Megígértem magamnak, másoknak is, hogy a Brida után próbálkozom még Coelhoval. Mivel az számomra óriási csalódás volt, kissé félve nyúltam ehhez a könyvhöz. Azt is tudom, hogy véleményemmel nagyon nagy ellentáborba ütközöm, ettől függetlenül álláspontjukat abszolút tisztelem.Maria egy gyönyörű, fiatal brazil lány, aki az élettől megcsömörlötten nekiindul a nagyvilágnak szerencsét próbálni. Többszöri sikertelen próbálkozás után a testéből kénytelen megélni. Minden vágya, hogy hazatérve Brazíliába, egy kis földre tegyen szert megszerzett "jövedelméből".
"Hivatásából" adódóan sok férfival találkozik, viszonylag közönyösen áll a dologhoz. Életbölcsességekkel, filozofálgatásokkal próbálja lelkiismeretét elrejteni. Valójában a szerelmet keresi, azt a férfit, akinek gyermeket szülhet, akivel tiszta érzelmeket cserélhetnek egymással. Ez az adott helyzetben nyilván nem egyszerű.
Ahogy haladunk előre a történetben, a fülledt erotika is egyre erőteljesebb, néhol egészen zavarba ejtő.
Vajon Maria megtalálja-e az élet értelmét? Fel tudja adni ezt a fajta pénzkereseti lehetőséget? Mert ez alapvető lenne, hogy megtalálja a boldogságot.
Gondolkodtam sokat (már hogyha ezen egyáltalán kell gondolkodni), hogy mi célból írhatta Coelho ezt a könyvet? Sokszor úgy éreztem, hogy magát a prostitúciót emeli piedesztálra. Többször, visszatérően említi szent hivatásnak is.
Magával Mária sorsával viszonylag tudtam azonosulni, de akkor sem tudom elfogadni ezt a foglalkozást végső megoldásként. Nem tette szimpatikussá számomra a szerző a prostitúciót, pedig általában tényleg azt éreztem, hogy ez a célja.
Lehet, hogy sok helyütt félreértelmezem az írásait, valójában a legtöbbször nem is értem őt. Egyik mondata üti a másikat, így a szereplőké is.
A Brida után mindenképpen előrelépés volt, de azt hiszem, itt feladom!
Sajnos végérvényesen be kell látnom, hogy Coelho írásai nem nekem valóak. Idegesítenek, zavarnak! Szerintem rettentő sok butaságot hord össze! (most aztán jöhet a feketeleves...) :-)
2,5/5
Athenaeum Kiadó, 2010
Fordította: Nagy Viktória
Eredeti cím: Onze minutos
288 oldal
Én még azért nem adtam fel teljesen.:) Azért egész jó idézetnek való gondolatok vannak a könyveiben, ha más nem is túl jó bennük.:D
Úgy tudom, még ez a legjobb könyve! :-( Az idézetekkel sem lenne gond, ha nem egymás hegyén-hátán lennének ömlesztve! De azért majd kíváncsi leszek a későbbi kísérleteidre! :-)))
A lényege talán az, hogy minden út vezet valahová és minden mindennel összefügg. A Veronika meg akar halni című művében adja elő a legtermészetesebben az aforizmáit és szerintem az a legütősebb könyve adj neki egy végzetesen utolsó esélyt!Tudod, 3 a magyar igazság;)
Szia Kolibri!
Igazából ez a harmadik volt! :-( Majd talán pár év múlva még esetleg próbálkozom, de úgy érzem, nem én vagyok a célközönsége. Egyszerűen idegesít, pedig szeretem a jól odamondott életbölcsességeket, a helyén való filozofálgatást! Tőle nem érzem sem hitelesnek, sem őszintének.
Azért köszi a biztatást! :-)
Egyetlen könyvét sem olvastam, de az idézetek, amiket kiemelnek belőle... hát igen, butaságok.
Erika: tényleg?:/ hát akkor még meggondolom egy párszor, hogy próbálkozzak-e tovább vele.:)
Ildy! Szerintem azért próbálj meg egyet-kettőt, mert nagyon nagy különbségek vannak a vélemények között. Köztes véleményt nem nagyon hallottam, valaki vagy nagyon szereti vagy nem! Hátha Neked bejönne! Egyébként lennének neki nagyon jó idézetei, csak a szövegkörnyezet, az egymáshoz rakosgatás.... jaj, már így is feláll a hátamon a szőr, ha csak rágondolok!
Sajtosroló! Téged sem akarlak lebeszélni!!!! :-) (bár sejtésem szerint Te sem jutnál sokkal közelebb hozzá)
Szerintem sem, ezért nem is érzem sürgősnek a dolgot.:)
Azt hiszem itt az ideje, hogy megint a védelmére keljek:D Van olyan könyve amit imádok, van olyan amit utálok és van ami igenis köztes! Ez a 11 perc és a Veronikás kifejezett kedvencem tőle! Az Alkimistát magasztalják nagyon de az szerintem egy köztes...jó lenne csak valahogy üres! Szerintem, azért olyan különösek a könyvei, mert túl egyszerű mondatokból áll, érezni, hogy nem a felső tízezernek szól hanem annak is aki kevésbé műveltebb, szeretné ha ők is megértenék és olvasnák. Ugyanakkor szinte képtelen belesimítani a történetbe azt amit üzenni akar az olvasónak. Kerek perec kimondja és olyan így mintha lenne egy történet és benne kiemelővel 3-4 mondatot kihúzhatnánk, annyira előre ugrik. Legalábbis nekem ez jut eszembe akármelyik könyvét olvasom.
Kolibri! Abszolút értem, mit mondasz, és szerintem ebben áll a "másik tábor" véleményének erőssége. Én is nagyon szeretem az egyszerű megfogalmazást, ami nem erőlködik, hogy mondjon valamit, hanem csak úgy magától működik. Nekem pedig Coelho nagyon erőlködik, és pont hogy nem egyszerű a megfogalmazása, hanem buta (nekem!!!). Sőt, színtiszta hatásvadászat (ez most tényleg csak az én véleményem!!!).
Hogy egy teljesen más példát mondjak. Gyerekkönyveknél pl. az Anna-Peti sorozattal a világból ki tudnak kergetni a világból, annyira idióta szövege van. Pedig egyszerű, a gyerekeim imádják. Viszont ott van Boribon, aminek szerintem még ennél is egyszerűbb a megfogalmazása, mégis rendkívül bájosnak, kedvesnek, értelmesnek tartom.