Miért húztam én ezt ennyi ideig? Valószínűleg most sokkal másabb, befogadóbb időszakomban kapott el a könyv, mint az első rész, vagy egyszerűen jobb. Aki nem tudná, ez a Párizs fehér fényei c. könyv folytatása. Háborús történet, egy nagyon viszontagságos, szenvedélyes szerelmi szállal ötvözve.

Xénia és Max szerelme az első rész végére úgy tűnik, hogy véget ér, hiszen a hely, az idő, a büszkeségük, szinte minden akadályozza, hogy beteljesüljenek a vágyaik. Nagyon bosszantóan, szerencsétlenül végződött akkor a történet, de hát persze így izgalmas egy folytatás. :)

Azzal nyilván nem árulok el nagy titkot, hogy nem marad annyiban ez az ügy, mármint kettejük kapcsolata természetesen nem nyugodhat, hiszen ez adja az egész kerek történet sava-borsát.

A háború nagyjából befejeződött, de persze főként Kelet-Európában, azon belül is Berlinben nagyon szörnyű utózöngék vannak, hiába a várva várt felszabadítás. Az ott élők nem feltétlenül érzékelik, hogy a háborúnak vége. Ebbe az áldatlan környezetbe tart Xénia, a 30-as évek keresett modellje, aki szerelmét, Maxot készül felkutatni. Érzelmei mit sem változtak, viszont a családi állapota, helyzete lehetővé teszi, hogy ismét szabad utat engedjen vágyainak, hiszen ezt a férfit sosem szűnt meg szeretni. Rettegve, reménykedve várja, hogy megtudja, a férfi életben maradt-e.

Max túléli a koncentrációs tábort. A hajdanvolt keresett sztárfotós csak árnyéka önmagának mind testileg, mind lelkileg. Ebben az állapotban talál rá Xénia, és bejelentése csak további zavarokat okoz a férfiban, és természetesen(?) tovább bántják egymást, hiába az egymás nélkül eltöltött évek.

Közben Xénia lánya, Natasa és a nő által kimentett testvérpár, Lili és Felix is felnőttek, az ő szerepük is nagy teret tölt be a regényben.

Nagyon élethűen mutatja be a regény a háború után ébredező Európát, az emberek egymásra, magukra találását, ami hihetetlen küzdelmekkel jár, hiszen nem csak a veszteségekkel kell szembe nézni, hanem az emlékek is folyamatosan kísértenek.