Jelentem, a karizmaim megerősödtek, míg kiolvastam ezt a nem kis darab könyvet, de azért egy nagyon szép, igényes kiadással küzdöttem. :-)

Lévi András története ez, meg persze családjáé, barátaié, de mindvégig ő van a főszerepben. Már a nevéből is adódik, hogy egy zsidó fiatalemberről van szó, aki a 30-as évek Párizsába érkezik ösztöndíjjal kezdő építészhallgatóként. Anyagi nehézségei ellenére viszonylag hamar feltalálja magát, beilleszkedik új környezetébe, bár a családja folyvást, elemi erővel hiányzik neki, hiszen szüleit és két fiútestvért, Mátyást és Tibort hagyta otthon, akik mindannyian nagyon összetartóak.

Az egyetemi tanulmányaival nagyon jól halad, megkap minden elismerést, így nem nagyon van a láthatáron akadálya annak, hogy sikeres építész váljon belőle. Elvileg Európában már forr a helyzet, Párizsban mégis nagyon apró riasztó jelek lelhetők fel. Ráadásul a szerelem is hamar beköszönt a fiúnál, hiszen egy vendégségbe invitálják, ahol a háziak leányát "ajánlgatják" számára, de hiába minden igyekezet, annak anyjával, a szintén magyar származású balett táncosnővel, Klárával lobban fel a láng.

Amikor 2 év múlva lejár András vízuma, sürgősen haza kell térnie Magyarországra, ahonnan vissza már nem tud térni a kialakult helyzet miatt. Behívják munkaszolgálatba, és innentől elkezdődik az életéért és a családjáért való küzdelem.

Gondolkodtam, hogy az írónőt mi ihlette e regény megírására, honnan tudhat Ő a hajdú tájon termő tűzcsalán csípéséről? Annyira személyesnek éreztem az egész regényt, ráadásul akkora szeretettel megírva, emiatt merült fel bennem a kérdés, hogy született meg ez a könyv. Ahogy olvasgattam az írónőről, mert tényleg nem tudtam róla semmit, kiderült, hogy bár amerikai, de nagyszülei magyarok, úgyhogy a gyökerek elég erősek. Ráadásul a főszereplőt saját nagyapjáról formálta meg. Így már érthetőbb volt az inspiráció. Ráadásul mindig örülök, ha foglalkoznak a témával, ebből sosem lehet elég!

De! Azért vegyes érzéseim voltak a könyvvel. Kétféle módon érzek. Egyrészt nagyon foglalkoztatott a történet, másrészt néha-néha meg is akadtam bizonyos dolgok miatt. Az első a szerelmi szál volt, amely miatt néhol már nagyon csömöröm volt. Kisebb túlkapások is akadtak szerintem, például amely eset miatt Klárának menekülnie kellett Magyarországról, na, az bármennyire is nehéz volt a helyzet az országban, kicsit túlzásnak tűnt. A másik problémám a könyvvel a fordítás volt. Előfordultak rém bugyuta mondatok, amiket sokszor még értelmezni sem tudtam, ezt nagyon sajnáltam. Látszik az alapos munka a könyvön, mégis éreztem, láttam egy-két helyen pontatlanságokat. Összességében nagyon érdekelt az Orringer családja által ihletett történet mindvégig, faltam a lapokat, de azért lehet, hogy itt is lehetett volna picit kevesebb, mégis több...