Múltkor megígértem magamnak, hogy ez a könyv nem fog olyan sokáig várakozni, mint az előző. Ez az írása sem okozott csalódást Richmondnak. Nemrégiben olvastam A köd éve című, korábban íródott könyvét, az teljesen letaglózott. Nagyon ismerős, sőt, felismerhető, egyedi stílusú, hangvételű ez a kötet is. Elnézve a könyv hátulján az írónőről a fényképet, én nem gondolnám kinézet alapján, hogy ilyen jól ír. Túlságosan fiatalnak tűnik, hogy ennyire mélyen kutasson valamilyen specifikus téma iránt, merthogy itt a matematika mélységeibe ásta bele magát, szerintem (amennyire én értek hozzá...) nem kicsit. Egyszerűen odáig vagyok a fejtegetéseiért, még ha tényleg egy szót sem értek belőle. Ettől az egész történet még tényleg nagyon élvezhető.

Adott egy család. Egészen jól szituáltak, békés, nyugalmas életet élnek. Apa, anya és két lány. Az idősebb lány egy kis zsenipalánta, bár még elég fiatal. Minden tehetsége megvan rá, hogy a matematika területén nagy sikereket érjen el. A másik lány viszonylag középszerű. Tényleg csak viszonylag, mert ezt inkább ő érzi magáról, én egyáltalán nem így gondolkodtam felőle. Aztán az idősebbiket, a mindenki által elismert testvért brutálisan meggyilkolják.

Van egy hatalmas ugrás a történetben, hiszen Ellie 20 év távlatából emlékszik vissza a halálesetre, ami azóta is kísérti, hiányzik neki minden pillanatban a nővére Lila, ráadásul sosem derült fény az elkövető személyére. Ekkor, két évtized elteltével találkozik szemtől szembe a feltételezett gyilkossal. A feltételezés az egész államok területén egy könyv alapján alakult ki. A könyv létrejötte pedig nagyrészt Ellienek is "köszönhető".

Közvetlenül testvére halála után irodalomtanárával került bizalmas baráti viszonyba a lány, őt avatja be emlékeibe, érzéseibe halott testvérével kapcsolatban. Ezt kihasználva a férfi - hiszen mindig is szeretett volna kikerülni a katedra mögül - a lány tudta nélkül írja meg ezeket a belsőséges információkat. A könyv hatalmas sikereket ér el, mindenki készpénznek veszi, hogy a benne lévő tartalom maga az igazság, így a feltételezett gyilkos sem lehet más, mint akit ott megneveztek. A lány utólagos ellenkezése már mit sem ér, a könyvet kiadják.

És akkor ugye találkozik a gyanúsítottal jó pár évvel később, és kérdőre vonja, hogy miért tette, amit tett anno? Az itt egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a férfi tagadja a vádakat, de akkor ki volt a gyilkos? Vagy ennyire jól tud hazudni ilyen sok idő után is? Hiszen annak idején alapos nyomozás kísérte a bűntettet, mindenkit - beleértve a feltételezett gyilkost is - részletes vallatásnak vetettek alá. Ráadásul új nyomok, új nevek is felmerülnek. Még ennyi idő után is, illetve újból...

Az írónőtől megszokott lassú folyamú történet mégis mindvégig nagyon izgalmas volt. Szeretem, ahogy leírja nekünk egy-egy ember belső vívódását, gondolatait. Nagyon szépen fogalmaz, jól ír, és tényleg nagyon becsülöm és élvezem a gyümölcsét a felkészültségének, alapos munkájának. Ez a 2009-es kiadás reményt kelt bennem, hogy hamarosan újabb kötet érkezik, egyben felhívás a kiadóhoz! :)