Ha eleged van a ködös Albionból, térre, napfényre, szabadságra vágysz, vegyél egy házat és költözz Casablancába. Na de nem akármilyen házba ám! A kalifa házába. Az írónak, Tahir Shahnak volt elég bátorsága, megtette.

Mindig is csodáltam az ilyen bevállalós embereket, és csendben megjegyzem, irigylem is őket.

Mindenképp nagy bátorság kellett hozzá, nemcsak azért, mert egy teljesen új, más környezetbe készült otthonra lelni, de két kicsi gyermeket is magukkal vittek.

Sokáig kutatta emberünk a megfelelő házat, többszöri nekifutásra lelt rá a kalifa házára. Vagy talán a ház találta meg Őt?

A házra hatalmas felújítás vár kívül-belül, ami egyébként sem egyszerű dolog, de ott aztán végképp nem kispiskóta. A szerzőnek nemcsak a már említett kulturális különbségek nehezítik a mindennapjait, hanem a házban jelenlévő dzsinnek is, akik nem szívesen engedik át az uralmat a ház felett az új tulajdonosnak! :-) Aztán ott vannak az őrök, akik viszont a dzsinnektől félnek, így ők sem mindig munkaadójuk érdekeit szolgálják.

Számomra nagyon viccesek voltak a jelentek, bár akadtak olyan helyzetek, amiket ha személyesen élek át, nem biztos, hogy így vigyorgok a markomba!

Néhol nagyon ki voltam akadva főhősünk szerencsétlenkedéseitől, bár nem tudom, adott helyzetben én mit tettem volna. Főként, ha még figyelembe vesszük a már fent említett kulturális hátteret is. Semmiképp, semmilyen módon nem lehet az európai viszonyokhoz hasonlítani, légyen az hivatalos ügyintézésről, munkások megbízásáról, egyszerű vásárlásról.

Egyszerű kis történet, rendkívül szórakoztató mindennapokkal, élethelyzetekkel.