Erika
Egy kezemen meg tudom számolni azokat a könyveket, amelyek ilyen hatással vannak rám. Külön kis rész van elkülönítve nekik a polcon, ott tartom őket nagy-nagy becsben.

Erre a történetre nekem most olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Hitet, erőt, örömöt adott.

Reuben Land, a tizenegy éves, súlyosan beteg kisfiú vezet végig minket a történeten. Tanúja mindannak, ami miatt ez a könyv annyira szép, szomorú és vidám is. Bár a fiú egész családját mélyen a szívünkbe zárjuk rögtön az első pillanattól fogva, Reuben az, aki a legbelsőbb bugyrokba is beférkőzik.

Édesapjuk, Jeremiah egyedül neveli három gyermekét nagyon nagy békességben, szeretetben. A hit, az ima ereje mindennaposak az otthonukban, anélkül szó szerint lélegzetet sem tudnának venni. Nincs szükségük hatalmas vagyonra, szerény körülmények között is boldogok, csak a békességüket ne zavarják meg. Ám ez az álmuk darabjaira hullik, amikor önhibájukon kívül olyan esemény részesei lesznek, aminek következtében az egész életük gyökerestül felfordul, a család szétszakad.

A család, hogy a törvény elől menekülő legidősebb fiút, Davyt megtalálják, útra kel, átautózzák Dakotát, nyomukban az FBI-jal. Hitük mindvégig töretlen, bár sokszor nem értik apjuk döntéseinek miértjét.

Egy családi drámának olyan módon lehetünk tanúi, hogy mindvégig csodálhatjuk az összetartozást, azt a spirituális jelenlétet, ami folyamatosan körbeveszi őket, bármi is történjék. Apróbb és nagyobb csodák szemtanúi lehetünk, amelyeket azon nyomban el is hiszünk, és azt is, hogy azok a mi életünkben is bármikor megvalósulhatnak.

Ez Enger első könyve, és hát ennek fényében még hangsúlyosabban írom azt, hogy döbbenetesen jó. Mindenféle versenyben megállná a helyét. Az érték pedig, amit közvetít, ahogy közvetíti, vitathatatlan.

5/5***

Alexandra Kiadó, 2014
Fordította: Morvay Krisztina
Eredeti cím: Peace like a River
360 oldal

Erika
"Mennyi minden van a világon, amije lehet s nem lehet egy embernek."

Charlestonban járunk a 19. század elején, amikor még dúl a rabszolga kereskedelem, bár már egyre inkább felüti fejét az ellenzők heves tiltakozása, a felszabadításért folyó küzdelem zaja.

Egy rendkívül tehetős családnál szolgál Hetty is szobalányként, de a dac, a helyzete ellen való lázadás folyamatosan felszínre tör gyermekkora ellenére is. A gazdák lánya, Sarah tizenegyedik születésnapjára Hettyt kapja meg ajándékba, bármennyire is tiltakozik ellene.

Mivel az ajándékot visszautasítani nem tudja, Sarah egy napon meggondolatlan, bár őszinte ígéretet tesz Hetty anyjának, hogy minden erejével azon lesz, hogy a fiatal rabszolgalányt minél hamarabb felszabadítsa. A körülményekhez képest így sincs annyira rossz dolga Hettynek, mint sorstársainak, hiszen Sarah minden segítséget megad neki a tanuláshoz, hatalmas kíváncsisága kielégítéséhez. Teljes jogú társként, szinte már-már barátnőként tekint rá. Aki inkább gátat szab ennek a nem szokványos kapcsolatnak, az pont Hetty, a rabszolga.

Ahogy telnek az évek, úgy formálják egymást. Közben mindkettejüknek megvan a maga keresztje, nézőpont kérdése, hogy mikor melyiket látjuk szörnyűbbnek. Mindketten egyenes, merész egyéniségek, és nem kell sok idő, hogy erre rájöjjenek és használni, kihasználni is tudják adottságaikat.

Gyönyörű könyv! Nemcsak a történet miatt, hanem a jellemábrázolások, karakterek miatt is. Azt gondolom, hogy sok ilyen történetre van szükségünk, mert talán nemcsak az ő személyiségük változott meg az évek során, hanem ránk is nagy hatással lehet itt a 21. században is.

Én azt hiszem, hogy bevettem őt a kedvenc íróim körébe!

5/5

Alexandra Kiadó, 2015
Fordította: Csonka Ágnes
Eredeti cím: The Invention of Wings
407 oldal
Erika
Ismét két gyönyörű szép mesekönyvre bukkantam a General Press Kiadó oldalán. Nem mintha zsákbamacska lenne náluk könyvet választani, mégis amikor a kezembe veszem a könyveiket, órákig tudok ámulni a tartalmon és a külcsínen egyaránt.

Csakúgy mint a receptes könyveket magamnak, a gyermekkönyveket is nagy lelkesedéssel gyűjtöm gyermekeimnek. Az alábbi kettőt a kisebbiknek szereztem be, annak nagy-nagy örömére. Beatrix Pottert egyáltalán nem gondolom, hogy be kéne mutatni, csupán a neve is fémjelzi már a minőséget. A Titkos recept pedig kisebb előtt nem is volt ismeretlen, illetve a sorozatot ismerte már az óvodából, úgyhogy azt is lelkesedés fogadta. A rajzok pedig... jaj, ismét gyönyörűek, tényleg hosszú percekig el lehet időzni egy-egy lapon az apró csodás kis részleteket felfedezni. Nagyon szeretjük mindkettőt.

CYNTHIA PATERSON: Foxwoodi mesék. A titkos recept
Fordította: Szabó T. Anna

"Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket.

A régi időkben, még a nagypapák gyerekkorában ismert volt egy recept, amelyre ma már alig emlékeznek. A három jó barátra vár az az izgalmas feladat, hogy átkutatva az erdő elhagyott ösvényeit, rejtekhelyeit, megtalálják a kincset érő receptet, hiszen csak így kóstolhatják meg a világ legfinomabb limonádéját."




BEATRIX POTTER: A két rossz kisegér
Fordította: Szabó T. Anna
"A két kisegér, Sajti Pajti és Hüvelyk Matyi egy nap úgy döntenek, hogy meglátogatják a gyerekszobában álló csodálatos babaházat. Ott ugyanis minden egér nagyságú, ráadásul terített asztal várja őket. Csakhogy a feltálalt ételek furcsamód mind ehetetlenek.
Erika
A film alapjául szolgáló három regényt egy kötetben vehettem kézbe Kyril Bonfigliolitól. A történet Charlie Mortdecairól, a középkorú, kissé elhízott műkereskedőről szól, akit szerintem a világon legalkalmasabb színész alakított a filmben.

A nagyon könnyed, néhol kusza események láncolatában Charlie egy furcsa akcióba kezd egy rendőrfelügyelővel való találkozás után. A kuszaság miatt sokszor a saját nevemet sem tudtam volna megmondani, nemhogy miről szól a történet, ki kinek a kije, és miért az van, ami? :D De azért röhögtem én mindenen.

Az tuti, hogy ez a szélhámos Charlie léptem-nyomon átveri a rendőröket, a célja pedig nem más, mint hogy egy Goya festményt külföldre csempésszen.

A trilógia első részében többet megtudhatunk erről a bizonyos Goya képről, a második részben Mortdecai feleségül veszi szerelmét, aki maga sem százas. A harmadik részben pedig feleségével egy brit szigetre költöznek, ahol újabb nyomoznivalója akad Charlie-nak, hiszen rá kell jönnie, ki az az elvetemült, aki éjszakánként nőket erőszakol meg saját házukban.

Ez az egyszerű szélhámos tényleg csak egy "nyomorult" képet szeretne a magáénak tudni, ennek ellenére komplett titkosszolgálatok vannak a nyomában, belekeveredik mindenféle balhéba.

Nyári olvasmánynak kitűnő, fanyar humort kedvelőknek nagyon ajánlom!

GABO Kiadó, 2015
Fordította: Bori Erzsébet
Don't Point That Thing At Me
551 oldal