A szerzőt már ismerhetjük a Vadvirágok lányai című könyv által, amit én nagyon, de nagyon szerettem, úgyhogy ezt is nagy várakozásokkal vettem a kezembe.

Több mint egy évszázad különbséggel olvashatunk két nő, Isabella és Libby életéről. A cselekmények párhuzamosan futnak egymás mellett, majd a végén, ilyen hosszú idő ellenére is összetalálkoznak a szálak.

Isabella Winterbourne egy rettentő gazdag, pöffeszkedő ékszerésznek a felesége. Kényszerházasság az övék, bárhonnan is nézzük. 1901-ben óriási viharban útnak indulnak egy igen értékes szállítmánnyal, ám az időjárás nem kedvez nekik, Lighthouse Bay partjainál az utasszállító hajó elsüllyed. Egyetlen túlélője a fiatal lány, aki a kincset rejtő ládikának köszönheti életét és a további bonyodalmakat.

Miután életét megmentik, erőre kap, a szárazföldön új életet kezd, egész múltját, nevét eltemeti a kincset rejtő ládával együtt. Azt azonban nem sejti, hogy bár a Winterbourne család feje, azaz a férje odaveszett a hajótörés következtében, van annak egy testvére, aki hajtóvadászatot indít, miután megsejti, hogy nem mindenki veszett oda a szerencsétlenségben.

Említettem az elején, hogy két szálon fut a cselekmény. A másik szál 2011-ben játszódik, 110 évvel később, amikor is Libby Slater búcsút int Párizsnak, és visszatér szülővárosába. Lelkét nagyon régi, feldolgozatlan sebek borítják, és ezekkel menthetetlenül szembesülnie kell, amikor találkozik 20 éve nem látott húgával. Egymás szemében tudnak-e nézni, egyáltalán szóba állnak-e egymással? Mind a jövő zenéje, és a megbocsátás is. Mert arra mindkettejüknek szüksége van.

És hogy mi köze van a történeteknek egymáshoz??? Naná, majd elárulom. :D De van!

Olvasmányosságát tekintve ugyanazt kaptam, de azért nem érte utol az előbb említett történetet.

Hát... a borító... Az alsó része jó, a felsőről más jutott eszembe.