A nem túl távoli jövőben játszódó történet rendesen megkavarta a lelkemet, gondolataimat. Egyértelmű volt, hogy Andri Snaer Magnason fantáziájával az égvilágon semmi gond nincs. :-) De azért félelmetes, ahogy ezeket papírra vetette, elképesztő, abszurd történetté formázta. A Nagy Testvér, azaz LoveStar figyelő tekintete elől nem nagyon van menekvés, ezt egyébként is régóta érezzük már. Az is sejthető, hogy a világ alakulása, fejlődése olyan irányokat fog venni, amiket ma még elképzelni sem tudunk. Illetve van, aki tud. :-)

Bár több ismerősöm, aki olvasta, inkább a humoros oldalát ragadta meg, és kétségtelen, hogy nem szűkölködik abban sem, rám nyomasztó hatással volt az egész, nyilván főként az idegensége, személytelensége miatt. A személyesség elenyésző mértékben egy szerelmes párnál jelentkezik, ott még némi csírája fellelhető az EMBERnek. Mert ebben a vezeték nélküli világban sokszor volt olyan érzésem, hogy minden csak gép, automatika. És ha ebből indulunk ki, miért ne lehetne, hogy megvalósuljon? De azért ne!!!

Szóval ebben a nem messzi jövőben mindennek a központjában a marketing és a technológia áll, minden pillanatra pontosan ki van számítva, meg van tervezve, a tévedés kizárt. A LoveStar egy Izlandon működő multi, amelyet a szintén azonos nevű személy(?) hozott létre, mindent átreformálva, kiirtva a fentebb említett személyességet, mindenféle emberi érzelmet, azok által irányított szociális, kommunikációs viselkedésformát. Nagyobb "leányvállalatai" is működnek ennek a gigacégnek, úgymint a távoli szigeten működő inLOVE, ahol meg lehet találni az "igaz szerelmet". Aki pedig a halálra készül, várja őt a LoveDeath, ahol már nyoma sincs a hagyományos temetkezésnek, egyenesen kirepítik őket az űrbe, utolsó útjukon még megcsodálhatják őket a hozzátartozók, mint hullócsillagok.

A szerelem sem úgy működik már, mint régen, hanem az embereket kikalkulálják egymásnak. Beleszólás, tévedés nincs, hiszen minden tudományosan kiszámítva, megtervezve működik. És ha valaki kételkedne, megkérdezheti a mindent tudó MEGBÁNÁS-t, mi lett volna, ha... A válasz minden esetben halál, katasztrófa. Szóval mindenki jól jár, ha aláveti magát a rendszernek.

Két szálon futnak az események. Az egyik LoveStar szemszögéből mutatja be a helyzetet, másfelől Indrii és Sigríur szemével is beletekinthetünk az eseményekbe, akik már-már krimibe illően fellázadnak a rendszer ellen. Hiszen annak ellenére, hogy nem egymásnak kalkulálták ki őket, váltig hisznek szerelmükben, nem hajlandóak alávetni magukat az elkerülhetetlennek.

Sokszor gondolkodtam már, hogy hová tart, mivé lesz a világ. Az biztos, hogy nem jó irányba, és a kisujjunkat sem mozdítjuk, hogy ez változzon. A könyv jól van megírva, nagyon jól. Mindenképpen jó, ha az emberek elgondolkodnak a jelenen és az abból következő jövőn is. Engem viszont meg is rémisztett ez a hihetetlen ötletgazdag lehetőség, eshetőség. Nem az én világom. Nem szeretem a disztópikus műveket sem könyvben, sem filmben. Szóval nem a könyv hibája, csak valószínűleg nem nekem íródott, és egy kicsit még emésztgetnem kell.