Jenni, a fiatal lány szellemíróként keresi kenyerét, azaz abból él, hogy mások helyett írja meg történetüket, így a lány neve minden esetben rejtve marad.

Rejtőzködésének, bár nem tudatosan, de oka van. Egy súlyos gyermekkori traumát cipel magával hosszú évek óta, ezzel veszélybe sodorva kapcsolatait, elsősorban párkapcsolatát. Egy meghatóan kedves, figyelmes férfi áll mellette mindenben, ám amikor egy kapcsolat sorsfordító döntéséhez érkeznek, nem tudnak egyezségre jutni, így az együtt maradásuk a tét. Pedig szeretik egymást, nagyon is!

Pont ebben a lelkileg viharos időszakban érkezik egy felkérés a lány számára, hogy írja meg Klara történetét, aki gyermekkorát Jáván töltötte, és elérkezettnek látja az időt, hogy családjával is megismertesse, hogyan alakult az élete, feltárja azokat a részleteket, amelyeket eddig senki sem ismert.

Jenni amikor igent mond a munkára, nem is sejti, hogy oda kell visszatérnie, ahonnan elmenekült, és minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy újból odamenjen.

Az idős hölgynek van bőven mesélni valója, hiszen átélte Jáva japánok által való megszállását, sőt a fogságot is végigszenvedte. De van egy titok, amit senki nem tud, amit a legjobban szeretne eltitkolni, de úgy mit sem ér az önvallomás.

A két nő a nagy korkülönbség ellenére is szinte azonnal megtalálja egymással a közös hullámhosszt, napról napra egyre inkább megnyílnak egymás előtt. Mert bár Klara élettörténetét írják, Jenni számára is fordulópont ez a munka, minden tekintetben. Miután hazatér, már semmi sem lesz ugyanaz.

Isabel Wolff könyvei nagyon is szentimentálisak, de még csak minimálisan sem csöpögnek a sziruptól. Annyira finoman, emberségesen közelíti meg a legkényesebb témákat is, amik pedig adnák magukat, hogy használja ki az író, és tegyen bele helyzetekbe minél több hatásvadász elemet, de itt erről tényleg szó sincs.

Azért mindig aggódok egy kicsit, amikor valakitől olvasok valamit és az nagyon tetszik, hogy vajon tudja-e még ugyanazt a színvonalat hozni újból és újból. Wolff mindenképpen. Rajongó vagyok!

Na hát, ezért pedig egyenesen rajongok. Ismét egy könyv, ami szerintem tipikus fiús olvasmány, de persze elfogult vagyok, fiúk vesznek körül. Bevállalósabb csajoknak is simán el tudom képzelni! :D Nálunk ezek a típusú könyvek nagyon is stílszerűek, mivel nem olyasféle "sarokba rakom, aztán ott maradnak" típusú gyerekeim vannak. :D

A rejtelmes sziget is tele volt kalandos, izgalmas eseményekkel, de ez, ez... Hát csak a borítójára kell ránézni, az is mindent elárul.

Nem több, mint 12 éves a főszereplőnk, aki zseninek van kikiáltva, hiszen olyan térképrajzolási tehetsége van, amelynek nagy híre van. Meg is lesz a jutalma, hiszen egy nap értesítést kap a Smithsonian Intézettől, hogy neves elismerésben részesült, elnyerte a Baird-díjat.

T. S. egy hatalmas utazásba vágja a fejszéjét, amely az egész országot érinti, és ami természetesen nem mentes az izgalmaktól. Azt hiszem, mai szülői szemlélettel gyermekünk felől, egy rémálomszerű utazásról beszélhetünk. :) Potyautasként indul útnak vonaton, de ez talán a legenyhébb bevállalása az út során. Innentől kezdve egymást érik a furábbnál furább dolgok, és rendkívül precíz, aprólékos módon dokumentálja az útja során tapasztalt eseményeket, tényeket, tudományos értekezéseknek is beillő tapasztalatait.

A könyv tele van érdekes térképekkel, útmutatásokkal, amiktől szó szerint tátva maradt a szám. És attól is, hogy mi mindent lehet térképen keresztül szemléltetni, érzékeltetni.

Azt gondolom, hogy a könyv sok más mellett arra is jó, hogy a gyerekekben felélessze a kalandvágyat, inspirálja őket a világ - szemmel nem annyira látható - apró csodáinak felfedezésére, és hát a fantáziáról se feledkezzünk meg. Az aztán végképp nagyon-nagyon fontos!

"…nem szeretnék úgy meghalni, hogy meg sem próbálom kispekulálni, hogyan áll össze ez az egész…"

Persze tudom, hogy hülyeség, de akaratlanul is elgondolkodtam azon, hogy ha az én fiaim találnának ki ilyen eszement utazást. :) Váltakozva törtek fel bennem még a gondolattól is az erős érzelmek. A legelső a mérhetetlen aggódás, és annak kívánása, hogy mindvégig a szoknyám mellett szorongassák a macijukat, a második pedig, hogy állati büszke lennék a bátorságukra! Valami középutat majd megpróbálunk kiegyengetni előttük. :)

Felnőtteknek ajánlom-e? Naná!!! Biztos, hogy még inkább összehozza a gyerekeket a szülőkkel.

A filmet ajánló trailert is érdemes megnézni, most ezért harcolok!

Egy jó kis húzós vizsga előtt, barátnős hétvége közben azt kell mondjam, hogy ez volt a tökéletes könyv. Kellően volt könnyed, romantikus, olvasmányos. A borítója már jóval előbb meggyőzött, szerintem gyönyörű, és a történet is hasonlóképpen szép.

Ella Graham, bár népes embersereg veszi körül, mégis nagyon magányos. Éli a kis befelé forduló saját világát, hiába is próbálják ebből kimozdítani bármilyen jó szándékúan is. Az egyedüli dolog, ahol kiteljesedhet, az a portréfestés, ugyanis ezzel foglalkozik. És nem csak ebből él, hanem ezért is. Szerencsésnek érzi magát, hogy hobbija egyben a megélhetését is biztosítja, hiszen egyre több és több megrendelést kap, munkáját elismerik. Nem véletlen, hogy forró a drót a megrendelésektől, hiszen híresek képei a valóság hű visszatekintéséről, arról, hogy nem csupán egy képet fest meg, hanem a modell belső tulajdonságai is teljességgel megjelennek a festményeken.

Magánélete azonban már közel sem ennyire egyértelmű. Szülei viszonya elég zavaros volt, így gyermekkora óta apjával nem tartja a kapcsolatot, ám a történet előrehaladtával felmerülnek súlyos kérdések, hogy mégis miért és hogyan történhetett, ami megtörtént, és ami miatt évtizedek óta marcangolja önmagát. Szerelmi élete sincs az egekben, hiszen nem is nagyon van. Amikor pedig bekopog mégis az ajtón, bármennyire is vágyakozik a férfi iránt, be kell ismernie, hogy ennél rosszabb nem is lehetne a választás. Pedig úgy tűnhetne, egymásnak rendelte őket a sors. És közben a különböző szálak hol összegabalyodnak, hol kezdenek rendeződni.

Lehetne nyálas, rózsaszín történetként aposztrofálni, mégsem az, hiszen ez egy nagyon szépen, érzékenyen megírt regény, amely ötvözi a szomorúságot a finomsággal, a rejtélyt a megbocsájtással, és mi csak lebegünk és reménykedünk végig, hogy csak van valami kiskapu.

Egyszerűen nem tudok leszokni a gasztronómiai műsorok mániákus nézéséről, és a szintén e témában fellelhető receptkönyvek lapozgatásáról. Az más kérdés, hogy nem is akarok, főleg amikor újból és újból ilyen klassz kiadványokra lelek.

Nem vagyok mindenevő! Sem az étkek tekintetében, sem a receptkönyvek tekintetében. Azt nem állítom, hogy nem szoktam belevágni komolyabb, időigényes ételek elkészítésébe, de a cél egyre inkább a gyorsan elkészíthető, ám mégis ízletes, egészséges ételek lettek. Ahogy a címe is elárulja, villámgyorsan készíthetőek el a benne található ételek. Nem túloz!

A Nők lapja konyhának már több receptkönyvét is beszereztem, és egyikben sem csalódtam. Ez most sem volt másként, hiszen amellett, hogy gyönyörű a könyv, pontosan az én igényeimre szabott ételek találhatóak benne.

Mint minden jó receptkönyv, ez is fel van osztva a különböző napszakok alatt fogyasztott ételekre, így könnyen válogathatunk az adott étkezést megelőzően.

Gasztronómiai berkekben nagy neveknek számító szakácsok, bloggerek receptjeiből állították össze a könyvet. Szerepel benne Bereczki-Papp Emese (akit már ismerhetünk A nők lapja konyha 100 legjobb süteménye c. könyv kapcsán), Bereznay Tamás, Francsics Annamária, Hernyák Tamás, Jahni László, Ruprecht László, Tobai Róbert, Ugrai-Nagy Tünde, Vrábel Krisztina is.

A mai rohanó világban, főként ha az embernek családja van, kincsnek számítanak az ilyen kiadványok. És hát azokról se felejtkezzünk meg (pl. magamról), akiknek a konyhai rögtönzés nem az erősségük, így harmadik lábként szolgálnak ötletszerzés terén. :D

A Nők Lapja Könyvklub oldalán jelentős kedvezménnyel kapható a kiadvány! 

Hála az égnek mindkét gyermekem viszonylag ritkán betegszik meg, akkor is az általában használt egy-két fajta gyógyszer hatásosnak szokott bizonyulni azok közül, amiket otthon tárolok. Ám az, hogy ritkán betegek, nem ment meg attól, hogy egyfolytában rettegjek, milyen betegségeket kaphatnak el, milyen sérülések érhetik őket. Ezért is örülök ennek a gyűjteménynek, amelyet ez a könyv foglal csokorba.

Nagyon praktikus módon foglalja össze a legtipikusabb gyermekbetegségeket a két szerző, és gondoskodik segítségről a számunkra, hogy a legtermészetesebb úton-módon tudjuk gyermekeinket meggyógyítani mindenféle mellékhatás nélkül. A könyv kulcsszava tényleg a természetesség, hiszen házilag készített alapanyagok segítségével - lehetőleg kerülve a gyógyszereket - nyújt segítséget a gyógyításhoz.

Örülök nagyon, hogy bármikor lekaphatom a polcról ezt a hasznos könyvecskét, hiszen bármennyire próbálom magam edzeni a pozitív gondolkodásra, betegségek előfordulnak, jönnek kéretlenül is, akkor pedig cselekedni kell. Az pedig nem mindegy, hogyan, milyen gyorsan tesszük ezt.

És hát a címben nem véletlenül van ott az anyagi szeretet kifejezés is, hiszen enélkül nem is megy. A kis betegek ápolása végén jöhet egy jó nagy puszi, ölelés és teljes is a kép! :D És a könyv végén vár minket egy meglepetés, ami egy mese, és segítségével az összebújás is megvan!

A Nők Lapja Könyvklub oldalán jelentős kedvezménnyel kapható a kiadvány!

Ismerőseim közül többek életében is feltűnt egy eddig talán nem annyira (legalábbis általam) ismert betegség, az izulinrezisztencia. Nagyon sokat beszélgettünk erről a problémáról, pár napot együtt is tölthettem velük, és akkor saját szememmel is láttam, hogy milyen komplex, óriási figyelmet és fegyelmet követelő életmódról van szó. Merthogy teljes életmódváltásra van szükség, nincs mese!

Szerencsére nekem nincs ilyen jellegű egészségügyi problémám, viszont jó pár kilótól szeretnék nagyon megszabadulni, és a szénhidrátcsökkentett diéta erre is nagyon alkalmas. Általában azok a receptek, szakácskönyvek, amelyek alacsony kalóriájú ételeket tartalmaznak, számomra nem szoktak vonzóak lenni. Vagy csupán zöldségre apellálnak, vagy annyira elvont összetevőket tartalmaznak, illetve végeredményt eredményeznek, amitől elmegy a kedvem rögtön. Na itt most más a helyzet!

Fantasztikusan finomnak tűnő, sokszor házias jellegű, könnyen elkészíthető, egyszerűen beszerezhető alapanyagokat tartalmazó ételekről van szó. Vrábel Krisztinának is az elsőként említett egészségügyi problémája miatt kellett ehhez a módszerhez folyamodnia, és számára is elsődleges cél volt az egyszerűség, gyorsaság, mégis ínycsiklandó készétel végeredménye, amelyeket a család is szívesen fogyaszt.

A nap minden szakára kínál többféle megoldást, van miből válogatni. Egy idő után pedig talán magunk is rájövünk, mi mindent lehet még bizonyos alapanyagokból alacsony szénhidráttartalom mellett elkészíteni. A mellékelt tápanyagtáblázat segít abban, hogy megállapítsuk egy-egy élelmiszer szénhidráttartalmát, bár barátnőimmel történt beszélgetések tapasztalata az, hogy rendkívül gyorsan megtanulja az ember, és egy idő után már mérésre sincs szükség, jön az magától.

A könyv ékes bizonyítéka annak, hogy ami kényszerűen egészséges, nem feltétlenül áll távol az ízlésvilágunktól, sőt! Nem kell nélkülözni az ízes ételeket, nem kell önmegtartóztatásban élni, csak picit jobban odafigyelni.

Ki fogom próbálni az összes receptet, hiszen gyakorlatilag egy olyat sem találtam benne, amihez ne fűlne a fogam. Kár, hogy nincs belőle több, áttérnék! :D

Azt kaptam, amit vártam. Schäffer Erzsébet könyvei után mindig mélyen elgondolkodom az életemről, illetve arról mennyi mindent nem csináltam még. Nem feltétlenül olyan dolgokra gondolok, amikről a könyveiben szó van, hanem hogy a saját életutamat megtaláltam-e vajon? Nyilvánvalóan nem, ezért pozitív értelemben irigykedéssel olvastam az alábbi kötetben szereplő emberek életútját is. Tényleg mindenképpen pozitívnak mondanám ezt az irigységet, mert nagyon jótékony érzés ez, hiszen ösztönöz, hogy jobb ember legyek, keressem a helyes utat, vagy csak egyszerűen hagyjak fel a görcsöléseimmel.

Ebben a könyvben az egyik kedvenc írónőm most nem önmagával vetett számot, hanem más emberek életébe engedett bepillantást nyújtani. Van köztük híresség, de ez nem volt feltétel a részvételhez. Kincsembereknek nevezi őket, akiket példaképnek lehet választani nyugodtan. Kit ezért, kit azért. Nem sorolnám fel a könyvben szereplő személyeket, mert sokan vannak, de akár egy-egy ember életmeséjét egy-egy estére is be lehet osztani, garantáltan nyugodtabban alszik utána az ember. :)

Sok szereplő élete nagyon távolinak tűnik az egyszerű polgárétól, mégis nagyon közelinek érezzük magunkhoz, és én szívesen ott lettem volna akkor is, amikor ezeket a meséket hallgatta, lejegyezte az írónő.

A könyv üzenete azt hiszem az egyszerű életforma, ami persze nem zárja ki a nagyszerűséget, nem feltétele, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez. Csak éljünk nem hivalkodóan, másokat eltiporva, hanem csak úgy egyszerűen. Szeretnék kincsember lenni, de olyan távol vagyok tőle.

"Amit nézel, azzá leszel!"

4,5/5

Bár valószínűleg már nem lesz aktuális ez a téma, azért még messze sem vagyok tőle. :-) Ráadásul mindig is érdekelt a várandósság kérdése, illetve azok a problémák, amik azzal járnak, annak ellenére, hogy nekem szerencsére semmilyen problémám nem is volt. Tudom, hogy sokaknak nem túl áldásos ez a 9 hónap, ezért is ajánlom ezeknek a nőtársaimnak a könyvet, mert ahogy az alcíme is mutatja, ez egy túlélőkalauz modern anyukáknak. Ráadásul nem is csak arról a bizonyos 9 hónapról szól, hanem egy komplett életvezetési tanácsadás a kiadvány. Na ezzel a részével az életnek már nekem is bajom van. :D

Amikor az ember lánya megtudja, hogy várandós, az élete fenekestől felfordul, ha akarja, ha nem. A teste megváltozik, sokszor a baráti társaság átalakul, a gondolatok, a hormonok, minden és minden teljesen más lesz. És ez még csak az említett 9 hónap. A baba születésével pedig még tovább bonyolódik a dolog. :-) Mindig kivételesnek tartottam azokat a családokat, akik ugyanúgy tudták tovább folytatni az életüket, mint azelőtt, de ez a ritkább az ismeretségi körömben. Márpedig ha ezek a változások beállnak az életünkben, akkor azokhoz alkalmazkodni kell. És ha ezt jól tesszük, akkor nem lesz feltétlenül egy káosz az életünk a gyermek születésével, hanem lehet azt rendezetten, stílusosan is csinálni. Egy pici kalamajka persze időnként belefér! :D

Ezekhez a változásokhoz ad közvetlen stílusban Liz Fraser használható, praktikus tanácsokat a baba várásától kezdve, a születésen, babaápolási dolgokon keresztül egészen a párkapcsolati problémákig, tényleg rengeteg, úgy tűnik minden területre kitérően.

Nem tudom, miért kínzom magam folyamatosan. Nyilván valami mazohizmus is, de tény az is, hogy nagyon szeretem az édességeket, a gasztronómiai jellegű kiadványokat pedig pláne, és itt aztán minden együtt van, igényes kivitelben. Ez a könyv olyan hagyományos, nap mint nap hallott, vágyott desszertekkel van teli, amelyek többségének elkészítésére régóta ácsingózom, mégsem mertem belevágni.

Papp Emese kedvenc 100 süteményének gyűjteménye található ebben a gyönyörű kiadványban, de szerintem az ízlése sok magyar háziasszonyéval meg fog megegyezni, hiszen ahogy említettem, nagyon népszerű, hagyományos desszertek sorakoznak itt fel, nagyon könnyen követhető tanácsokkal ellátva. A szerző lépésről lépésre segít bennünket a finomságok elkészítésében, nem utolsó sorban pedig számomra nagyon fontos, hogy a hozzávalók is pénztárcabarátok és könnyen elérhetőek.

Nehezen válogatok, de pár kedvencet azért felsorolok. Megtalálhatóak benne a mézes krémes, Rákóczi-túrós, a csöröge fánk, a Sacher-torta és stílszerűen egy karácsonyi gyümölcskenyér receptje is, tényleg a teljesség igénye nélkül.

A könyv a gasztronómiai sznobságtól rendkívül távol áll, én bátran meglepnék vele kezdő konyhatündéreket is. Nagyon szerethető, szép a könyv, kimondottan hétköznapi, mégsem mindennapi háziasszonyoknak való.

Nem is tudom, mit írjak róla. Történetet nem tudok, mert nincs neki. Pici, csodálatos élettöredékekből áll össze ez a kötet. Már a külcsín is sokat ígér, pedig ha nagyítóval nézzük, akkor sem találunk benne túlontúl izgalmas részeket. Valami csoda mégis berántott és elkapott, és nem kellett kényszeríteni, hogy napról-napra újból kézbe vegyem. Mert ez amolyan minden napra egy mese "típusú" könyv. Ráadásul még irigylem is Schäffer Erzsébetet, hogy így meg tudja ragadni, utána pedig leírni az olyan történeteket, amiket ha pl. én mesélnék el, semmi különös nem lenne bennük, Ő viszont mégis úgy vetette papírra teszem azt egy lekésett vonat utáni éjszaka "élményeit", hogy a szívem beleborzong, pedig komolyan nem történnek nagy dolgok, és mégis. Talán arról lehet szó, amit nap mint nap próbálok meghallani? Hogy vegyük észre az élet apró szépségeit, amik nap mint nap ott vannak az orrunk hegyén, mégsem látjuk őket? Na hát, ezt próbálom valahogy leírni, tele van a könyv ilyen apró csodákkal.

4,5/5

Ismerőseim is megjegyezték, hogy nem kimondottan az én "imidzsemhez" passzoló könyv, és valóban. De most könnyed, szórakoztató, nem túl kemény agymunkát igénylő könyvre vágytam, és ez pont jókor jött. Párizs egyébként is a szívem egyik csücske, úgyhogy a helyszínnel sem volt semmi gond. És még egy ráadás, ha a gasztronómiának is szerepe van, az a tuti! :) És itt nem csak Elizabeth rögös útját követhetjük nyomon New Yorkból Londonon keresztül, egészen Párizsig, hanem főként ez alatt az időszak alatt ihletett receptekkel is meg van jócskán spékelve a könyv, amelyek mind-mind egy-egy élményhez kapcsolódnak férjével és kalandos útkeresésével.

Amint említettem, egy new yorki születésű, zsidó leányzóról van szó, aki éppen Londonban él, de végül is úgy tűnik, lehorgonyoz Párizsban, mivel egy konferencián megismerkedik a nagy Ő-vel. De csak úgy tűnik, mert kétségek között vívódik, hiszen a francia mentalitás annyira nem nőtt a szívéhez, viszont az a bizonyos férfi, Gwendal, a későbbi férje igen. És bár az elején egyből kifejti, hogy az első randevújukon lefeküdt jövendőbelijével, ő mégsem olyan lány. Amúgy tényleg nem!

A könyv önéletrajzi ihletésű és ilyen módon nagyon őszinte, megkapó pillanatok vannak benne, ráadásul a humor sem hiányzik belőle. Nyomon követhetjük beilleszkedésének minden fontos mozzanatát, kezdve a napi rutin kialakításától, amibe a piacok felfedezése, érzékletes leírása is beletartozik, egészen a párjával való vívódásáig, a kulturális hátterükből adódó különbségek kiküszöböléséig. Nagyon érdekes volt végigkísérni őt bevásárló körútjaira, ahogy felkutatja az arra érdemes árusokat, hogy éppen hol lehet a legfrissebb halat megvásárolni. Talán valahol itt gyökerezett meg benne a főzés iránti szeretet, megszállottság.

Nem utolsó sorban a receptek is fantasztikusak, amelyeket tovább lehet gyarapítani az írónő saját blogoldaláról, valamint weboldaláról.

4/5