sorozat kikerül, az rosszat nem alkothat. :)

Az 1800-as évekbe repülhetünk vissza egy időutazás keretében. A történetet visszafogottság, kifinomultság, klasszikus angol irodalmi nyelvezet jellemzi, amely tökéletesen mutatja be az angol arisztokrata életmódot, mindennapokat, annak minden örömével, árnyoldalaival együtt.

Hajlamosak vagyunk azt hinni erről a híres angol arisztokráciáról, hogy semmi érzelem, semmi kilengés, csak a tartás, a tekintély, a méltóság az, ami jellemezheti őket. A könyv ledönti ezeket a sztereotípiákat, hiszen mi dolgozna, ha nem a mélyből feltörő érzelmek. A látszat leomlik, és elénk tárulnak a szereplők legbensőbb titkai.

Egyre sikeresebb, egyre gazdagabb arisztokraták életébe szeretne mindenki bekerülni, de ez szinte lehetetlen. Ezért is éli meg Sophia élete legboldogabb napjának, amikor meghívót kap az egyik legbefolyásosabb eseményre, Richmond hercegné báljára. Szinte szó szerint véletlennek tűnik a meghívás, de bánja is ezt a lány... Lényeg, hogy bármi áron ott legyen.

Ezen a bálon megismerkedik egy fiatalemberrel, Bellasis vicomte-tal, ám onnantól kezdve gyökeresen megváltoznak a dolgok.

Míg szinte mindenkit az foglalkoztat, hogy minél előkelőbb körhöz tartozzon, addig dráma zajlik mások életében. Évekkel később derülnek ki fontos tények, amelyek azon az éjszakán történtek, és muszáj felülemelkedni a sértettségen, muszáj leereszkedni az alsóbb körökhöz is, bármennyire is sérti a büszkeségünket. Amikor ez megtörténik, a jéghideg angolok arcáról is lehull a maszk, és kiderül, érző emberek.

Lehet, hogy a túlzott elvárások miatt, de bevallom, néhol nekem kicsit vontatott volt, de nem lepődnék meg, sőt, drukkolok minden erőmmel, hogy filmre vigyék! Oda való mindenképpen!

A három grácia okán jó esélyekkel indult nálam a könyv. A Regényes történelem című sorozat tagjaként jelent meg az újabb történet, ami izgalmak tömkelegén keresztül kalauzol el minket Kölnben, 1540-ben.

Felkavaró időszak volt ez az emberiség történetében, hiszen óriási méretű pestisjárvány pusztított szerte Európában. Az ott lakók egy ideig még nem sejtenek semmit, küzdenek a perzselő nyárral. Fogalmuk sincs róla, hogy nemsokára ez semmiség lesz ahhoz a küzdelemhez képest, amivel meg kell birkózniuk. Alattomosan közelít feléjük a gyilkos kór, miközben mindenki a saját maga személyes problémáját, válságát próbálja megoldani.

Johanna a főszereplő, aki férje halála után, a kor adottságaihoz hűen, nagyon nehezen találja a helyét a világban. Különböző előítéletekkel kell megküzdenie mindenféle férfiúi védelem híján. Nagyon nehéz helyzetben van, hiába próbál erőteljesen állni a saját lábán, teljesen lehetetlen, tehetetlen helyzetekbe hozzák őt folyamatosan, olyannyira, hogy már a megélhetése a tét.

Csinos nő lévén nagyon sok hódoló áll az ajtajában, és bár mindenki megrökönyödésére levetette már a gyászruhát, közel csak nagyon keveseket enged magához! Hogy tetézze a nehéz helyzetét, saját sógorát is elutasítja, innentől kezdve pedig a férfi mindenféle rágalom hadjáratot indít ellene, ahol csak tud, megnehezíti a nő egyébként sem könnyű helyzetét. Az egyik legellenszenvesebb figuráról van szó a történetben, akinek igazából nem is a nő kell, hanem annak háza.

Három nagy részre tagolódik a történet. Az elsőben Johannát ismerhetjük meg alaposabban, a továbbiakban pedig szintén fontos szereplők lépnek színre. Egyikük Varjú, akit egy pitiáner tolvaj személyében ismerhetünk meg, és fogalmam sem volt, milyen módon kapcsolódhat majd a történethez, de adódik szerep neki is bőven. Csakúgy, mint a frissen a városba érkezett orvosdoktornak, Vincent de Vriesnek, aki nem ismeretlen Johanna számára, bár ez sem tűnik kellemes meglepetésnek egyikük számára sem.

Egyre csak fokozódnak a történet végéig az események, izgalmak, és a végén kezd összeállni a kép, miközben alapos bepillantást nyerhetünk a kor kezdetleges orvoslásába, a higiéniai szokásokba, amelyek egyértelműen hagytak nagyon sok kívánnivalót maguk után. Hiszen a kór elterjedésének is ez volt az egyik fő okozója. Vincent reformokat hoz a betegség megelőzése érdekében (maszkok, orvosi kesztyű), amit a nagy többség fenntartásokkal kezel, de az eredmények láttán belátják, hogy jobban teszik, ha követik az orvos utasításait.

Aki már olvasott Musso-tól, az bizton számíthat a szokásos izgalomra, romantikára, rejtélyes történésekre. Szóval nem fog csalódni, az egyedi stílus, a hamisítatlan történetszövés jelen van.

Tehát, ahogy megszokhattuk, két idősíkon mozgunk, bár először - annak ellenére, hogy tipikusan Musso trükknek tudom be - rá sem jöttem, hogy mi az ábra. Eltelt egy pici idő, mire kapcsoltam (mint ahogyan a szereplők is), de így még izgatottabban vágtam bele a történetbe.

Minden egy laptoppal kezdődik, amely két ember életét szorosan összeköti, ami pedig egyébként lehetetlen lenne. Ők maguk sem értik, mi áll az egész mögött, csak tudják, hogy valami fura dologgal kerültek szembe.

Természetesen egy férfiról és egy nőről van szó, akik rögtön a legelején vonzalmat éreznek egymás iránt, de a várva várt találkozó mégsem tud létrejönni. Folyamatosan keresik a válaszokat, lehetőségeket, alkalmakat, valahogy mégis mindig kisiklanak egymás útjából.

Amikor rájönnek, mi áll a dolgok hátterében, próbálnak megküzdeni a már ismert akadályokkal, mi pedig ezerrel drukkolunk, hogy végre egymásra találjanak, még a nem hétköznapi körülmények ellenére is.

A végén már kezdünk fellélegezni, hogy megvan a megoldás, amikor tök jó csavart vitt bele a szerző, és egy újabb bukfencet vet a gyomrunk az izgalom miatt.

A könyv legvégére rendkívüli módon felgyorsulnak az események, nem győztem kapkodni a fejem. Most karácsonyra szívesen ajánlom egy jó kis bekuckózós fotelhoz, kakaóval, takaróval. Tökéletes kikapcsolódás!

Számolni sem tudom már, az évek alatt hányszor néztem végig a Szívek szállodájának teljes évadát. Mindig hagyok egy kis szünetet, aztán visszatérek. :-) Most is épp a közepén járok, ajándék az az egy óra esténként, ha jut rá idő. Nyilván a fantasztikus filmgyártásnak, az alkotóknak is nagy szerepük van benne, de úgy gondolom, itt elsősorban a szereplők, a főszereplő viszi el a bulit a hátán.

Ezért is örültem már az első könyvnek is, ami a privát életéről szólt. Kíváncsi voltam, mennyiben más a valódi a filmvászonhoz képest. Szerintem olyan sokban nem, így még hitelesebb számomra a nő.

Továbbra is rendkívül érdekes, pezsgő egyéniségnek tartom. Privát élete sem szűkölködik izgalmasabbnál izgalmasabb helyzetekkel, legyen szó akár a pályájáról, akár a magánéletéről. Mindenhol rezeg, zsong körülötte a levegő, az optimizmusa pedig töretlen.

Míg az első könyvben Franny bőrébe bújva avat be minket a magánéletébe, itt már nyíltan vállalja, hogy mindazok, amik le vannak írva a könyvben, vele történtek meg. Azt nem gondolom, hogy bárki feltételezi, hogy ezeknek a sztároknak fenékig tejfel az életük, és minden egy csettintésre hullott az ölükbe, mégis érdekes ilyen módon is szembesülni azzal, hogy a legtöbben legalábbis ugyanúgy megküzdenek a sikerért, sokszor vállalva a kemény nélkülözést is.

Lauren felvállalja élete nehézségeit is, párkapcsolatai kudarcát teljes nyíltsággal tárja elénk. Izgi kulisszatitkokba avat be minket, ami most különösen érdekessé teszi az egyes epizódok nézését. Bennfentesnek érzem magam attól, amiket megosztott a könyvén keresztül. :-)

Sok szó esik ebben a kötetben a Vásott szülőkről is, aminek szintén főszereplője. Eddig ez kimaradt az életemből, de feltétlenül pótlom, amint végzek a másikkal. De annyira nem volt kérdéses számomra egy percig sem, hogy melyik a kedvence. :-)

Továbbra is egyértelmű, hogy nem ő találta meg Lorelai szerepét, hanem egyenesen neki íródott. Tökéletes az összhang!

Úgy kellett most ez nekem, mint egy falat kenyér! Egy éve én is hosszú utakat járok be, és bevallom, megviselt. Gyógyír volt számomra ez a könyv, hiszen még ha közhelyesen is hangzik, de most akkor is jól esett arról olvasnom, hogy bárhonnan fel lehet állni, bárhonnan van visszaút, még ha hosszú és nehéz is ez az út.

A történet egy biblia történet köré épül, a tékozló fiúról szóló rész játszik benne központi szerepet, és nem véletlenül.

A főszereplő Cooper, akit folyamatosan, a történet előrehaladtával ismerhetünk meg, egészen tinédzser korától a felnőtt férfiúi korig.

Fantasztikus közegben él ez a fiú. Bár némelyeknek hányattatottnak tűnhet, mégis a lényeg ott van, a szeretet. Édesapja, az utazó prédikátor hihetetlen figyelemmel veszi őt körül, és olyan értékekkel támogatja meg az élet minden területén, ami mindennél fontosabb. A fiúnál mégis eljön az az idő, amikor ez kevés neki, többre, másra vágyik, hiába a kétségtelen bizonyíték, hogy csodák között él.

Elkezdi maga választott életét, ami szintén rengeteg élményt hoz, tobzódik az élvezetekben. Továbbra is vannak körülötte jó emberek, de óhatatlanul bekerülnek a nemkívánatosak is, akik a pusztulást hozzák.

Rengeteg mindenen megy keresztül, közben felnőtt férfivá válik, amikor egyre inkább kezdi érezni, hogy elvesztette gyökereit, és hiába mindenféle siker, csillogás, nem segíthetnek rajta.

Azt gondolná az ember, hogy amikor rájön a helyes válaszokra, amikor tudja, merre kéne indulnia, onnantól már sima liba minden. Pedig talán az az egyik legnehezebb út, amikor vissza kell térni a helyes útra. Mi lehet ennek az oka? Büszkeség? Félelem? Szégyen? Nem tudom, de meg kell küzdeni mindenféle démonnal, hogy boldogok legyünk.

Nagyon alapvető emberi értékeket vesz górcső alá, és teszi azokat fontossá. Biztosan a velem történtek hatására is vagyok nagyon érzelmes az utóbbi időben, de az biztos, hogy a könyv, ha nem is jókor, de időben talált meg, hiszen egy folyamatosan útkeresésben vagyok, és pont ugyanazt keresem én is, amit Cooper vagy még több millió más ember a világon. És újból szeretném megtalálni! Nagyon!

Újból csak ahhh!!!!

Nem gondoltam, hogy az első részt felül lehet múlni. De lehet! Vagy ha nem is felülmúlja, de mindenképp ott van ez is a topon! Már az első pillanattól elvarázsolt a mérete is, mert a bizalmam feltétlenül meg volt előlegezve, így hát akkor ha lúd, akkor legyen kövér! alapon nagyon örültem mind a 489 oldalnak.

Az első részben alaposan megismerkedhettünk Lilával és Elenával. Szerintem mindenki letette valamelyik lány mellett a voksát szimpátia terén, ugyanis két rendkívül különböző emberről van szó, az életük mégis rettentő szorosan összefonódik, történjen bármi a hosszú évek alatt. Óriási hatással vannak egymásra és ránk is.

És bár rendkívül különbözőek, én mindkettőt nagyon megszerettem. Egyiket ezért, másikat azért, egyiket ekkor, másikat akkor. Mindkettőben olyan értékek, kincsek vannak, amelyeket összerakva jön ki egy egész brilliáns.

A sorozat első részében főképp a gyermekkorukat ismerhettük meg, ahol csak kisebb időre szakad el a két barátnő, de nagy távolság akkor sincs köztük. A könyv végén már belekóstolhatunk, hogy időnként ez a távolság is megnövekszik, ők is felnőtté válnak, és sejthető, hogy az életútjuk nagyon másfele fog haladni a jövőben.

Már a történet elején is jócskán belepillanthattunk a nápolyi életbe, annak minden zűrzavarába, hangos, olasz rikoltozásába, de ebben a második részben még inkább kapunk a jóból. :-) Döbbenetes filmszerű jelenetek játszódnak le a sorok között, peregnek az események, mint az olasz nyelv.

Két nagyon okos lányról van szó, kivételes tehetség mindkettő. Az egyik visszafogottabb, folyamatos önbizalomhiánnyal küzd, másikuk, Lila pedig egy tűzről pattant, ami a szívén, az a száján típusú nő, akinek senki se szabja meg, mit, hogyan és mikor csináljon. Vág az esze, mint a borotva, de a lehetőségeket - ki tudja, miért - nem tudja vagy nem akarja kihasználni.

Elena az, akire a jószerencse folyamatosan rákacsint. Továbbtanul és még annál is tovább. Az álmait éli meg, mégis állandóan egy belső elégedetlenség, frusztráció nyugtalanítja. Akarva akaratlanul mindig lánykori barátnőjéhez hasonlítja magát, egyszer mérhetetlen hiányát érzi, másszor pedig a dühöt, féltékenységet, hogy barátnőjének jobb. Pedig dehogy!

Lila éli a hajdan lánykorukban borítékolható életet. Választhatott volna mást, mégis a talpraesett, szókimondó lány megalázva, összetörve, depresszióban éli túl a napokat.

Nem mindig, de általában irigylésre méltó ez a barátság. Nagyon zötyögős, szakadozott, félelmekkel, sérelmekkel teli, mégis van e között a két lány között valami, ami a szívet melengeti. És legyenek egymástól sok száz kilométerre, mindkettőben ott van folyamatosan a másik, szimbiózisban élnek egymással.

Remélem, nem kell ismét ilyen sokat várni a folytatásra!!!

Az egész annyira olasz, annyira szuper!!!

5/5*****

Park Könyvkiadó, 2017

Fordította: Matolcsi Balázs

Eredeti cím: Storia del nuovo cognome

489 oldal

Sosem voltam a matek szerelmese, épp ezért meg is lepett, hogy azonnal felkeltette a figyelmemet ez a könyv, amint megláttam. Valami belső sugallat lehetett, és mennyire jó sugallat, mert ugyan nem azt mondom, hogy most jelentkezek valami matek kurzusra, de egészen más kép alakult ki bennem az egész rendszerről.

Nyilván azért voltak fenntartásaim, hogyan fogom tudni megemészteni a témát, de már az első oldalnál eloszlott minden félelmem, hiszem semmiféle magasabb szintű matematikai előképzettség nem szükséges hozzá. A logikus gondolkodás nem jön rosszul, de az egyébként általában a mindennapokban is sokat segíthet. :-)

Hihetetlen rávilágítások vannak benne, milyen módon és mennyire sokszor van ott a mindennapokban, a teljesen természetes életvitelünkben a matematika. Én biztos nem gondoltam volna, és szerintem sokan mások sem. Egészen más oldalról közelíti meg ezt a tudományágat a szerző, mint amit megszokhattunk a matekórákon. Sok diák és egyben a szülők is fel szokták tenni a kérdést, hogy miért van szükség a magasabb szintű matematika beépítésére az oktatási rendszerbe, hacsak nem matek szakról van szó, nyilván! A válasz például lehet az, hogy hátha egyszer szükséged lesz rá a munkád során. Ez szerintem (is) hülyeség!

Érdekes volt Wald Ábrahámról olvasni, aki statisztikai elemzéseket végzett az amerikai hadsereg számára a II. világháború alatt. Többek között azt is, hogy a bombázó repülőgépeknek mely részét kell megerősíteni még inkább erősebb páncélzattal, hogy kisebb esélye legyen arra, hogy lelőjék. Igen ám, de addig csak azokat a gépeket vizsgálták, amelyek visszatértek, és tele voltak lövedéknyomokkal, így azt a következtetést vonták le, hogy azok a sérülékenyebb részei a gépeknek, ahol ez a rengeteg golyónyom volt. A hadsereg javaslata alapján oda kellett volna több páncélt tenni, ahol sok volt a lövedék, Wald véleménye szerint pedig oda kellene tenni, ahol kevesebb a golyónyom, hiszen pont a lezuhant gépeket ott találták el, azért zuhantak le. Na, Ellenberg jobban leírja, de tényleg nagyon érdekes volt. Színtiszta, tök egyszerű logika, ami még a kutatóknak sem esett le.

Sokfelé kalandozik még a szerző, rengeteg olyan területet érint, ahol konkrét példák által mutatja be, mennyire átitatja azt is a matematika.

A könyv konklúziója, hogy a matematika a logikus gondolkodás alapja. Nehezen hihető, de ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa ezt a könyvet, be fogja látni, hogy valóban! Hihetetlen, hogy a matek ilyen könnyed, játékos is lehet. Nem mondom, hogy nem voltak magaslatok, amin azért törni kellett a fejem, de a könyv java jóízűen fogyasztható!

Ilyen tanárok kellenének! Az oktatás minden területén! Sok!

Bevallom, meglepődve láttam, milyen sok könyve megjelent már magyarul az írónőnek. Sosem hallottam még róla, de ami késik, nem múlik, ugye!?

Szép vontatottan, lassan indul be a történet, bár már az elején felsejlik, hogy bizony be fogok tojni némely résznél. :-)

Ugrálunk a múltban és a jelenben. A főszereplő Evie, aki a 40-es években nagyon tehetséges festőnövendéknek bizonyul, ám a háború, a családi körülmények ellehetetlenítik, hogy ezzel a szenvedélyével annyi időt töltsön, amennyit csak szeretne. Szülei farmján van rá szükség, miközben bátyja, Ralph is kénytelen bevonulni, pilótaként szolgálni a hadsereget.

Bármennyire is tiltják a lányt a festéstől, valahogy mindig megtalálja a módját, hogy időt, alkalmat találjon rá. A szomszéd fiú, Eddie látszólag minden érdek nélkül segít a lánynak munkákat szerezni, amelyekkel elismerést nyerhet a Háborús Művészek Testületénél. Ez komoly cél, Evie bármit megtenne, hogy bekerüljön ezekbe a körökbe. Hamar kiderül, hogy ez az út nem pont az, amire ő vágyott, folyamatosan visszavágyik a reptérre, pilótákat, gépeket festeni, a bevetések izgalmát újból és újból átélni.

Ezek a reptéri látogatások hozzák meg számára a gyökeres változást, bár nem feltétlenül a művészet felé vezető úton. A szerelem kopogtat be hozzá Tony Anderson személyében. Találkozásuk mindent felülír, mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.

Közben folyamatosan átruccanunk a 70-es évekbe, ahol a frissen megözvegyült Lucy Standish életével ismerkedhetünk meg. Férjével galériát nyitottak, ahol van egy festmény, amit feltehetőleg Evie festett. Sok kérdést, titkot rejt ez a kép, ami Lucy érdeklődését végképp felkelti Evie életével kapcsolatban. Kutatásba kezd, szinte megszállottan próbál rájönni, mi történhetett évtizedekkel korábban.

Találkozik Michael Marstonnal, Evie unokájával, aki a kezdeti bizalmatlanság után utat enged Lucy kutatásainak. Minden eddiginél közelebb kerül a nő "mániája" tárgyához. Egyre inkább összeáll a kép.

Az olvasás közben végig titkok lengik körül a szereplőket, és misztikus jelenségekből sincs hiány, amiktől azért leginkább a hideg rázott. :)

Ez a történet sok mindenki érdeklődési körét kielégítheti, hiszen van benne szerelem, háború, misztikum, művészet. És nagyon szép a borító!

Egyik napon váratlanul egy amerikai nő, Debbie toppan be Roscarbury Hallba, ahol megismerkedik egy kedves, idős hölggyel, Ellával.

Ella és Roberta egy idős, házsártos testvérpár, akik kizárólag papírfecnire írt üzeneteken keresztül kommunikálnak egymással. Ez főként Robertának köszönhető, ő zárkózik el hosszú évek óta mindennemű más társalgástól.

Oka van persze annak, hogy ilyen a viszonyuk. Hosszú évekkel azelőtt történt tragédia váltotta ki, amit szerintem is nagyon nehéz feldolgozni, megbocsátani, úgyhogy fogalmam sincs, én hogy reagálnék. Ők így oldják meg!

Ella úgy érzi, muszáj valamit tennie, hogy a hétköznapjait felforgassa, változást akar, továbbá az anyagi helyzetük is szükségessé teszi. Szokatlan döntést hoz, patinás házuk használaton kívüli báltermét kávézóként megnyitja. Természetesen most is, mint mindig, kivívja testvére féktelen haragját, aki - kívülállóként rettentő viccesnek tűnő módon - kénytelen mérgét is fecniken kifejteni.

Bár Debbie más célból érkezett a városba, adódik a lehetőség, hogy Ella segítségére legyen a kávézóban. Ez mindkettejüknek jó, Ella nem marad egyedül a sok munkával, Debbie figyelmét pedig kicsit eltereli a tragédiáról, ami körüllengi az életét. Bár titkát mindvégig megőrzi, Ella tudja, hogy pártfogolnia kell valami miatt a fiatal lányt. Szinte anya-lánya viszony alakul ki köztük, ami szintén nem tetszik Robertának, tovább gyűlnek a papírdarabkák a ház különböző pontjain elhelyezve.

Ahogy a kávézó jó híre és Ella fantasztikus süteményei egyre több vendéget vonz, eljön az a pont a történetben, amikor mindenkinek színt kell vallania, ki így, ki úgy. Rejtegetett titkok derülnek ki, amik feltépik az összeforrottnak tűnő sebeket is. Ilyenkor nincs más, mint szembenézni a múlttal és a jövővel is, még ha mindkettő rettentő fájdalmas is.