Erika
Sosem voltam a matek szerelmese, épp ezért meg is lepett, hogy azonnal felkeltette a figyelmemet ez a könyv, amint megláttam. Valami belső sugallat lehetett, és mennyire jó sugallat, mert ugyan nem azt mondom, hogy most jelentkezek valami matek kurzusra, de egészen más kép alakult ki bennem az egész rendszerről.

Nyilván azért voltak fenntartásaim, hogyan fogom tudni megemészteni a témát, de már az első oldalnál eloszlott minden félelmem, hiszem semmiféle magasabb szintű matematikai előképzettség nem szükséges hozzá. A logikus gondolkodás nem jön rosszul, de az egyébként általában a mindennapokban is sokat segíthet. :-)

Hihetetlen rávilágítások vannak benne, milyen módon és mennyire sokszor van ott a mindennapokban, a teljesen természetes életvitelünkben a matematika. Én biztos nem gondoltam volna, és szerintem sokan mások sem. Egészen más oldalról közelíti meg ezt a tudományágat a szerző, mint amit megszokhattunk a matekórákon. Sok diák és egyben a szülők is fel szokták tenni a kérdést, hogy miért van szükség a magasabb szintű matematika beépítésére az oktatási rendszerbe, hacsak nem matek szakról van szó, nyilván! A válasz például lehet az, hogy hátha egyszer szükséged lesz rá a munkád során. Ez szerintem (is) hülyeség!

Érdekes volt Wald Ábrahámról olvasni, aki statisztikai elemzéseket végzett az amerikai hadsereg számára a II. világháború alatt. Többek között azt is, hogy a bombázó repülőgépeknek mely részét kell megerősíteni még inkább erősebb páncélzattal, hogy kisebb esélye legyen arra, hogy lelőjék. Igen ám, de addig csak azokat a gépeket vizsgálták, amelyek visszatértek, és tele voltak lövedéknyomokkal, így azt a következtetést vonták le, hogy azok a sérülékenyebb részei a gépeknek, ahol ez a rengeteg golyónyom volt. A hadsereg javaslata alapján oda kellett volna több páncélt tenni, ahol sok volt a lövedék, Wald véleménye szerint pedig oda kellene tenni, ahol kevesebb a golyónyom, hiszen pont a lezuhant gépeket ott találták el, azért zuhantak le. Na, Ellenberg jobban leírja, de tényleg nagyon érdekes volt. Színtiszta, tök egyszerű logika, ami még a kutatóknak sem esett le.

Sokfelé kalandozik még a szerző, rengeteg olyan területet érint, ahol konkrét példák által mutatja be, mennyire átitatja azt is a matematika.

A könyv konklúziója, hogy a matematika a logikus gondolkodás alapja. Nehezen hihető, de ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa ezt a könyvet, be fogja látni, hogy valóban! Hihetetlen, hogy a matek ilyen könnyed, játékos is lehet. Nem mondom, hogy nem voltak magaslatok, amin azért törni kellett a fejem, de a könyv java jóízűen fogyasztható!

Ilyen tanárok kellenének! Az oktatás minden területén! Sok!

5/5

Park Könyvkiadó, 2017
Fordította: Freud Róbert (1. rész) és Seres Iván
Eredeti cím: How Not to be Wrong
584 oldal
Erika
Bevallom, meglepődve láttam, milyen sok könyve megjelent már magyarul az írónőnek. Sosem hallottam még róla, de ami késik, nem múlik, ugye!?

Szép vontatottan, lassan indul be a történet, bár már az elején felsejlik, hogy bizony be fogok tojni némely résznél. :-)

Ugrálunk a múltban és a jelenben. A főszereplő Evie, aki a 40-es években nagyon tehetséges festőnövendéknek bizonyul, ám a háború, a családi körülmények ellehetetlenítik, hogy ezzel a szenvedélyével annyi időt töltsön, amennyit csak szeretne. Szülei farmján van rá szükség, miközben bátyja, Ralph is kénytelen bevonulni, pilótaként szolgálni a hadsereget.

Bármennyire is tiltják a lányt a festéstől, valahogy mindig megtalálja a módját, hogy időt, alkalmat találjon rá. A szomszéd fiú, Eddie látszólag minden érdek nélkül segít a lánynak munkákat szerezni, amelyekkel elismerést nyerhet a Háborús Művészek Testületénél. Ez komoly cél, Evie bármit megtenne, hogy bekerüljön ezekbe a körökbe. Hamar kiderül, hogy ez az út nem pont az, amire ő vágyott, folyamatosan visszavágyik a reptérre, pilótákat, gépeket festeni, a bevetések izgalmát újból és újból átélni.

Ezek a reptéri látogatások hozzák meg számára a gyökeres változást, bár nem feltétlenül a művészet felé vezető úton. A szerelem kopogtat be hozzá Tony Anderson személyében. Találkozásuk mindent felülír, mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.

Közben folyamatosan átruccanunk a 70-es évekbe, ahol a frissen megözvegyült Lucy Standish életével ismerkedhetünk meg. Férjével galériát nyitottak, ahol van egy festmény, amit feltehetőleg Evie festett. Sok kérdést, titkot rejt ez a kép, ami Lucy érdeklődését végképp felkelti Evie életével kapcsolatban. Kutatásba kezd, szinte megszállottan próbál rájönni, mi történhetett évtizedekkel korábban.

Találkozik Michael Marstonnal, Evie unokájával, aki a kezdeti bizalmatlanság után utat enged Lucy kutatásainak. Minden eddiginél közelebb kerül a nő "mániája" tárgyához. Egyre inkább összeáll a kép.

Az olvasás közben végig titkok lengik körül a szereplőket, és misztikus jelenségekből sincs hiány, amiktől azért leginkább a hideg rázott. :)

Ez a történet sok mindenki érdeklődési körét kielégítheti, hiszen van benne szerelem, háború, misztikum, művészet. És nagyon szép a borító!

4/5

Alexandra Könyvesház Kft., 2017
Fordította: Babits Péter
Eredeti cím: The Darkest Hour
480 oldal