Félelemtől reszkető, fiatal lány, Arlette tér be a rendőrőrsre, hogy tanúvallomást tegyen egy előre megtervezett gyilkosságról. Sokkal több információja nincs, csak pici adalékok, úgy mint valamilyen Oscar nevét hallotta elhangzani, és talán valami grófnét akarnak meggyilkolni. A két férfiról, akiket egy paraván mögül hallgatott ki, szintén nem tud semmi használható információt nyújtani. Bejelentése bizonytalan, tele kérdőjelekkel, a lány maga is zavaros, bár kétségkívül vonzza a férfitekinteteket. Arlette egyébként egy bárban táncol, közkedvelt szereplője az éjszakai életnek, bomlanak utána a férfiak, hiszen kétségkívül csinos, és nem utolsósorban túllép bizonyos határokat.

Amikor reggel már Maigret is bekapcsolódik a lány kihallgatásába, az meglepő módon visszavonja bejelentését, arra hivatkozva, hogy részeg, fáradt stb. volt. Igen ám, viszont jön a hír, hogy megöltek valakit. De még csak véletlenül sem azt, akire számítottak, már ha lehet számítani olyanra, akiről nem is tudunk semmit. Ráadásul a rendőrség berkeiben is van kapcsolódási pont, ami talán még jobban nehezíti (vagy könnyíti?) a nyomozást. Több szálon futó, tényleg meglepetésekkel teli kis sztori.

Bár a Maigret történetek könyv formájában eddig elkerültek, de siherederebb koromban odaragadtam a tv képernyője elé, hiszen Columbon, Derricken, Petrocellin és Maigreten nőttem fel. :) Simeon művei nem véletlenül kerültek feldolgozásra film formájában is, hiszen nagyon feszített tempójú, csattanós kis történetek ezek. Bár konkrétan ennél a történetnél egy picit másra számítottam a végén, de az egész értékéből nem vont le. Rövidke, nagyon gyorsan olvasható. Engem kikapcsolt, megvidámított, tetszett.