Most akkor készüljek az orvosira vagy ne? Orvos szeretnék lenni, most azonnal! Pedig eddig nem voltak ilyen irányú ambícióim. Félő, hogy lekéstem róla, de tényleg megszállott lettem, köszönhető ennek a nagyszerű könyvnek.Megint egy számomra tökéletes könyv. Rendkívül kifinomult, letisztult, mindez nagyon olvasmányos formában. Amikor először megláttam a könyvet, "csak" három dolog rettentett el, a borító, a cím és a terjedelem. De így utólag, a tapasztalatokkal a hátam mögött, egyikkel sincs baj.
A történet tele van olyan szörnyűségekkel, tragédiákkal, amik Etiópiában mindennaposak, mondhatni szokványosak, ezzel nehezen birkóztam meg lelkileg, de sok élménnyel lettem ezek által is gazdagabb.
Az indiai Mary Joseph Áldás nővér 1947-ben Afrikába érkezik, egy misszió keretein belül. A küzdelemmel teli hajóút során ismerkedik meg Thomas Stone doktorral, amire az ismeretség nem a legjobb szó, mivel a súlyos beteg, eszméletlen embert ápolja mindvégig. Persze ekkor még nem tudhatják, hogy kapcsolatuk élethosszig tartó lesz.
Évekkel később Etiópiában találkoznak újból az egyszer félreírt nevű Nemhely (Menhely) Kórházban, amely csupán adományokból tartja fenn magát. Kapcsolatuk nagyon érdekes, szinte érthetetlen. Vonzódnak egymáshoz, mint a mágnes, tökéletes páros, de az orvos fura jelleme megakadályozza ennek beteljesülését. Illetve mit nevezünk beteljesülésnek, mert (talán csak) egyszer bizony enged a vágyainak, amely esemény következményeként egy ikerpár születik. Marion és Siva. A fiúk a homlokuknál összenőttek, és bár a születés után rögtön szétválasztják őket, a rettentő szoros kapocs mindig megmarad. Anyjuk a szülésbe belehal, apjuk pedig azon nyomban elmenekül a szülőszobáról, és az országból is.
A két fiút a missziós kórházban dolgozó két orvos veszi magához, akik szintén megmagyarázhatatlan kapcsolatban vannak, bár ez igen hamar rendeződik, helyreáll a rend. :-) Hatalmas szeretetben nevelik a gyermekeket, és bár eszükkel tudják, hogy nem ők a vér szerinti szüleik, eszükben sincs másként gondolni rájuk.
A SivaMarion párosból Marion az, aki inkább igényelné önmaga megtalálását, bár sokszor menekül vissza a kapocshoz. Próbálkozásaik, szárnybontogatásaik egymás nélkül néhol sikeresek, aztán van, hogy szörnyűségeket vonzanak magukhoz.
A szerző szó szerint mélységeiben adott ismertetőt Etiópia egzotikus, bár sokszor félelmetes világából, nem beszélve az orvostudományról, aminek köszönhetően most épp pont orvos szeretnék lenni. :-)
Féltve őrzött kincs marad ez a könyv. Sírni támad kedvem azóta is, ahányszor ránézek a könyvre, és nemcsak szomorúságomban, hanem örömömben is. Nagyon bízom benne, hogy ragad még tollat a szerző, hiszen gyönyörűen ír!
5/5
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2012
Fordította: Szigethy-Mallász Rita
Eredeti cím: Cutting for Stone
621 oldal
Olyan jól írtál róla, hogy most azonnal szeretném elkezdeni olvasni. Egyébként már én is nézegettem a könyvet, de a terjedelme elrettentett eddig.
Hú, ez egyáltalán ne tartson vissza! Mint ahogy az elején én is említettem "csak" három dolog rettentett el, és az egyik a terjedelme volt, de aztán a végén úgy voltam, hogy még ne, ne legyen vége!!! :-) Akár újból is kezdeném...
Nem olvastam végig a teljes bejegyzésed, csak az elejét és a végét, de az utolsó mondatod olyan szép, hogy azonnal levenném a polcomról. De erős leszek, mert valamiért ezt a könyvet a nyaralásra tartogatom, hogy nyugodtan el tudjak merülni benne :)
Nikkincs! Gondoltam is, hogy kiteszem a spoiler jelzést, de annyi mindent tartogat a könyv, tényleg nem lőttem le a lényeget. Egyébként biztos nyaralás alatt szeretnéd olvasni? Nem az a tipikus nyaralós könyv, ill. attól függ, milyen típusú az a nyaralás. Ha haverok/buli/fanta, akkor nem. :-)
Nem, abból a típusból már kinőttem. :)Tavalyi nyaraláskor a Színes fátyolt olvastam Csenga eseményére, meg a Prímszámok magányát, szóval abszolút nem habos történeteket szeretek elővenni ilyenkor. Most, hogy belegondolok, azért ez egy kicsit fura :)
Én is nagyon vágyom rá, a terjedelmét egyenesen imádom, csak hát az ára még egyenlőre visszatart...
Nikkincs! Nekem ez nem fura, mert én sem voltam sosem a limonádékért oda, csak félteném, hogy homokos lesz v. ilyesmi. :-)))
Klaudia! Most legalább annyi van, hogy az árért kap valamit az ember! De szívesen kölcsön is adom a könyvet!
Ááá köszi:) Az a baj, hogy hörcsög típus vagyok, nekem örökbe kell:DDD