A borítóba beleszerettem, ráadásul valami könnyedebbre is vágytam most. Aztán amikor az első lapokon túljutottam, rájöttem, hogy azért nem ennyire könnyedre gondoltam. Majdnem félretettem, annyira bosszantott a két főszereplő lánynak a buta, ostoba csacsogása. Persze időnként kellenek ilyen jellegű kis könyvek is, a végére ráadásul relatíve egészen feltornászta magát nálam, úgyhogy valamelyest békét kötöttünk.

Az angol Gina és Sally Makepiece nagynénjük haláláról kapnak hírt, és ezzel szinte egyidőben megtudják azt is, hogy a Francia Ház nevű régiségüzletben egy bolthelyiséggel is gazdagodtak az örökség révén. A ház tulajdonosa, Matthew az, aki körbevezeti a lányokat, ismerteti velük a lehetőségeket, erősen utalva rá, hogy szerinte inkább adjanak túl rajta, úgysem fogják tudni állni a sarat. Gina, aki egyébként marketingesként dolgozik, azonnal meglátja a lehetőséget a házban, egyből elkezdi tervezgetni, miképpen futtatja fel az üzletet. Arról viszont megfeledkezik, hogy régiségekkel foglalkozó cégről van szó, ahhoz is kéne némiképp értenie.

Több kudarcos próbálkozás után Matthew melléjük ál, támogatásáról biztosítja őket, és még Gina is kiélheti kisebb-nagyobb nyomakodásokkal marketinges felbuzdulásait. Matthewnak eleinte nagyon sok a lány személye, viharos forgószéllel kavarja fel az ő leülepedett, múlt század hangulatával átitatott életét, bár a kémia szinte az első pillanattól fogva próbál utat törni kettejük között.

Miközben dúlnak a viharok kettejük között, a férfi egy másik fronton is próbál helytállni, mivel volt felesége egy nagy összegű tartozást próbál rajta behajtani, ezzel a ház eladására kényszerítve őt. Matthew számára sokat jelenet a Francia Ház, nem csak a megélhetést, hanem hatalmas szellemi értéke is van. Gina próbál mindent kitalálni, mivel menthetné meg a férfit, illetve a régiségüzletet, de pechjére mindig a férfi mögött szervezkedik, így kapcsolatukban is egy lépést előre, hármat hátrafelé haladnak.

A borító, a stílus jó befejezést ígér, de az út odáig nagyon nehézkes.

3/5

Huh, imádom ezt a történetet! Már az első rész is teljesen kiiktatott a külvilágból. Több apropója is van az olvasásnak. Nagyon kíváncsi voltam a történet folytatására, mivel az elsőt is kedvenccé avanzsáltam. Másrészt jelentkeztem egy kihívásra, amely kötelezettségvállalással jár, és ebben ez a könyv is szerepel. Harmadsorban nagyon rég kértem kölcsön, úgyhogy szeretném visszaadni! Bár erős a gyanúm, hogy előbb-utóbb a saját könyvespolcomon is ott fog csücsülni.

Mi változott Asher életében? Felnőtt. Franciaországban él. Felesége, két gyönyörű gyermeke és nagy sikere van a művészvilág berkein belül. A világ minden táján felismerik, összesúgnak a háta mögött. Ki ezért, ki azért. Merthogy még mindig megosztja, főként a vallásos embereket. Művészete nem egyértelmű, mármint a befogadóközönségnek. De saját magával is tovább birkózik. Valahogy az egész életét, mindennapjait egy szüléshez hasonlítanám. Folyamatosan rágódik a való és az elvont világ között. De közben ott van a családja is, akiknek szükségük lenne rá hús-vér férfiként. Szerencsére csodálatos feleséggel áldotta meg az ég, ő talán az egyedüli a történetben, aki megérti őt.

Jichák bácsikája hirtelen halála miatt Brooklynba utazik az egész család. A szomorú apropó más oldalról nézve nagy boldogságot hoz a nagyszülőknek, hiszen ritkán látott unokáikkal tölthetnek egy hetet. Aztán az egy hétből egy picit több lesz. A gyerekek nagyon jól érzik magukat a teljesen új környezetben, feleségének, Devorahnak is nagy dolog ez, hiszen végre Franciaország-beli zárkózott életükhöz képest itt közösségre lel, anyósában, apósában rég elvesztett szüleit találja meg. Asher viszont nagyon szenved. Neki már Franciaország jelenti az otthont.

Maga sem érti miért, de egyik napról a másikra Izsák feláldozásának a képe kerül gondolatai középpontjába, kereszttüzébe. Próbálja megfejteni ennek jelentőségét, de ezt csak még jobban nehezíti a rebbével való többszöri beszélgetés. Aztán szép lassacskán tisztul a kép. Élete szinte legnagyobb döntése előtt áll. De vajon melyik karját vágja le???

Legszívesebben ódákat zengnék Potokról, fantasztikusan ír!

Számomra ez egy tökéletes könyv volt. Potok eddig kimaradt az életemből, de hogy miért??? Sajnálom, hogy eddig nem vettem kézbe a könyveit. Mindenképpen pótolni fogom.

Persze nagy előny volt már az is, hogy a zsidóságról volt szó, hiszen nagyon élvezek, falok minden ezzel kapcsolatos művet. Nem utolsósorban pedig eszméletlen jól megírt könyv.

Ki is az az Asher Lev? Ő maga sem tudja biztosan. Ő is keresi élete értelmét, ami akár lehet a haszid mozgalom követésében, de akár a festészetben való elmerülés is. Mindkettő egyforma, elsöprő erővel van jelen az életében szinte születésétől fogva, így tényleg elmondható, hogy a hatás nem kicsi egyik oldalról sem. A hagyomány, az Írás betartása, követése a szülők felől első számú követelmény (lenne). De mit tehet Asher, ha másik oldalról pedig tudja, hogy érzelmeit, indulatait, gondolatait csak a festészeten keresztül tudja megjeleníteni, feldolgozni.

Gyermekkora óta keményen küzd, hogy önálló, szinte már félelmetesen felnőttes gondolatait, érzelmeit kifejezésre tudja juttatni. Az bizonyos, hogy ez a környezetére rendkívül érzékeny fiú nem mindennapi tehetséggel van megáldva, ugyanakkor pedig a másik oldalról nyomja-vonzza őt a fanatikus Istenkeresés is. És a kettő valahogy nem akar összejönni. Legalábbis kritikusai, segítői szerint nem. Egyiket sem lehet teljes odaadás nélkül "csinálni". Ezt ő is érzi, így még nehezebb.

Apja a nagy tekintéllyel bíró rebbének dolgozik, elsősorban üldözés alatt álló zsidókat menekítenek ki Oroszországból. Munkája nagyon nagy horderejű, minden hitével, erejével Istennek szeretne megfelelni. Nem érti, nem fogadja el Asher tehetségét, az ördög művének tartja az egész jelenséget. Még akkor is ellenáll, amikor maga a rebbe biztatja Ashert, hogy próbálgassa szárnyait.

Édesanyja az, aki a maga módján és lehetőségeihez képest próbálja Ashert támogatni, bátorítani. Nagyon sajnáltam őt. Gyakorlatilag kettészakadt férje és gyermeke között. Csodálkoztam, hogy a szíve nem szakadt meg! De talán az is! Az enyém biztosan!

A fiú "karrierje" egyre felfelé ível, sikert sikerre halmoz, kiállítások sorozata követi egymást. De aztán elérkezik AZ a kiállítás. A szülei is hajlandóak végre ellátogatni, megnézni a képeit. De mi fér még bele az elfogadhatóság határai közé? Krimibeillő izgalmakkal tűzdelte teli a szerző a jelenetet, tényleg megindító és elgondolkodtató volt.

Mindamellett, hogy a szívem végig Asherért dobogott, a családját is nagyon megszerettem, megértettem. Segíteni biztos nem tudtam volna.

"Ha választanod kellene az esztétikai vakság és a morális vakság között, te melyiket választanád?"

Hirtelenjében kell írnom a könyvről, hiszen annyiféle érzelmet, gondolatot váltott ki belőlem. Korántsem biztos, hogy mindet vissza tudom adni ezen a poszton keresztül. Sírok, szorongok, nevetek, drukkolok! És ezeknek még számtalan árnyalata, ami át-, meg átfut rajtam még az olvasás után is. Nagy valószínűséggel ez még nem is fog véget érni egy jó darabig.

Igaz történetet olvastam Zariffa Saada pár évéről, 8 éves korától körülbelül 17 éves koráig. Ebből a röpke 255 oldalból következtethetünk az előzményekre és élete további szakaszaira is.

Olyan érzésem volt, mintha egy kis kincsesládikát tartottam volna a kezemben, egy mesekönyvet, pedig a legtöbb esetben korántsem volt megnyugtató, vidám a történet.

A helyszín a Líbia-beli Tripoli. A múlt század közepén járunk, ahol egy gettóban élő, a mindennapi megélhetésért küzdő, 8 gyermekes zsidó család életébe pillanthatunk bele. Ennek a családnak a tagja Zariffa, a 8 éves, fantasztikus tálentumokkal megáldott kislány. Mindenki életébe fényt visz, szeretnek a közelében lenni, Ő is szereti az embereket. Még az sem zavarja, hogy mindenütt "bolondok" veszik körül.

Az, hogy ki a bolond, a történet egyértelművé teszi, hogy sokszor a társadalom mondja ki, de nem biztos, hogy ez a valóságban is így van. Legyen szó a szörnyű tragédián átesett Mabrukról, vagy az önjelölt anyáról, Alexisról. Mindkét személlyel egymás hiányosságait kívánják pótolni. De mindenkinek szüksége van a másikra.

A II. világháború következményei itt is eléri őket, a nyugodt élet megvalósítása már csak emiatt sem lehetséges. Zariffa nehezen dolgozza fel a pogromok emlékét, élményét. Fiatal korához képest jóval érettebben gondolkodik, de így sem könnyű megemésztenie a látottakat.

Ez a kislány küzd a gyermek-, illetve felnőttkor között tátongó szakadék szélén. Identitása kialakulóban, bár korántsem nevezném határozatlan, jellemtelen egyénnek, sőt! Nemcsak barátságára szomjaznak az emberek, hiszen egy nap újdonsült munkahelyének, a Profumeria ajtaján belép álmai hercege, akinek szintén nem közömbös a lány kisugárzása.

Zariffa párkapcsolat terén nem igazán rendelkezik jó mintával, hiszen szülei, illetve a környezetében élő zsidó házaspárok igen konzervatív módon "élik" meg ezt az állapotot. Szüleit még egymást megcsókolni sem látta, nem tudja, mi illő, mely érzelem helyénvaló!? Azonban szívének nem tud parancsolni, menthetetlenül beleszeret a sem társadalmilag, sem korban hozzá nem illő férfiba, aki szintén viszonozza a lány érzéseit. Hihetetlenül tiszta, gyönyörű, sallangoktól mentes szerelem bontakozok ki köztük.

Hogy szerelmük be tud-e teljesedni, hogy Zariffa szerelméért elkövetett tettének milyen következményei lesznek, hogy ezt megtudja az olvasó, mindenképp ajánlom elolvasni a könyvet! Meg amúgy is, mert nagyon jó kis könyv ez!

Véletlenül cseréltem ezt a könyvet, de most már biztos vagyok benne, hogy jönni akart hozzám! És milyen jó, hogy rátaláltam! Állítólag ennél a könyvnél A Sorel-ház még jobb is! Izgatottan várom.

Igencsak megihletett a könyv, ugyanis gyakorlatilag azonnal útra kelnék, világgá mennék, elmélkednék, élvezném az életet a könyv hatására. :-) Bugris koromban sokszor a határán voltam, hogy nyakamba kapom a világot, de nem volt hozzá bátorságom. Most már nem is tehetem, megvan a saját kis életem, családom, de a megközelítő élményt megadta Elizabeth Gilbert, aki önéletrajzi regényében beavatott minket életének jó pár évébe. Abba az életbe, ami igencsak sikeresnek volt mondható...

Van egy asszony, aki minden téren sikereket könyvelhet el... látszólag. Csodálatos házban lakik, sikeres vállalkozása van, férjnél van, vagyonnal rendelkezik. De! A házassága mégsem működik! Szenved, majd meghal benne. Egy, talán az utolsó kibírható éjszakán zokogva borul a fürdőszoba padlójára (mint ahogy ezt már sokszor megtette), segítséget kérve a fölsőbb hatalmaktól. Bár érdekes módon, de megkapja a választ.

Ő bizony tényleg nekivág a világnak. Elhatározza, hogy először Olaszországba megy a testi gyönyöröket keresni, ami akár állhat a világ legjobb pizzájának elfogyasztásából is... de azért még sok más is belefér! :-)

A következő célállomás India, ahol a meditálást, Isten, illetve önmaga keresését helyezi előtérbe. Itt elvonul egy asramba, ahol indiai guruk tanítását, vezetését élvezi. Mindezt a keleti filozófia, ezotéria segítségével.

Indonéziába egy öreg füvesember invitálja, akivel pár évvel azelőtt találkozott egy hivatali útján. Itt próbálja megtalálni az egyensúlyt a világban, önmagában. Keresi az igazságot, a szerelmet, az élet értelmét.

Mindhárom útnak úgy vág neki, hogy se kutyája, se macskája nincs az adott országban, élete ugye romokban hever. Szerintem rettentő nagy bátorság kellett hozzá, én nagyon irigyeltem ezért.

A könyv szerintem rendben van, a helyén van, bár engem túlzottan a maszturbálásának részletei és a bővelkedő szexuális élményeinek következtében kialakult hólyaggyulladása nem érdekelt volna, de ezt betudom a nagy őszinteségnek! No és a sok meditálás, az indiai elvonulások részletezése is kissé túllőtt nálam már a célon.

Természetesen a humor nem hiányozhatott a történetből, ez adta a sava-borsát. Hazudnék, ha azt mondanám, óriási irodalmi értékkel gazdagodtam, de jó időben jött, megfelelő módon. Összességében nagyon kellemesen kikapcsolódtam, jót szórakoztam a könyv olvasása közben.

A könyv történetéből mozifilm készült Julia Robert főszereplésével, amit éppenséggel jelenleg is meg lehet tekinteni a filmstúdiókban!

Hogy én mit tennék, ha egy eldugott kambodzsai erdőben kapnék egy öregembertől 10 pirulát, amik bevétele által alkalmanként visszalátogathatnék 20 perces időtartamokra a múltba??? Mit tudnék tenni 10x20 perc alatt, mit változtathatnék, mit akarnék megváltoztatni a múltamban? Nem tudom! Rengeteg mindent! Vagy semmit?

Elliott Cooper megkapja hálából ezt a 10 pirulát, és ezzel a választás lehetőségét, hogy él-e ezzel az "ajándékkal"!? Egy dolgot bizonyosan tud. Még egyszer szeretne találkozni egy rég elvesztett lánnyal. A következő lépés még nehezebb! Lehetősége van a változtatásra is, de vajon megtegye-e? Igen ám, de ha azt megváltoztatja, akkor a jelen sem ilyen módon létezik tovább. Lehet, hogy egy szeretett embert megment a múltban, viszont a jelenben lévő imádott személy már nem fog többé létezni, mivel nem is létezett sosem! Nagyon kemény dió!

Elliott is rettentő mód szenved a választás lehetőségétől. Valamit valamiért! De mit áldozzon fel? Esetleg meg tudja úgy oldani, hogy mindenkinek jó legyen?

Mindenképpen változatos, meglepetésekkel teli könyv. Nem nagyon tudtam letenni, csak "kényszer" hatására. Az alaptörténet szerintem nagyon jó, de én többet vártam volna tőle. Számomra kissé sablonosan volt megírva. Annak ellenére, hogy a téma rendkívül elgondolkodtató, szinte alig rázott meg, alig gondolkodtatott meg pár percnél tovább. Ez nem rám vall!

Mindenesetre próbálkozom még a szerzővel!

Gabriel Allon az izraeli titkosszolgálat kiemelt ügynöke. Egy halott holland gyilkossága után kutat. A nyomok alapján eljut Londonba, ahol "belecsöppen" egy nagyszabású terrorakcióba. E terrorcselekmény közben elrabolják az amerikai nagykövet lányát. Ennek szemtanúja, illetve résztvevője lesz Gabriel. Természetesen új megbizatást kap, meg kell mentenie Elizabeth-et. Versenyt fut az idővel, minden perc számít. Körbeutazza a fél világot, információkat gyűjt, újabb feladatokat kap.

Gabriel, bár titkosügynök, ennek ellenére a legcsekélyebb mértékben sem volt egyáltalán titkos. Minden akció után bekerül a fényképe az újságokba! Nekem ez picit nevetséges volt.

Olvasótársaim lehet, hogy megköveznek, de nekem nagyon nem jött be ez a könyv. A pulzusom mindvégig egy tartományban volt, néhol még az alacsonyról is lejjebb hullott! Az izgalmat egy másodpercig nem éreztem. Sehol nem féltem, nem aggódtam! A végkifejletet is szinte az elejétől sejtettem. A főszereplő számomra férfiatlan volt. "Kedvenc" részletem:

"Gabriel, hogy ne figyeljen a még mindig előtte kavargó rettenetes eseményekre, nagy hévvel vetette bele magát az esküvői előkészületekbe. Ragyogó esküvői magazinokat lapozgatott, elmélyült beszélgetést folytatott Chiarával az esküvői menüről és virágkompozícióról, és órákon át ücsörgött vele a nappaliban."

Nekem ez valahogy nem fér bele a "kiemelt titkos ügynök" képbe...

Nagyon tetszett (bár ez nem feltétlenül a könyv érdeme), amikor izraeli, jeruzsálemi tájképeket írt le a szerző. Nagy szerelmem Izrael, többször jártam ott, sajnos már elég régen. Nagyon érezhetően írta le a tájat, a szívem fájdult bele, hogy azonnal indulnék... De a könyvet nem tartom meg! :-(

Kétkötetes műről van szó. Az elsőbe nagy hévvel vetettem bele magam, szinte faltam a sorokat. Sokkal könnyedebb, mint a második. Ott már bajban voltam! A végén igen sok oldalt túllapoztam (ami nálam nagyon ritka). De ez nem a könyv negatívuma! Nem szeretem a túl sok történelmet, politikai háttérinformációt. Kicsit száraz volt számomra. Pontosítanom kell, mert annyira mondjuk nem is háttérinformációkról volt szó, mivel ez a helyzet a századforduló-, illetve századelőbeli Lengyelországra igencsak rányomta a bélyegét, erről szól a könyv!

Israel Joshua Singer hihetetlen módon csűri-csavarja a szövevényes szálakat. Szemünk előtt játszódik le a munkásosztály elkeseredett küzdelme, virágzik ki az antiszemitizmus az iparosodással egy időben. A hirtelen meggazdagodás reményében szinte bármire képesek az emberek. Az érdekházasság szinte a legcsekélyebb ár ezért.

Az Askenázi fivérek alatt két fiút kell érteni, Szimchá Meirt és Jakob Bunemet. Voltak a könyvben igen hosszú részek, amikor semmit nem tudunk róluk! Talán nem is az Ő történetük volt a lényeg!? De azért ez sem elhanyagolható. Azért nem is térek ki rájuk, mert semmi különleges nem volt a történetükben, tényleg nem ez a lényeg!

Az életük kimenetele mindenesetre számomra felvetett sok-sok kérdést! Minek mi az ára, mi mennyit ér meg? Érdemes-e a családot, nyugalmat, biztonságot az anyagi jólétért feláldozni, előtérbe helyezni?

Tág képet kaphatunk a zsidóság ünnepeiről, a chászidok mindennapjairól, agyafúrt, körmönfont pénzügyi manőverekről. Ez például engem nagyon érdekelt, mivel nagyon szerettem mindig is a zsidó kultúrát, történelmet! Sokszor igen vicces is volt.

4/5

(Israel Joshua Singer Lengyelországban született, és a Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer testvére volt. 1934-ben emigrált az Egyesült Államokba, és ott is halt meg 1944-ben.)