Tökéletes kikapcsolódás volt számomra ez a könyv. Bár én, aki könnyen elcsábítható vagyok a vágyódásra, miszerint egy adott tájegység után vágyakozzam, amiről szól az adott könyv, most ez azért nem történt meg, de az életérzés után igencsak sóvárgok, amit itt felvázolt nekünk a szerintem iszonyatosan jó humorú írónő.

Az adott házaspár sok mindent megtehet, hiszen megalapoztak egy olyan életet, amelyben ha valami extravagánsat kitalálnak, azt meg is tudják valósítani. Gondolok itt főként az anyagiakra, de a jó Isten megadta nekik azt a vállalkozókedvet is, hogy ne féljenek szinte semmitől. Még attól se, hogy ott hagyják a biztonságos, kiszámítható, bár igen esős, sötét Londont, és belevágjanak egy óriási kalandba Andalúziában.

Vicky és Joe gyakorlatilag egyik napról a másikra csomagol össze, rendkívül hatékonyan elintéznek minden  szükségeset és kész, útra kelnek, azt sem tudják szinte, hogy hova. Új otthonukból (illetve otthonná alakítandó, romos tákolmányukból)  minden - ami nekem pl. biztonságot, otthonosságot nyújtana - komfort hiányzik, ők mégis határtalanul boldogok. Főleg Vicky, hiszen mérhetetlen optimizmusa magával rántja férjét is, aki kénytelen követni a mindenre elszánt nejét.

Azért nem akkora a kényszer, ez csak a látszat, hiszen a nő 5 évet kapott arra, hogy bizonyítsa, ez egy élhető világ lesz a számukra, nem kell visszatérniük a borongós Angliába. De egyértelmű már az elejétől, hogy Joe is lubickol a boldogságban, és élvezi minden pillanatát a gazos kertben felállított kanapén töltött időnek, miközben csirkéik egyéniségét elemzik, akiknek egyenként nevük is van. Mindnek! :D

Arról fogalmam sincs, hogy ha tudták volna előre, mi vár rájuk az elkövetkezendő években, vajon akkor is belevágtak-e volna a kalandba, de a végeredmény a lényeg. Most mit szépítsem? A címe is elárul mindent, nem? Hihetetlen, mégis igaz történet két bátor emberről, akik követik a szívük hangját. De a humor, amivel Vicky megosztja velünk élményeiket, boldogságukat, nehézségeiket, az a legjobb benne!