Nagyon nehéz erről a könyvről, erről az emberről a közhelyességet elkerülve írni. Megpróbálom, max. nem sikerül. Mosolykáról már nagyon sokat hallottam a könyv előtt is, a legnagyobb közösségi oldalon pedig lelkes követője vagyok. Napról napra önt erőt az emberekbe kitartásával, hitével, hihetetlen bizalmával az emberekben, még a döbbenetes diszkrimináció, egymás elfogadásának hiánya ellenére is.

Ha valaki, hát Ő igen, írjon könyvet, nagyon szívesen olvasom a sorait bármikor. Mert tényleg ad valamit. Valamit, aminek van értéke, lehet vele mit kezdeni, maradandó és értékes. Mert megyek az utcán, és csak rossz szót hallani, nagyon ritka és meg is hatódok, amikor valaki kedvesen szól hozzám. És kinek lenne oka igazából haragudni az egész világra, az életre, az emberekre? Neki mindenképpen, és mégsem teszi, hanem csak töretlenül hisz valamiben, ami mindennél fontosabb a számára. Azt is ki meri mondani, amikor minden gáz, és elönti az elkeseredés, de mégsem reked meg benne, hanem feláll (remélem, nemsokára teljesen!) és tovább folytatja a küldetését.

Nem akarok többet írni erről a könyvről. Inkább írjon Ő, még sokat! És gyógyuljon meg teljesen a teste is, mert lélekben sokunknál sokkal egészségesebb!

És mindig elhatározom, hogy megfogadom az egyik maradandó, régebbi tanácsát, hogy ne azt nézzük folyamatosan, hogy mink nincs, hanem azt, hogy mink van. Mert lehet, hogy a világ legboldogtalanabb emberének hisszük magunkat, mégis ott van esetleg a világ legnagyobb kincse a szemünk előtt, csak vegyük már észre!

Persze, hogy 5/5* (Nem szánalomból! Tiszteletből!)