Erika
Szeretem a meséket! Nagyon sokszor olvasok gyermekeimnek is, és öröm nézni, amikor ragyog a szemük az élménytől. Hát most az én szemem ragyogott, de nagyon! Fülig ért a szám rendesen. Mert ez a mese nekem szólt. Én is szeretnék egy ilyen kertet, mint amilyen a Waverley család birtokában van. Szeretném, ha beszélnének hozzám a növények, az almafa dobálná rám a gyümölcseit, hogy egyem meg őket. Persze nem mindig szabad megbízni ebben az almafában, mert furfangos és néha picit önző is!

A Waverley családot mindig is valamiféle titok övezte. A város kezdettől fogva csodabogaraknak tekintette őket. Maguknak való, befelé forduló jellemük miatt nem egykönnyen építenek ki kapcsolatokat, főként ha párkapcsolatról van szó.

Claire és Sydney Waverley testvérek. Gyermekkorukban szerencsétlenségek, bizonyos életkörülmények halmozódásaként, folyományaként elkerülnek egymás mellől. A viszonyuk sem nevezhető békésnek, így nem is tartják hosszú évekig a kapcsolatot. Sydney igazából pont a Waverleyeknek tulajdonított furcsaságok elől menekül el, ő "normális" emberként akar élni, nem akarja elfogadni ezeket az önakaratukon kívül rájuk ruházott tulajdonságokat.

Claire marad a családi fészekben. Neki ez nyújtja a biztonságot, az egyensúlyt. Egy idő után magára marad a nagyszülői házban, amelynek része a titkokat, meglepetéseket rejtő kert. Claire leginkább itt található meg, többnyire a földön fekve, elmélkedés közben, vagy pedig a konyhában, amint a kertből összegyűjtött kincsekből készít szó szerint varázslatos, bár néha igencsak szokatlan étkeket.

Claire is kilóg a sorból, mint a felmenői, ennek ellenére tisztelik, megbecsülik, igénybe veszik partiszerviz szolgálatát, de ennél ne tovább!

Persze már itt is elég izgalmas volt számomra a történet, de hirtelen mindegyikük életében váratlan fordulat történik. Sydney hazatér, bár nem igazán önszántából, valójában menekül. De jó helyre viszi a szíve? Hiszen annak idején a családi fészekből is úgy futott el.

Ráadásként pedig a szomszédba egy bombajó pasi költözik, akinek nem biztos, hogy ellen lehet állni! Kitart a Waverleyekre jellemző zárkózottság, büszkeség, ridegség?

A két nővér újra ismerkedik, együtt dolgozzák fel az elmúlt éveket, a saját sérelmeiket próbálják elsimítani magukban, illetve egymással. Vajon sikerül? És a kertnek milyen szerepe van az egészben?

A képzelőerőmet nagyon finoman, mégis erőteljesen megmozgatta a történet. Én is végigsurrantam hajnalonta a harmatos füvön, az almafa folyamatosan követett az ágaival. Éreztem a gyógynövények illatát, szinte fájt, amikor felocsúdtam az álomból.

Engem teljesen elvarázsolt, levett a lábamról a történet. Én inkább szentimentálisabb olvasóknak ajánlanám. Férfi kezében nem nagyon tudom elképzelni, de ezt semmiképp nem degradáló értelemben írtam. Picit (jó, nagyon!) nőcis a könyv!

5/5

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010
Fordította: Szakál Gertrúd
Eredeti cím: Garden Spells
302 oldal
Erika
Megígértem magamnak, másoknak is, hogy a Brida után próbálkozom még Coelhoval. Mivel az számomra óriási csalódás volt, kissé félve nyúltam ehhez a könyvhöz. Azt is tudom, hogy véleményemmel nagyon nagy ellentáborba ütközöm, ettől függetlenül álláspontjukat abszolút tisztelem.

Maria egy gyönyörű, fiatal brazil lány, aki az élettől megcsömörlötten nekiindul a nagyvilágnak szerencsét próbálni. Többszöri sikertelen próbálkozás után a testéből kénytelen megélni. Minden vágya, hogy hazatérve Brazíliába, egy kis földre tegyen szert megszerzett "jövedelméből".

"Hivatásából" adódóan sok férfival találkozik, viszonylag közönyösen áll a dologhoz. Életbölcsességekkel, filozofálgatásokkal próbálja lelkiismeretét elrejteni. Valójában a szerelmet keresi, azt a férfit, akinek gyermeket szülhet, akivel tiszta érzelmeket cserélhetnek egymással. Ez az adott helyzetben nyilván nem egyszerű.

Ahogy haladunk előre a történetben, a fülledt erotika is egyre erőteljesebb, néhol egészen zavarba ejtő.

Vajon Maria megtalálja-e az élet értelmét? Fel tudja adni ezt a fajta pénzkereseti lehetőséget? Mert ez alapvető lenne, hogy megtalálja a boldogságot.

Gondolkodtam sokat (már hogyha ezen egyáltalán kell gondolkodni), hogy mi célból írhatta Coelho ezt a könyvet? Sokszor úgy éreztem, hogy magát a prostitúciót emeli piedesztálra. Többször, visszatérően említi szent hivatásnak is.

Magával Mária sorsával viszonylag tudtam azonosulni, de akkor sem tudom elfogadni ezt a foglalkozást végső megoldásként. Nem tette szimpatikussá számomra a szerző a prostitúciót, pedig általában tényleg azt éreztem, hogy ez a célja.

Lehet, hogy sok helyütt félreértelmezem az írásait, valójában a legtöbbször nem is értem őt. Egyik mondata üti a másikat, így a szereplőké is.

A Brida után mindenképpen előrelépés volt, de azt hiszem, itt feladom!

Sajnos végérvényesen be kell látnom, hogy Coelho írásai nem nekem valóak. Idegesítenek, zavarnak! Szerintem rettentő sok butaságot hord össze! (most aztán jöhet a feketeleves...) :-)

2,5/5

Athenaeum Kiadó, 2010
Fordította: Nagy Viktória
Eredeti cím: Onze minutos
288 oldal
Erika
Ha eleged van a ködös Albionból, térre, napfényre, szabadságra vágysz, vegyél egy házat és költözz Casablancába. Na de nem akármilyen házba ám! A kalifa házába. Az írónak, Tahir Shahnak volt elég bátorsága, megtette.

Mindig is csodáltam az ilyen bevállalós embereket, és csendben megjegyzem, irigylem is őket.

Mindenképp nagy bátorság kellett hozzá, nemcsak azért, mert egy teljesen új, más környezetbe készült otthonra lelni, de két kicsi gyermeket is magukkal vittek.

Sokáig kutatta emberünk a megfelelő házat, többszöri nekifutásra lelt rá a kalifa házára. Vagy talán a ház találta meg Őt?

A házra hatalmas felújítás vár kívül-belül, ami egyébként sem egyszerű dolog, de ott aztán végképp nem kispiskóta. A szerzőnek nemcsak a már említett kulturális különbségek nehezítik a mindennapjait, hanem a házban jelenlévő dzsinnek is, akik nem szívesen engedik át az uralmat a ház felett az új tulajdonosnak! :-) Aztán ott vannak az őrök, akik viszont a dzsinnektől félnek, így ők sem mindig munkaadójuk érdekeit szolgálják.

Számomra nagyon viccesek voltak a jelentek, bár akadtak olyan helyzetek, amiket ha személyesen élek át, nem biztos, hogy így vigyorgok a markomba!

Néhol nagyon ki voltam akadva főhősünk szerencsétlenkedéseitől, bár nem tudom, adott helyzetben én mit tettem volna. Főként, ha még figyelembe vesszük a már fent említett kulturális hátteret is. Semmiképp, semmilyen módon nem lehet az európai viszonyokhoz hasonlítani, légyen az hivatalos ügyintézésről, munkások megbízásáról, egyszerű vásárlásról.

Egyszerű kis történet, rendkívül szórakoztató mindennapokkal, élethelyzetekkel.

Mellesleg pedig a könyvborító az egyik kedvencem! :-)

4/5

Tericum Kiadó, 2010
Fordította: Szám István
Eredeti cím: The Caliph's House
420 oldal
Erika
Eddig nem hallottam erről a könyvről, és ha Claudia barátnőm nem nyomja a kezembe azzal, hogy "ez neked biztos tetszeni fog!", nem is egyhamar találkoztam volna a történettel. Ami nagy veszteség lett volna. Nagyon szokatlan, kedves történetet olvastam. Szokatlan, mert ha nem ez a barátnőm ajánlotta volna, akkor elsőre valamiféle szirupos sztorira gondoltam volna, de semmi ilyenről nincs szó. A szerelemnek valami olyan finom, tiszta oldalát mutatta be az írónő, amivel szerintem ritkán lehet találkozni.

Az eredetileg Želary címen megjelent könyv főszereplője Eliska, akinek Böhmen und Mährenből (Cseh-Morava Protektorátus) kell menekülnie a Gestapo elől.

Egyetlen lehetősége akad. Új személyazonossággal vidékre költözni és férjhez menni. Eliska igencsak meglepődik a férjjelölt személyén, ugyanis egy műveletlen, végtelen egyszerű, már-már... parasztlegényt fog ki magának.

Želaryba, egy morva-szlovák határ menti, eldugott kis falucskába menekülnek. Minden eltér a nő megszokott környezetétől. A kifinomult, nagyvároshoz szokott doktornő keresi a válaszokat, hogy került ebbe a vályogpadlójú, minden komforttól mentes házba ezzel az emberrel? Komplett bolondnak tartja a férfit, retteg tőle, hiszen a faluban az a "normális", ha üti az ember az asszonyt. Jozának ehhez még az ereje is meglenne.

Eliska csalfa szeretőjét siratja, akit a városban hagyott, akivel a kapcsolata felszínes és hazugságokkal teli volt. A csöndben elkezd a szíve Joza felé fordulni, megismerni a férfi valódi énjét, mögé látni a tanulatlanságnak, faragatlanságnak.

Mélyen meghatott ez a tiszta szerelem, amely mentes minden külsőségtől, megjátszástól, színjátéktól. Csak két ember sallangtól mentes, őszinte, tiszteletteljes szeretete, szerelme mutatkozik meg.

"Egy felnőtt férfi mesét mondott egy felnőtt nőnek, a menyegzőjük előtti éjszakán, a cserépkályha mellett a petróleumlámpa világánál, a gyógytea illatában."

Szerintem maga a főhősnő lepődött meg a legjobban az érzelmein.

"valahányszor veled vagyok, körös-körül minden olyan szép"

Rendkívül rövidke könyvről van szó, annál több mondanivalóval.

A regény alapján, Cserhalmi György főszereplésével film is készült. Mindenképp beszerzem!

5/5

Novella Könyvkiadó
Fordította: V. Detre Zsuzsa
151 oldal
Erika
Ralph Truitt, az igen jómódban élő, középkorú úriember ráun a magányra, a lelkét gyötrő, évtizedes borzalmakra. Házassági hirdetést ad fel, melyre a csinos, okos Catherine Land jelentkezik.

Rögtön találkozásuk legelején rejtéllyel áll szemben a férfi. Vajon mit tartogat még számára a nő? Meghozza vajon a várva várt szerelmet? Lelki társra talál benne? Egyáltalán mit rejteget a nő múltja? De persze az is kérdés, vajon a férfi múltja makulátlan-e?

Az alapsztori szerintem nagyon jó lehetne, de annyira silányan, unalmasan van megírva, hogy a végén már bekezdéseket hagytam ki, hogy mihamarabb érjek a végére. Reménykedtem, hogy ott találok valami kis meglepetést, valami fordulatot, de igazából ott sem lepődtem meg.

A borító gyönyörű, jó a könyvet kézben tartani. Nagyon jól is indul. Kimondottan szórakoztatott a legeleje. Szóval a külcsín, a fülszöveg alapján mindenképpen nagyon jó szórakozásra számítottam. De aztán belassult, beragadt a történet.

Sajnálom kiadni a kezemből a könyvet, mert tényleg nagyon tetszetős, de ezzel aztán mit kezdjek???

Hogy a könyv legutolsó mondatát idézzem: "Előfordul az ilyesmi."

2/5

Athenaeum Kiadó, 2010
Fordította: Mallász Rita
Eredeti cím: A Reliable Wife
362 oldal
Erika
Kis fáziskéséssel megadom Csenga feltett kérdéseire a választ! :-)



1. A múlt év legjobb könyve:
A négy évszak, Napos oldal

2. Több, mint három alkalommal olvastad:
A nap szerelmese, Aranyecset

3. Kedvenc könyvsorozat:
Az Otoriak története, Berlini nyárfák (bár ez utóbbi meglehetősen nyomasztott is egyben)

4. A sorozat kedvenc része:
Otoriakból az első három, a Berliniből mindegyik

5. Boldog leszel ettől a könyvtől:
Isten teremtményei

6. Szomorúvá tesz:
Festett madár, Nővérem húga, Törékeny

7. Leginkább alul értékelt könyv:
Pfff, ez annyira szubjektív, nem tudom... mindenkinek más

8. Túlértékelt könyv:
számomra Coelho "művei"

9. Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis:
Montecore

10. Kedvenc klasszikus:
Jane Eyre, Üvöltő szelek, Napos oldal, A nap szerelmese/Aranyecset

11. Ami nagyon nem tetszett:
Brida, Holdsugár, Csak Te, Új kezdet, Rejtélyes múlt

12. Amit valaha szerettél, de most már nem:
Nincs ilyen

13 – Kedvenc író:
Tracy Chevalier, Jodi Picoult

14 – Kedvenc könyv az írótól:
összes

15 – Kedvenc férfi karakter:
Darcy (de Ő aztán mindenben...) :-)

16 – Kedvenc női karakter:
Jane Eyre, Mary az Isten teremtményeiből stb.

17 – Kedvenc idézet a könyvből:
rengeteg van, nincs annyi hely

18. Csalódtál benne:
ld 11. pont

19. Legjobb adaptáció:
A könyv valahogy mindig jobb!

20. Kedvenc romantikus:
ld. fent

21. Gyerekkori kedvenc:
Vidám mesék, Lázár Ervin összes, kis vakond stb.

22. Kedvenc saját könyved:
Rengeteg.

23. Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:
Polcnyi...

24. A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:
Napos oldal, Völgy a világ végén, A nap szerelmese/Aranyecset

25. A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:
Rengeteg...

26. A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:
Szinte mindegyik

27. Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:
Az időutazó felesége

28. Kedvenc könyvcím:
Napos oldal

29. Mindenki utálta, kivéve te:
Nem jut ilyen az eszembe.

30. Abszolút kedvenc könyv:
Fent már írtam szerintem. :-)


Szerintem már mindenkin végigment a körkérdés, úgyhogy rekesztenék! :-)
Címkék: 0 megjegyzés | edit post
Erika
Nem is tudom, mit írjak. Gondban vagyok ezzel a könyvvel. Tetszett, ugyanakkor nagyon meg is viselt. Úgy veszem észre, hogy időről-időre egymás után hasonló témájú könyvekhez nyúlok. Mostanság is így vagyok ezzel. Mindegyik nagyrészt a magány, a magányból adódó komplikációk, defektek kérdését boncolgatja.

Alice és Mattia. Két nagyon súlyos pszichiátriai eset. Hogy hogyan alakult így az életük? Mindenki döntse el maga a könyv elolvasása által... ha tudja! Szerintem, hangsúlyozom szerintem egyértelműen a családi háttér, a szülői oda nem figyelés vagy esetleg túlzott, rossz módon való figyelés az oka. Azért vagyok ezzel a kijelentéssel óvatos, mert ez a téma sokkal mélyebb, nehezebb annál, minthogy egy egyszerű földi halandó (mint én) csak úgy diagnosztizálja az esetet. Ha ilyen egyszerű lenne, gondolom, nem jelentene ekkora problémát.

Persze mindkettejüknek konkrét, nagyon súlyos oka is van a "megzakkanásnak", de kellő segítséggel, terápiával talán jobban feldolgozhatóak lettek volna. A fiatalkoruk nem az ifjúság gondtalan napjaival telik, hanem a belső vívódással, önmaguk kárhoztatásával.

"Zsák a foltját" effektus alapján egymásra találnak, kiegészítik egymást, illetve még inkább kihangsúlyozzák hátrányukat a társadalommal szemben. Mindenesetre szükségük van egymásra, támaszt remélnek a másikban.

"Olyanok ők, mint a matematikában ikerprímeknek nevezett számok: egymás közelében, egymás szomszédságában vannak, de valaki vagy valami, egy nem prímszám, mindig közöttük áll."

Éveken át kísérhetjük figyelemmel életüket drukkolva, segítségért kiáltva.

Mindvégig szántam őket, de nagyon! Az érzelmeim ide-oda csapódtak, hol dühöt, hol tehetetlenséget, hol szomorúságot éreztem. Szélsőséges eset kettejüké, bár nem tudom, mennyire hétköznapi!?

Aggódom, hogy gyermekeim soha még csak a közelébe se érjenek ilyen élethelyzetnek. Ez úgy gondolom, nagyrészt a mi szülői felelősségünk!

Gondolkodom még, hogy szeretném-e a magánkönyvtáramban látni ezt a könyvet!

Azon is gondolkodom még, mit tennék, ha a környezetemben hasonló esettel találkoznék!?

4,5/5

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010
Fordította: Matolcsi Balázs
Eredeti cím: La solitudine dei numeri primi
317 oldal
Erika
Tartottam a könyvtől, mivel rögtön az elején kiderült, hogy ifjúsági irodalomról van szó. Tulajdonképpen semmi gondom a fiataloknak szóló könyvekkel, csak most nem erre vágytam. Viszont annak ellenére, hogy ifjúsági kategória, igencsak mély szántású gondolatokkal van tele. Olyan problémát dolgoz fel, amely a mindennapi életünkben jelen vannak. Legalábbis én személy szerint nap mint nap látom, akár a saját életemben is. Küzdök is vele, küzdenek is velem.

Ez a könyv szinte teljességgel a magunk-, illetve környezetünk elfogadásáról szól. Az egymásra való odafigyelésről, ami ugye nem mindig megy százszázalékosan.

Azt nem mondom, hogy egy könyv, ez a könyv segíthet megoldani a problémákat, megválaszolni a kérdéseinket, de arra mindenképpen jó, hogy elgondolkozzon az ember, aztán hogy a meglelt gondolatokkal mihez kezdünk, az már kinek-kinek az egyéni hozzáállásától függ.

A történet főszereplője Macy egy fiatal, szép lány, aki erősen szenved az önbizalomhiánytól. Egyensúlyát a világban úgy látszik, csak úgy tudja megőrizni, ha a tökéletességre törekszik minden téren. Illetve a tökéletes emberek, tárgyak, körülmények köré próbál helyezkedni. Így találnak egymásra, illetve valahol Macy talál rá Jasonra, a kívül-belül tökéletes fiúra. Mellette biztonságban érzi magát a lány. De valóban annyira tökéletes ez a helyzet, ez a fiú? Elég a boldogsághoz, hogy rendkívül precíz valaki, semmilyen értelemben nem engedi az érzelmeit eluralkodni magán? Még annyira sem, hogy barátnője megfogja a kezét, vagy azt mondja: szeretlek!?

Nehezíti Macy dolgát, hogy nemrég vesztette el édesapját, akivel rendkívül mély volt a kapcsolata. A gyász feldolgozása sem megy túl könnyen. Illetve egyáltalán nem megy neki.

A véletlen folytán egy olyan társaságba csöppen, amely semmiképp nem illik bele az eddigi képbe. A rendszer, a rend, a szokványosság, de leginkább a klasszikus értelemben vett tökéletesség maximálisan hiányzik mindegyikőjükből. Hihetetlen zilált, egyben színes, bájos társaság.

Macy teljesen új világba kerül általuk, szó szerint kiszakítják addigi megszokott életéből. De vajon mihez kezd ezzel? Hasznára van vagy árthat neki? És ezt ki mondja meg? Ő dönti el vagy a környezete?

Egyáltalán mi az a tökéletesség? Létezik? A könyvből is kiderül, hogy nyilvánvalóan igen! De nem úgy, ahogy mi hisszük. Meg lehet találni a tökéletességet például egy baba születésének a percében. Vagy egy tekintetben. A pillanatokban. Sőt, az élet tele van tökéletességekkel. De hiba, tökéletlenség nélkül nem tudunk élni. Egyszerűen lehetetlen. Szerintem is, a könyv szerint is!

"Nem arról van szó, hogy azt hiszem, minden okkal történik – mondta. – Hanem… azt gondolom, bizonyos dolgoknak jobb, ha el vannak törve. Tökéletlenek. Kaotikusak. Így gondoskodik a világmindenség az ellentétekről. Kell lennie néhány gödörnek az úton. Ilyen az élet."

Engem nagyon megfogott a könyv, a felszínességet messze kerüli. Az írónő gyönyörűen, kifinomultan ábrázol helyzeteket, érzelmeket, pillanatokat. Rengeteg szirupos cselekmény lehetett volna benne, de még csak meg sem közelítette ezt az érzést.

Szerencsére(?) nem vagyok tökéletes. Szerencsére(!) olyan emberek vesznek körül, akik így fogadnak el, ahogy vagyok. Hála az égnek, hogy (már) nem kell magyarázkodnom, kivel-mikor-miért találkozom, meg egyáltalán, hogy miért vagyok ilyen? Én is próbálom magam ehhez tartani másokkal kapcsolatban.

Még nagyon sokat fogok gondolkodni a könyv mondanivalóján.

5/5

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2008
Fordította: Bosnyák Viktória
Eredeti cím: The Truth About Forever
381 oldal
Erika
Rekordidő alatt faltam fel a könyvet. Szerencsére mostanában módomban állt sokat is olvasni, de ha nem így lett volna, valahogy akkor is találtam volna rá időt. Maximum nem alszok soha többé! :-)

Kissé pipa vagyok az írónőre, mert a végletekig feszítette a húrt nálam. Az idegeim szétzilálódtak, majd' felmondták a szolgálatot! Gyakorlatilag az utolsó soroknál lélegezhettem fel, mikor végre megtudtam, mi is lett az egész történet vége.

Ismét született egy kedvenc! Nagyon megszerettem, faltam a sorokat, alig bírtam a részletekkel betelni. A részletekkel, amellyel ecsetelte az épületeket, ruhákat, ékszereket, szertartásokat, a pompát, amit egy császári palota, annak lakói magában rejthetnek.

A 16. század végén, Kandahár tartományban járunk, ahol Ghiász Bég családját újabb gyermekáldás éri el. Nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen kegyvesztettek lettek, vagyonuk nincs, így menekülniük kell Perzsiából. Bár a gyermeknek nagyon örülnek, egyetlen kényszermegoldásként az út szélén hagyják, a sors kezére bízva őt. A karaván vezetője rálel a gyermekre és visszaviszi családhoz, némi anyagi segítséggel megtoldva. Szülei nagyon örülnek, hogy visszakapták Marunisszát. Immár kiegészülve a család, tovább folytatják hosszadalmas útjukat.

A családot a mogul császári udvarban fogadják be, ahol nagy tekintélynek örvendhetnek. Marunissza nyolcévesen megpillantja Szálim herceget, amikor is elhatározza, hogy egy nap a felesége lesz. Minden idejét kitölti az erre a szerepre való készülődés. Figyeli a császári udvar életét. Rendkívül kedves jellem, ráadásul gyönyörű is. Az idős császárné is felfigyel rá, társalkodónőjévé fogadja, szórakoztatására rendszeresen magához rendeli a leányt.

A kiszemelt herceggel több ízben összefut, és hát ugye nem kőből faragták ezt a férfiút, úgyhogy benne is felélénkül az érdeklődés Marunissza iránt.

Történetük, szerelmük rendkívül változatos, fordulatos, és ahogy az elején is írtam, mindvégig zaklatott voltam a végkifejlet miatt.

Mély érzelmek, gyönyörű képek, rendkívül finom, nőies vonulatok vannak a könyvben. Egyszerűen szép az egész, úgy ahogy van.

Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok egyszer írni, de gyönyörködhettem a hárembeli életben, amelybe bekerülni bármilyen módon is, igen kimagasló megtiszteltetésnek számított.

A hercegbe csélcsap viselkedése, megbízhatatlan jelleme ellenére menthetetlenül beleszerettem. Rendkívül szexi volt, nem csodáltam, hogy Marunissza kislány kora óta epekedett utána.

A regény valós történelmi tényekre épül, bár sokszor a szereplők életének hiányos adatait a képzelet pótolta. Bizonyított tényként tartják számon, hogy a császári család berkein belül létrejött szerelem ihlette a Taj Mahal megépítését. Bár nem túl részletesen, de erről is olvashatunk a könyvben.

A leges legvége (de tényleg csak az) picit szirupos lett, de kit érdekelt! :-)





5/5***


Tericum Kiadó, 2010
Fordította: Stefanovits Péter
Eredeti cím: The Twentieth Wife
452 oldal
Erika
A szerző segítségével pártatlan, bár nem maradéktalan képet kaphatunk a Facebook-sztori hátteréről.

Azt nyilván gondolja az ember, hogy egy ilyen monstrum nem úgy nő ki a földből egyik napról a másikra. De mindenképpen érdekes mögé látni, milyen kapcsolatok, barátságok, munkakörülmények állnak a létrejötte mögött.

Bár fent vagyok a közösségi hálón, engem nem nagyon foglalkoztat. Akkor sem dőlne össze a világ, ha nem vennék részt az életében. Valahogy a könyvvel is így voltam. Amikor a kezembe került, amolyan "olvassuk el, mit veszíthetünk" módon belevágtam. Érdeklődésem már az elején feléledt.

Két jó barátnak az unalmas egyetemi előadások közepette jut eszébe, hogy létre kéne hozni egy egyetemi hálót, amely párkereső, fényképmegosztó szerepet tölthetne be az egyetem életében. Ekkor még nem is sejtik, mekkora bombának a csíráját ültették el.

Már a legelején látható, hogy a siker elmaradhatatlan. Rendkívül rövid időn belül kinövi magát a rendszer az egyetem falai közül, rohamtempóban szeli át az államok, egyetemek határait. Ők maguk sem nagyon hiszik el, mibe csöppentek. Barátok(?), egyéb jóakarók(?) csapódnak hozzájuk, hiszen a nagy mennyiségű munka igényli a nagyobb munkaerőt. Kétséges csajozó képességük is szemlátomást megerősödik, hirtelen mindenki érdeklődni kezd irántuk.

A végállomás a világhír! De milyen áron? Vajon megéri? Van értelme?

A mai napig pereskedések hada folyik, mindenki szeretné, ha csurranna-cseppenne valami a mérhetetlen mennyiségű pénzösszegből, ami befolyik az üzletből. Hogy jogosan, jogosulatlanul? Fura érzéseim voltak mindvégig a könyv olvasása közben. Minden pillanatban másnak adtam igazat.

Mindenképpen tiszteletre-, elismerésreméltó, amit ez a srác véghezvitt. Hihetetlen munkatempó, odaszánás van a háta mögött, másképp ezt nyilván nem is lehet csinálni. Valójában nem hinném, hogy ez neki munka. Kőkeményen megszállott a pasi, szerintem egy fitying nélkül is ezt csinálná éjt nappallá téve. Mellékesen pedig zseni!

Egyáltalán nem sajnálom tőle a dollármilliókat, viszont kíváncsi lennék, hogyan, miként éli a mindennapjait manapság, milyen jövő vár rá, ha már ilyen fiatalon szinte "mindent" elért. Csak csendben jegyzem meg, nálam a minden nem erről szól...

Maga a kötet, a riportkönyvnek is aposztrofált írás számomra nem volt valami nagy durranás. Kicsit unalmasan vánszorogtak a sorok, de hát mégis felkeltette az érdeklődésemet valami iránt, ami azelőtt nem nagyon érdekelt.

A zseni... Mark Zuckerberg








3,5/5

Athenaeum Kiadó, 2010
Fordította: Bajnóczy Zoltán, Hegedűs Ildikó, Mallár Rita
Eredeti cím: The Accidental Billionaires
311 oldal
Erika
Igazából nem nagyon vagyok oda a II. világháborús történetekért. Már nem! Régebben rengeteg könyvet olvastam, filmet néztem a témáról, mert alapvetően érdekel/érdekelt. De mára szerintem már csontig lerágott téma, feleslegesnek tartom újból és újból megírni ugyanazt. Kivéve, ha valami plusz adalék nincs mellette. Szerencsére ennél a könyvnél akadt érdekesség, hiszen a divat világának szemszögéből közelítette meg.

Xénia Osszolina egy fiatal, gyönyörű orosz nemes hölgy, aki Szentpéterváron él nagyon szép, szerető családjával. A bolsevik forradalom nem kíméli, eléri otthonukat. Nagy személyi, anyagi veszteségekkel menekülnek Párizsba, remélve a jobb, nyugodtabb életet.

A Szentpéterváron történetek és a viszontagságos út Párizsba megkeményítik a lányt. Nagyon hamar kell felnőnie, főként, hogy testvéreiről is elsősorban neki kell gondoskodnia, nagyon fiatal kora ellenére.

Xénia szépségére hamar felfigyel a divatszakma, köztük Max von Passau fotós is, akivel több is kialakul köztük, mint munkakapcsolat. Viszonyuk mindent elsöprő, végig igen viharos.

Xénia több, mint egy modell, megtestesíti a gondolkodó értelmiségi nőt is. Nemessége kiütközik a fotókon is, így nagyon keresett, egyedi modellé válik. Sokat ingázik Franciaország és Németország között, divatbemutatóról divatbemutatóra járva. Az utazgatás egyre nehezebbé válik, hiszen a háború eléri egész Európát. Kapcsolatuk a férfival is egyre nehezebben fenntartható, bár egyébként is igen ingatag lábakon áll. Ők maguk sem nagyon tudják eldönteni, mihez kezdjenek a másikkal.

A könyv tele van az Európát érintő II. világháború adataival, részleteivel. Bár a fülszöveg szerint sokat megtudhatunk a divatvilág kulisszatitkairól, én ezt nem így éreztem. Azonkívül, hogy a kereskedők, főként a zsidó származásúak igen nehezen jutottak hozzá az alapanyagokhoz, a terjesztés is igen nehézkes lett. Ez pedig egyébként is nyilvánvaló volt az élet minden területén. Többet én nem tudtam meg a fent nevezett kulisszatitkokról.

Túl sok mindent nem adott a könyv, de azért jól elvoltunk egymással. Kellemes kis szerelmi történet volt háborús háttérrel.

4/5

Athenaeum Kiadó, 2010
Fordította: Kiss Kornélia
Eredeti cím: La louve blanche
565 oldal