Aki nem olvasta még a sorozat első két kötetét, ne folytassa, mert lehetnek benne spoilerek!!!

Huh, a végére értem! Szerencséje van Larssonnak, hogy a könyv egynegyede környékén belehúzott, mert addig sokszor akartam erőszakkal befejezni, számomra rém unalom volt. De aztán hozta a szokott formát, letehetetlenné vált. Hosszú lélegzetvételeket tartottam a kötetek olvasása közben, de szerintem simán lement volna egyben is a három. Nem csoda, hogy világszerte viszik, mint a cukrot.

Bármennyire is izgalmasan végződött az előző rész, az nyilván nem volt nagy meglepetés, hogy Lisbeth életben marad Zalacsenkóval, azaz az apjával való brutális összecsapást követően, ráadásul a kórházban pár szobányi különbséggel helyezik el őket, és az indulatok még mindig forrnak mindkettejükben.

Mint az már kiderült, apjának szerves része volt a svéd titkosszolgálat sötét oldalának életében, és ez a szűk kör, amelynek magas rangú, korrupt hivatalnokok is részesei, egyből szerveződni, szervezkedni kezd, hiszen a lebukás veszélye most mindennél közelebb került. Azt pedig mondani sem kell, megszokhattuk, hogy a módszerek között nem válogatnak. Első számú célpontjuk a lány és annak barátja, Mikael Blomkvist, akiket mihamarabb likvidálni kell. A súlyos törvénytelenségekről egyre több bizonyíték van Mikael kezében, de vajon lesz-e elég idő azoknak nyilvánosságra hozatalára!? Ráadásul a lány élete továbbra is veszélyben forog, rá is figyelnie kell.

Kapcsolatuk egy külön téma, számomra nagyon szórakoztató volt, ahogy kerülgetik egymást, mint macska a forró kását. Másfajta, változatos színt visz az egyébként is izgalmas történetbe.

Kósza hírek keringenek szerte a világon, hogy létezik még több folytatása is a trilógiának, hát én reménykedem és nagyon kíváncsian várom.