Erika
Ezt a könyvet már régebben olvastam, és talán pont az Apa című Wharton könyv után. Ott is a férfiaké volt a főszerep, és a címéből kikövetkeztethetően itt is. Ráadásul nagyon komolyan, mélyen, érzékenyen értelmezve a férfi létet.

A főszereplők Jim és Bob Burgess testvérek, akiknek van ugyan még egy Susan nevezetű lánytestvérük is, a történet javát mégis ennek a két férfinek a kapcsolata adja.

Régi idők sebeit még nem elfeledő, ám dermedt mozdulatlanságban élik életüket ezek a testvérek, egymástól lehetőleg jó távol, kapcsolattartás nélkül. Mintha mindannyiuknál megállt volna az élet. Ezt az állóvizet azonban egyből felzavarja, amikor Zach, Susan kamaszodó fia egy véres disznófejet gurít be a kisvárosi bevándorlók által alapított mecsetbe, ráadásul Ramadán idején. Ez sorsfordító folyamatokat indít el mind a kisváros lakossága körében, mind pedig a testvérek életében. Az idegengyűlölet, a faji megkülönböztetés háborúja mintha egyenes arányban lenne a három testvér viszályával.

Zach tulajdonképpen tudatlannak nevezhető tettét követően - hiszen még a Ramadán fogalmáról sincs halvány lila gőze sem - nagybátyjai azonnal visszatérnek a kisvárosba, a Maine állambeli Shirley Fallsba, ahol gyermekkorukat töltötték, és megkezdődik egyrészt a harc Zach megmentéséért, másrészt pedig a saját életük, egymással való kapcsolatuk rendbetételéért. Egyik sem látszik túl könnyen megoldhatónak. Olyan mélyen eltemetett apró horzsolások is felszínre kerülnek, amelyekről talán azt sem tudták, hogy léteznek, illetve még pislákol bennük az egykor okozott sértés szikrája. A megfogalmazható, nagy bántalmakról nem is beszélve.

Három jellem, amelyek olyan távol állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Jim, aki biztos egzisztenciát teremtett magának, bár jelleme nem valami elsöprő, Bob, akit végig nagyon szeretünk, de valljuk be, nagyon szerencsétlen az élet minden területén, Susan pedig Bob szerencsétlenségével+egy jó adag önsajnálattal, tramplissággal megspékelve. Ők hárman próbálnak újból életet lehelni a halottnak hitt dolgokba.

Sokszor úgy elakadt az én lélegzetem is, hogy szinte levegőt sem mertem venni, annyira a késhegyen táncolt a történet.

Gyönyörű, megható és az életen, kapcsolatokon mélyen elgondolkodtató könyv.

4,5/5

General Press Kiadó, 2013
Fordította: Szieberth Ádám
Eredeti cím: The Burgess Boys
376 oldal
3 Responses
  1. Üstökös Says:

    De megörültem, amikor láttam, hogy erről a könyvről írtál! Elizabeth Strout az Amy és Isabelle óta hatalmas kedvenc, és annál a könyvénél pontosan ugyanazt éreztem, amit itt te is leírtál: "Sokszor úgy elakadt az én lélegzetem is, hogy szinte levegőt sem mertem venni, annyira a késhegyen táncolt a történet." Imádom ezt a nőt, nekem az egyik kedvenc írómmá vált. Van még egy könyvem tőle, de nem merek belekezdeni, mert még az előzőt sem hevertem ki - viszont erősen ajánlom, ha még nem olvastad :) És nagyon örülök, hogy írtál róla!! :)


  2. Erika Says:

    Köszi! :D (és oh, egy látogató...)
    Nekem is első könyves volt, de tervezem, hogy beszerzem a többit is. Most néztem, hogy van még a Kisvárosi életek, Maradj velem és az Amy és Isabelle, amit Te is említettél. Egyébként, ha nem olvastad, csak ajánlani tudom az Apát is, az még-még-mégebb! :D


  3. Üstökös Says:

    Okés, köszi, felírom magamnak :)


Megjegyzés küldése