Az a rövid története ennek a könyvnek, hogy utaztam a metrón, és egy fiatal lány olvasta mellettem. Meg nem tudom magyarázni, miért akartam mindenáron megtudni, mit olvas, de muszáj volt! Aztán megláttam a címét, a borítóját, és tudtam, hogy kell nekem. Most már biztos, hogy nem volt véletlen ez a találkozás, hiszen szerelembe estem ezzel a könyvvel úgy ahogy van, szőröstül-bőröstül. Van sok kedvenc könyvem, és van pár darab, ami még ezeket is felülmúlja. Ez tényleg csak pár darab, és most ez is közéjük került! Fantasztikus könyv az olasz életérzésről, küzdelemről, szeretetről, megbocsátásról, zsiványságról, fantasztikusan megírva! Röviden!

Bővebben, adva van egy olasz család. Még átlagosnak is mondhatnám, mert ha az ember a filmismereteiből, az olaszok híres-hírhedt jelleméből indul ki, valószínűleg valami hasonló hangulatra, őrületre gondol egyből. De mégsem akármilyen család ez, mivel nagyon mélyen ismerteti meg őket velünk Puzo (a nevét egyébként nem muszáj olyan sokszor kiejteni!) :-), aki nem mellesleg a Keresztapa szerzője is. Suhintott egyet a varázspálcájával, és ott találtam magam az életükben, részükké váltam, és még pillantásnyi időm sem maradt, de már meg is szerettem őket, nagyon fontosak lettek nekem, szabadulni pedig végképp nem tudok tőlük. Nem is akarok.

Lucia Santa, a 20-as években, a jobb élet reményében férjével és gyermekeivel elhagyja Dél-Olaszországot, hogy az Újvilágban próbáljon szerencsét. A család New Yorkban, a Tizedik sugárút környékén telepszik le, ám férje egy balesetben rövid időn belül meghal, hátrahagyva várandós feleségét és két gyermekét. Az már rögtön a könyv elején kiderül, hogy nagyon erős jellemű asszonyról van szó, így ez a tragédia bár megrogyasztja, nem töri össze. Sőt! Hamarosan újra férje talál, onnan is bepottyan három gyermek. :-)

Magáról a történetről nem igazán tudnék mit írni. Ahogy fent már említettem, egy átlagos, népes, zajos olasz családról van szó. A két kisebb gyermek kivételével, nagyon alaposan megismerhetjük őket, olyannyira, hogy együtt esszük velük, érezzük az illatát a világraszóló paradicsomszószos spagettinek húsgombóccal, halljuk Mamma Lucia artikulálatlan veszekedését a lumpen Gino fiával, érezzük arcunkon a tenyér csattanását, és együtt rettegünk, amikor megbomlott elméjű férje éjjelente "életre kel".

És bár a történet Amerikában játszódik, sokszor kellett figyelmeztetnem magam erre a tényre, mert én mindvégig Olaszországban jártam, alig-alig van jele, jelentősége annak, milyen földön állunk, ők olaszok maradnak, míg világ a világ. Abban a tekintetben is sokszor arcul kellett magam csapnom, hogy belefeledkeztem a röhögésbe, mert egy olasz család életének komédiáján csak röhögni lehet, közben a háttérben pedig zajlanak a tragédiák, és egy cseppet sem vidám a helyzet. És akkor hirtelen elgondolkodok, hogy most akkor min is nevettem én? A következő pillanatban pedig arra jövök rá, hogy másképp nem is lehet túlélni. Akkor ez azt jelenti, hogy az érzelmeimmel játszott ez a könyv? Hát igen, azzal nagyon.

A borító is nagyon érdekes. Ahogy megérkezik egy család messzi földről, állnak a bőröndjeikkel Amerika partjainál, az új, jobb élet városát szemlélve. Azon kívül, hogy nagyon szép a fénykép, órákig tartó elmélkedésre ösztönzi az embert. Mondom, hibátlan a könyv!!!

Olvasmányaim kiválasztásánál most már hosszú ideje a tömeg ízlése vezet, és annyira jó, hogy ezt a könyvet én magam választattam ki. Vagy a könyv engem. Jujj, komolyan, szerezzétek be ezt a könyvet! Nem fogjátok megbánni!!!